2008-10-01

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Az iskolában papírgyűjtés van. Az egyik osztályból valaki töméntelen mennyiségű ki sem bontott újságot hozott. A gyerekek persze szomorúan mondták, biztosan nem ők fogják megnyerni ezek után a versenyt. Eredetileg nem arról lett volna szó, hogy a hulladékot gyűjtjük azért, hogy védjük a környezetet? Mire neveli a gyerekeket az, hogy kibontatlan papírtonnákat viszünk a méhbe? Néha már magamat gondolom bolondnak, mert az én keresztyén hitemből magától értetődően következik, hogy igyekszem nem pazarolni. Igyekszem nem pazarló módon vásárolni, nem a műanyagokat és a silány vacakságokat megvenni. Pontosan azért, mert hiszek a teremtésben. Mégis azt tapasztalom, hogy ez az összefüggés számos hívő testvér szívében nem született meg. Nem tudom miért. Mindenesetre a mai műsorban ezt az összefüggést kutatjuk. Lesz szó a Hangya Szövetkezetről, amelynek egyik alapítója egy remek református presbiter volt. Lassan közhely, hogy közérzetünket és környezetünket segíti, ha a hazai kistermelőktől vásárolunk. Először a Szövetség az Élő Tiszáért egyesület egyik oszlopos tagja beszél azokról a vásárokról, melyeket Tisza menti református falvak megsegítésére szerveznek Budapesten. Várják azokat, akik akár gyülekezetükkel együtt szívesen jelentkeznek egy ilyen vásár megszervezésére. Nagy Dániellel beszélgetetett Vörös Virág.

Nagy Dániel: Tarpai vagyok, ami 95-98%-ban református település. Debrecenben végeztem a református gimnáziumban. Édesapám presbiter a bátyám pedig református lelkész. Alapvetően a neveltetésemben kapott a hívő szemlélet szerepet, akár a családban, akár utána az iskolákban mindig ezt láttam magam előtt. Maga a segítés gondolata innen ered. Az embernek segítenie kell, ezzel önmagán is segít. Ha áldozatot hoz az ember, ő maga is jobban érzi magát. Van egy egyesületünk, amit úgy hívnak Szövetség az Élő Tiszáért. A tagok főként civilek, magánszemélyek. A cél az, hogy a Tisza mentén tevékenykedő gazdákat segítsük. Ennek jegyében minden szombaton megrendezünk a Komjádi Uszoda előtt egy vásárt, ahol a budapestiek közvetlenül a termelőktől vehetnek gyümölcsöt a bolti áraktól jóval olcsóbban. Biztos sokan hallottak a meggymentő akcióról, azt is mi szerveztük. Megdöbbentett mennyire nyitottak voltak a budapestiek, hiszen volt olyan nap, hogy tíz tonna meggyet sikerült eladni. Mindenki jól járt, hiszen a termelők magasabb áron adták el a meggyet, mint ahogy átvették tőlük a feldolgozó kereskedők, viszont a budapesti fogyasztók jóval alacsonyabb áron tudták a gyümölcsöt megvásárolni, mint egy boltban.

Vörös Virág: A mostani vásárok mennyire sikeresek?

Nagy Dániel: Én sikeresnek tartom őket. Ahogy már mondtam, minden szombaton ott vagyunk az uszoda előtt, viszünk almát, körtét, szilvát, burgonyát, paprikát, hagymát, azokat a termékeket, amik az adott termőtájon különlegesek.

Vörös Virág: Ez hogy van megszervezve?

Nagy Dániel: Van egy hírlevél-rendszerünk, amin már ezer ? ezerötszáz cím van. A hét elején mindig kiküldünk egy e-mailt, hogy milyen termékeket lehet majd a vásárban kapni, illetve, aki akar, tud előre is rendelni. Folyamatosan bővül a választék, egyre több termelőt tudunk a munkába bevonni. Szeretnénk minél több pontot kialakítani Budapesten. Sőt, újabban olyan szolgáltatásunk is van, hogy ha valaki nagyobb mennyiséget kér ? a szomszédok esetleg összeállnak egy társasházban, és rendelnek például száz kg burgonyát vagy ötven kilogramm almát – akkor helybe ki is szállítjuk. Nyilván az jelentene nagy lépést, ha egész Budapest ilyen módon vásárolna.

