2011-07-27

Csillagpont

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Csillagpont. Jelenthet ez találkozóhelyet, de gondolhatunk egy villamos szerkezetre, ahol kábelek találkozása vezeti az áramot a megfelelő irányba. Vagy talán magunk előtt van egy református templom tornya a betlehemi csillag jelképével. Csillagpont volt a neve az elmúlt héten a kárpát-medencei nagy református ifjúsági találkozónak Tatán. Most hangképeket hallhatunk a találkozóból. A végén dr. Bagdi Emőke egyik előadásából hallhatnak részleteket.

Résztvevő: Reméljük, hogy hamarosan eláll az eső. Még mára mondtak esőt, de holnapra már el kellene, hogy álljon. Reggelre beázott a sátrunk, így még nem tudjuk, hogy hol fogunk aludni ma éjszaka, de reméljük, hogy valahogy meg fog oldódni!
Résztvevő: Tegnap még élveztem is, hogy esőben rohangálunk, de mára már egy kicsit elegem lett belőle. Attól még ugyanúgy fogok menni a programokra.
Résztvevő: Nagyon különleges módon bomlanak le azok a falak, amik eső nélkül talán soha nem bomlottak volna le. A fiatalok között összefogás van. Önmagunk határainak a túllépése nélkül ez egyszerűen elképzelhetetlen és ezeket a határokat mi magunk nem lettünk volna képesek lebontani. Az Istennek azonban úgy tetszett, hogy az esőn keresztül ezeket mégis lebontja. A legnagyobb dolog valósult meg, közösséggé formálódtunk.

Csizmadia Csaba: Egy Magyarországon még meglehetősen újnak számító sportágat hoztunk ide a fiatalok közé a Csillagpontra. Gyorstollaslabdának hívják illetve ennek az éjszakai változata, az úgynevezett blackminton. A pálya közepén egy UV-fényt kibocsátó piramis található, amely hatására a labdák, az ütők és a pálya szélét jelző szalagok fluoreszkálnak. Nagyon jó móka ez az éjszakai játék.
Fejes Zsolt: Közösségteremtő játék, mert nevetgéltünk, mosolyogtunk egymás ügyetlenkedésén itt a focipályán, miközben hallottuk a Csík zenekar lélekemelő műsorát. Nem szeretem annyira a tömeget és kitaláltuk néhányan, hogy a focipálya szélén, ha ütögetjük ezeket a szentjánosbogár-tollaslabdákat, akkor tudjuk élvezni a koncertet is. Így is történt.

Nagy Bálint: Hozzánk jönnek, ha valamit keresnek, ha valamit elveszítettek, ha valamilyen helyszínt keresnek, vagy autóval szeretnének behajtani.
Kiss Sándor: Gyakorlatilag huszonnégy órában szolgálatban kell lenni. Mennyit dolgoztok egy nap?
Nagy Bálint: Általában be szoktuk határolni hét óra és legkésőbb tizenegy, éjfél közé, de van, hogy még egy órakor is itt vagyunk.
Kiss Sándor: Programon voltál már?
Nagy Bálint: A Bolyki Brothers koncertet néztem ki magamnak és arra sikerült is eljutnom. A Csík zenekar koncerten és a záróistentiszteleten mindenképpen szeretnék ott lenni.
Kiss Sándor: Simon István dunaföldvári lelkésszel beszélgetünk, aki a lelkigondozói sátorban teljesített szolgálatot.
