2012-09-05

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük Hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok az adás szerkesztője.
Már három napja szólnak a csengők az iskolákban, a szülők és gyerekek, tanárok elkezdték az új tanévet. Idén nagymértékben nőtt az egyházi intézmények aránya a közoktatásban. A református közoktatás huszonhét tanintézményt vett át az állami rendszerből. Hat intézmény új telephellyel bővült és két teljesen új iskolát indított részben a helyi gyülekezet, részben a református közegyház. Most száraz, mégis sokat mondó számadatokat mondok: a megelőző tanévben az óvodáknak a 4,8 százaléka, az általános iskoláknak a 8,6 százaléka, gimnáziumoknak a 15 százaléka, a szakközépiskoláknak a 6,4 százaléka volt egyházi fenntartású. Tehát az értelmiségi képzésében volt a legnagyobb szelete az egyházi oktatásnak, amely még idén sem éri el az egész oktatási rendszer 10 százalékát. Nyilván nem egyszerű kérdés ez. Sokan ellenzik azt, hogy a közoktatásban ilyen jelentős legyen az egyházi részvétel. Mi mindenesetre egy jó példát szeretnénk előhozni, a Budafoki Rózsakerti Általános Iskola esetét, ahol maga az iskola szeretett volna váltani, a szülők 90 százaléka arra szavazott, hogy legyen belőlük református iskola. Még az évkezdés előtt egy ismerkedő esten jártam, ahol gyerekekkel, tanítókkal, szülőkkel, gyülekezeti tagokkal beszélgettem. Fekete Zsuzsa segítségével megszólal Csűrös András Jakab iskolalelkész és Németh Géza, a budafoki gyülekezet főgondnoka is.