Vörös Virág: Van egy ismerősöm, aki ezen a területen tevékenykedik, és ő azt meséli, hogy teljes reménytelenséggel találkozik.

Nagy Dániel: Sokan érzik úgy, hogy a jelenlegi helyzet kudarc, ez nincs másként a termelők esetében sem. De ha valaki magyar terméket vásárol, azzal a mellette lévőt segíti abban, hogy neki is legyen pénze, így a másik is tud majd vásárolni, esetleg éppen tőle. Nézzünk egy konkrét esetet: ha én például cipőket készítek, a szomszédom pedig almát termel, s én a szomszédomtól veszem meg az almát akkor a szomszédomnak lesz arra pénze, hogy cipőt vegyen tőlem. Alapvetően tehát lenne kiút, mégpedig ez a fajta szemlélet. A Nyugat-Európai országokban ezt már rég felismerték. Sok mindennel foglalkozik még az egyesület, de minden ág a Tisza-menti vállalkozások és az ott élők segítéséhez kapcsolódik. Ebben a szerveződésben az a jó, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés. Nem felülről várjuk a segítséget, hanem mi magunk álltunk össze.

Vörös Virág: Milyen szerepet játszik a református hite ebben a tevékenységben?

Nagy Dániel: Az ember életében alapvetően a hit a legfontosabb. Hinnünk kell abban, hogy ha áldás van a munkán, amelyet végzünk, akkor jön segítség, és még érdemes reggel felkelni.

Fekete Ágnes: Hogyan volt ez régen? Úgy tűnik, pontosan ugyanez volt a gond, pontosan ugyanígy emésztette fel a kereskedelem a kistermelőket. Bernát István unokája annak a Bernát Istvánnak, aki megalapította a Hangya Szövetkezetet. Nagyapjáról beszél majd. Először azonban Tőkéczky Lászlót kérdeztem arról, milyen szerepe volt a reformátusságnak a Hangya Szövetkezet elindításában?

Tőkéczki László: Két személyiség játszott fontos szerepet a Hangya Szövetkezet elindításában az 1870- es évek végén. Az egyik gróf Károlyi Sándor nagybirtokos, a másik pedig Bernát István a rimaszombati születésű református értelmiségi szakember, aki 1924?ben a megalakuló Magyar Nemzeti Banknak az elnökhelyetteseként is működött. Igen tevékeny ember volt, sok könyvet írt, számos társadalmi funkciója is volt. Károlyi Sándor francia példák nyomán jelentős vagyonával, jó szervezőkészségével és tekintélyével lendületbe hozta azt a mozgalmat, amelyet később értelmiségiek dolgoztak ki. Elindul a magyar Gazda Szövetség, aminek a vezetője Bernát István volt. Ebben a szövetségben elkezdődött a mezőgazdasági kisegzisztenciáknak a szerveződése. Ez a téma a történetírásban mind a mai napig kényes, mert a korábbi politikai skatulya szerint a nagybirtokosok által elindított agrárius mozgalom antiszemita, reakciós címkéket kapott. Ezzel szemben ez a szerveződés a kialakuló kapitalizmusban egy olyan szervezetet jelentett, ahol a közvetítő kereskedelem kiiktatása volt a cél. Mivel Magyarországon abban az időszakban a kereskedelem jelentős része a zsidóság kezében volt, az érdekek nyilvánvalóan összeütköztek. Természetesnek tűnt, hogy politikai viták folynak az ügyről, holott az akkori viszonyok között ez a kezdeményezés a megélhetés szempontjából igen jelentős volt. A falvakban nem voltak arra alkalmas emberek, hogy a szervezet könyvelését, szervezését intézzék. Ezt legtöbbször tanítók, lelkészek végezték el és ennek ürügyén azt lehetett mondani, hogy megint a zsidóság ellen szerveződik valami. Ez mindig kényes ügy. Amikor kb. száz szövetkezet működött már az országban, Darányi Ignác, aki a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka volt, földművelődésügyi miniszterként elkezdte támogatni azt, hogy ennek országosan is legyen szervezete. Így jöttek létre az országos intézmények. Raktárépítkezés folyt, illetve megpróbáltak különféle bemutatókat, versenyeket szervezni, ami az állattenyésztésben és a gyümölcstermesztésben fontos volt. Ekörül alakultak ki azok a gazda körök, ahol az iskolán kívüli népművelés jegyében szakkönyvek íródtak, elődásokat tartottak. Maga a szövetkezeti gondolat egy olyan országban, ahol nagy volt a nagybirtok súlya, mikor az olcsó amerikai búza kezdte Európában tönkretenni a termelést, nagy jelentőséggel bírt. Magyarországon akkor is lépni kellett volna, ha ?belül" nem történt volna semmi.

