2011-08-24

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Az elmúlt napokban Erdélyben jártunk. Sokan mondják, feltöltődni járnak oda nem is kirándulni. Van is ebben valami igazság. Kisebbségben lenni nem csak hátrány, hanem előny is. Az ember számára jobban kikristályosodnak az értékek. Ez így van mindenféle élethelyzetben. Most egy erdélyi kirándulásra hívjuk kedves hallgatóinkat, Kalotaszentkirályra. Tesszük ezt az utat abból az alkalomból, hogy ez a református település István királyról kapta a nevét, akit most ünnepeltünk éppen, és ráadásul kivételesen a konfirmációi ünnep is most volt a faluban. Ez azt jelenti, hogy a felcseperedett ifjak fogadalmat tettek és először vettek úrvacsorát. A hangképes úti beszámolóban hallhatjuk majd Kalotaszentkirály lelkészét, tanárát, egy turistát, a harangozót és a konfirmandusokat is. Kiss Sándor járt a helyszínen, aki élményeit a Reformátusok lapja elmúlt számában is közzé tette.

Bálint Márton: Négy évet jártam iskolába a Horthy idejében. Négy évet tudtunk szolgálni Horthynak, mert bejöttek a "testvérek". Sokat tanultunk Szent Istvánról, még színdarabot is akartunk előadni. A mi családunk nagyon szereti a történelmet. Tartjuk a magyarságunkat, amíg lehet.
Bálint Anna: Édesanyám nagyon sokat olvasott. Szinte belénk verte a hazaszeretetet. Édesapám is olyan volt.
Bálint Márton: A vallás, hazafiasság és történelem.

Kiss Sándor: Az augusztus huszadiki hétvége vasárnapján konfirmációs ünnepség is lesz Kalotaszentkirályon. Izgultok-e?
Konfirmandus lány: Egy kicsit izgulunk, de mindenki átesett rajta és mi is át fogunk.
Kiss Sándor: Én úgy látom, hogy itt van a kezetekben a káté. Miért van erre szükség?
Konfirmandus lány: Ha véletlenül megakadnánk, ne essünk pánikba.
Kiss Sándor: Három év tanulás után még pánikba lehet esni?
Konfirmandus lány: Szerintem nem annyira. Eléggé megy.
Kiss Sándor: Hogyan zajlik itt Kalotaszentkirályon a konfirmációs vizsga?
Konfirmandus lány: Nálunk az a szokás, hogy vasárnap a gyülekezet előtt van a vizsga.
Kiss Sándor: Vizsga és istentisztelet együtt?
Konfirmandus lány: Igen. A konfirmáció előtt egy héttel takarítunk a templom körül. A templom udvarát rendbe szedjük. Szerdán, csütörtökön a templomot is kitakarítjuk, szombaton pedig feldíszítjük virágokkal.
Kiss Sándor: Honnét szeditek a virágokat?
Konfirmandus lány: A mezőről, és a házaktól is szoktunk kérni. Aki jószívű az nekünk virágot.

Kiss Sándor: Az ünnepeken népviseletbe öltöznek az emberek?
Konfirmandus lány: Természetesen népviseletbe öltözünk, mert mindenkinek van legalább egy öltözete és sokkal szebb az ünnep így. Ez tükrözi a kultúránkat és szeretjük felvenni.
Kiss Sándor: A fiúk is népviseletet öltenek?
Konfirmandus fiú: Igen a fiúk is felveszik a bujkát, priccses nadrágot, inget, csizmát és a kalapot.
Kiss Sándor: Ti hányan lesztek ezen az ünnepségen?
Konfirmandus lány: Harmincan.
Kiss Sándor: És mit főztök?
Konfirmandus lány: Csigáslevest, krumplit, hozzá valami húst, töltött káposztát. Lesz egy csomó sütemény és üdítő is.
Konfirmandus lány: Mi fiatalabbak bulizunk is egyet. Táncolunk és megünnepeljük, hogy lekonfirmáltunk. Nem kell semmi rosszra gondolni, csak egy házibulit tartunk.

