2010-03-03

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Nem szoktam az izgalmakat hajszoló, városi tömegeknek szóló sajtót olvasni. Azonban egy cikket keresve a következő híren akadt meg a szemem. Egy angol divattervező arra szólította fel az embereket, hagyják abba a vásárlást fél évig. Véleménye szerint az lenne a legjobb, ha az emberek a mennyiség helyett a minőséget választanák, mert így elkerülhetjük a felesleges hulladékot. "Ha elkötelezed magad az élettel, akkor új értékrendet kapsz. Szállj ki a vásárlók taposómalmából, kezdj el gondolkodni, a nagy gondolkodók mentik majd meg a világot". Szinte fölszisszentem. A rendszerváltás környékéről ismerem ezt a kelet-európai hangulatot. Emberek megrázzák magukat, azt mondják, bocsánat, és elkezdik építeni a kapitalizmust. Kialakult volna ennek a magatartásnak a nyugati változata? Eddig ruhákat terveztem, eddig gyártottam a szemetet, eddig szép nyugdíjat gyűjtöttem össze, most pedig környezetvédő leszek – persze a melegen fűtött lakásból. Mivel az én lelkem is nagyon közel áll a környezetvédelemhez, rendkívül fájdalmas számomra, hogy egy újabb gondolatkör lejáratása indult meg a közbeszédben. Mivel divatos ügyről van szó, bárki a szájára veszi, hogy ő a Föld jövőjéért tesz, és közben a legaljasabban téveszti meg az embereket. Mintha nem az erkölcstelenség ütné fel a fejét, hanem az erkölcsi fogalmak alapvető kiirtása.

Ugyanez volt a benyomásom a minap, amikor az Avatar című filmre ráncigáltak el a gyerekek. Egyfelől örültem, hogy végre nem egy horrorfilm, és nem egy életellenes film az, ami végigszántja a világot. Mégis szinte beleszédültem ebbe a gondolatba, amikor kitántorogtam a mozi térhatása alól. Micsoda? Éppen a pénzhajhász hollywoodi világ adja majd nekünk a környezetvédelmi leckét? Miközben irgalmatlan mennyiségű fölösleges erőt és munkát, pénzt elpazaroltak erre a filmre, ezzel nyilván közvetve is és közvetlenül is károsították a Földet, aközben elmagyarázzák a képernyőn, hogy vigyázz a bolygónkra, és ne engedd, hogy a katonai hatalom leigázza a valódi értékeket.
Olyan szintű szellemi hazugság és megtévesztés az, aminek egyre erőteljesebben a tanúi lehetünk, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik manapság.

Ráadásul a film azt is mutatja, hogy a vallástalan világnak végképp vége.
Az istentagadás korszaka lejárt, most már a különféle istenhitek között, mint valami nagy svédasztalon fogyaszthat bárki bármit. Ebben is van jó, hiszen hogyne örülnénk annak, hogy végre szellemi síkon is igyekeznek tájékozódni a gondolkodó emberek. Azonban nagyon félelmes az irány, mert az utcára, a közhelyek területére immár az isteni, a legszebb és legszentebb szavak kerülnek ki, méghozzá mindennel összekenve. A teljes lelki zűrzavar előfutára és megtestesítője ez az egyébként nagyon szép és tanulságos film. Természetesen a mögötte rejlő műszaki tudástól hanyatt esve kizárólag dicsérő szavakat találhatunk róla mindenfelé.

A filmről Lázár Imrével, a Károli Gáspár Református Egyetem docensével beszélgettem.

Lázár Imre: Én mindenképpen a globalizmus kritikájának látom ezt a filmet, annak ellenére, hogy egy mélyen globális üzemág, a filmipar terméke. A filmek rohamszerűen jelennek meg a világ minden pontján, egy-két hónapig vetítik őket. Az első napokban meg kell térülnie annak a rengeteg pénznek, amelyet a részvényesek belefektettek, utána pedig eloszlik, füstként ott maradnak a videotékákban.