Fekete Ágnes: Még most is sok kapun lehet látni, hogy a Hangya Szövetkezet tagja volt. Mit jelentett a tagság voltaképpen?

Tőkéczki László: A tagok szövetkezeti részeket fizettek, illetve kedvezményeket kaptak amikor nagyban vásároltak. A Hangyának volt szövetkezeti bankja is, tehát a gazdát megpróbálták a folytonos piaci ingadozásoktól, spekulációktól megszabadítani.

Fekete Ágnes: Elég félelmetes a hasonlat a mai korra nézve?

Tőkéczki László: Pontosan ugyanez a helyzet ma is, és a magyar mezőgazdaságnak az útja is pontosan ugyanez lenne. Az az idő sajnos nagyon gyorsan elmúlt, amikor sokkal előnyösebb helyzetben lehetett volna ezeket az új intézményeket megteremteni.

Fekete Ágnes: A reformátusság mennyire volt jelentős ebben a szerveződésben?

Tőkéczki László: A középbirtokos és a jómódú parasztság körében a reformátusok országos arányszámon felül voltak. A Kisgazdapárt vezetőiről nem olyan régen megjelent egy könyv, amelyből kiderül, hogy a mozgalom vezetőinek a fele református és evangélikus. Ez legalább két és félszer akkora, mint a lakossági arányszámon belüli református arányszám. Maga a Kisgazdapárt nem véletlenül a Dunántúlon született. Somogyban, Veszprémben szerveződött. Ezeken a területeken a gazdák reformátusok voltak és a faluban laktak, a katolikus lakosság pedig a majorságban, a nagybirtokokon élt. A reformátusság nagy szerepet játszott a Hangya életében, de ugyanezt el lehet mondani Darányi Ignácról, aki minden értékelés szerint a magyar polgári mezőgazdaságnak a legnagyobb minisztere volt

Fekete Ágnes: Vajon a hitben hol vannak ezek a tartalmak? Nyilván nem véletlen, hogy a protestáns alulról jövő összefogó gondolkodás benne van ebben, ami aztán a Hangya Szövetkezethez vezetett.

Tőkéczki László: A protestantizmus kétségtelenül mindig alulról építkezett, de a katolikus Károlyi Sándor gróf is úgy gondolta, hogy szövetkezetet csak úgy szabad szervezni, hogy személyesen győződnek meg a részt vevő személyek alkalmasságáról. Keresztény alapokon nyugvó etikát követeltek meg, másrészt pedig éppen azért, mert a protestantizmusban az önigazgatás a presbitériumokon keresztül magától értetődő volt, maguknak kellett ezeket a dolgokat elintézni.

Fekete Ágnes: Ki volt a garancia?

Tőkéczki László: Két ember tanúskodott az illető jó erkölcse mellett. Csakis így lehetett belépni a szövetkezetbe, nem volt elég, ha valakinek megvolt a pénze, amivel az üzletrészt kifizethette. Politikai ökumené működött, hiszen Tisza István mindig is azt akarta, hogy a kereszténység a magyarságot támadó radikális mozgalmakkal szemben összefogjon. A Hangya ebben példát mutatott, hiszen például Csernoki János esztergomi érsekkel igen jó kapcsolatot ápolt.

Fekete Ágnes: Hogy lehet ezt a történetet mai szavakkal elmesélni? Fájdalmas, hogy nagyon kevés ilyen fajta társadalmi felelősség van az egyházban.

