2010-08-04

Áldás békeség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Nyár a nyaraláson túl a konferenciák ideje is. Ilyenkor van arra idő, hogy a felelős vezetők itt is, ott is találkozzanak. Egy óriási találkozó volt nemrég az Amerikai Egyesült Államokban, ahol nem is kis döntéseket hoztak, hanem azt határozták el, hogy a mindenféle református egyház, egy fedél alá, a Református Egyházak Világközössége nevű szervezetbe tömörül. Bölcskei Gusztáv püspökkel Karcsai Nagy Éva beszélt a Grand Rapids-i találkozóról.

Bölcskei Gusztáv: Eddig két nagy világszervezetben tömörültek a református egyházak. Az egyik a Református Világszövetség, amelyiknek a mi egyházunk alapítótagja. A másik pedig, egy főleg holland gyökerű amerikai és ázsiai egyházakat tömörítő szervezet volt, a Református Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Azt ismerték föl, hogy sokkal több az a közös református örökség, ami összeköti az egyes egyházakat, mint azok a meglévő kegyességbeli, szervezetbeli különbségek, amelyek ezt a két különálló szervezetet hozhatták létre. Grand Rapids-ben már az új szervezet tartotta az első nagygyűlését. Ez azt jelenti, amit a családegyesítés szó kifejez, hogy azok, akik mégiscsak összetartoznak, azok azt mondták ki, amit mi is kimondtunk itt Debrecenben, hogy Krisztus a jövő és mi együtt akarjuk követni Őt! Itt körülbelül ezer-ezerkétszáz résztvevő volt a világ minden tájáról. Mindennap három istentisztelet volt. Ebben az volt a szép, hogy mindenki hozta a saját hagyományát. Az afrikai keresztyének a maguk örömtől kirobbanó szeretetét, Isten dicsőítését. Volt egy számomra szokatlan, de nagyon szép spirituálészerű ének, ami Ezékiel prófétának azt a látomását dolgozza fel, amikor a csontvázak megelevenednek. Ezt ők úgy dolgozták fel, hogy szinte anatómiai pontossággal végigvették, hogy a fejen elkezd nőni a bőr és a haj, és minden csonton végig. Nagyon plasztikusan fejezték ki azt, amit mi európaiak kicsit visszafogottan így mondunk, hát igen, ez Isten hatalma. Ezt ők egész másként mutatják meg. A magyar delegáció nagyon aktívan vett részt a közgyűlés munkájában. Például a záróistentisztelet egyik jelenetét az egyik debreceni fiatal lelkésztársunk ötlete alapján mutatták be. A nagygyűlés központi témája a közösség és igazságosság szavak köré csoportosítható. A mi szempontunkból az volt a legjelentősebb, hogy a konferencia hivatalos dokumentumába belekerült, hogy a Református Egyházak Világközössége elítéli a szlovákiai nyelvtörvényt és kéri annak visszavonását. Felemelte szavát a romániai elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásáért. Itt most arról van szó, hogy a Krisztustest törvénye szerint, ha egy tagnak fáj valami, akkor a többinek is fel kell tudni emelni a szavát.
Karcsai Nagy Éva: A világ folyamatában láttak olyan dolgot, amiért úgy érezték, hogy létre kell jönnie a Református Egyházak Világközösségének?
Bölcskei Gusztáv: Együtt hitelesebbek vagyunk. Hiszen, ha azt látják rajtunk, hogy még a reformátusok sem tudnak egymással megegyezni, akkor hogy akarnak mások felé odafordulni, hogy azt mondják: igen, a mi hitünkből következik ez.
Karcsai Nagy Éva: Volt-e valami üzenetük a világ számára?
Bölcskei Gusztáv: Igen. Ez az üzenet nagyon érdekesen fogalmazódott meg. Az utánunk jövő generációnak, a mostani gyerekeknek üzentünk. Azt, hogy mi és miért történt itt? Mi az, ami az ő életüket érinti? Ez volt az a sajátosan református üzenet, amely nem húzódik vissza csupán a templom falai közé, hanem onnan gyűjt erőt és onnan megy ki, hogy a mindennapi életben, a gazdaságban, a politikában azokat az értékeket magasra emelje, amelyekről úgy tapasztalta, hogy ezek azok, amelyek az Isten akarata szerint való emberi közösséget formálják.
Zene