Fekete Ágnes: Magyarul, ezek hullócsillagszerűen működnek?

Lázár Imre: Így van. Hullócsillagszerű, furcsa látomások, amelyek elérik a tömegeket, megkönnyezik, elgondolkodnak rajta, élvezik, meghökkennek, átélik a 3 dimenziós látvány varázslatos újszerűségét.

Fekete Ágnes: 3D-s technikával készült már korábban is világ-film?

Lázár Imre: Filmrészleteket készítettek már 3D-ben korábban is. A rendezőnek, James Cameronnak szoros a kapcsolata a tudományos fantasztikummal, még akkor is, ha ennek a filmnek a szíve, veleje a tudomány és a technológia kritikájának szerepét tölti be. Ugyanakkor egy nagyon régi történet újrafeldolgozásáról van szó. Pocahontas története az angolok találkozását mondja el a természeti népekkel, ami az antropológia tudományának is egyik forrása volt.

Fekete Ágnes: Ki az ember? Ez az egyik nagy kérdés.

Lázár Imre: Igen. Ez a film megtanít egyrészt a másik életével, élményvilágával gondolkodni. Mindannyian kicsit ennek a kékes természeti népnek a világába szövődünk, mint megfigyelők. Ezt a rokonszenvet mindenki azonnal megéli, hiszen az emberi oldalon erőszak, terjeszkedés, nyereségelvű önzés és öncélúság látható. Tükre a film a mai globalizált világnak, és azoknak a hatalmi központoknak és erőknek is, amelyekről nekünk közvetlen tapasztalásunk van. Gondoljunk csak a cián-technológia következtében előállt természeti katasztrófára, amely a Tiszán halálos sebet ejtett. Nagy kegyelem, hogy a Tisza feltámadt ebből a holtágai és a Tisza-tó segítségével. Ez időszerű is éppen most, hiszen újra akarják indítani ezt a technikát. A filmben is ilyen elemekért folyik a harc.

Fekete Ágnes: Igen. Van egy anyag, ami nem nehezedik a Földre, és ezt az anyagot szeretnék az emberek megszerezni.

Lázár Imre: Emiatt az anyag miatt ezen a bolygón lebegő hegyeket és csodálatos mitikus tájakat látunk.

Fekete Ágnes: Ebben van valami félelmetes is a számomra. Sokszor gondoltam már, hogy a film az agyunk egyik hiányosságát használja ki. Azért van filmipar, mert az emberi agy képtelen a képeket különválasztani, és ezért mozgóképként látom azt, amit mondjuk egy légy teljesen másképpen látna, külön képekben.

Lázár Imre: Egy légy az Avatart legalább 300 képben látná.

Fekete Ágnes: Igen. És a 3 dimenziós technikával az agy határait élménnyé próbálják meg átalakítani. Ez szerintem, félelmetes.

Lázár Imre: Ez a félelmetes csoda, ami alakítja az életünket, és amit a reklám, a politika és a propaganda az 1990-as évek elején a csúcsszintre emelt, és használ is. Ez a veszélyes műfaj ugyanakkor a nagy művészet része.

Fekete Ágnes: Mi lehet a film veszélye?

Lázár Imre: Az első veszély az, hogy kényelmessé teszi az embert éppen a képekkel kapcsolatban. A regény, a történet, az elbeszélés, a szájhagyományozó, mesélő kultúrák ugyanilyen vizuális kultúrák. Annyi a különbség, hogy utóbbiak esetében a képzelet vetítőernyőjére kerül minden elmondott szó, történet, esemény, fordulat. Az is térbeli és színes. Elménknek talán még színesebb tartományával dolgozik, és mélyre kerül. A kép és a személyiség, hangulat és önazonosság rejtelmes kapcsolatban állnak egymással. A gyógyítás ezt a kapcsolatot ki is használja. A belső látás, a képélményi gondolkodás nagyon mélyen ősi. A film az olvasással versengő helyzetben van, kényelmesebb. Ugyanakkor az olvasás elmélyültsége időráfordítást igényel. A film sokszor szociális alkalom, csatornafunkciót tölt be: egy külső forrásból érkezik, és lefolyik, átfolyik rajtunk. Egy filmet többször is meg lehet nézni. Én például el szoktam felejteni a filmek történetét, és ezt már másoktól is hallottam. Úgy tűnik, hogy a rövid távú memóriába kerülnek be, és onnan töröljük egy idő után őket.