Simon István: Bátorság kell, ezért tisztelem is azokat a fiatalokat, akik meg mernek nyílni előttünk és ki merik tárni a szívüket. Több esetben előjött a család problémája, az hogy olyan nehéz gyermekkor van az ifjak mögött. Van, aki azt mondta, hogy ő szeretne mindent elfelejteni, szeretne egy nagy zsákba begyömöszölni minden fájdalmas emléket és mindent maga mögött hagyni. Azt mondtam neki, hogy előbb azért beszélni kell erről és valahogy azt a zsákot le kell tenni. Egyszóval lehetőség a kommunikáció, a beszélgetés, a kibeszélés, a gyónás és persze az, amiről mindig szó esik, hogy a mi Istenünk irgalmas Isten, aki Krisztus által segít nekünk újrakezdeni az életünket, megbocsátja a gyöngeségeinket és segít, hogy mi is meg tudjunk bocsátani másoknak, akár a szüleinknek is. Hálával telik el a szívem, amikor valaki odajön hozzám, hogy mi négy évvel ezelőtt találkoztunk és ő elmondta, hogy én mit mondtam neki négy éve. Aztán lassan nekem is derengeni kezdett. Megállapítottuk közösen, hogy kegyelem az, hogy egy kicsit jobb lett az élete, kicsit előbbre jutott. Egy fiatal hölgy elmondta, hogy nincs kivel beszélnie, ha kilép a világba. Valóban úgy van, hogy alig van olyan, akivel megoszthatjuk a gondjainkat, a titkainkat. Jézus is mondja, hogy ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé! Ezért jó, ha van lelkigondozó.
Horváth Mariann: Tata egy olyan hely, ahova mindig visszajön az ember. Két tavunk is van, a templomok, a város, az emberek nagyon barátságosak. Kisváros, tehát nincs nagy tömeg.
Kiss Sándor: A templom előterébe beérve azt láttam, hogy Schubert János lelkipásztor 1580 körül szolgált. Ő volt a gyülekezet első lelkésze, vagy már korábban ideért a reformáció Tatára?
Márkus Mihály: Az ismert lelkészek között valóban ő az első. Mai fogalommal élve nem biztos, hogy a gyülekezet lelkésze volt, sokkal valószínűbb, hogy a vár helyőrségének volt a lelkésze, és mint ilyen, természetesen végzett egyházi szolgálatokat a lakosság felé is. Nem sokkal ezután – az évszámok sorában ott a megszakítás – az 1590-es évektől kezdődően a várat elfoglalták a törökök. Tata régi, középkori lakosságát vagy rabságba hajtották, vagy megölték. A tizenöt éves háború végére Tata úgyszólván nyomtalanul eltűnt. Föltehetőleg föl is égették, kirabolták. Amikor elkezdődött a város újratelepítése, akkor részben rátelepültek a temetőre. A telepítés három főirányból történt, az Alföldről, a másik irány észak felől jött, a harmadik pedig a királyi Magyarország református vidékeiről, elsősorban az Őrségből. A településnevek a családnevekben őrzik ennek emlékét. Például Körmendi, Szalai – mert a régiek Zala megyét Szala vármegyének nevezték – Dávidházi… 1608-ban a református telepesek gondot fordítottak arra, hogy ha templomuk még nincs is, iskolájuk legyen. Az iskolába meghívták tanítónak, az akkori komáromi református iskola egyik növendékét Pécselyi Király Imrét, a tizenhetedik század elejének egyik jegyzett költőjét. Néhány egyházi énekünket köszönhetjük neki, a legismertebb a Krisztus Urunknak áldott születésén. A tatai hittanosoknak mindig el szoktuk mondani, hogy ezt lehet, hogy az akkori tatai gyerekek kedvéért írta. Nem tudjuk pontosan, de valamikor egy úgynevezett boronafalú templomot építettek. Ez azt jelenti, hogy vízszintes gerendákból építkeztek. Amit aztán az ellenreformáció idején elvettek a reformátusoktól és 1754-ben le is bontottak. Ettől fogva a prédikátort is kitiltották a városból. II. József Türelmi Rendelete tette lehetővé újra a templomépítést. A rendelet előírta, hogy ahol legalább száz család van, ott utcára nyíló bejárat és torony nélkül lehet templomot építeni. Így épült meg 1783-86 között a templom. 2001 és 2008 között volt egy jelentősebb templomfelújítás és akkor elveszítettünk több mint száz ülőhelyet, mert egy picivel ritkábbra raktuk a padokat. A pad ülése egy kicsit megkanyarította az ember térdét. A szájhagyomány szerint, emlékezve a húsz-harminc évvel azelőtt elvett templomra, attól féltek, hogy ezt is el fogják venni, ezért olyan szorosra rakták a padokat, hogy ne lehessen bennük térdet hajtani.