Kiss Sándor: Lukács Endrével, Kalotaszentkirály két hónappal ezelőtt érkezett lelkipásztorával beszélgetünk a kalotaszentkirályi műemlék templomban. Vadonatúj kazettákat látunk a mennyezeten. Mi ennek az oka?
Lukács Endre: 1848. november 7-én egy tűzvészben a templom is a tűz martalékává vált. Akkor pusztult el az eredeti kazettás mennyezet. 1850-ben, amikor újraindult az élet a faluban és a templomot is megjavították, nem látták el a kazettás mennyezettel, hanem egyszerű meszelt mennyezetet készítettek. 1994-ben újították fel a templomot és akkor került újból kazettás mennyezet a templomba. A templom a tizenharmadik században épült és gótikus stílusjegyeket hordozott magán, amik mostanra már eltűntek, mert többször is átépítették a templomot. Viszont a két bejárati ajtó kőbélése nagyon jól mutatja a templom egykori gótikus jellegét. Valószínű, hogy az első templomnak Szent István volt a védőszentje és innen ered a falu elnevezése is. A Kalota két partján feküdt Kalotaszentkirály és Zentelke. Ma is tudják az emberek, hogy ki zentelki és ki kalotaszentkirályi, holott a település már egy. A mai napig két presbitériuma van az egyházközségnek. Egymás közt sem nagyon vegyültek a régi időkben. Az öregek mesélik, hogy ha egy legény átjött Szentkirályra Zentelkéről, akkor számolhatott vele, hogy esetleg meg is verik. Zentelke jobbára jobbágy település volt. Szentkirályon pedig több nemesi család is élt. Gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem vegyültek össze. Az utóbbi időre azért ez már nem jellemző, bár az idősebb nemzedék még mindig tartja, hogy a templomban zentelki vagy szentkirályi padsorba ül be. Külön ülnek a férfiak és az asszonyok. Ahogy lapozgattam az anyakönyveket, azt láttam, hogy az ezernyolcszázas évek végén, ezerkilencszázas évek elején nem volt ritka a hat-nyolc gyerekes család és most sem jellemző az egykézés itt Kalotaszentkirályon. Sok családban két vagy három gyerek van. Ebben az évben rendhagyó módon augusztusra maradt a konfirmálás. Tavasszal, mikor konfirmálni kellett volna a fiataloknak, akkor éppen haláleset miatt üres volt a lelkészi állás és a konfirmandusok szülei úgy döntöttek, hogy megvárják, amíg új lelkész érkezik, ezért maradt a konfirmálás augusztusra. Kalotaszentkirályon az utóbbi húsz évben megünneplik az államalapítás illetve Szent István ünnepét. Most pedig úgy esett, hogy akkor lesz a konfirmáció, és szervezik a falunapot is.
Kiss Sándor: Zajlik egy folyamat, melynek során Magyarország kiterjeszti az állampolgárságot a határon túli magyarokra is.
Lukács Endre: Nagy jelentősége van annak, hogy ez az állampolgársági huzavona végre megoldódik. Annakidején, amikor Szent István király megalapította a magyar államot, nem országrészekben gondolkodott. Az, hogy a történelem úgy hozta, hogy most különálló országokban élünk magyarok, az más kérdés. Magyar állampolgár lehet az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki magyar is. Ez mindenképpen erősíti az összetartozás érzését. Így augusztus huszadika táján ez még nagyobb jelentőségű. Nagyon sokan fordultak már hozzánk, hogy olyan bizonyító okiratokat állítsunk ki, amivel tudják bizonyítani az ősök magyar eredetét. Sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Attól függ, hogy az illető milyen idős. Ha fiatal, akkor vissza kell menni egészen a dédnagyszülőig. Rengetegen megfordulnak a templomban. Sokan szállást is igényelnek az egyházközség vendégszobáiban.
Kiss Sándor: A Szent István szoborhoz illetve a Szent István parkhoz az egyházközség bocsátotta az önkormányzat részére a területet.
Lukács Endre: Azzal a kéréssel fordultak az egyházközség felé, hogy az egyházközség a kántorkertből egy bizonyos részt adjon át az önkormányzatnak tájház építés céljára. Szeretnénk támogatni az önkormányzatot, mert ez mindenképpen a közösség javát szolgálja. Kölcsönös a támogatás. Az egyházközség Kalotaszeg viszonylatában az egyik legbuzgóbb gyülekezet. Templomlátogatásban is megnyilvánul ez. Vasárnap délelőttönként százkilencven és kettőszáztíz között mozog a templomlátogatók száma. A hétköznapi istentiszteleteken is sokan vannak hétfőn reggel és szombat este. Igyekszünk megtalálni a hangot, mivel még csak most jöttünk, most ismerkedünk a gyülekezettel, mérjük fel a lehetőségeket.
Kiss Sándor: Gyönyörű kalotaszegi varrottasok borítják a padsorok elejét, a karzatot, a szószéket, a szószék koronáját. Előfordul még, hogy a konfirmandusok ilyeneket adományoznak az egyházközségnek?
Lukács Endre: Korábban is Kalotaszegen szolgáltam és itt az a gyakorlat, hogy a konfirmandusok a konfirmálásuk emlékére egy-egy varrottas kézimunkával ajándékozták meg a gyülekezetet. Itt a padelőkön több ilyen kézimunka is látható.
Bálint Anna énekel:
"Tartsd meg, Isten, jó királyunk, magyarok királyát!
Áldd meg Isten szép hazánkat, magyarok hazáját!
Hogy a nemzet és királya egymást jól megértse,
Éljen, haljon királyáért, királya is érte."
Péter Mónika: Tizenkét faluból gyűjtjük össze a gyerekeket, különben nem működhetne az iskola. A gyerekek bizonyos száma bentlakó és a többit busszal ingáztatjuk. Rengeteg munka van amögött, hogy ez az iskola így működhet. Rengeteg pályázatot kell készíteni, hogy a mai demokratikus rendszerben így működhessen egy ilyen szórványkollégium.
Kiss Sándor: Kalotaszeg, ez a tájegység, néprajzi egység itt Kolozsvártól nyugatra a Kalota folyóról kapta a nevét, amiről Ady is megemlékezett.