Ami az Avatarban kirajzolódik, az egyfajta panteizmus. A teremtő jelen van egy nagyon bonyolult kapcsolati láncolatban, a szent közösségben, amely kapcsán nyugodtan elismerhetjük, hogy Cameron egy iskolázott, ökológiai új vallás képviselőjeként lép elénk. Aktuálissá az teszi számunkra, hogy a bennünk lévő több hagyomány szálait összeszövő, kritikával illetett új pogányság is egy nagyon sajátos új kihívást jelent a számunkra.

Fekete Ágnes: Mi a kihívás lényege?

Lázár Imre: A világ újravarázsolódása. Ebben élünk már 20 éve, ha a médiára nézünk. Mindenütt a gonosz és a jó harca, a lent és a fent küzdelme jelenik meg. Azt kell mondanom, hogy még a számomra nagyon csapdásnak tűnő Harry Potter történetekben is a sötét oldalon belül a jó és a rossz küzd egymással. Keresztyén szempontból mindenképpen problematikus alaptörténet. Az Avatar a New Age látásmódjához közelálló, de én nem érzem sötétnek. A Harry Pottert konkrétan az okkultizmus és az ezotéria kiszöktetéséről szól. Olyasmiket lehet elszabadítani, amelyek nem kontrollálhatóak. Az Avatar-probléma egy régi hindu, indiai tradicionális mitológiai probléma. Az ember égi lény, de testet ölt. Így is nevezik a bennszülöttek őket: naiv testeket megszálló égi utazók. A possessio az antropológiának egy széles jelenségköre.

Fekete Ágnes: Mit jelent a possessio?

Lázár Imre: Megszállottságot. A lélek és a test egy szellemlény befolyása alá kerül.

Fekete Ágnes: Ma tényleg kérdés az emberek számára, hogy kicsoda az ember?

Lázár Imre: Ez az evangélium antropológiájának is lényegi kérdése. Jézus azt kérdezi, hogy mi a fontosabb: ami a lélekben, vagy ami a testben történik. A legmisztikusabb rítusok és élmények lepleződnek le neuro-fiziológiai szempontból. Ideg-élettani magyarázatot találunk mindenre. Csak kérdés, hogy az, amit az agyban pozitron emissziós tomográf képként találunk, egy átkapcsolás része-e, amit mi leleplezünk, vagy pedig ott születik. Erre végső választ nem tudunk adni. A tudomány igyekszik erre a területre betörni, és naturalizálni azt, ami korábban szellemi volt. Másfelől az evangélium nagy üzenete mégiscsak arról szól, hogy az igazi tét szellemi tét, az igazi harc a lelkünkért folyik. Meggondolandó az is, hogy mi az élet! Mi a sikeres élet? Ezek nagy kérdések, és ezekkel kapcsolatban tartom a filmet erősen problémásnak. Mert a film az élet kultuszáról beszél, megérint transzcendens szólamokat, de valójában bennmaradunk az élet drámájában.

Fekete Ágnes: Ez ott jön ki nagyon, amikor meghal az egyik munkatársuk a helikopterben. Minden arról szól, hogy itt, ebben az életben, a földön megmaradjon. Mintha továbbélne.