Fekete Ágnes: Nyár a fesztiválok ideje is. Az elmúlt hetekben rendezték meg a Heted7 Vigasság nevű ünnepet. A találkozónak különlegessége volt, hogy egy egyházi ifjúsági közösség volt az egyik főelőadó. A kisvárdai református ifjúsági közösség letáborozott Perőcsényben a templomdombon egy színpaddal, és egész héten át különféle zenés darabokat adtak elő. Kemencén pedig egy kiállítást nézhettek meg az odalátogatók, melynek címe Kontraszt. Először a fiatalokat, majd Czuni-Kenyeres József perőcsényi lelkészt, végül Százvai László ifjúsági lelkészt hallhatják.

Fiatal lány: Nagyon sok dolgunk volt. Sokat próbáltunk és készültünk a szolgálatokra. Amikor volt egy kis szabadidőnk, akkor körülnéztünk itt a fesztiválon, mert nagyon sok érdekes program volt. Nagyon élveztem az egészet. Van egy hatalmas sátrunk, ahová a bicikliket is le tudunk „parkolni”. El is áztunk, de élvezzük az egészet.
Fekete Ágnes: Minden nap volt előadás?
Fiatal lány: Igen. Minden nap. Hat előadásunk volt összesen, kétszer ismételtük a három darabot.
Fekete Ágnes: Nem volt nagyon rossz érzés, hogy kevesen voltak?
Fiatal lány: Hallottuk, hogy kétszázötvenen laknak ebben a faluban, és a fesztiválra sem jött annyira sok ember. Igazából örültünk annak is, hogy ennyien vannak, mert ennyire sem számítottunk. Valójában ez pozitív csalódás volt.

Fiatal férfi: Kemencén a nagyszínpad előtt, a nagy koncerteken voltak százhúszan-százötvenen. Itt a kisszínpadnál húsz-harminc ember. Most épp lenn a faluban beszélgettem és megdicsértem a falut, mert olyan stabil közönségünk volt, hogy jobbat nem is kívánhattunk volna. Egy kicsit zavaró az elején, de aztán meg lehet szokni a kevés közönséget. Az a lényeg, hogy lelkes közönségünk volt.
Fiatal lány: Még az esőben is próbálták végignézni az előadást. Matracokat meg szivacsokat tettek a fejük fölé és úgy nézték.
Fiatal férfi: A templomdombon az egész táj, az atmoszféra, a szabadtér egész más hangulatot adott és ezt mindannyian élveztük.
Fekete Ágnes: Két áhítat is volt minden nap?
Fiatal lány: Igen. Reggel és este.
Fekete Ágnes: Nekem ez nagyon tetszik. Ez milyen volt?
Fiatal lány: Minden áhítaton más szolgált. Reggel 9-kor kezdődött az egyik és délután öt órakor a másik.
Fekete Ágnes: Hogy alakult ki ez a zenekar?

