2013-02-27

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Manapság sokat beszélnek arról, hogy pozitív gondolkodásúnak kell lenni. Erről lehet beszélni, de más dolog ösztönösen megélni. Gyökössy Endre egy olyan lelkész és pszichológus volt, aki igazán mélyen, pozitív kisugárzással írt és élt. Most lenne száz éves. Két konferenciát is rendeztek tiszteletére az elmúlt héten. Varga Kata segítségével belekukkantunk a megemlékezésekbe. Hallhatják majd Székelyné Gyökössy Dórát, Pál Ferenc katolikus lelkészt, Szarka Miklós református lelkészt, Tóth Jánost, Karsay Esztert, Szénási Lászlót, Szabó Mihálynét és Klementisz Évát. Először lánya beszélt.

Székelyné Gyökössy Dóra: Nálunk a vasárnapi ebédek mindig nevetésbe fulladtak és az valami csodálatos dolog volt. Tudott hirtelen lenni, tudott szigorú és jó apa lenni. Kiváló férj volt. Szerencsére neki megadatott a hosszú házasság. Az unokáit nagyon-nagyon szerette. Kettő itthon volt, a másik kettő külföldön. A fiam fölvette a nevét is és Székely-Gyökössy Szabolcs lett apám kérésére, mert ő az egyetlen fiú unokája. Két dédunokáját még ismerte, a többi négyet már nem. A jóisten őt nagyon-nagyon szerette, mert azt mondta nekem: tudod, kislányom én nem félek a haláltól, csak a meghalástól. És a Jóisten megadta neki, hogy álmában vitte el. Akárhogy fájt, mert nagyon hirtelen volt, nyolcvannégy éves volt, de a fájdalom ellenére hálát adtam a Jóistennek.
Varga Kata: Milyen egy ilyen nagy hatású személyiség lányaként felnövekedni?
Székelyné Gyökössy Dóra: Gyerekkorom elején egy nagyon mély időszakot éltünk meg az ötvenes években. Nagyszüleim kitelepítését. Apám mindig csomagolt, hogy megyünk biztosan, mert bennünket is küldenek. Kirúgták a teológiáról. De a gyerekkorunk szép volt. Ezeket a mélységeket nem nagyon fogta föl az ember. Csak azt láttuk, hogy eltűntek a nagyszüleink és aztán lejártunk nyaranta Szarvasra. Öcsém, aki sajnos nagyon korán meghalt, egyszer azt mondta: Édesapám mindenkinek itt van, csak nekünk nincs. Annyira elfoglalt volt, annyi ember járt hozzá. Az ébredési mozgalomban Ecsedy Aladárral, Joó Sándorral és a többiekkel végezték a szolgálatokat és állandóan úton voltak. Mi nagyon keveset láttuk az édesapánkat. Rengeteg embernek nagyon sokat segített, mindig rendelkezésre állt. Otthon egy kicsit kevesebbet. De mi ezt úgy fogtuk fel, hogy neki ez a dolga, ezt kell csinálnia. Az öcsém volt az egyetlen, aki ezt így határozottan megfogalmazta. Azt hiszem, az ő halála Édesapámat nagyon-nagyon mélyen érintette. És sokszor emlegette, hogy a gyerekeink számára nem voltam eleget. Ez olyan, mint a tanár és a gyereke. Idősebb korában, azonban sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, főleg az unokái születése kapcsán. Nekik már mindent szabad volt. A szobájában egy könyvhöz hozzányúlni nekünk nem volt szabad, de az én fiam mind betolta és én rászóltam, akkor azt mondta, hogy neki szabad. Szóval ez a szülő és a nagyszülő közötti különbség. Apám mindig azt mondta, hogy a gyerekkel mindig tisztán, szabadon, magyarosan kell beszélni, nem gügyögni, mert ő is egy ember. Egyszer, amikor beléptem a szobába azt láttam, hogy ott térdelt a kiságy előtt és gügyögött a gyereknek. Mondtam neki: Édesapám ez így nem jó, nem ezt tetszett nekünk mondani. Azt a szülőknek mondtam, nem a nagyszülőknek felelte.
Varga Kata: Azon gondolkoztam, hogy az ő hivatása nagybetűs hivatás volt, elhívatás. Valószínűleg azért hat máig, mert hiteles volt.
Székelyné Gyökössy Dóra: Mindenképpen. Az én házasságomra és az egész családra ez hatott. Megpróbáltunk tényleg szövetséget teremteni a házasságainkban és az én gyerekeim is, hála a Jóistennek. Mindent leülni és megbeszélni. Ez volt az ő mondata, hogy nem kiborulni, hanem leborulni. Azt hiszem, ebben van valami, hogy minden nehézséget a két térdre leborulva igenis meg lehet oldani. Ezt mondom minden fiatalnak, aki fölkapja a vizet és otthagyja a családját, hogy ez nem mód. Nincs olyan mélység, amiből az ember, ha hite van, nem tudna kijönni. Ki kell tudni jönni. Volt egy olyan kisugárzása, hogy ha vele szemben leült az ember szinte úgy érezte, hogy belelát a gyomráig.
Varga Kata: Kislányaként is így érezte?
Székelyné Gyökössy Dóra: Igen. Apám előtt soha nem lehetett hazudni vagy füllenteni, mert ránéztem és tudtam, hogy ő tudja. Tudott volna ő szerintem a szemével szugerálni is, de mondta is, hogy ő soha nem csinálja legfeljebb nyugtatásként. Fantasztikus szemsugara volt. Egy csodálatos, békés személyiség volt, amellett, hogy egy nagyon jóképű ember is volt. Egyszer Cseri Kálmán mondta, még amikor teológusként az apámhoz jártak a fiatal teológusok tanulni, először volt olyan templomban, ahol a prédikáció alatt az emberek nevettek. Ha a belső örömet az ember ki tudná mutatni, akkor nem látnánk ennyi szomorú arcot. Ha az embernek belül békessége van, akkor az valahogy kiül az arcára is.