Lázár Imre: Igen. A filmnek ugyanakkor nagyon szép eleme, amit a keresztyénség képvisel is: a rokkant testi létben a szentség jelen lehet. Itt egy buta, hadiveterán, rokkant fiatal lesz a kiválasztott, és a közösség a tudósokat, az okosokat nem engedi közel. A dráma abban van, hogy ez csak rövid ideig hat, és utána az archívumba kerül, ahonnan persze mindig lehívható, de a hatás mindig kampányszerű, impulzív.

Fekete Ágnes: Világos. Mintha egy belső ellenzéket gyártanának meg direkt az emberek, akik természetesen katonák.

Lázár Imre: A hollywoodi filmipar a globalizmus nehéztüzérsége és könnyűlovassága egyszerre. Emellett nagyon igaz rá a demokrácia ereje: a szabadság illúziójában tud teljes kontrollt gyakorolni. Ez ennek a filmnek árnyéka és erénye egyszerre. Hiszen ez a film arról szól, hogy a hódító technológia, az ipar, az univerzálisan globalizáns, rabló, profitmaximalizáló tőke az élet ellen tör. Ilyen értelemben én egy kicsit gerilla-filmnek látom ezt. Hollywood ezt valószínűleg megengedheti magának, mert ezzel a hatalma nem csökken, hanem bizonyos fokig erősödik is.

Fekete Ágnes: Nemrég beszámoltunk arról, hogy Jövőre elnevezéssel egy szabadegyetemet indítottak keresztyén fiatalok számára Budapesten, a Barabás villában, ahol többek között a környezetvédelem kérdéséről beszélgetnek. Nemrég Boda Zsolt, közgazdász volt az előadó. A globalizáció nehézségeiről Vörös Virág beszélgetett vele.

Boda Zsolt: Az utóbbi hatvan évben először tartunk megint ott, hogy bizonyos alapvető univerzális értékeket megkérdőjeleznek. Nagyon furcsa, hogy kiéleződő feszültség figyelhető meg egyfelől a globalizáció, a nemzetköziesedés, másfelől az univerzális értékek, az emberi jogok és a helyi, kulturális tradíciók között. Egy fejlődő országban, egy olyan kultúrában, amely fenyegetve érzi magát, amely úgy érzi, hogy nem tud eléggé sikeres lenni ebben a globális felállásban, az identitás megroppanhat, meggyengülhet, vagy éppen ellenkezőleg: átcsap egy harcos önmeghatározásba. Van egy híres könyv, amelynek az a címe: McWorld versus dzsihád. A McWorld, McDonald’s, a McVilág áll szemben a dzsiháddal. Akinek nem tetszik a McWorld, vagy akinek nem jut belőle, az valószínűleg a dzsihád oldalára pártol. Arra nagyon jó ez a könyv, hogy érzékeltesse ezt a kiélezett helyzetet. Persze ellentmondásos.

A szociológusok és a pszichológusok felfigyeltek arra, hogy az identitás kérdése sokkal fontosabbá vált. A hagyományos osztály-identitások meggyengültek. Most van egy kulturálisan egységes fogyasztói társadalom, ahol a termelésben elfoglalt helyünk kevésbé fontos a fogyasztásban elfoglalt helyünkhöz képest. Ez utóbbi válik igazán fontossá. Milyen autóval járunk, milyen ruhákat hordunk, hol lakunk, hova utazunk nyaralni? Mind fontossá vált kérdések. Egy példával szeretném megvilágítani, hogy mire gondolok. Biciklistának lenni manapság nem csak azt jelenti, hogy veszek egy biciklit. Manapság biciklisnek lenni egyfajta identitás, ami elsőként abban jelenik meg, hogy nem csak egy kerékpárt vesz az ember, hanem rögtön egy teljes biciklis öltözéket, táskát, és egyéb felszerelést. A fogyasztásban létrehozom magam, mint biciklist, és csatlakozom ezzel egy szubkultúrához.

Vörös Virág: Egy roppant hasadt rendszerbe kényszerül az ember. Amiben most élünk, tudathasadásos állapot.

