Jó sorrend
Egyszer régen, az egyiptomi szerzetesek megbotránkoztak egy ember viselkedése miatt. Elhívták Mózes abbát, hogy tegyen igazságot. Ő nem akart elmenni. De üzentek neki, hogy vár…
Egyszer régen, az egyiptomi szerzetesek megbotránkoztak egy ember viselkedése miatt.
Elhívták Mózes abbát, hogy tegyen igazságot. Ő nem akart elmenni. De üzentek neki, hogy vár a nép. Erre ő felkelt, fogott egy lyukas kosarat, megtöltötte homokkal, és a hátán vitte. Akik eléjöttek, megkérdezték: Mi ez abba? Azt mondta nekik az öreg: Bűneim ömlenek mögöttem, és nem látom őket. Ma viszont eljöttem, hogy idegen bűnök fölött ítélkezzem. Amikor ezt meghallották, semmit sem mondtak a testvérek, hanem megbocsátottak. (A Paradicsom könyve I. 227.o.)
A sorrend a lényeg. Az én homokom mindig hátrafolyik, a másiké elém. Ezért találta ki Jézus példázatának a gazdája, hogy a pénzt fordított sorrendben osztja ki. Azok kapnak először, akik keveset dolgoztak, hadd lássák a többiek. Provokálta őket. Arra ösztönöz ez a történet minket is, hogy értékeinket, kapcsolatainkat jó sorrendbe tegyük. Először is az Éghez tartozunk. Első a Gazdával kötött egyesség: ő mindent megad, amire szükségem van. Én pedig teszem a dolgom. Csak utána jön minden más, amit a földön tapasztalunk, amit mások tesznek.
A sorrend dönt el mindent.
2026. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a
