2008-07-16

Fekete Ágnes: Áldás békeség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Nyáron az ember óhatatlanul is több emberrel megismerkedik jártában-keltében. Nagyon mély élményekkel, emberi kapcsolatokkal lettem gazdagabb kirándulásaink során. Az egyik beszélgetésbe hadd avassam be a kedves hallgatókat is. Kárpátalján, Beregszász mellett, Beregdédán ismerkedtem meg Baraté Bertalannal és Piroskával. Arról beszélgetnek majd, hogyan szabadultak meg az alkohol-problémától az ottani református misszió által.

Baraté Piroska: Egy idő után elhatároztam, hogy nem szólok egy szót sem hozzá, ha iszik. A kisebbik lányom is mindig kérlelt, hogy ne szóljak egy szót sem, mert annyira nem szerette már, hogy veszekszünk. Nem veszekedtünk egyébként sohasem sokat, de a gyerekeknek már egy hangos szó is elég volt. A kisebbik lányom azt is mondta, hogy majd ő ellátja az apját ennivalóval, lefekteti, én menjek el addig anyámhoz. Amikor azonban megjött részegen és megszólalt, nem bírtam magam türtőztetni, és nekitámadtam. Volt olyan, hogy hazahozta nagy büszkén a fizetést, de alig bírta odaadni, én pedig kihajítottam az udvarra, mert nem arra volt szükségem, hanem azt szerettem volna, ha inkább nem iszik. Mondtam is neki: "Vidd a fenébe a pénzt, csak gyere normálisan haza!" Mindig is mondtam, hogy nem bánom, ha kevesebbet keres, csak normálisan éljünk.

Baraté Bertalan: Sok marhaságot összebeszéltünk, amikor ittunk. Volt olyan, hogy 10 perccel a vacsora után már nem emlékeztem, hogy mit ettem, vagy nem tudtam megmondani, hogy kivel ittam le magam.

Baraté Piroska: Azt is mondta, hogy senkinek nincs olyan utálatos, fertelmes felesége, mint neki. Volt rá eset, hogy a pincében voltam, krumplit akartam felhozni, amikor Berti a szomszéddal együtt, mit sem sejtve, szintén lejött a pincébe. Ők nem láttak engem, mert egy belső helyiségben voltam, de én hallottam, hogy jönnek. Berti nagy hanggal mondta a szomszédnak: "Hej, ha Piroska most látna bennünket!" Azt mondta erre a szomszéd neki: "Szomszéd! Nincs neked kezed? Nem tudsz egy nyaklevest adni neki?" Én meg hallgattam őket. Nem mertem azt mondani, hogy takarodjanak fel, mert akkor lehet, hogy Berti megemelte volna a kezét, és a szomszédnak sem mondtam, hogy ő az ő feleséget már szétverte. Örülök neki, hogy Berti soha nem ütött meg engem.

Baraté Bertalan: Általában lefeküdtem, ha részeg voltam, mert nem tudtam semmi mást csinálni.

Fekete Ágnes: Arra nem gondoltál, hogy elváltok, amikor mindezek történtek?

Baraté Piroska: Volt, hogy mondtam anyámnak, hogy legjobb lenne elválni. Azt mondta, hogy ő is rengeteget tűrt apám mellett, nekem is tűrnöm kell Berti mellett. "Ha lefekszik, takard be, ha baja van, az neked is bajod!" – erre a mondatára nagyon emlékszem. Igazából nem is nagyon panaszkodhattam anyámnak, szinte meg volt tiltva. Ő nem tartotta jó ötletnek, két gyerekkel egyedül maradni. Ezért is tanácsolta mindig, hogy ha Berti részeg, hallgassak, mert még a végén meg is ver. Ez nagyon megmaradt bennem.

Fekete Ágnes: Ezt el tudtad fogadni?

Baraté Piroska: Teljes mértékben, tudtam, hogy ez van.

Fekete Ágnes: De ahogy mondtad is, ez nem volt könnyű.