Fiatal férfi: Már tíz éve hagyomány, hogy a kisvárdai református gyülekezetet az ifjúság megajándékozza egy karácsonyi műsorral. Eleinte, volt egy kész zenei alap és kész megírt darab, amihez csak az alapot kellett megszerezni és az énekeket kellett megtanulni. Aztán, amikor már egyre többen kezdtek el gitáron tanulni, játszani, zongorázni, dobolni, akkor kipattant az ötlet a fejünkből, hogy mi lenne, ha karácsonykor egy élő zenekaros ajándékkal lepnénk meg a gyülekezetet és így kezdtünk el két évvel ezelőtt egy őszi napon próbálgatni. Így tavaly már a második élő zenekari produkcióval álltunk ki a gyülekezet elé.
Fiatal férfi: Ehhez viszont kell az, hogy a lelkészek mindketten sokoldalú zenészemberek. Egyre többen kezdtek el zenélgetni, nagyon sokukat a beosztott lelkészünk tanította gitározni. Lelkesek a gyerekek is. Remélem, lesz utánpótlás, mert a lehetőség adott.
Fekete Ágnes: Melyik a kedvenc jeleneted?
Fiatal lány: Mindegyik valamiért értékes. Én a Szabadítót azért szeretem, mert élő hangszereken játszunk és Krisztus egész életéről szól.
Fiatal férfi: Nekem Az Ígéret. Krúdy Ádám Az Ígéret című rockoratóriuma az, ami szövegében, zenéjében a legközelebb áll hozzám. Dalok és a megfelelő bibliai versek prózában mintegy összekötőszövegként.
Százvai László: Nősülés után kerültem Kisvárdára és már az előző lelkész mellett is az ifjúságnak próbáltam segíteni. Örülök neki, hogy itt lehetek, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert annak örülnék a legjobban, ha egy tehetséges fiatal jöhetett volna helyettem ide, Perőcsénybe, mert az azt jelentené, hogy át tudtam adni a stafétabotot valakinek. De örülök, hogy itt lehetek.
Fekete Ágnes: Mi a feladata?
Százvai László: Éneklek. A legnagyobb az a Megfeszített volt, amiben komolyabb szerepet kaptam először. Ez egy rockopera volt. A Kormoránból Koltay Gergely és Szűts István írták. Mondhatni, hogy teltházas előadások voltak.
Fiatal lány: Én hegedűn játszom, illetve éneklek. Már azelőtt is ifis voltam, mielőtt a zenekar ötlete megszületett volna.
Fiatal férfi: Én is az énekszekciót erősítem, ugyanis én sem játszom, sajnos, egyetlen hangszeren sem. Az ifjúsági lelkipásztor kezébe vette a gitárt és észrevettük, hogy vannak tehetséges hangok, amikkel lehetne kezdeni valamit. A zenekar is ebből nőtt ki.
Fiatal lány: Amikor először jöttem bibliaórára, már abba csöppentem bele, hogy elkezdték tervezgetni ezt a zenekari darabot. Én akkor már tudtam zongorázni, de csak az énekesek közé kerültem be. Később, amikor a tavalyi karácsonyi műsorra készültünk akkor kerültem a zongora mellé.

Czuni-Kenyeres József: Én, mint perőcsényi lelkész nagyon örülök, hogy van ez a hét, hogy van ez a rendezvény. Az itteni embereknek nem sok kulturális lehetőségük volt. A kisvárdai ifjúság egy lelki hetet, az Úr Jézust dicsőítő énekeket, musicaleket hozott. Ez egy igazi ritkaságnak számít!
Fekete Ágnes: Az, hogy egy fesztivál hitbeli jelleget ölt?
Czuni-Kenyeres József: Igen. Éppen ma beszéltem az egyik szervezővel, még rájuk is hatással volt, mert ők nem hallottak még ilyen zenét, még ilyen csapatot nem láttak. Megfogta őket. Nem rossz, ami itt van. Sajnálatos, hogy ilyen kevesen jöttek el máshonnan, de az ittenieknek ez mindenképpen egy nagy élmény volt.
Fekete Ágnes: Különleges volt, hogy minden nap áhítat volt. Manapság nem divat, hogy egy fesztivál istentiszteleti keretbe kerüljön.
Czuni-Kenyeres József: Ez biztos. Egy csendességgel kezdődik a nap és még menet közben is van rá egy alkalom. Enélkül nem is lehetett volna bírni ezt a tempót. Volt, hogy nyolc-tíz néha több ember is itt volt a gyülekezetből és néhányan a vendégek közül is.