Karsay Eszter: Így mondta egykor: ijedtemben lettem pszichológus, mert érdekelt az ember. Nemcsak a mag, amit elhintek, nemcsak az Ige, amit hirdetek, hanem az emberek szíve, lelke, élete. Meg akarta ismerni az embert. Fiatal lelkészek voltunk és elkezdtünk járni hozzá, mert Bandi bácsi azt mondta, szívesen lát minket. Így indult el a Gyökössy Endre lelkigondozói szeminárium.
Szénási László: Azzal köszönt el tőlünk Bandi bácsi, hogy a szíve, az ajtaja és a könyvtára mindig nyitva van előttünk. Nekem ilyet idegen ember még soha nem mondott.
Klementisz Éva: Mindenkit szeretett és ezzel gyógyított. Amikor utoljára találkoztam Bandi bácsival, már az első infarktusa után, akkor tréfásan azt kérdezte tőlem, hogy Évikém, voltál már nyolcvanéves? Jaj, de nehéz. A szenvedést senki meg nem kerülheti az életben, az mindenkinek jut. Csak hallomásból tudtam, hogy amikor a világháború kitört, akkor Reini nénihez, mint svájci állampolgárhoz a követség autót küldött, hogy gyermekeivel együtt Svájcba vigye őket és akkor azt mondta Bandi bácsi, hogy Reinikém, ezt neked kell eldönteni. Erre ő azt válaszolta: Bandikám, mi lenne ezzel a kis országgal, ha mi magyarok, mind elmennénk? Így maradtak Magyarországon a háború alatt is. Lelki szerelem is fűzte az embert akkor fiatalon. Hallgattam és jegyzeteltem az istentiszteleteit.