Tőkéczki László: Rengeteg a párhuzam a két kor között, csak az egyházban van óriási különbség, hiszen a kor református egyháza nem félt a politizálástól, sőt időnként túl sokat is volt politikai porondon. Aztán a századforduló körül történt a protestáns ébredés. Amit az egyház azzal nyert, hogy valószínűleg az egyházban szerepet vállalóknak az Istenbe vetett bizalma elmélyült, a másik oldalon el is veszítette. Az a kissé talán túlzó nézet, hogy nem szabad foglalkozni sok olyan társadalmi dologgal, ami köröttünk van, a világot magára kell hagyni, mert az a maga gonoszságában veszélyezteti még a kegyeseket is, meghozta "gyümölcsét". Sajátos módon és nem véletlenül, éppen ebből a kegyes magból lett a kommunistákat kiszolgáló társaság 1948 után. Minden valóban létező közösség egyúttal érdekképviselet is. Teljesen természetes, hogyha mi közösség vagyunk, akkor bizonyos dolgokért ki kell állnunk, akár etikai szempontból, akár gazdaságilag. Mi köze van az egyháznak a kultúrához? Egyesek ezt ki is mondták. Nota bene: a katolikus egyház utoljára a középkorban mondott ilyeneket, hogy a bölcs tudatlanság milyen jót tesz. Ezen kellene változtatni. Szerintem szükségképpen változni is fog az egyház, és akkor adott esetben találkozhatunk a régi jó ötletekből néhánnyal. Én például máig emlékszem nagymamámék falujára, ahol volt egy ún. példánykert, ahol a református iskola diákjai tanulták a kertészetet, a gyümölcstermesztéstől a zöldségtermesztésig. Sokféle lehetőség van, és lehet tanulni a múltból. Azt kell elősegíteni, hogy az egyháztagok gyarapodjanak és ezen keresztül gyarapodni fog az egyház is.

Bernát István: Ha nem azonos kategóriájúak indulnak a versenyben, akkor az már nem is verseny, hanem erőszakos folyamat. Ebben az esetben is erről volt szó, hiszen a kis- és középgazdálkodók nem tudtak konkurálni a nagyüzemileg termesztett olcsó amerikai búzával. A helyzet ismerős száz év múlva is? A napokban hallottam a rádióban, hogy tőkeerős felvásárlók a 15 Ft-t nem akarják megadni a parasztoknak az almájukért, ugyanakkor az ebből nyert almalé, amit még ráadásul fel is hígítanak, ennek nem tízszeresébe, hanem sokkal többszörösébe kerül. A szövetkezeti mozgalom kezdete nagyon nehéz volt Magyarországon, mert azoknak, akik ebben élharcosok akartak lenni, erős kétfrontos harcot kellett vívniuk. Egyik oldalon a plutokrácia, a pénz hatalma ? aminek a jelenlétét ma is érzékelhetjük – ellen, ami természetesen a szövetkezést meg akarta akadályozni. A másik oldalon pedig a különböző szocialista tanok és ideológiák képviselőivel kellett felvenni a küzdelmet. Az első Hangya Szövetkezetek 1897 körül alakultak igen nyomorúságosan. Sajnos azonban hamar jött az első világháború és a csonka Magyarország energiahordozók és nyersanyagok nélkül maradt.

Vörös Virág: Miért indult be olyan nehezen?

Bernát István: Az előkészítő munka is nehezen ment, a gyakorlati munkához pedig tőke kellett. A szövetkezi mozgalom a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy üzletek, boltok, áruházak jöttek létre, ezek voltak a lokális centrumok. Az első ilyen kis üzletnek nevezhető létesítmény az 1897/98-ban jött létre az Üllői út 3. szám alatt, egy két szobás lakásban. Ennek a konyhája és a cselédszobája volt a raktár. Az első raktárkészlet néhány zsák kávé és mandula volt. Így indult ez a később 2000 körüli üzletet számláló szövetkezet. Idővel majdnem minden faluban volt Hangya bolt. Károlyi Sándor az első év teljes deficitjét, tizenkétezer koronát ? ez akkoriban óriási összeg volt ? a saját magán vagyonából hitelezte. Szépen, lassan megindult a fejlődés, sőt idővel szövőüzemet, varrodát és a legkülönbözőbb ipari üzemeket is szövetkezeti alapokon működtettek, és a Hangya Szövetkezet boltjai megnyitották az értékesítés útját a piac felé. A Hangya boltok ezeket az árucikkeket olyan szokásos árszínvonalon árusították, amennyiért egyéb kereskedések is. Az év végén megvizsgálták, hogy a szövetkezeti tagok mit vásároltak a hangya boltokban s azután ezt a tekintélyes különbözetet megkapták a gazdák.

Vörös Virág: Ez a szövetkezei gondolat aktuálisabb, mint valaha?