Ének (Keresztút – Találkozások, szöveg és zene: Géczy Katalin)
De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint
Böjtöléssel, sírással, kesergéssel.

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint,
És szíveteket szaggassátok, ne ruhátokat,
Így térjetek az Úrhoz.

Százvai László: Hoztunk magunkkal kiállítást, rockoratóriumot, musicalt. A kisvárdai fiataloknak van otthon egy hangstúdiója és azzal a templom melletti színpadot egész héten ők hangosították. Nagyon várták a fesztivált, méginkább az együttlétet. Bizonyos értelemben egyedülálló ez a fesztivál, hiszen kifejezetten családi fesztivál. Nem véletlen a név sem, Heted7 Vigasság, hiszen hét országra szól. Sajnos ma már azt kell mondanunk, hogy hét ország az, ami valaha egy volt és együtt volt. Nincs olyan elszakított országrész, ahonnan ne lenne neves előadó. A fiatalokat külön is felkészítettük arra, hogy hogyan lehet egy fesztivált előkészíteni. Az is egyfajta művészet, hogy hogyan válogassunk. Sok minden új is történt. Egy olyan csapatban, mint a kisvárdai református ifjúság, ahol Isten kegyelméből nagy létszámban, különböző fiatalok vagyunk együtt. Valaki még csak keresgél, van, aki még csak azt sem, egyszerűen csak közösségre vágyik. Ebben a befogadó csapatban, igazi otthonra lelnek azok a fiatalok, akik eljönnek közénk. Ezért volt fontos már indulás előtt hangsúlyozni, hogy nem bulizni jövünk, hanem van üzenetünk, van mit elmondani és ezt mi nem szégyelljük.

Fekete Ágnes: Tényleg fogy Kisvárda?
Százvai László: Talán nem látványos ez a fogyás, de a gyermekek létszámán egyértelműen érezhető. Mi annyiból vagyunk különleges helyzetben, hogy Kisvárda egy iskolaváros, és a környező kicsi településekről sokan kerülnek oda.
Fekete Ágnes: Milyen volt ez a hét? Mik történtek itt?

Százvai László: Rögtön az első este egy döbbenetes élményünk volt. Éppen a Kontraszt kiállítást, az ifjúsági és családvédelmi kiállításunkat raktuk össze, nagyon kemény másfélnapos munkával, a kemencei vármegyeháza egykori börtönpincéjében, amikor egy férfi, erős alkoholos állapotban letántorgott és a szó legszorosabb értelmében beesett hozzánk. Éppen a szenvedélybetegségekről szóló szobát raktuk össze, amikor elkezdtünk beszélgetni és annyira döbbenetes volt látni, hogy a saját hivatásában végletekig megkeseredett tanárember úgy érzi, hogy teljesen félresiklott az élete. Hihetetlen művelt, még részegen is. Annyira világosan és tisztán beszélt arról, hogy Jézus Krisztusban van szabadulás, és mégis ezt csinálja vele a Sátán. Valahogy a Munkácsy festmény jutott eszembe: Ecce homo! Volt olyan állapota, amikor sírva mondta a nyakamba borulva, hogy imádkozzunk! És a következő este megint ugyanabban az állapotában láttuk. Ecce homo! S nem tudni mi lesz a vége.
Fekete Ágnes: Mi az a kiállítás?
Százvai László: Kontraszt kiállítás. Két éve hoztuk létre ezt a család és ifjúságmentő kiállítást. A gyülekezetünk tagja a kisvárdai rendőrkapitány. – És a fia is ifisünk. – Ő régóta szerette volna, ha a rendőrség azon kívül, amit tesz, a megelőzésben is hatékonyabb lenne. Hiszen a rendőrség, amikor cselekedni tud, az nagyon sokszor már csak a büntetés. Arra gondolt, hogy szükség lenne az egyházzal való összefogásra, mert vannak dolgok, amiket az egyház tud megtenni és a rendőröknek el kell ismerni, hogy itt nincs tovább. És vannak helyzetek, amikor az egyháznak is azt kell mondani, hogy most a rendőrségnek kell közbelépnie. Egy hihetetlen csoda volt számunkra, hogy fölfelé gyűrűzve egyházunknak és a rendőrségnek is a legfelsőbb szintjéig eljutott ez a dolog. Kölcsönös megállapodás keretében, most már deklaráltan a Magyarországi Református Egyház és a Rendőrség közös Család- és Ifjúságmentő programsorozata lett az a kiállítás. A legutóbbi megvalósulása Kisvárdán volt, ahol minden várakozást felülmúlóan több mint hatezer, pontosan 6134 látogatója volt a kiállításnak. Határon túlról is jöttek.