Baraté Piroska: Nem volt könnyű, de nem tehettem mást. Anyósom azt mondta, hogy ha Berti részegen jön haza, első dolgom legyen, hogy enni adok neki, csak utána szidjam meg. Ha előbb szidom meg, mondta ő, akkor nem fog enni, és hamarabb beteg lesz.

Baraté Bertalan: Anyám Piroska pártját fogta egyébként mindig.

Fekete Ágnes: Akkor szinte várta is, hogy majd megszidod?

Baraté Piroska: Sokszor mondta, hogy igazam van.

Baraté Bertalan: Beláttam, hogy nem jó ez nekem, de annyira vonzott, hogy nem bírtam megállni. Nem értettem, hogy miért, de muszáj volt innom. Egyébként nem éltünk mi rosszul, mindig dolgoztam, nem kerestem rosszul.

Baraté Piroska: Azért volt olyan, hogy nem ment dolgozni. Az utolsó időben már olyan is volt, hogy reggel felkelt, és mire én elrendeztem a jószágot, Berti már részeg volt, vette a pokrócot, és visszabújt az ágyba. Miután kialudta magát, felébredt, és újból kezdte. Nem olyan sokszor, de ez is előfordult. Ilyenkor nem ment munkába.

Fekete Ágnes: Az ilyen helyzeteket hogyan lehet megoldani? Táppénzre írt ki az orvos?

Baraté Piroska: Nem, egyszerűen csak nem volt ereje, és nem ment el dolgozni. Volt hogy három napig is otthon maradt, mert nem volt ereje. Amikor összeszedte magát egy kicsit, megjött az étvágya, akkor megint munkába állt.

Fekete Ágnes: Akkor azért hagytad abba, mert érezted, hogy ebből ki kell gyógyulni?

Baraté Bertalan: Bántott az egész, de nem tudtam leszokni. Tudtam, hogy nem jó, amit csinálok, hogy ártok az egészségemnek vele, volt előttem elrettentő példa is: egy embert a falunkból az alkohol 42 éves korában elvitt.

Fekete Ágnes: Az ilyen ügyeket az emberek általában igyekeznek eltussolni, nem? "Majd megoldódik valahogy!"

Baraté Bertalan: 1999. október 31-én nagyon leittam magam. Délelőtt elmentünk az istentiszteletre, majd miután hazajöttünk, lementem a pincébe. Még poharat sem vittem magammal, a gumiból szívtam a bort, annyit, amennyi a gyomromba fért. A rosszullétig ittam le magam. Az volt a fordulópont.

Fekete Ágnes: Abban az időben a hit, a templomba járás inkább csak egy gyakorlat volt, ugye?

Baraté Bertalan: Csak megszokásból jártam a templomba. Édesanyám istenfélő asszony volt, az ő ösztönzésére jártam én is a templomba. A kommunizmus alatt volt, hogy mentünk, volt, hogy nem mentünk, de az biztos, hogy nem figyeltem az Igére, arra, hogy mit mond Isten. Féltem az Istent, de nem figyeltem Rá. 20 éves koromig az alkohollal semmilyen problémám nem volt. A katonaság után munkába álltam: traktoron dolgoztam sok éven át, utána egy építőbrigádban. Ezeken a helyeken nap, mint nap fogyasztottam alkoholt. 30 éves koromban megnősültem.

Fekete Ágnes: És te nem féltél ettől?

Baraté Piroska: Nem hitte az ember, hogy ezek a férfiak valóban alkoholisták. A faluban jó híre volt neki és a testvérének, mindenki dicsérte őket, pedig már akkor is alkoholisták voltak.

Baraté Bertalan: De nem voltunk lezüllve, munkába jártunk, az emberek tényleg szerettek bennünket, és egy rossz szót sem szóltak, mert szerettünk segíteni, tisztelettudóan viselkedtünk.

Baraté Piroska: Nem hitték az emberek róla, hogy alkoholbeteg.