Boda Zsolt: Paul Ricoeur, francia filozófus azt mondta, hogy a modernitásban azt kezdtük el gyűlölni, amit szeretünk. Az Avatar című amerikai film amerikai szempontból mutatja be a világot, és kritikus az amerikai típusú katonai és üzleti világgal szemben. A bennszülöttek, akik a környezetvédelmet és a hagyományos értékeket képviselik, pozitív hősei a filmnek. Egyszerre látjuk és szeretjük azt, amiben élünk, ugyanakkor látjuk a problémáit is, és nosztalgiázással fordulunk a bennszülöttek, a természeti népek, a régmúlt világa felé. Az aranykor a mostani modernitással szemben egy idealizált képet sugall. Ilyen sokak számára Erdély is.

José Bové azért érdekes, mert jól ismert alakja a globalizáció kritikus mozgalomnak, és többek között azért lett híres, mert lerombolt egy McDonald’s-t. Ezt egyrészt azért tette, mert méregbe gurult, mivel az USA-ban vámpótlékot vetettek ki a francia Roquefort sajttal szemben, ami őt is sújtotta. A Kereskedelmi Világszervezet erre egyébként felhatalmazta az Egyesült Államokat, ugyanis Európa előtte kitiltotta piacairól a hormonnal kezelt marhahúst. Amerika ezen persze felháborodott, diszkriminatív intézkedésnek tartotta, és a globalizáció egyik intézményéhez, a Kereskedelmi Világszervezethez fordult, amely igazat adott az USA-nak abban a kérdésben, hogy az EU nem tudja bizonyítani, hogy az a fajta marhahús káros az egészségre, ezért nem is tilthatta ki a piacairól. Mivel az EU ennek ellenére ragaszkodott az álláspontjához, az Egyesült Államoknak jogában állt vámpótlékot megállapítani bizonyos európai termékekre, amelyek között a Roquefort sajt is szerepelt. Ezen felháborodva rombolta le José Bové a McDonald’s-t. Nem egyszerűen azért, mert a saját érdekeit védte, hanem azért is, mert fel akarta hívni mindannyiunk figyelmét arra, hogy valami nem stimmel ezzel a világgal. Ezek az intézmények az államok és az állampolgárok felett olyan döntéseket hoznak, amelyek meggátolnak bennünket abban, hogy egészségesen táplálkozzunk, és sújtják sok esetben azokat, akik bio-gazdálkodást folytatnak, és ökológiailag és társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak. Ez a történet jól illusztrálja a globalizáció ellentmondásait, és azt is, hogy a globalizációhoz sokféleképpen lehet viszonyulni. A teljes kizárás nyilvánvalóan nem működik, kevert stratégiát kell alkalmazni, ugyanakkor meg lehet próbálni kihasználni a pozitív vonásokat. José Bové is exportálta a sajtját az Egyesült Államokba.

Vörös Virág: De akkor nem marad meg ez a roppant hasadt, és véleményem szerint, teljesen abszurd állapot?