Péter Mónika: Ady Endrének a dédnagymamája volt kalotaszegi. Ők Nyárszón éltek, lelkészei voltak a falunak. Három lánya született és az egyik Ady nagymamája volt. Ady Dánielhez ment férjhez és az ő gyermekük volt Ady apja. Ady, amikor válságba került az élete, szívesen látogatta ezeket a rokonokat, mert itt találta meg a nyugalmát. Kalotaszentkirályon írt egy olyan költeményt, ami kivétel a versei között. 1914. július 6-án érkezett a faluba rokonokat látogatni a menyasszonyával és a Kiszeli portán ült le a család. Éppen jöttek ki a templomból az emberek. Adyt megragadta az a látvány, ahogy életkori csoportok szerint vonultak le a szentkirályiak. Legelöl a menyasszonyok, a lányok pártában, utána az idősebb asszonyok. Ez a színskála a versben is tükröződik.
"Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín"
A kivonulás, az a ritmusos mozgás, az a lassú, csendes, nyugodt járás, az ma is tetten érhető. Szentkirály lakosságának a jórésze nemesi család volt, gazdag családok, akiknek a környékbeli falvak lakói voltak a jobbágyaik. A Bánffyak például több tíz ilyen falut bírtak. Negyvenkilencben a jobbágyfelszabadítás idején ezek a falvak felszabadultak, magyarán munka nélkül maradtak. És hogy élte meg egy ilyen román közösség a jobbágyfelszabadítást, mint úgy, hogy munka nélkül maradtunk. Az akkori román pópák, vezetők, értelmiségiek ezt úgy értelmezték, hogy ők a hibásak, hogy most nincs miből megéljünk, és rázúdultak a falura. Ők nem azért jöttek, mert magyarok voltak a helyiek, hanem mert itt tíz-tizenöt nemesi család élt, akiket meg kellett bosszulni. Felégették a falut, két román templom maradt meg és egy-két ház. A templom is leégett, még a harangok is megolvadtak, akkora tűz volt a faluban. De akkor magyar állami segítséggel harangot kapott a falu és az akkori pap, Szilágyi Sándor segítségével újraindult az élet a faluban. Negyvennyolcban a románság ígéretet kapott az osztrákoktól, hogy ha az ő pártjukon harcolnak, akkor ők előnyben fognak részesülni. A magyar-román ellentét a környékbeli falvakat nem érintette. A nyolcvankilences változás után felébredt a falu csipkerózsikaálmából és az akkori polgármester kihasználta az összes kapcsolatát, hogy a világ figyelmét Szentkirályra irányítsa. Már akkor helyet adtak a nemzetközi népzene- és néptánctábornak.
Vendég: Nagyon sokan dicsérték, hogy nagyon szép Erdély és ezért eljöttünk. Nagyon kedvesek az emberek.
Kiss Sándor: Most jártak itt először?
Vendég: Igen, most vagyunk itt először és nagyon jó ez a falusi turizmus. Nagyon meg vagyunk elégedve.
Vincze Kecskés István: Most egy régi csűrben ülünk ugyanis ezt anyai nagyapám építette 1948-ban. Ő gazdálkodott, mint komoly birtokos itt Szentkirályon. Aztán változtak az idők és ezelőtt tizenöt évvel mi elkezdtük a vendégfogadást szervezni itt a faluban. Majd apránként az állatok kiszorultak a csűrből és lassan átalakítottuk vendégfogadás céljaira. A csűr szerkezete és hangulata megmaradt, de a szénapadláson most már szobák vannak. Ide fogadjuk a vendégeket. Nemrégiben voltak csoportjaink Nagykanizsáról, Mátészalka környékéről. Miskolcról is jönnek szeptemberben. Lelkészekkel jönnek a gyülekezetek. A környékünkön nagyon sok Árpádkori templom található, közülük is a legszebb a magyarvalkói templom. Ez XIII. századi építésű az ezerhétszázas évek közepéről származó kazettás mennyezettel, kettős várfallal körülvéve. Egy egész napot lehet templomlátogatásra szánni. Mindegyik templom más, van, amelyiknek haranglába van, van, amelyiknek tornya. A mennyezete is különbözik.