Jakab Rita: Megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem katolikus létemre, ilyen nagy feladatra kérnek föl. Annyira jó részt venni egymás ünnepein, találkozóin, és ezáltal gazdagodni! Az én katolikusságom nagyon sokat gazdagodott a református lelkiségből.
Kiss Sándor: Hogyan?
Jakab Rita: Például az Ige középpontba helyezése. Az a nagyon természetes és egyszerű odafordulás Istenhez, nem sok sallang, hanem igazi, közvetlen kapcsolatkeresés.
Kiss Sándor: Sok református barátod van?
Jakab Rita: Igen. Elég sok. Annyira sok, hogy az előbb próbáltunk eljutni a kávézóig, de nagyon sokan megállítottak egy szóra, egy fényképre. Én magam is meglepődtem, hogy milyen sok embert ismerek. Ez nagyon jó! Én szeretek katolikus lenni, bár volt egy olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy talán inkább reformátusnak kellene lennem, de aztán rájöttem, hogy nekem fontos az, ami a katolicizmus. Viszont nem tudom elképzelni a hitemet a református szemlélet, gondolkodás nélkül.

Fodorné Ablonczy Margit: A mesterséges értelem című Spielberg alkotás egy nagyon mély, megrázó film. A Csillagpont témájához kapcsolódva az érintés, érintettség gondolata vezérelt bennünket, amikor ezt a filmet hoztuk. Úgy éreztük, ezt a filmet mindenképpen meg kell nézni, mert arról szól, hogy egy kis robotgyermek vágyik az anyai érintésre. Ő az első olyan robot, amely érezni tud és nem csupán teljesíti a beprogramozott utasításokat. Tud gondolkodni, tud olyan szavakat mondani, amik megmozdítanak az emberben is gondolatokat. Ennek az érintése ez a film. Én is sírok, hogyha ezt megnézem.
Mező Zsófia: Nem a tízparancsolat nevet adtuk ennek a kiállításnak, hanem meditatív séta tíz Ige körül. Mindegyik parancsolat lényegét, központi magvát próbáltuk kiemelni, ami minden esetben egy Ige. Általában úgy gondolkodunk a tízparancsolatról, mint valami negatív dologról, ami tiltás. Ha végiggondoljuk, akkor rájövünk, hogy nem egyszerűen a cselekedeteink korlátozásáról van szó, éppen hogy ezek a korlátok szabadságot adnak. Ezért nem azt írtuk ki az egyes parancsolatoknál, hogy például ne ölj, hanem nagyon provokatívan, akár támadó felszólításként, hogy ölj, mert akkor végiggondolhatja az ember, hogy mi történik akkor, ha nem igazodunk a parancsolathoz. Mindenképpen vitaindító, elgondolkodtató, meditatív. Ez is fontos cél volt, hogy az ember nemcsak a másokkal való beszélgetésben, hanem saját magában is végiggondolja, és a maga számára is megfogalmazza a dolgokat.

Bölcsföldi András: Van egy szekér és mellette egy könyvtárszekrény, ahol novellák vannak. Kiválasztunk egyet a novellák közül, azt felolvassuk annak, aki éppen ott van és utána egy pár szóban értelmezzük. Olyan is van, amikor szabadjára hagyjuk, és mint egy könyvtárból kölcsönzik ezeket a könyveket. Részünkről be van osztva, hogy valaki mindig olvas. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy nyolc-tízen ülnek a szekérre és akkor lehet egy jót beszélgetni róla, de általában a szekér mindig kisebb, öten-hatan férnek rá. De akár, egy embernek is felolvassuk. Sokszor jönnek családok, tehát egy picit intim közösségben olvasunk. A címadó novella Sánta Ferencnek Isten a szekéren című novellája. Egy paraszt bácsi megy haza a munkából, a mezőről és mellészegődik a szekérre egy alak, egy öregember. Elkezdenek beszélgetni és kiderül, hogy ő az Isten és sok dolog történik közben, amíg aztán hazajutnak. Ez jelképesen jelzi a mi szándékunkat is, hogy aki fölszáll a szekérre, az találkozik valakivel, aki olvassa ezt a novellát, találkozik a magyar irodalommal és találkozhat Istennel is. Ez a hármasság meg van benne. Ennek a nyomán választottuk ki a novellákat is. Körülbelül egyharmada konkrét istenkérdés, a mi Istenről szól, másik harmada a hittel kapcsolatos fogalmakról szól, és az utolsó harmad pedig nagyon erős novellák az irodalomból. Például Kosztolányinak a Fürdés című novellája, ami egy belső lélektani dolog, egy apa-gyerek kapcsolat.