Fekete Ágnes: Hogy kell elképzelni ezt a kiállítást?
Százvai László: Egy olyan multimédiás kiállításról van szó, amely minden érzékszervet megmozgat. Hat a látásra, a hallásra, a tapintásra. Mindent igénybe vett, hogy ne csak az érzelmeket mozgassa meg, hanem az értelmet is és elsősorban döntésre segítsen. Hét témának dolgozza föl úgy a fény és árnyoldalait, hogy szöges ellentétbe állítja ugyanannak a dolognak a két oldalát. Például elkezdődik a családdal, a családon belüli erőszak, félelem, agresszió a családon belül, kiszolgáltatottság, a másik oldalon pedig a szülők tisztelete, példaképek, az apa és anya szerepköre, generációk együttélése. Folytatódik tovább a házasságkötések és a válások, szinglimód, együttélések, mit jelent magamat föláldozni, kényelmetlenség, időmet sok mindent félretenni és közben megnyerni valami egészen mást, sokkal magasabb síkon. Abortusz és mellette a születés csodája. Mit jelent az, hogy egy gyermek olyan közegben születhet meg, ahol várják őt, vagy mit jelent, hogy a terhességből gyermekáldás lesz? A szavak mögött mindig gondolkodás húzódik meg. Aztán a szenvedélybetegségek és mellette, öröm pótszerek nélkül. Van egy olyan téma, ami sokak szerint kilóg a sorból, a hazaszeretet a pozitív oldalon és a kozmopolitizmus, a gyökértelenség a másik oldalon. Isten munkálkodik és csodákat tesz és a rendőrség ezt is fölvállalta. A rendőrkapitány úrral beszélgettünk arról, hogy ha lenne egy globalizációellenes tüntetés, akkor hivatalból ő lesz az, aki ezt szét fogja verni, én pedig ott fogok integetni neki a barikád másik oldalán. Ez benne van a pakliban. Kaptunk is érte támadást. Nagyon sokan gondolják azt, hogy a kozmopolitizmus az egy pozitív fogalom, pedig a „mindenüttotthonlét” egy hamis illúzió, és gyakorlatilag sehol nincs otthon. Én nagyon szeretem a világ más kultúráit, nagyon sok helyen jártam és Németországban másfél évig éltem is. De azért tudtam őket igazán értékelni, mert közben itt voltak a gyökereim. Egyébként egy parttalan sodródás lett volna.
Fekete Ágnes: Hányan nézték meg ezt a kiállítást?
Százvai László: Legtöbben kedden voltak, akkor 54-en jöttek el megnézni. Átlagosan napi 22 és 30 fő között voltak látogatóink.
Fekete Ágnes: Ez azt jelenti, hogy még a falusiak sem jöttek el mindnyájan.
Százvai László: Igen.
Fekete Ágnes: Ez kudarcélmény?
Százvai László: Nem. Nem akar ez a kiállítás rekordokat döntögetni. Ez egy olyan kiállítás, amit nem is megnézni kell, hanem átélni. Hamarosan, szeptember 2-án nyílik a kiállítás Debrecenben és 2011. szeptemberétől pedig a tervek szerint Budapesten. Ezen a héten két minisztériumban is jártunk, ők kerestek meg minket. Fog történni valami.
Fekete Ágnes: Akkor még érdemes fejleszteni.
Százvai László: Folyamatosan fejlődik, de van, amiben nem szabad tovább fejlődni, mert attól kezdve, hogy valaki belépett a kiállítóterembe másfél óra telik el addig, amíg kilép az ajtón. Szinte megszűnik odabenn az idő. Vannak olyan látogató rétegek, akiknek egészen más oldalról is meg kell közelítenünk ugyanazt a dolgot. Ebben kell fejlődni! Az igazi dolog ott fog eldőlni, hogy utána mi van? Terveink szerint el fog készülni egy olyan anyag, beégetett, nem törölhető, nem írható pendrive, amin a kiállítás teljes anyaga megtalálható hang, kép és video anyag és nyomtatható feladatlapok, meg szituációs játékok a hozzákapcsolódó dolgokkal. Az a cél, hogy Magyarország minden középiskolája legalább egy példányban megkapja.
Zene