A Szentkirály és Szentistván nevű településeknek van egy szövetsége, amelyet úgy hívnak, hogy Szent Király Szövetség. 1996-ban alakult Csíkszentkirály kezdeményezésére. Ott tartottuk az alakuló gyűlést, amelyen én is részt vettem. Minden évben augusztus huszadika előtt egy-két héttel ezeknek a falvaknak a képviselői mindig másik faluban találkoznak. Az a falu, aki a találkozót szervezi, kap egy Szent István szobrot a többi falutól. Azért van nekünk Szent István szobrunk, mert 2003-ban mi szerveztük a találkozót. Nagyon szép helyet találtunk neki. Egy valamikor üres telket, ami az egyházé volt. Magánterületre lett ez a szobor felállítva így aztán nem kellett különösebb engedély. A polgármesteri hivatal mellettünk volt így a falu hozzájárulásával és közmunkával sikerült ezt a szobrot ide felállítani.
Kiss Erzsébet: Nálunk az a szokás, hogyha valami baj vagy tűz van a faluban, azonnal megkondul a harangunk. Volt rá eset, hogy hiába kértem a vendégeket, hogy ne nyúljanak a haranghoz, mégis megkondították és ez ijedelmet váltott ki a faluban. Ezért nem szívesen engedem a vendégeket a toronyba. Az egyházközségben minden reggel és minden délben harangozunk. Bűnbánati héten reggel, délben és este is, mert akkor reggel és este bűnbánati istentisztelet van. Arra harangszóval hívjuk a híveket. Vasárnap délelőtt és délután, amikor meg halott van reggel, délben, este harangozunk.
Kiss Sándor: Sok turista jön a templomba?
Kiss Erzsébet: Nagyon sok vendég jön. Ma is már négyszer félbehagytam a takarítást, mert nem akarom zavarni őket, amíg megnézik a templomot. Nem is tudom könnyek nélkül elmondani, régebben, amikor megláttam egy magyar rendszámú kocsit úgy éreztem, mint ha a testvérem vagy az anyám jött volna. Szavakkal nem is tudom kifejezni azt a jó érzést, ami bennem van.
Kiss Sándor: Ön is kéri az állampolgárságot?
Kiss Erzsébet: Nekem is számításomban van, de még nem adtuk be. Amint szűnik a mezei munka, utánajárunk és mi is beadjuk. Én már öreg vagyok és semmi más hasznát nem látom, de legalább tudom, hogy magyar állampolgár vagyok. Ez is nagyon felemelő érzés. Nagyon sok értelmiségi emberrel beszélgettem, tanárokkal, egyetemi tanárokkal és egy kicsit szégyelltem is magam, mert én csak nyolc osztályt végeztem. Eleinte nem nagyon akartam beszélni, mert azt gondoltam, hogy nagy a műveltségi különbség köztünk és akkor azt mondta egy egyetemi tanár nekem, hogy a falusiaktól nem tudományt, hanem nagyon sok bölcsességet tanult. Azóta felszabadultabban beszélek, amennyire tőlem telik, mert olyan magos szinten és művelten nem tudok beszélni, mint aki sok iskolát kijárt. Volt olyan egyetemi tanár, aki azt mondta, hogy Erdélyben olyan szeretetet érez Magyarország iránt, hogy ha Magyarországon a fele volna, nem itt állna Magyarország. Sok a dolgom, de elülnék egész nap a templomban, mert innen lelkileg is feltöltődve megyek haza, és kétszer annyit dolgozok otthon, mint előtte. Nagyon szeretek beszélgetni az emberekkel, már a puszta látványuk is olyan fantasztikus érzést ad nekem, amit szavakkal nem lehet kifejezni.