Dr. Bagdy Emőke:

Az egészséges idegrendszer fejlődésének feltétele az érintés. Egyszer ikrek születtek azonban az egyik gyerek életképtelennek bizonyult. Sehogy se tudták életre kelteni, nem jött az első felsírás, de hála Istennek volt egy nagyszívű ápolónő, aki úgy gondolta, hogy ezt a pici babát odateszi a másik mellé. Hajnalra a gyermek, akit sorsára hagytak megmenekült, mert ikertestvérének az érintése olyan hatásokat közvetített biológiailag, hogy a méhen belülinek a folytatásaként olyanfajta életadó hatás érte, hogy a gyermek életben maradt. Ekkora a jelentősége annak, hogy meg vagy érintve, vagy van kit érintened. Fizikailag a bőr találkozik a bőrfelülettel.
Hogyan is alakul ki a kötődés? Hozzá kötődöm valakihez, megfogom, megkapaszkodom benne, és fontossá válik érzelmileg.
A biztonság. Kitől kapok biztonságot? Attól, aki ellát engem, aki gondoskodik rólam, aki kifejezi érintésekkel a szeretetét, hangjának dallama szinte már úgy kúszik be és tapad be a gyermek agyának mélyére. Egy hideg téli napon a sünök fázni kezdtek. Hogy melegíthessék egymást, addig-addig helyezkedtek, hogy elegendő közelségbe kerüljenek, de a tüskéikkel ne szúrják meg egymást. Így élünk mi emberek. Együttélésünk művészete, hogy megtaláljuk ezeket az illeszkedési pontokat.
Mindenki másként egyforma ugyan, mert az ember az univerzum páratlan csillaga, de egy csomó dologban összetartozunk, és közös szükségletünk van. Mik is ezek? Fiziológiai szükségletek. Élni muszáj, táplálkozni, erősíteni a testet, hogy életben maradjunk és erre a biztonság szükséglete épül elsőként. Engem és sok más hívő embert meglepett, hogy nem a szeretet került előtérbe azonnali főszükségletként, hanem ennek beágyazását, keretrendszerét megvalósító közegét jelentő biztonság. Adj valakinek biztonságot, védd az életét és ezzel olyan kapcsolati közegbe kerülsz, ahol a szeretet erői elkezdenek működni.
Következő szükségleti szint a szeretet. Szeretet nélkül tudjuk, hogy tönkremegy az emberi élet. Erre a kapcsolatrendszerre, az én-te viszonyra, ami között a lélek útjain kommunikálunk, múlhatatlanul szükségünk van.