Boda Zsolt: Szerintem, társadalmi szinten ez a konfliktus fel fog oldódni. Vagy átállunk egy fenntartható világra, amelyben ezek az értékkonfliktusok valahogyan kisimulnak, magunk mögött hagyjuk a környezetre és a társadalomra káros tevékenységek jó részét, vagy pedig környezeti katasztrófa felé tartunk, ami másként fogja feloldani ezt a hasadtságot. Most úgy érzem, hogy az elkövetkező években, évtizedekben ezzel még együtt kell élnünk, de érdemes ennek a hasadtságnak a felszámolásán dolgozni. A Védegyletben mi is azért dolgozunk, hogy ezeket az ökológiai és magasabb rendű morális értékeket képviseljük a politikában és a gazdaságban. Az elmúlt években alakult egy vallási-ökológiai csoport, amely a hazai történelmi egyházakkal együttműködve igyekezett azt a gondolatot terjeszteni, hogy az egyházak társadalmi tanításában nagyobb súlyt kellene kapnia a teremtett világ védelmének. Erre már a lelkészképzés során is nagyobb figyelmet lehetne fordítani. Volt eredménye ennek a munkának: többek között kiadtunk néhány könyvet. Az egyházaknak nagy szerepük van az értékmentésben, és az új utak keresésében is. Bele kellene folyniuk ebbe a társadalmi dialógusba. Ehhez a spirituális dimenzióban nagyon fontos változásoknak kell végbemenniük. Egyet értek azokkal, akik azon a véleményen vannak, hogy ha ez a spirituális hasadtság jó úton fog felszámolódni, akkor az úgy megy majd végbe, hogy a spirituális dimenzióban lezajlanak majd olyan változások, amelyek aztán a magatartásunkra is kihatással lesznek. A magatartásunk és az értékeink között hasadtság van, és ebben az értékdimenzióban zajló áttörés lehet az, ami a magatartásunkat is hozzá igazítja a jobb, magasabb rendű értékuniverzumhoz.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Alapítványi Estet tart az Ágoston Sándor Alapítvány, melyen többek között levetítik Forró Lajos Jelöletlen tömegsírok című filmjét, ezt követően pedig a délvidéki magyarság helyzetéről beszélgetnek, gondolkodnak közösen. Az Alapítványi estre március 3-án, 18 órakor kerül sor Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatt.

A Farkasréti Ökumenikus összejövetelek következő alkalmán Székely András tanár tart bevezető előadást a közösen vállalható egyháztörténet esélyeiről és akadályairól március 8-án, este fél héttől Budapesten, a Németvölgyi út 138. szám alatt.

A nemzetért való közös könyörgésre és gondolkodásra hív a Budai Református Egyházközség. Március 10-én, este fél hattól imaestet tartanak, melyen előadóként részt vesz Jókai Anna, dr. Kopp Mária és Szeverényi János. Március 14-én pedig egész napos imalánc indul reggel 8 órától a szilágyi Dezső tér 3. szám alatt, a könyvtárszobában.

Az Antall József Baráti Társaság vendégei lesznek Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviseletének vezetője és Josef Riegler, az Európai Ökoszociális Fórum tiszteletbeli elnöke március 3-án, 18 órától. Az est témája a szociális piacgazdaság szerepe az antalli örökségben. Helyszín: Budapest, Ferenciek tere 7/8.

Ugyanitt rendezik meg közös kiállításukat Keresztes Dóra és Orosz István grafikusművészek, melyet március 5-én, 18 órakor nyitnak meg a Koltai Galériában.

Tüzes nyilak és gyilkos szavak címmel Pálhegyi Ferenc tart előadást március 8-án, 18 órától Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatt.

A kecskeméti teológiai esték keretében mutatkozik be a Református és a Baptista Szeretetszolgálat, illetve az Evangélikus Cigánymisszió március 2-án, 3-án és 4-én, este 5 órai kezdettel a Református Egyházközség Tóth Endre termében.

Tegyünk a környezetünkért címmel konferenciát tartanak Tóalmáson 25 év feletti egyedülálló keresztyén fiatalok számára március 13-tól 15-ig. Cím: Tóalmás, Kókai u. 2.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét a Példabeszédek könyve 26. fejezetéből, a 4. és 5. verset!

Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. (Péld 26:4-5)

Ezeket az ellentmondásosnak tűnő mondatokat szeretem legjobban a Bibliában. Emlékszem, még középiskolában, történelemórán kifejezetten kipellengérezte a tanár a Bibliát: milyen könyv az, amiben ilyen ellentmondásokat olvasunk!? De hát éppen ezért igaz! Azok az állítások, amelyek egy igazságot csak egy oldalról mutatnak be, soha nem lehetnek igazak. Ma pedig szerteszét hangoztatják: az úgy van, hogy… A fejlődés útja az lehet, hogy… Nyilván a tömegeket nem lehet megmozgatni azzal, ha valaki azt mondja: ezt a kérdést innen is, és onnan is meg kell vizsgálni.