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Sukorói Zenei Nyár keretén belül Bányai Júlia énekművész, Horváth Kinga fuvolaművész, Kővári Péter orgonaművész és Deés Attila hegedűművész hangversenye lesz augusztus 7-én 19 órakor a sukorói református templomban.

A vonalas telefonon keresztül végzett lelkigondozás mellett, már a világhálón keresztül is segíteni szeretne a Magyarországi Református Missziói Központ. Augusztus 1-jétől, hétvégenként, péntek-szombat-vasárnap, 21.00–től 01.00 óráig kereshetik a lelki válságban, reményvesztettségben élők a szolgálat munkatársait a www.skype-lelkigondozas1.hu címen.

A Zempléni Fesztivál és a Crescendo Nyári Művészeti Akadémia keretében, zenés istentiszteletet tartanak augusztus 8-án délelőtt 10 órakor a sárospataki református templomban. Este 8 órakor pedig kreatív istentisztelet lesz.

Új, akkreditált képzések indulnak a Református Diakóniai Felnőttképzési Intézménynél. A családi körvezető képzésre olyan lelkészeket, diakónusokat, gyülekezeti tagokat várnak, akik különböző korú és élethelyzetű csoportok vezetésére akarnak felkészülni. Az ifjúsági csoportvezető és közösségszervező képzésre 36 éves korig várják az erre a szolgálatra elhívottakat. Jelentkezési határidő: augusztus 22.

Darány – a hazahívó eklézsia! című rendezvénnyel várják a Somogyi egyházmegyében található faluból származó, onnan elköltözött embereket a helyiek, hogy augusztus 8-án délután 3 órakor együtt vehessenek részt a hálaadó istentiszteleten.

A Közös Pont Misszió is jelen lesz az augusztus 10. és 16. között megrendezett Sziget Fesztiválon. A Misszió keresztyén fiatalokból álló munkatársai várják azokat, akik beszélgetni szeretnének a világ dolgairól illetve Istenről és a Bibliáról.

A Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ) augusztus 9-15-ig tartja Nyári Táborát Szolnokon, amelyben most összevontan jelenik meg az eddigi ifjúsági tábor, a családi tábor és az angol tábor.

A jövőhéten is folytatódnak a nyári táborok. A gyerekeknek Csepelen lesz kincskereső tábor. Boldogkőváraljától Hollóházáig járják be a környéket a Miskolc-belvárosi vándortábor fiataljai. KIE táborok lesznek Nagyvázsonyban és Balatongyörökön.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jób könyve 23. részéből!

„Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. Vajon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!” (Jób 23:2-6.)