Baraté Bertalan: Ez valóban így volt, fokozatosan fogyasztottam az alkoholt.

Baraté Piroska: Egy idő után már egyedül is ivott, még társaság sem kellett hozzá.

Baraté Bertalan: Ez már akkor volt, amikor családos lettem. Bosszantott, hogy Piroskával annyit veszekszünk, mindig a fejemhez vágta, hogy részeg vagyok. Mindig megígértem neki, hogy nem fogok többet inni, de aztán mégis ittam.

Fekete Ágnes: Tehát nem akartál inni.

Baraté Bertalan: Nem akartam, önerőből akartam eljutni odáig, hogy ne igyak. Volt, hogy megfogadtam, hogy nem iszom egy kortyot sem. 8 hónapig ki is bírtam, de nem voltam elég elővigyázatos, és megint rászoktam. Egy másik alkalommal 6 hónapig bírtam. Most 10 éve nem iszom alkoholt, de ezt nem egyedül értem el, hanem Isten segítségével. 1997. novemberében a gyülekezetünk csendesnapot tartott, amire mi is elmentünk. A csendesnap a csongori misszióban volt. Az Isten már akkor keresett és munkálkodott bennem. Akkor megértettem végre, hogy Istenhez közeledni is kell, és hamarosan elkezdtünk Bibliát olvasni. 1999. január 11-én az egyik gyülekezeti tagunk elhívott a csongori iszákosmentő misszióba. Először vonakodtam, és azt mondtam, hogy nincs rá szükségem, mert nem vagyok alkoholista. Nem láttam be, hogy szükségem van rá. De akkor otthon is elkezdtek kérlelni a lányok. Piroska is mondta, hogy milyen jó volt, amikor 8 hónapig nem ittam. Az a testvér, aki elhívott, visszajött Beregszászból, és megint kérdezte, hogy elmegyek-e vele. Én addigra már majdnem megint részeg voltam. Ennek ellenére lejött hozzám a pincébe, és kérdezte, hogy mi lesz, összekészültem-e már, mert megy a vonat. Még mindig ellenálltam, de Isten már munkálkodott bennem. Beláttam végül, hogy nem jó az nekem, ha iszom, és ekkor beleegyeztem abba, hogy elmegyek. Biciklivel mentünk a vonatig, miután leszálltunk a vonatról, megint tekernünk kellett egy darabig. Elég jól tartottam magam, nem estem el. Pedig fagyóka is volt! A délutáni előadásra érkeztünk meg, azon kaptam egy Igét a Zsidókhoz írt levélből, a 3. fejezetből a 4. verset. "Ma, ha az ő szavát halljátok, a ti szíveteket meg ne keményítsétek!" Hálát adok Istennek ezért a figyelmeztetésért, mert nem keményítettem meg a szívem akkor. Amikor hazajöttem, elővettem a Bibliát, és elkezdtem járni a gyülekezeti alkalmakra. Piroska nyeregben érezte magát, mert már nem ittam, mindig szépen előkészített a bibliaórára, imaórára. Mondta, eridj! Megkérdeztem tőle, hogy nem lenne-e jobb, ha együtt mennénk. Onnantól kezdve együtt jártunk az alkalmakra. Most 10 éve, hogy nem egyedül, hanem az Úrral járok. Azóta békés az életünk.

Fekete Ágnes: A munkában isznak a többiek?

Baraté Bertalan: Egyikükről sem mondhatom, hogy alkoholista, de isznak. Bennünket azonban nem kínálnak, mert tudják és tiszteletben tartják, hogy nem iszunk.

Fekete Ágnes: Ez jó.

Baraté Bertalan: Az az igazság, hogy én nem is viselem már olyan jól a részegséget, a buta beszédeket.

Baraté Piroska: Az első évek voltak a rosszak, de most már nem piszkálódnak. Elfogadták őket.