Ének:
Magyar István király,
Országunk istápja
Felköté a kardját,
Vevé trombitáját.
Kiment zajtójába,
Zudvarába lépett,
Hangozá keletre,
S napszentületére,
Hogy gyűljenek össze
Az ő gyermekei,
Az ő gyermekei,
Hadbéli fiai.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Nemzeti ünnepünk alkalmából a református egyház több lelkésze és intézményi munkatársa részesült kitüntetésben. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Börzsönyi József zempléni esperes, Pálóczi Horváth András egyetemi docens és Szalai László fehérgyarmati lelkipásztor kapta. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést pedig Benőné Székely Júlia, a Bethesda Gyermekkórház megbízott főigazgató-helyettese és Eszenyi Balázs, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye gondnoka vehette át. Sipos Gábor, az Erdélyi Egyházkerület levéltárosa Pauler Gyula-díjat kapott.

A Magyar Református Presbiteri Szövetség 12. Országos Konferenciája szeptember elseje és harmadika között lesz Tahiban a Sion Hegye konferenciatelepen és a presbiteri szolgálat előtt lévő nyitott kapukról fog szólni. Jelentkezési határidő: augusztus 26. (06-1-476-3211, mobil 06-20-250-1428, e-mail: [email protected])

Országos Református Tanévnyitó ünnepi istentisztelet lesz augusztus 27-én, szombaton délelőtt 10 órától Budapesten, a Kálvin téri templomban.

A Kárpát-medencei református intézmények közös tanévnyitója pedig szeptember 3-án 10 órától lesz Rimaszombaton.

Jubileumi tanévnyitó istentisztelet lesz Túrkevén augusztus 28-án, vasárnap délután 3 órakor. Az ünnepségen Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök hirdeti az Igét.

12 interaktív táblát és 34 számítógépet kapott húszmillió kilencszázhatvannyolc ezer forint értékben az Új Széchenyi Tervben kiírt pályázat eredményeként a Kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola. Az új eszközöket ünnepélyes keretek között, augusztus 31-én, szerdán 18 órakor adják át.

Kétéves közéleti kollégium indul 2011 őszén 18 és 35 év közötti protestáns fiatalok számára.
A képzés célja a közélet, a közszolgálat iránt érdeklődő hívő fiatalok felkészítése politikai, közigazgatási, közösségvezetői hivatásuk betöltésére. Jelentkezési határidő: szeptember 9. ([email protected])

Ifjúsági Evangélizációs Hetet tartanak augusztus 24. és 28. között Csetényben.

Hálaadó istentiszteletet tart az erdőhorváti gyülekezet a templom felépülésének századik évfordulója alkalmából augusztus 28-án, vasárnap délelőtt 11 órától. Csomós József püspök és Börzsönyi József esperes szolgálata mellett közreműködik a Debreceni Nagytemplom kórusa is.