Fekete Ágnes: Eddig óvodások voltatok?
Gyerekek: Igen.
Fekete Ágnes: Szerintetek mi a különbség az óvoda és az iskola között?
Elsős: Az iskolában többet kell ülni és türelmesebbnek kell lenni.
Elsős: Tanulunk majd. Az udvaron lehet játszani.
Elsős: Mindig aludtam ebéd után és most már nem szeretném. Azt várom, hogy ebéd után kimenjünk az udvarra egy picit játszani és utána legyen a tanulás.
Fekete Ágnes: Ez jó lesz! Mit vársz még?
Elsős: Azt, hogy első nap belépjek az iskolába és megérezzem, hogy milyen az iskola. Szerintem, annyira jó lesz!
Elsős: Sokkal jobb, hogy ebéd után nem alszunk.
Fekete Ágnes: Mire számíthatnak ezek a gyerkőcök?
Tanítónő: Alvás nem lesz, az biztos. Úgy hallom nem szeretnek délután aludni. Nyilvánvaló, hogy nem esünk neki rögtön a tanulásnak, hanem játékos módon tanulunk meg írni, olvasni. Sokat fogunk beszélgetni.
Elsős: Félig tudok már olvasni. Egyszer a templomunkban elolvastam, hogy református gyülekezet.
Tanítónő: Nem lesz egyszerű, mert már van, aki tud olvasni és van, aki még nem. Éppen ezért tanítjuk differenciáltan őket.
Fekete Ágnes: Hol tanított eddig?
Tanítónő: Én a Rózsakerti iskolában tanítok kilenc éve. A kicsiket, ezt a korosztályt nagyon szeretem. Református iskola lett az iskolánkból. Én magam is református vagyok, és örülök, hogy megkaphattam ezt az osztályt.
Fekete Ágnes: Akkor tulajdonképpen mintegy táblacserével ottmaradt.
Tanítónő: Így van.
Fekete Ágnes: Ugyanabban az épületben, a változással együtt.
Tanítónő: Ez a változás jórészt az elsősöket érinti, hiszen ők iratkoztak be a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskolába. A többiek másodiktól, nyolcadik osztályig, még a Rózsakerti Általános Iskolában kezdték a tanulmányaikat, őket annyiban érinti, hogy két hittanórájuk lesz hetente. Az elsősöknek viszont teljesen más menetrendjük lesz. Próbálunk egy kicsit jobban odafigyelni a lelkiekre.
Fekete Ágnes: Ezt hogy képzeli el a picikkel?
Tanítónő: Sokat fogunk beszélgetni. Az iskolalelkész úr sokat fog hozzánk jönni, ugyanis lelkigondozója is van az iskolának. Segítségünkre lesz a Kokas művészeti módszer is, ami magába foglalja a drámát, éneket, táncot és a vizualitást, és ez a lelkiekhez nagyon jól kapcsolódik.
Elsős: Én azt fogom szeretni az iskolában, hogy szeretek tornászni, meg sportolni és minden nap lesz torna.
Tanítónő: Igen. A mindennapos testnevelés bevezetésre kerül nálunk is. Ebbe természetesen beletartozik a néptánc is.
Elsős: Azért növesztem a hajamat, hogy majd anya be tudja fonni és tudjak járni néptáncra.
Ének:
Éji sötétben nézz fel az égre!
Nézz fel csak, hány csillag?
Micsoda fények, messzi hogy égnek?
Csillognak,
Villognak.
Az, ki lakik fent
És alkota mindent
Gondol rám,
Jó Atyám.
Apuka: Ezért költöztünk ide.
Anyuka: Kelenföldön laktunk és ide járunk gyülekezetbe. Úgy gondoltuk, hogy ha a Rózsakerti iskola elindul, akkor a gyerekünknek ide kell járni. Akkor elkezdtük árulni a lakást és itt vettünk egy másikat. Bár itt sem vagyunk túl közel az iskolához.
Apuka: Amikor a bemutatkozó DVD-t megnéztük, azt mondtam a lányomnak, hogy neked ide kell járni!
Fekete Ágnes: A DVD-n maga az épület tetszett meg?
Apuka: Nem. Maga az egész és ennek a miliője.
Anyuka: Foglalkozásokat mutattak be. Ebben az iskolában nem öltözhetnek fel túl divatosan a gyerekek, nem festhetnek körmöt, és hajat még a nagyok sem.
Fekete Ágnes: Attól függetlenül, hogy ez nem egy egyházi iskola volt.
Anyuka: Nem volt egyházi iskola, de az igazgatónő, aki katolikus, nagyon képviselte ezt a keresztyén vonalat. Kicsit haragszom, hogy sokan nem ide hozták a gyereküket. Van, aki azért, mert a gyereke már máshová jár, vagy, mert a hegyen laknak és nem esik útba. Mi is a város felé járunk mindketten és én nem tudok autót vezetni, ezért még nem tudom, hogy hogyan fogom kijuttatni a gyermeket azokon a reggeleken, amikor reggel megyek. Iskolabusz nem lesz, így nem lesz könnyű megoldani, de akkor is oda fog járni. Már próbáltunk a szülőkkel is összeismerkedni.
Fekete Ágnes: Ez a mai este is erről szól.
Anyuka: Ezt nagyon jól kitalálták. Bográcsozás van, süteményeket hoztunk. Szerintem jó osztály lesz nagyon.
Fekete Ágnes: A gyermek hogy várja az iskolát?
Apuka: A gyermekem, megkérdezte: "Apa, mikor kezdődik az iskola?" Mondtam, hogy három nap múlva. Erre ő azt felelte, hogy "de kár! Miért nem holnap?"
Anyuka: Hat napja számolja, hogy mennyit kell még aludni az iskolakezdésig. Egy kicsit izgalmas lesz, mert eddig mindig odajárt, ahová én és nekem most azt kell megélnem, hogy ennek vége. A két gyerek és én hárman, háromfelé járunk.
Fekete Ágnes: Te óvó néni voltál ott, ahová a gyermek járt?
Anyuka: Igen, ő a szomszédomban volt. De most már csak nekem nehezebb.
Fekete Ágnes: Ma mi volt itt, azon kívül, hogy a szülők itt együtt bográcsoztak?
Apuka: Gyerekzsivaj.
Anyuka: Együtt játszottak, megismerkedtek egymással. Kánonban énekeltük a Ne aggodalmaskodjál című éneket.
Apuka: Azért volt ez az este, hogy a gyerekek is szokják egymást, meg a légkört egy oldottabb hangulatban.
Fekete Ágnes: Tényleg nagyon jó a hangulat. Olyan, mint egy lakodalom.
Apuka: Sátoros lakodalom.
Anyuka: Ott a sátor, a bogrács. Az egyik tanító, úgy nézem, hogy kapcsolódott a gyülekezethez, mert minden este itt volt főzni és segíteni. Mind a három este más volt a gulyásleves íze, pedig ugyanaz főzte. Jött az igazgatónő is, és leült közénk vacsorázni.