Baraté Bertalan: Szeretik a munkánkat, mert igyekszünk jól dolgozni. Amikor kombájnon dolgoztam, ott is elég káromkodós társasággal voltam együtt. A katolikus gondnok is kombájnon dolgozott akkor. Amikor megérkeztünk, akkor viccesen megjegyezték: ne káromkodjatok, jön a két szent. Azt is megfigyelték, hogy nekünk kevesebb problémánk volt a munkában. Amikor megjegyezték, akkor mondtam is, hogy ezért imádkozva van! Volt is, hogy amikor kiértem a mezőre, akkor leborultam, és kértem Istent, hogy segítsen, hogy minden rendben menjen a géppel. A munka után pedig hálát adtam, hogy rendben befejeződött minden.

Baraté Piroska: De ha valami gond volt, akkor is hálát adott. Nem volt ez mindig így. Régen, amikor valami nem sikerült, nagyon káromkodott. Nem lehet felidézni, mert olyan csúnyákat mondott. Volt egyszer, már azután, hogy hívő lett, hogy valamit szerelt, és ráütött a kalapáccsal az ujjára. És nem káromkodott, hanem fütyült. Szabályosan fügyőlt!

Ének: Ne félj, mert megváltottalak…

Baraté Piroska: Azt akartam, hogy Berti ne igyon. Nem azt akartam, hogy Istent keresse, hanem hogy ne legyen iszákos ember. Isten nem így rendelkezett, hanem másként. Megszabadított a bűneinktől, engem is.

Fekete Ágnes: Nem gondoltad, hogy bűnös vagy?

Baraté Piroska: Egyáltalán nem, sőt azt gondoltam, hogy jó ember vagyok, senkit sem bántok, mindenkit szeretek. Nem gondoltam úgy magamra, mint bűnös emberre. De Isten másként rendelkezett felőlünk, és így még ezért a nyomorúságért is hálás tudok lenni, mert mi ezáltal szabadultunk meg.

Fekete Ágnes: Szükség volt erre?

Baraté Piroska: Persze. Elmondhatom, hogy a nyomorúság a javunkra szolgált. Nagyon akartam hinni, jártam is a közösségbe, minden alkalomra, de nem ment könnyen. Egyik is, másik is mondta, hogy az Úré, de én ezt nem tudtam tiszta szívből mondani, és ezért sokszor nem is voltam biztos benne, hogy nekem ott kell ülnöm. Kérdeztem is magamtól, hogy mit keresek én itt. Nem is tudom, hogy hogyan tűrtek meg maguk között olyan hosszú éveken át. Ott voltam, hallgattam, sokat tanultam, de ki kellett várnom azt az időt, amikor Isten megszabadított.

Fekete Ágnes: És ez hogy történt?

Baraté Piroska: Rájöttem arra, hogy milyen gyarló és bűnös ember vagyok. Ez nekem nagy felismerés volt, hiszen én magamat addig mindig jó embernek láttam. Mindig inkább Bertiben kerestem a hibát: ő a rossz, mert iszik. Sok mindent másképp láttam azután. Arra is rájöttem, hogy anyósommal sem úgy kellett volna beszélnem a házasságunk kezdetén, ahogy beszéltem. Ha Isten hagyja, mi is megöregszünk, és nekünk is fog fájni, hogy ha a gyerekeink csúnyán beszélnek velünk. Átgondoltam a dolgaimat, és rájöttem, hogy sok olyat tettem, amit nem kellett volna.

Baraté Bertalan: Korábban soha nem értettem, hogy mi az örök élet, hogy van élet a halál után. Sokszor mondtam is, ha meghalok, meghalok, nem bánom, a többiek meg éljenek maguknak. Pedig nagyon jó tudni, hogy van tovább, hogy van örök élet, lesz feltámadás. Az a lényeg, hogy van Krisztusunk.

Baraté Piroska: Amikor gyerek voltam, sokat foglalkoztatott a halál. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz, hogy nem gondolkodom, hogy nem vesz körbe semmi, hogy mindennek vége. Mindig úgy gondoltam, hogy valaminek lennie kell. Nem tudtam a semmit elképzelni.