Bernát István: Szomorú is, hogy száz év után szinte tételről tételre azonosak a problémák. A városlakók nem tudják megfizetni a tejet, a paraszt meg nem kapja meg szinte a takarmány árát sem az eladott tej után. A szövetkezeti eszme ma is önvédelmi eszköz a mezőgazdasági termelők számára, mint ahogy száz évvel ezelőtt is volt.

Vörös Virág: Az ön nagyapja hitbeli megfontolásból volt ilyen áldozatos?

Bernát István: Az altruizmus nagyon közel áll a református hithez. Önfeláldozó módon, nem a saját érdekeinket keresve próbáljunk élni. Nem a haszon ideológiáját követni. A nagyapám sok munkájában fejtette ki a valláserkölcsi meggyőződését. Rendkívül gazdag munkássága volt, aminek a Hangya csak egy területe. Szerepet játszott még a Nemzeti Bank, a Közgazdaságtudományi Egyetem létrehozásában ? annak az első dékánja és tanára is volt ? de ezen kívül sok olyan írása is van, amik a református vallásunkkal és az ő hitével kapcsolatosak. Ezek főként nem valláselméleti, hanem az élet és a vallás kapcsolatát jellemző írások. Mindenképpen áthatotta ezeket a keresztyénség megújulásával kapcsolatos gondolatkör. Nagyapámnak nagyon szeretett barátja volt Ravasz László, akivel létrehozták a Kálvin Szövetséget, illetve rengeteg közgazdaságtudományi tárgyú írása is volt, amiket mind áthat az a gondolkodásmód, szemlélet, ahogyan egy református embernek a világot néznie kell.

Fekete Ágnes: Nem is gondolnánk, mennyi kezdeményezés van, amelyik hasonló ehhez a régi szövetséghez. A Szatyor közösségről hallanak most.

Kármán Erika: Azt látom, hogy kínai foghagymát eszünk illetve spanyol paradicsomot, amiben az a nonszensz, hogy ezek a termékek Magyarországon is megteremnek igen jó minőségben. Miért nem azt támogatjuk, ami a miénk, miért nem azt esszük, azt vesszük? Arra jött létre ez a Szatyor kezdeményezés, hogy a magyar termékeket részesítsük előnyben. Másrészről pedig hiszünk abban, hogy azokban a gazdákban, akik ma Magyarországon élnek és kistermeléssel foglalkoznak, megvan az a tisztelet és tudás a saját földjük és termékeik iránt, ami értékként meg tud jelenni.

Németh Attila: Nagyon fontos számunkra, hogy gazdákkal állunk kapcsolatban, és nem egy multinacionális céggel. Szeretnénk ezeknek a gazdáknak a helyzetét segíteni. A közösség lapjára ezért mindig felkerülnek olyan események, amik őket támogatják, például a szabolcsi gazdák segítésére megrendezett almavásár vagy mézvásár. Bennük is megvan az a hit, ami a vásárlóinkban is, hogy szeretik a jót jól csinálni, és örülnek annak, ha ezek az emberek pozitív visszajelzést adnak feléjük.

Vörös Virág: Fontos nekik a lelki töltet.

Németh Attila: Mindenképpen. Fontos nekik, hogy ők is tudják hova kerül az áru. Egy átadás során érdekes például, hogy ezek a termények olyan gonddal vannak letisztítva, hogy az embernek kedve lenne ott rögtön beleharapni például egy sárgarépába, mert annyira szép egészséges. Szinte mosolyog az emberre.

Vörös Virág: Önnek, mint hívő keresztény embernek a belépésben játszott valami szerepet a hite?

Németh Attila: Mindenképp az motivált, hogy segítsek másokon. Ez alapvető dolog a kereszténységben. Ez a munka teljesen önkéntes, de ad az embernek egy örömérzetet. Az, hogy ez a természetből kerül ki közvetlenül az emberekhez, még jobb dolog, mert a tiszta dolgok az ember tiszta lelkületéhez is hozzásegítenek.

Vörös Virág: Egy keresztény embernek felelőssége, hogy próbáljon tenni, és ne csak ölbe tett kézzel panaszkodjon a nagyáruház-láncokról.