Az Esztergomi Liszt Hét alkalmából Fassang László és a Szent Efrém Férfikar hangversenye lesz ma este 19 órakor Esztergomban a Belvárosi Szent Péter és Pál Templomban.

A nyolcadik Börzsöny Barokk Napok régizene fesztivál zajlik tegnap óta és szombatig Szokolya, Berkenye, Nógrád, Kismaros, Magyarkút és Vác templomai adnak helyet a különböző hangversenyeknek.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Zsoltárok könyve 127. fejezetéből!

"Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző." (Zsolt 127,1)

Az ember többféleképpen is célját veszítheti. De ha a gyorsaság szempontjából nézzük, akkor két irányban történik ez a folyamat. Van, aki értelmetlennek lát mindent maga körül, és ezért lelassul. Csüggedten, mint egy lassított felvétel, úgy mozog, de szinte nem is érzi értelmét annak, hogy kikeljen az ágyból. Az értelemvesztés elveszi a tettek erejét is. De ott a másik irány, a felgyorsulás. Van, aki úgy veszti el élete célját, hogy szinte bepörög. Fél az értelmetlenségtől, ezért állandóan szalad valami után. Nemrég olvastam Hamvas Bélánál a következőket:
"Aki Iránban a közösség ellen vétkezett, annak hangyabolyokat kellett elpusztítania. Ezt a rítust összefüggésbe hozták azzal, hogy a hangyaállam valamikor emberi közösség volt. Ez a közösség, lehet, hogy az éhenhalástól való félelmében, vagy vele született örömtelenségében, vagy valamely ismeretlen októl hajtva és szorongva olyan szervezetet épített ki, amelyben a középpontban a munka állott. Semmi más, csak a munka. Nem volt színház, nem volt költészet, nem volt muzsika, nem volt sport. Hangya az, akinek nincs szabad ideje. Munka lett az evés, az ivás, kötelesség a szerelem. Tompult automatizmusával dolgozni, fát hordani, vizet meríteni, beverni, kirakni, eltenni, szállítani, monomániás egyhangúsággal, folyton-folyton dolgozni, ösztönből, kényszerből, szokásból… dolgozni és dolgozni.
Valamely mutáció következtében a munkaállam leszakadt. Nem volt nehéz leszakadnia. A többi néphez úgysem fűzte semmi. Nem volt zenéje, csak munkaüteme, nem volt költészete, csak munkaparancsa, nem volt vallása és soha nem nézett az égre. …Egyszerre többmillió lény. Elkezdett feketedni, hat lába nőtt, csápja és rágója, mindez hihetetlenül praktikusan, munkájához mérten és annak megfelelően, kedélyét elvesztette és egyre mogorvább lett. Elkezdett zsugorodni és sietni és sietni és sietni, hogy egyszer munkájával elkészüljön. A munka azonban olyasvalami, amivel még soha senki sem készült el."
Hamvas Béla hihetetlen erővel fogalmazza meg ebben az írásában, mi történik akkor, ha az ember úgy dolgozik, hogy közben nem néz az égre, ha csak abban hisz, amit képes elvégezni. Ez a közösségi önzés egy kifejlett formája. A munka elsővé tétele feltétlen leszakít egy kis közösséget a többiről, és feltétlen valamiféle visszafejlődést eredményez az élet egyéb területein.
A zsoltár figyelmeztet minket arra, hogy alapvetően nem mi dolgozunk, az Úr építi a házat. Természetesen nem nélkülünk teszi ezt. Ezért is esik az ember abba a csapdába, hogy saját magát teszi egyedüli építővé. Azonban ha nem szeretnénk hangyákká zsugorodni, mindenképpen nézzünk munka közben az égre, és adjunk hálát azért, hogy dolgozhatunk, és Isten megáldja kezünk munkáját. Meg kell állni néha, és engedni, hogy Isten cselekedjen. Kicsit távolból szemlélni életünket. Akkor kiderül a cél is, amiért ezen a földön mindenféle dolgunkat tesszük, és talán nem süppedünk bele sem a gyorsaság sem a lassúság céltalan tetteibe. Ámen.