Németh Géza: Több, mint húsz év gondolkodása, imádsága, próbálkozása érlelte meg ezt a folyamatot. Három-négy körről tudok, amikor próbáltak a kerületben keresztyén iskolát indítani, de ez nem ment nagyon hirtelen. Nem egy huszáros rohammal véghezvitt iskolaalapítás volt, hanem egy fokozatos konszenzuskereső dolog, amiben mi is kötöttünk kompromisszumokat. A tantestület hetven százalékos többséggel megszavazta, hogy keresztyén iskola szeretne lenni. A szülők is véleményt nyilvánítottak, és több mint kilencven százalékos támogatottság volt. Hitben járva és a józaneszét használva tud működni. Itt a józanészen azt értem, hogy az adott, hogy mennyi az állami normatíva, tudjuk, hány gyerek kell ahhoz, hogy önfenntartó tudjon lenni az intézmény, megfelelő szoros gazdálkodás mellett. Iskolát nem egy-két évre alapít az ember, hanem remélhetőleg többszáz évre. Mi elkezdjük hitben járva, reménykedve, az adott körülményekhez alkalmazkodva, aztán majd meglátjuk.
Fekete Zsuzsa: Miben lesz más ez a szeptemberi kezdés ebben az iskolában?
Németh Géza: Kezdettől fogva úgy álltunk hozzá, hogy nem két iskola lesz egy iskolában, hogy lesznek az önkormányzatból jövő kifutók és lesznek majd a csodálatos vallásos elsős, másodikos fölfutó osztályok, hanem csak egy iskola lehet. Az iskolának befogadónak, megnyerőnek kell lenni. Csak annyit várhatunk el a szülőktől, gyerekektől, pedagógusoktól, hogy ne legyenek ellenségesek, elutasítóak az egyházunkkal szemben. Sok esetben nem nagyon tudnak semmit a keresztyénségről. Természetes közegekben nehezen lehet kapcsolódni az egyházhoz. Kezdetektől fogva ezt mondtuk a pedagógusoknak és a szülőknek, gyerekeknek is. Mi adunk jó sok kincset, amiről azt gondoljuk, hogy nagyon értékes és szeretnénk velük megosztani. Föl is merült az a kérdés, hogy kötelező lesz-e az étkezés előtti imádság? Mondtuk, hogy nem lesz kötelező, de szabad lesz.

Csűrös András Jakab: Kicsit szerettük volna bevezetni a tanárokat a hit világába. Kialakultak izgalmas beszélgetések és nagyon érdeklődőek voltak. A tanítókat el fogom kísérni a családlátogatásra, hogy én is ismerkedjek nemcsak a gyermekekkel, hanem a szülőkkel is. Én azt kértem a tantestületi évnyitón, hogy kerüljük a képmutatást! Ha valami probléma van, vagy valami nem tetszik nekik, akkor azt nyugodtan mondják meg, de ne legyen az, hogy azt mondják, hogy keresztyének és közben nem azok. Sok egyházi iskola érezte ennek a kárát.
Fekete Zsuzsa: Mert megérzik a gyerekek a turpisságot?
Csűrös András Jakab: Biztosan.
Ének:
Harang szava hogyha szól,
tudom hogy hív engem
a templomban Istenem
dicséretét zengem.

Fekete Ágnes: Egy másik iskola évnyitójára is ellátogatott Varga Kata munkatársunk. A Budapest fasori gyülekezet iskolája nemrég új nevet is kapott: Budapest Fasori Református Kollégium, ezzel a régi több tagintézménnyel rendelkezős református kollégiumok örökségéhez kívántak csatlakozni. Horgos Vilmos igazgatót hallhatják.