Van még egy szükségleti szint, az önmegvalósítás. Ez egy olyan gondolat, ami elterjedt, és szinte magához ragadta a hatalmat ebben a konzumkultúrában. "Te csak légy valaki! Valósítsd meg magad! Mindegy milyen áron. Ha te kiemelkedsz, ha te valaki vagy és a benned lévő lehetőségeket megvalósítod, ezzel lényegében életed küldetését teljesíted." És ugyanaz a Maslow, aki a szükségletpiramist fölépítette, a hatvanas évek végére eljutott oda, hogy azt mondja: ebből a rendszerből mégiscsak hiányzik valami. És van egy nagyon lényeges szükséglet, az hogy mi végre élek? Mi az életem célja? Mi a küldetésem? Mi a rendeltetésem? Úgy fogalmazzuk meg, ahogyan a szívünkből szól és azt is tudjuk, hogy az életközépre az ember elér ebbe a különleges lelkiállapotba, amikor akarva-akaratlan felteszi a kérdést: merre tartasz tovább? Már van családod, hivatásod. Mindened megvan, amivel az életedet működőképessé teheted, de valami mégis hiányzik. Maslow erre jött rá, hogy az önmegvalósítás fölött van valami, ami éppen a bontakozó életeknek a sorskövetése adott. Akarod, nem akarod, el fogsz érkezni oda, hogy az élet fölteszi neked a kérdést és te is fel kell hogy tedd magadnak, mi végre, hová vezet ez, mindez miért? Ekkor jön Maslownak a zseniális kiegészítése az elméletében, amiben a negyedik erőirányt, a transzperszonális pszichológia rendszerét megalapozta. A transz azt jelenti: át, keresztül, a perszonális pedig személyes. Azaz lépd át a személyest! Emelkedj magasabb dimenzióba! Fogadd el, hogy úgy vagy az univerzum gyermeke és úgy vagy Isten gyermeke, amikor fölteszed a kérdést, hogy mi ez az élet, mi végre van. Akkor megtalálod, hogy a te életed szolgálat. A látó szem, önmagán túlnéz. Mert szükséges, hogy a létünket belehelyezzük, az univerzum tágasabb kereteibe.
Tudjuk, hogy az univerzum egy, és kimondatik az az alaptétel, hogy vajon miként született az univerzum? Ki a gazdája? Egyszer egy informatikus azt mondta nekem, világos, hogy rendszerben kell gondolkodni. Az ember személyiségrendszere, a környezeti rendszer, az univerzum rendszere. De ki a rendszergazda? Erre mondja a transzperszonális pszichológia, hogy ha az ember felismeri a legmagasabbrendű univerzumhoz tartozását, valójában az Istenhez tartozását, a szerves odatartozást ismeri fel. Az univerzum gazdája a mi létünk indítója, befogadója az isteni kegyelem. Isten szeretetének a kinyilvánítása, a másik ember szeretete. A másik ember szeretetén át tudjuk bizonyítani, hogy az univerzumban Istenhez tartozunk. Úgy állok itt, mint hívő református keresztyén ember, akit boldoggá tett az a gondolat, hogy a pszichológia megtalálta azt az erőirányt, amely megmutatja, hogy nem a tudomány az univerzum legmagasabb rendű mozgatója. A kegyelem maga egy magasabb dimenzió.
Egy nagyon érdekes kísérletet végeztek egyetemi hallgatókkal. Először megnézték az A immunglobulin szintjüket, ami egy mutatója az immunállapotnak, majd megnézették velük a Kalkuttai Teréz anyáról szóló filmet. A húsz perc eltelte után megnézték, hogy van-e valami különbség, javult-e az immunrendszerük? A kérdezőbiztos az ajtóban megkérdezte, hogy tetszett a film? A hallgatók többségben azt válaszolták, hogy "ugyan, ez a szenteskedés, a mi korunkban már nem lehetséges, ilyen áldozatos életek nincsenek is, vagy rendkívül kevés embernek adatik meg". És mit mondott az immunrendszerük? Szignifikánsan emelkedett az immunaktivitás. A tudatos tudat gőgösködik, és a szervezet maga, mint egy hatalmas szervezett rendszer úgy válaszol, hogy igent mond. És ha csak látjuk másoknak a szeretet jócselekedeteit, már azáltal jobb lesz a mi immunrendszerünk. Hatalmas üzenet ez. Segíts másnak, te leszel több általa.
Több száz ápolót vetettek vizsgálat alá, hogy milyen ápolói magatartás az, amivel nincs kiégés, nincs lefáradás és kiderült, hogy korrelál, együttjár az immunrendszer állapotának javulása a szolgálati idő végére azzal, hogy az illető ápoló magatartásában a személyesség dominál. Vagyis keresztnéven szólítják az ápoltat és nem, mint a magyar kórházakban számmal.