Baraté Bertalan: Arra is rájöttem, hogy nem mondhatom, hogy bárkinél is jobb vagyok, mert nem vagyok jobb sem az utolsó alkoholistánál, sem egy rablónál, sem senkinél. Hálát adok az Istennek, hogy bűnbocsánatot nyertem.

Fekete Ágnes: Mondtátok, hogy sokan ittak a faluból. Valószínűleg volt ennek valami oka, nem?

Baraté Piroska: Ez egy szokás. Nem mondhattuk mi sem, hogy rossz volt a családunk, mert nem volt rossz.

Baraté Bertalan: Nem kellett különösebb ok, mindenre ittunk: örömre, bánatra, mindenre. Pedig bebizonyosodott, hogy ivás nélkül is ugyanúgy meg lehet lenni. Korábban semmilyen munka nem zajlott le ivás nélkül, most pedig lezajlik. Iszunk egy kávét vagy egy üdítőt, és minden rendben.

Fekete Ágnes: A faluban milyen hatása lett annak, hogy leszoktál az italról?

Baraté Bertalan: Azokat, akik Csongoron, a misszióban szoktak le az alkoholról, csongoristáknak gúnyolják.

Fekete Ágnes: Voltak, akik azért mentek el a misszióba, mert látták, hogy neked sikerült?

Baraté Bertalan: A testvérem például.

Fekete Ágnes: Ez hogy történt?

Baraté Bertalan: Nyolcan vagyunk testvérek, és János, az egyik testvérem is járt az istentiszteletre. Mi ketten együtt is dolgoztunk. Őt és a Pistit el tudtuk hívni a misszióba, és mind a ketten megszabadultak. Rajtuk kívül még pár jó barátot, szomszédot is elhívtunk. Az egyikük harangozó lett, miután szabadult, a másikuknál teljes a boldogság a családban, három kisgyerekük van. Látszik, hogy megváltozott az életük. Ez olyan öröm, amit nem lehet leírni. Csongoron szerintem már legalább 300-400 ember, és velük együtt a család is megszabadult. Fontos tudni, hogy az alkoholtól nem csak az alkoholisták szabadulnak meg, hanem a családtagjaik is.

Fekete Ágnes: Akkor Dédáról nyolc szabadult van?

Baraté Piroska: Hét.

Baraté Bertalan: Persze többen voltak a misszióban, és bírták is három-négy hónapig, de aztán még mélyebbre visszasüllyedtek.

Fekete Ágnes: Ez a veszély: ha valaki nem tudja megállni, hogy igyon, akkor még mélyebbre süllyed.

Baraté Piroska: Volt olyan osztálytársam, aki elment a misszióba, és Berti éppen bizonyságot tett, meghallgatta. Utána megkérdezte: "Berti, hol voltál idáig, hogy erről nem tudtam?"

Baraté Bertalan: Pont az az ember olyan züllött volt, mindenki után kiabált az utcán. Most olyan példás életet él a feleségével, hogy el sem lehet képzelni. Isteni csoda! A házukat is nagyon lelakták már, most pedig kipucolt házban élnek, jószágot tartanak. Tisztán jár ez az ember, úgy, mint egy király. Azelőtt két flakon bort ittak meg naponta. A csongori misszió egy olyan hely, ahol a dolgozók szeretik az oda érkezőket: ruhát adnak, az ember kedvébe járnak.

Fekete Ágnes: Meséltétek, hogy mindig izgultatok lakodalmak előtt, mert a lakodalomban kínálgatják az alkoholt.