Horgos Vilmos: Történelem-földrajz szakon végeztem. Amikor megkerestek éppen egy logisztikai cégnél dolgoztam. És azt értettem meg a körülményekből, hogy nem a logisztikában van a jövőm. Isten nem arra hozott a világra, hogy logisztikus legyek, hanem hogy azért lettem tanár, és azért foglalkoztam a gyerekekkel, mert ahhoz adott nekem tálentumot. Éppen ezeken gondolkoztam, amikor jött a felkérés, hogy lenne a Julianna Református Iskolában egy állás, de testnevelést kellene tanítani. Mivel kilencéves korom óta sportoltam ezért átgondoltam és beszéltem néhány testnevelő kollégával, hogy elvállalhatom-e, és úgy döntöttem, hogy ha engem választanak, akkor elvállalom.
Varga Kata: Te magad református általános iskolába jártál?
Horgos Vilmos: Nem. Én egy gyártelepen nőttem fel. Azt lehet mondani, hogy a másik véglet gyermeke vagyok. Érdekes, hogy amikor lehetett hittanra járni a rendszerváltás után, akkor a szüleim beírattak és már az első órától kezdve sokat jelentett nekem. Mindig volt bennem egy vágyódás Isten dolgai iránt. Tizennégy éves koromban történt egy lelki törés az életemben. Édesapán nagyon komolyan megbetegedett és én lelkileg egyre mélyebbre kerültem. Kerestem a megoldást, hogy ebből a lelki mélypontból kitörjek. Tizenkilenc éves koromban mondta egy lány, aki később a feleségem lett, hogy Jézus Krisztus az, aki meg tud ezektől a lelki dolgoktól szabadítani. Először kinevettem, de később, mivel félelmeim voltak, tettem egy próbát és tizenkilenc éves koromtól drasztikusan megváltozott az életem. Elkezdtem Elsősorban protestáns felekezetekbe járni és valahogy mindig is vonzott a nagy népegyház közege, bármennyire is sok buktató van benne. Ősszel elindult egy felnőtt konfirmációs tanfolyam és éppen akkor konfirmáltam, amikor igazgatóvá választottak. Isten megkomponálta az én életemben, hogy hogyan legyek református.
Varga Kata: Eszedbe jutott-e valaha az, hogy egyszer te igazgató lehetsz?
Horgos Vilmos: Gyermekkoromban először világbajnok szerettem volna lenni úszásban, aztán asztaliteniszben majd minden másban. Később az ügyvédi pálya vonzott. Elég szegény sorból származtam és úgy gondoltam, hogy azzal ki lehet törni. Tizenhat-tizenhét éves koromban a gimnáziumi osztályfőnököm volt rám nagyon nagy hatással. Annyira megtetszett, ahogy ő bánt velünk, ahogy a gyerekeket irányította, hogy azt mondtam, szerintem ennél jobb nincs, mint pedagógusnak lenni. Ezután mindig tanár szerettem volna lenni, de az eszembe sem jutott, hogy igazgató legyek. Isten különleges módon irányítja az életemet, hogy akármilyen munkahelyen dolgozom, ott előbb-utóbb mindenütt vezetőként számítanak rám.
Varga Kata: Neked, Horgos Vilmosnak, aki bizonyos értelemben messziről jössz, vagy legalábbis nem egyházi iskolából, nem egyházi gyermekkorból, neked mit jelent az, hogy reformátussá lettél, felnőttként választottad ezt a hitet?
Horgos Vilmos: Nagyon jó az Áldás, békesség! köszönés. Ha a világban bárhol meghallja az ember, azt jelzi, hogy egy közösséghez tartozunk. Nagyon lehet számítani a református emberekre. Nagyon sokat jelent nekem egy-egy komolyabb egyházi összejövetel. Például tegnap voltunk Kunhegyesen az országos tanévnyitón. Az óvodavezető most jött el először és láttam rajta, ahogy meghatódik, amikor a zászlórengetegben a sok református embert látta. Ahogy az Ige mindenkit megszólít, az hatással van az emberre, azt érzi, hogy valahová tartozik. Az igazgatóság azért más műfaj, mint a tanárság. Ezt volt számomra a legnehezebb, hogy szerettem volna jobban pedagógus maradni az igazgatói munka mellett. Egyelőre nem jöttem rá, hogy ezt hogyan lehet.
Varga Kata: Mikor kezdtél készülni erre a tanévre? Vajon van-e nyári szünete egy iskolaigazgatónak?
Horgos Vilmos: Nekem meggyőződésem, hogy nincs. Nekem egyetlen hét volt az, amikor meg tudtam oldani, hogy ne foglalkozzam az iskola ügyeivel. Nem leszek túl népszerű ezzel a kijelentéssel, de pedagógusként sem szerettem a nyári szünetet. Nekem sokkal nehezebb leállás után elindulni, mint folyamatosan dolgozni, és inkább visszavenni.

Keszthelyi Zoltán: Elsőosztályosok

Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
megsimogatja hajukat a nap.
Mikor először mennek iskolába,
És izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
A kerek földön öröm suhan át,
Új világ küldi fiúra, lányra
A reménység tündöklő sugarát.