Az egészségpszichológia első tétele tehát: adj másnak és te leszel egészségesebb, sőt boldogabb általa. Adtatok ma ajándékot valakinek? Ugye, milyen jó érzés? Látjuk a másik örömét. Az öröm visszacsillog rád és téged hoz jobb lelkiállapotba. A konzumkultúra azt üzeni, vásárolj, hogy jó legyen neked! Közben tudjuk, hogy a jó közérzet feltétele, hogy te a másik ember szemében visszacsillogni lásd az arcodat, ha tudtál adni valamit, amivel értéket adtál a világnak.
Ha lelkiállapotodban hordozod a sérelmet, a haragot, azt mondja József Attila:
"s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja," (Magad emésztő…)
Van egy pusztító feszültség bennünk. Mit kezdjünk ezzel a mérges, mérgezett állapottal? Például a szívnek a harag olyan ellensége, hogy a szívinfarktust előidéző tényezők között tizenhárom oki tényezőből, maga a méreg, a harag, az indulat, a legnagyobb faktorsúlyú. A méreg, a harag, amit hordozol, a szívkoszorú ereidet összehúzza. Milyen jó, hogy a hitünkben, ott van az úrvacsora és a bűnbánati hét lehetősége, hogy szánhatom-bánhatom, hogy rosszat tettem. Ha még él valaki, aki ellen tettél valamit, azt üzeni a pszichológia, hogy kérj bocsánatot, mérgeket távolítasz el azzal, hogy pszichológiai utakra tereled a megbocsátást. Belegondolsz-e, hogy milyen jelentősége van annak, hogy elmondjuk, hogy "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Föl tudtad oldani magadban a hordozott haragot, sérelmet? Jézust kérdezték a tanítványok, hogy "hányszor bocsássak meg az ellenem vétőnek, még hétszer is". Jézus azt feleli, hogy nem hétszer, hanem hetvenhétszer vagy hetvenszer hétszer. A lényeg az, hogy akárhányszor, mert amikor te megbocsátasz, akkor magadat is jobb állapotba helyezed.
Peterson és Bossio nevű szerzőpárosnak jutott eszébe sok-sok évvel ezelőtt egy kísérlet, hogy a Harvard összes hallgatóját megvizsgálják, hogy pesszimista, vagy optimista. A hipotézis az volt, hogy talán az optimista ember egészségesebben él és kevésbé betegszik meg. Mindenkit követtek és ötévente újból megvizsgálták őket és megnézték, hogy milyen az indítószinthez képest az egészségi állapotuk testileg, lelkileg és kapcsolatilag. Elérkeztek huszonöt, harminc, harmincöt, negyven évig és ott föl akarták adni, mert nem volt különbség. De elérsz a csúcsra és akkor mi történik? Az ifjúságnak azok az erői, amik addig mindenen keresztülvittek, úgy hogy nem volt károsodás, egyszercsak lankadni kezdenek. A negyvenöt éves kori vizsgálatban kinyílt az olló és azok, akik pesszimisták voltak betegekké váltak. Szív- és keringési zavarok, daganatos betegségek, alkoholizmus, drog és a depresszió támadta meg őket és sokan már meghaltak. Vagyis a reménységet támaszd föl magadban! Ne mulaszd el kifejezni a szeretetedet! Mert ha azt akarod, hogy egészséges legyél, – pusztán önző okból is – adj egy szeretetkapcsolatbeli ölelést, merd használni a nyelvet, amit Isten azért adott, hogy akár az érzékszervi nyelv csodálatos útjain érzelmeket tudj szállítani.
Simon András üzenetét talán tudom közvetíteni felétek:
"Ne aggódj, mert
a teremtő Isten,
aki jókedvében alkotott
– és már születésed előtt is
szeretett téged -,
örökre tenyerébe írta
sorsodat.
Most is a kezében tart,
és nem enged el soha."

Similar Posts