Nemrég egy beszélgetésben vettem részt, ahol egy a közszolgálat területén dolgozó ismerősünk kezdte el szapulni a rendszert. A vezetőség hozott egy következményeiben előre beláthatatlan szabályt. Alig jutottam szóhoz, hogy elmondjam, jó-jó, lehet, hogy igaza van, és minden rossz lesz, de legalább egy lélegzetvételnyi időt adjunk nekik. Megvallom nagyon dühös lettem. Miért ez a magyar virtus? Hogy mindenütt és mindig a rosszat látjuk meg? Emberek a világhálón addig bogarásznak, amíg valami elítélőt, sötétet nem olvasnak a dolgokról. Minden rossz. Bármi történik, egészen biztosan ez lesz a végkövetkeztetés, az egész el van szúrva. Ezek után megakadt a szemem Jób szaván: súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. Mintha mi tényleg az amúgy is meglevő csapást állandóan fokoznánk… Azzal, hogy mindenben a rosszat látjuk meg, mintha egy önmegvalósító jóslatot mondanánk örökké, igen, legyen is rossz. A mai emberek, rettenetesek… és tényleg, egyre inkább rettenetesnek látok mindenkit, és az eredmény, hogy valóban minden egyre sötétebbé válik.
Isten kiszólít minket ebből az ördögi körből. De nem ilyen olcsó szólamokkal, hogy szép az élet, keresd meg a jót, mindig találsz valami szépet… Mondják ezt egyesek teljesen összetört embereknek. Jób maga is effajta tanácsokkal volt tele torkig. Lelke tele volt keserűséggel, és nem tudta hova kiönteni. Ugyanakkor látta, hogy csak fokozza a bajt ezzel a panaszáradattal.
Mi visz ki ebből az ördögi körből?
Jób amint fölfedezi magában, hogy a saját panaszának a martalékává lett, ezt mondja: Óh ha tudnám, hogy megtalálom őt… valami mélységes vágyakozást fejeznek ki ezek a mondatok. Nagyon szeretné, ha Isten segítene. Nagyon-nagyon erősen kéri. Nem csak úgy félvállról, hogy mi szoktuk, majdcsak megsegít az Isten, hanem teljes szívéből kéri őt
Mi, amikor panaszkodunk, gyakran elveszítjük az erőnket is. A panaszaink valójában legyintések. Ez már úgyis így van. Kicsit igazoljuk is magunkat, nincs mit tenni, rossz a rendszer. Ez egy magyar betegség, ami évszázadok óta terjed, jobban, mint a pestisjárvány. Itt mindig rossz rendszerek vannak, és mindent le kell hurrogni, mert úgysem érdemes semmit tenni, abból csak rossz sül ki. Bárcsak egyszer azt a gyógyszert alkalmaznánk erre a járványra, hogy ilyen nagy erővel kérnénk a Jóistent, hallgasson meg, válaszoljon kételyeinkre, mert nagyon vágyunk rá.
Jób megváltozik ettől az imádságtól. Ebben a fejezetben még nem teljesen, de már egy kicsit másként látja sorsát. Azt mondja: Mit szólna hozzám Isten? Nem szólna, csak figyelne rám. Rájön, hogy Isten valójában nem is kész válaszokat tartogat nekünk kérdéseinkre, hanem ezt a mélységes figyelmet. Képzeljünk el egy anyát, aki figyel a kicsi gyerekére, és a gyerek is figyel rá. Összeér a tekintetük, és tudják, számíthatnak egymás figyelmére. Ha elmegy az anya, fut utána a kicsi, és fordítva… Ha valaha megéltük ezt az osztatlan isteni figyelmet, akkor átéltük a csodát is, ami kihoz minket panaszainkból. Isten figyel, ott van mellettünk. Valahogy úgy, mint azon a közismert képen, amelyen két lábnyomot lehet látni a sivatag porában. Azonban egy idő után eltűnik az egyik lábnyom, és egy jó darabon csak egy lábnyom vezet a porban. Álmában kérdezte valaki Istent: Hol voltál? Miért van csak egy lábnyom éppen életemnek azon a szakaszain, amikor nehéz volt? Miért hagytál magamra? A Mester válasza: Ott az ölembe vettelek, úgy vittelek át a sivatagon. Isten figyel. Mi is figyeljük őt, és akkor egészen más színben tűnnek a dolgok. Ámen.