Horgos Vilmos: Áldás, békesség!
Gyerekek: Istennek dicsőség!
Horgos Vilmos: Nem olyan régen beszélgetett velem egy hölgy, és kérdezte, mi a legjobb az igazgatóságban. Hát mondjuk a tanévnyitó istentisztelet, amikor látom a barnára lesült kisgyermekeket, akik tíz centit nőttek fejenként, illetve látom azokat a diákokat, akik már végeztek, de mégis eljöttek közénk, azaz tényleg valamit kaptak itt azalatt a nyolc év alatt, amíg idejártak. Megismételném azt az Igét, amit választottunk erre a tanévre Jób könyvéből: "Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?" (Jób 36:22.) Tegnap Kunhegyesen járhattunk, ahol egy majdnem ilyen szép templomban részt vehettünk az országos tanévnyitó értekezleten. Nagyon fenséges volt látni azt, hogy egy olyan templomban lehettünk, ahol olyan négyezer embernek tudnak helyet kínálni, még fenségesebb volt látni a sok keresztyén embert: vezetőt, diákot, és hozzátartozót, akik a zászló rengetegben képviselték a keresztény oktatást. A sok elhangzott gondolat közül, engem két dolog ragadott meg: Ebben a tanévben százhatvanhét intézménye lesz a Magyarországi Református Egyháznak. És csak ebben az évben kilencezerrel nőtt a tanulóink száma. Ha azt vesszük, hogy negyvenötezren járnak összesen református intézménybe, óvodától egészen gimnázium végéig, akkor azt lehet mondani, hogy ez egy hatalmas szám. A másik dolog, hogy ezeknek az intézményeknek nagyrésze táblacserés iskola. Ami azt jelenti, hogy kicserélik a táblákat, a pecséteket, a kötelező dokumentumokat, esetleg az egyik vezető református lesz, ha tanárt tudnak felvenni, akkor bővül a tantestület keresztyén emberekkel. De ennél többet az első időszakban nem jelent. Az fogalmazódott meg bennem, hogy mikor beszélhetünk valójában református oktatásról? Azt gondolom akkor, ha a legfőbb tanítómestert hívjuk segítségül. Szeretném kérni az itt lévő gyermekek és felnőttek közösségét, hogy imádkozzunk azért, hogy necsak táblacsere történjen, hanem egyre többen hallhassanak Igét, és vehessék át a keresztény nevelési értékeket. A másik pedig szintén meglepett és nagyon örvendetes volt, hogy az egyházi iskolák az elmúlt évben kevesebb pénzből gazdálkodtak és többet értek el. Több volt a pedagógiai hozzáadott érték. Mi is azt szeretnénk. Azt gondolom húsz évvel ezelőtt, mikor a gyülekezet tagjai, és lelkésze megalakították ezt az iskolát, ez volt a szívükben: Legyen egy olyan református iskola, ahol a legfőbb tanítómester utasítása alapján nevelik a gyermekeket! Az idei tanévre rátérve: nagyon sok változás lesz. Új épületben kezdi meg munkáját a felső tagozat, az iskola történetének eddigi legnagyobb tanuló csoportja. Azonban én azt gondolom, az a legfontosabb, hogy azt a küldetést tudjuk betölteni, amivel minket, pedagógusokat, engem személy szerint, mint igazgatót az élő Isten megbízott.
Ének:
Áldás, békességet!
Istennek dicsőséget!
Erős vár a mi Istenünk!
Erős vár a mi Istenünk!
Dicsértessék Jézus Krisztus szent neve!
Úgy legyen mindörökké! Ámen!

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni tiltakozás részeként ökumenikus imádságot tartottak szeptember elsején a Szegedi Dómban, Bölcskei Gusztáv református, Fabinyi Tamás evangélikus és Kiss-Rigó László római katolikus püspökök részvételével.

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli professzorok avatásával tartja 20. tanévnyitó ünnepségét szeptember 9-én, és 10-én. A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara szeptember 9-én, vasárnap 10 órakor a Nagykőrösi református templomban nyitja meg a tanévet.
A Kárpát-medencei Magyar Református Tanintézmények évnyitója szeptember 7-én és 8-án lesz Székelyudvarhelyen a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban.

Móricz Zsigmond halálának 70. évfordulójára emlékeznek szeptember 8-án, szombaton 14 órától Pócsmegyeren. A megemlékezés koszorúzással kezdődik, majd ünnepi istentisztelet lesz Szabó István Dunamelléki püspök szolgálatával. Utána Dr. Baranyai Norbert előadásán és kiállítás-megnyitón vehetnek részt az érdeklődők.