Németh Attila: A gazdák érzékelik, hogy ezek a vásárlói közösségek őértük vannak. Próbálunk a jó dolgokról beszélgetni, kerüljük a negatívumot. Mindenféle téma felbukkan: gyereknevelés, háztartás, párkapcsolat. Látszik az embereken, hogy igénylik, hogy valakivel beszélgessenek. Valójában az átadásnak meghatározott időpontja van, de van amikor ott vagyunk három órát is, mert nem tudunk hazamenni. Az emberek ott maradnak, leülnek, és nem akarjuk őket hazaküldeni. Aki jól érzi magát, az maradjon ott.

Kármán Erika: Picik vagyunk még, de nem is igen akarunk nagyra nőni. Inkább egyfajta modellként szeretnénk szolgálni. Ezt minden közösség meg tudja csinálni.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát!

”Én azért születtem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Pilátus erre így szólt hozzá: Mi az igazság?”

Sokféleképpen értelmezik Pilátusnak ezt a válaszát, én végtelenül cinikusnak látom. A közönyös, nekem minden mindegy -cinizmus az az állapot, amiből nagyon nehéz bárkit is kirántani. Ma Magyarországon is, mint a világon annyi helyen, a nagytőke, a mindenáron nyereséget hajhászó milliárdos média és egyéb irányítók ezt a cinizmust szeretnék mindenáron a fejünkbe verni. Két táborba osztottak minket, ezért kétféleképpen él ez a lehetetlen magatartás. Az egyik, hogy úgyis mindenki és minden elromlott, mostmár úgysincs mit tennünk. Mindenki csak lop, csal és hazudik, teljesen mindegy hova tartozol, kire szavazol, úgyis szétvertek már mindent. Ez a gondolat a legcinikusabb. Nem engedi, hogy észrevegyük a különbségeket, sötét árnyakat fest minden és mindenki fölé. De ott van a másik egyre terjedő szóbeszéd is, miszerint közeleg a végkatasztrófa, most már mindenről lekéstünk. Annyira nagy a baj, annyira üres a kassza, annyira elcsaltak mindent, hogy már nincs mit tennünk. Persze egy picit még mehetünk a jó felé, de valójában ennek semmi jelentősége nincsen. Ez a másik gondolkodás is óriási veszély, mivel azt éri el a lelkünkben, hogy szépen meghallgatjuk a szörnyű világról szóló beszédeket, majd magunkat a többi fölött lévőnek és okosnak képzelve tovább tesszük azt, amit eddig. Mindenki egyből be tudja osztani a környezetét, melyikünket melyik cinizmus kísérti a legjobban. Ki kell jönnünk ebből a tétlenségre ösztökélő közbeszédből. Ki kell jönnünk a média ránk erőltetett közönyéből. Ha a Bibliának van üzenete, az bizonyára az, hogy nincs elveszett helyzet. Nincs végletesen elrontott ügy. Ott állt Pilátus előtt Jézus megverve, vesztesen, elmondja azt a szinte nevetséges mondatát, hogy neki bizonyságot kell tennie az igazságról. Kérdezhet bárki: Neked? Majd pont a te gyenge igazságodra hallgat valaki! Miről beszélsz te?! És ennek a Jézusnak vagyunk 2000 éve a szolgái. Ez a gyenge Jézus váltotta meg a világot. Ez a gyenge Jézus ad ma erőt, hív imádkozni, hív közösségbe, szólít meg embereket. Mindenkinek meg kell vizsgálnia, hogy a mai helyzetben mi a dolga. A mai magyar valóságban mindenkinek legalább egy, a jövőbe vetett hittel tett cselekedetedet kell megtennie. Ahogyan annak idején akadt szakember és akadt gazdag ember, aki odatette magát a Hangya Szövetkezet mellé, úgy kellene ma is, hogy legyenek emberek, akik nem elviekben hisznek és bíznak a jövőben, hanem valóságban és tettekben. Magam is igyekszem valamit tenni az élhető gazdaságért, igyekszünk úgy vásárolni, néha még másokkal összefogva is. A legnehezebb küzdelmünk újra és újra a lehangoló közönnyel van. Most nekem ehhez mi közöm van? -kérdezi valaki. Nem érek rá -mondja a másik. Sokkal olcsóbb és egyszerűbb szidni a rendszert. Jézus nem válaszolt a közönyös szóra. Nekünk sincs mit mondanunk. Napról napra átéljük, hogy csak a tetteink beszélnek. De jól van ez így, hiszen Jézus sem egy szép prédikációt vagy egy jó könyvet hozott el a földre, hanem önmagát, az életét.
Ámen