Baraté Piroska: Igen, voltak is olyanok, akik az üdítőbe titokban pálinkát öntöttek. Amint Berti észrevette, rögtön le is tette az asztalra, nem itta meg. Ha mostanában esküvőre megyünk, akkor azokkal a családtagokkal ülünk egy asztalnál, akik szintén hívők és nem isznak. Amikor a tiszteletesék esküvőjét ünnepeltük, elpakoltuk arról az asztalról a szeszes italokat, ahova leültünk. Odaadtuk egy arra járó pincérnek mondván, hogy nincs rá szükségünk.

Ének: A világnak Krisztus kell…

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jakab levelének 2. fejezetéből, a 19. verset!

"Te hiszed, hogy egy az Isten? Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek."

Nemrég egy prédikációban hallottam egy megdöbbentő mondatot. "Mert, testvérek, nem csak azt kell hinnünk, hogy Isten van, hanem azt is hinnünk kell, hogy az Ördög létezik." Azt éreztem, összes hitvalló ősünk forog a sírjában, mert az ördögről soha nem született dogma, soha nem szerepelt egyetlen hittételben sem. Manapság nagy divatja van annak, hogy egyfajta duális, kettős világképet állítsanak az emberek elé. Még templomokban is elhangzik egy-egy ilyen mondat, mintha az Ördög valamiféle ellenisten lenne, aki hadakozna a jóságos és teremtő Istennel szemben. Mintha nekünk az lenne a dolgunk, hogy ezt a nagy küzdelmet észrevegyük, felismerjük mind a jó, mind a rossz erőt. Mintha hitünk tárgya lenne mind a világos, mind a sötét erő törvénye. Valójában a Biblia maga is sokszor hadakozik ezzel a szemlélettel szemben. Jakab levelében is azt olvassuk, még az ördögök is hiszik az Istent, és rettegnek tőle. Tehát Isten az egyetlen összefogó erő. A rossz jóval alatta és tőle függve létezhet csupán.

Nehéz ezt képpel érzékeltetni. Az árnyék és a fény sánta hasonlatát hozom elő. Az árnyék a fény mellett jelenik meg természetes módon. Nem gyártunk árnyékot, csupán eltakarjuk a fényt. Szomorúan újra és újra tudomásul vesszük, hogy van rossz erő, létezik sötétség és gonoszság, amely el akarja takarni a fényt, amely el akar téríteni minket a jó útról. Nekünk azonban nem az a dolgunk, hogy ennek a létét higgyük, hanem az, hogy Istent minél jobban higgyük!

Mindezt nemcsak e prédikátori balfogás miatt mondtam el, hanem mert egész világunk szellemi mételye ez a fajta dualizmus. A világot egyfajta kettős látásra szűkítik le. Mindig valamiféle jó és rossz viaskodik egymással. Érdemes megfigyelni, hogyha valaki néhány hétig nem néz tévét, nem jutnak el hozzá világunk álhírei, egészen másként kezdi látni a dolgokat. Ezt magamon is tapasztalom. Nem: dobálók és nem dobálók, ilyen pártállásúak és olyan pártállásúak, jótevők és rossztevők, ilyen-olyan mozgalmak lesznek körülöttünk, hanem arcok, nevek és valóságos események. Azonban körülöttünk folytonosan ellenségképet gyártanak, arra ösztökélnek, hogy féljünk, szemben álljunk, fantomokkal harcoljunk. Ugyanakkor a valóságos arcokat, valóságos bajokat nem mondhatjuk ki, nem is beszélünk róluk.

És itt jutottunk el az ördög igazi arcához. Hiszen mit is jelent magyarul a neve? A görög "diabolos" szó azt jelenti: szétdobáló. Szó szerint diabolikus erő hat ránk, amikor a dolgok szétdobálódnak, amikor kétarcú lesz a világ. Tehát a legördögibb dolog az ördögkép-, az ellenségkép-gyártás. Ez a primitív kettős látás, ez a szellemiség az, ami szétdobálja a világot. Azt a világot, amelyet Isten szépnek, sokszínűnek, érdekesnek, kikutathatatlannak teremtett. Adja Isten, hogy gyönyörködhessünk ezen a nyáron is az Ő világában!
Ámen