A Presbiteri Szövetség továbbképzést tart presbiterek és érdeklődő gyülekezeti tagok részére a Heidelbergi káté kérdései alapján szeptember 8-án, szombaton 10 órától Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatt.

Cigánymissziós konzultációt rendeznek szeptember 7-én, pénteken fél tíztől Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt. Az előadók Indiából és a Fülöp-szigetekről érkeztek.

Hálaadó ünnepséget tartanak Kiss Ferenc születésének százötvenedik évfordulója alkalmából szeptember 7-én, pénteken 10 órakor Mosdóson, a Kaposi Mór Oktató Kórház előadótermében.

Csendes hétvégét tart a Pestújhelyi Református Egyházközség Lelki Oázis Missziója szeptember 6. és 8. között minden nap 16 órától Budapesten, a Sztárai Mihály tér 3. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét Pál apostol Efézusi levelének 4. fejezetéből!

"Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja." (Efézus 4:4-6.)

Nagyon érdekes szókép a magyar nyelvben az a szó, hogy egyház. Valójában egy rég elfeledett szavunk van benne az id, egy, ami szentet jelentett, azonban látszólag az egy számnevet rejti magában, aminek hallatán mindenki maga előtt lát egy képet, talán egy nagy rét közepén egy egyetlen ház áll. Ez azért érdekes, mert még ősi hitvallásaink szerint is az egyház legfőbb tulajdonsága, hogy egy. Credo in unam sanctam eclesiam, mondja a latin hitvallás, az egy egyházban hiszünk. Ez a legfőbb állítás, amit az egyházról tudunk, hogy egy. Nem az a legfontosabb tulajdonsága, hogy kellemes, jó vagy hasznos. Nem: egy, egyetemes.

Tudomásom szerint nincs még egy nyelv, amelyik ilyen szépen kifejezni az egyház lényegét, mint a magyar, hogy az egységről beszélne. Az angol és a német egyház szó, a church vagy a kirche a kiriaké, az úr napja görög kifejezésből ered. Vagy a francia église a görög eklézsia, gyülekezet szóból ered. A magyar nyelvben valahogy az egység válik erősebbé.

Ezt írja az Efézusi levél is: egy a hit, egy a keresztség. Egy a Krisztus, aki mindannyiunkban munkálkodik.

Egy. Ez az egyszerű szám mi mindent jelent! Eszembe jut Mária és Márta története, Jézus intése: egy a szükséges a dolog. Mária az egy szükséges dolgot tette, Krisztust hallgatta. Osztatlan figyelemmel. Egyetlen dologra figyelt, a Megváltóra. Egy, ami oszthatatlan, amit csak aprítani lehet, de ami alapvetően összetartozó. Ahogyan az emberi test egy. Szét lehet cincálni, de az a megöléssel egyenlő. Egy egységben élünk bár tagokban, ugyanígy az egyház főtulajdonsága ez az egység.

Ha belegondolunk, hogy az egyház főtulajdonsága, hogy egy – ez sokat segíthet számunkra akkor, amikor vívódunk az egyházzal, mint intézménnyel, mint közösséggel, amikor lázongunk, amikor, nehezen találjuk meg a helyünket. Ki az az őszintén hívő ember, aki ne került volna abba a kísértésbe: Most otthon maradok, hiszen otthon is lehet hinni, nem? Unom már az egyházat … annyi álszentség van ott … ismerem az egyház dolgait … különben is, elegem van … csalódtam…

Az őszintén hívő embert mind megkísértik ezek a gondolatok. Őszintén hívő ember küzd a közösséggel, az egyházzal… Ebben nincs semmi különös. De ilyenkor, érdemes erre gondolnunk: az egyházat Krisztus hívta el a világ kezdetétől fogva… nem itt és most, nem elsősorban ebben a pillanatban keresendő az egysége. Nem én adom meg az egyház egységét, próbálhatok benne naggyá lenni, megmutathatom az akaratomat, lehetek vezető, lehet mindig igazam, de az egyház egységes – és nem énmiattam, hanem Krisztus egysége miatt. Érdemes egy ilyen veszekedős népnek, mint a magyar elgondolkodni azon, hogy az egyház egy, és nekünk ebben az egy egyházban kell megtalálnunk lakóhelyünket, az elfogadásunkat, a szeretetünket, nekünk ezt az egyházat kell építenünk. Ámen.