De ma a legfontosabb éppen az, hogy tisztítsuk ki a fülünket a hangzatos szólamok, kiabálások és érzelemmel teli üvöltések között a megvizsgálásra.

Bolond beszédet bizony sokat hallunk. A legtöbbször az ember azonnal fölháborodik. Indulatszavakban bővelkedünk. A Biblia első tanácsa: Ne felelj meg a bolondnak, mert te is hasonló leszel hozzá. Kicsit próbáljunk kívül maradni, távolról megvizsgálni azt a beszédet, amit bolondnak, félrevezetőnek, károsnak ítélünk meg. Húzódjál ki a tömegből – fogalmazhatnánk így is. Bizonyos rendszereket nem tudunk megváltoztatni – szoktuk mondani. Ha valami büdösbe nyúlunk, akkor mi is büdösek leszünk. Ez sajnos régi alapigazság. Manapság nagyon sokan kimondják: "úgysem tudok változtatni azon, ami körülvesz, olyan mindegy! Mivel lesz jobb például, ha én csak magyar termékeket vásárolok, ha millióan nem ezt teszik? Nincs értelme." Egyszerűbb és értelmesebb futni az árral.

Ebben a "ne légy hozzá hasonlatos" – mondásban rengeteg optimizmus van. Az, aki én vagyok, amit én élek meg, az mégiscsak eltérhet a többitől, nem kell szükségképpen azonosulnom azzal, aki bolond. És sokszor éppen a hallgatásom adja meg a legnagyobb különbséget.

Azonban, ha itt, ennél a megállapításnál megállnánk, egy végtelenül egyénies, önző és befelé forduló magatartást mutatnánk be. Ott folytatja azonban a Példabeszédek, hogy felelős vagy a bolondért is. Felelős vagy a hallgatásodért, de a szavaidért is. Könnyen legyintünk egymásra: maradj magadnak! Erről nem akarok sem beszélni, sem hallani. Képtelenek vagyunk higgadtan elmondani annak, akivel nagyon nem értünk egyet, és beszédét butaságnak tartjuk, hogy mit és miért nem lát jól, véleményünk szerint.

Miért van ez így? Egy kicsit azért, mert nem hiszünk a szó erejében. Pedig minden bölcsen kimondott szó erő. Ha valaki valahol helyesen megfelelt egy butaságra, az nem csak ott és számára fontos, az a helyes szó terjed, él, és hat. De ugyanígy a bolond beszéd. Csak egyetlen rossz szó, és gurul, mint a mesebeli gombolyag, mindent beteker.

Persze egy ilyen helyes válasz, jókor és jól mondani valamit, nem emberi képesség dolga, hanem kegyelem. Annyi fölösleges szó hangzik el. Ömlik ránk erről az oldalról, arról az oldalról zuhatagként ezer minden. A legtöbb ember megcsömörlik.
Pedig a helyes út az lenne, ha a hallgatás, és a bolondság megállapítása között megtalálnánk a helyes arányt. Ha meglátjuk, mennyire híján vagyunk ennek a bölcsességnek, döbbenetes erővel fognak ránk hatni Jézus szavai.

Milyen kevés szó hagyta el a száját. Mégis mennyire pontos kifejezések. A megvert Messiás mondja: miért ütsz engem, hiszen ha nem mondok igazat, mondd el, miben tévedtem. Képes volt még akkor is erre az intésre. De képes volt arra is, hogy hallgasson Heródes előtt, hiszen nem volt már mit mondania. Abban a helyzetben csak Heródes őrületének játékszerévé vált volna minden szó.

Adja meg az Isten a bölcsességet számunkra, hogy ne feleljünk a mai bolondságokra, amikor ez a helyes, és feleljünk a bolondnak, amikor ezt kell tennünk! Ámen