Szarka Miklós: A jövőre gondolva állok itt. Gyökössy Endre egész attitűdje legalább tizenöt-húsz évvel vagy harminc évvel haladta meg azt a kort, amelyben élt. Ami azt jelenti, hogy a jövőre nézve szinte néhol még kiaknázatlan a Gyökössy-féle szellemi hagyaték. Eredeti magyar gondolkodó volt és a magyar ugaron végzett mélyszántást. Ő nyugodtan élhetett volna Svájcban is, de ő itt maradt és ezzel nagyon sok mindent vállalt. Legszebb időszakát 1946 és 1989 között élte Magyarországon, akkor, amikor Gyökössy Endre a tűrt személyek közé tartozott. A negyven év alattiak talán nem is tudják, hogy az akkori kultúrpolitikában volt egy ilyen, hogy tűrt, tiltott és támogatott. Tűrt személy volt és voltak olyanok, akiket figyelmeztettek a Gyorskocsi utcában, hogy ne járjanak olyan sokat hozzá ezekben a nehéz időkben. Bachról ugyanolyan jól lehetett vele beszélgetni, mint Brunnerről. Én azt mondom, hogy egy huszadik századi magyar polihisztor volt. Ő így mondta, hogy a szél fútt, és ebből a fúvó szélből vettek friss levegőt az emberek. Kezdtek elspiritualizálódni a pneuma nyomán. Hallatlan empátiával érzékelte a magyar társadalom krízismezőit. Valamikor 1958-59-ben történhetett, hogy elment a Kossuth térre és bejárta a teret. Tetszik tudni, hogy ott, a Kossuth téren volt egy véres csütörtök? Ott meghalt százhúsz ember. Idézem: "Fantasztikus dolog, hogy ha állsz a parlamenttel szemben, balra ott van egy Rákóczi szobor és ennek a szobornak a talpazatára az van írva, hogy "Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera" azaz felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei. Fantasztikus volt nekem, hogy itt hány ember vérzett ki ennek a szobornak a talpazata alatt. Menj el és nézd meg!" Elmentem és megnéztem. Hallatlan érzéke volt arra, hogy ezen a magyar talajon érzékelje a mi magyar népünk kivérzéseit. Mert a mi magyar népünknek voltak olyan kivérzései, ami a svájci népnek nem volt. Egy pásztorálpszichológusnak legyen érzéke arra, hogy hol vérzik egy ember, vagy hol vérzik egy nép, vagy hol vérzik egy egyház? Ez végigkísérte az egész életét, hogy legyen érzéke! Tudják mi volt a csengőfrász? Bandi bácsi mondta nekem, hogy az ágya mellett mindig ott van a cipő, hogy azonnal belebújhasson, ha elviszik. Egy svájci nem élhette át azt, amit Gyökössy Bandi bácsi itt átélt. Elgondolkoztam azon, hogy Bandi bácsinak a legszebb éveit miért hagyta Isten épp a diktatúrában? Tudják mire jöttem rá? Ha nincs diktatúra belőle egyetemi tanár lett volna és kevesebb ideje lett volna lelkigondozni. De az élete úgy alakult, hogy ő lelkigondozó maradjon és ennek következtében ő, mint klinikus lelkigondozó alkotott pásztorálpszichológiát. Minden cikke azért életillatú, mert tele van esettel. És egyébként ki ne volna eset? Azt mondják a pszichológusok, hogy addig normális valaki, amíg, meg nem ismerjük. Bőven volt lehetősége arra, hogy életillatú esetekkel színesítse a szakmai cikkeit és népszerűsítő munkát végezzen. Gondolkoztam, és azt mondtam magamban, milyen nagy ajándék, hogy egy nem akármilyen korban kellett éppen vigasztalnia népünket. Az a nagy kérdés, hogy mit teszünk ma a magunk részéről, hogy ezek a tragikus folyamatok ne folytatódhassanak. Iszonyatosan nehezedik ránk, és ha voltak áldott elődeink, akkor lesznek áldott utódaink. Mi nem sokan voltunk, de Isten a kövekből is hívhat elő fiakat, és Ő elő fogja ezeket hívni.

Pál Ferenc: Amikor még fiatalember voltam, akkor vittem őt az autómmal. Neki ez nagy segítség volt, illetve így tudott eljönni előadást tartani hozzánk a papnevelő intézetbe. Egyszer utazás közben kérdeztem tőle, hogy tudna-e nekem ajánlani valakit, akihez elmehetnék, mert nagyon sok álmom van, amivel kapcsolatban szeretnék valaki segítőt, aki szakértő ebben. Bandi bácsi azt mondta, Feri, máris mondom neked, hogy Bodrog Miklóshoz menj el, evangélikus lelkésztársam, és ha én elakadok egy álmomban én is hozzá szoktam fordulni. Ott az autóban egyszercsak a katolikus papnövendék, a református lelkész, lelkigondozó, teológus és egy evangélikus lelkész és terapeuta hirtelen együvé került.
Varga Kata: Hogyan emlékszik vissza rá?
Pál Ferenc: Az ősz hajára, meg a szemüvegére emlékszem, vékony testalkatára, törékenységére, lassabb járására, picit hajlott hátára, de a hallatlan elevenségére. Egy kicsit sem lehetett érezni benne az életkort, hanem sokkal inkább azt a valakit, aki pontosan érzékeli, tudja, észleli, hogy miről van szó, hogy kivel beszél. Az mindig olyan nagy dolog, hogy valaki a belső magunkra rá tud látni, nem a felszínre reagált, hanem a belső dolgokra. Nagyon is érzek lelki rokonságot, ezért is olyan megtisztelő, hogy meghívást kaphattam és beszélhettem pár szót. Őt ilyennek látom, aki nagyon sok tudományterületen tudott nagyon hatékonyan olvasni, dolgozni, a határtudományokat jól használta. Volt érzéke ahhoz, hogy tudományágak hogyan kapcsolódhatnak össze akár a teológia, akár a pszichológia, a pedagógia és nyitott volt a művészetekre is. Ebből a szempontból talán van egy pici hasonlóság köztünk. A jó lelkigondozó arról ismerszik meg, hogy nem egyoldalú, hanem az életnek nagyon sok szépségéhez van kapcsolódása és így tud aztán ennek keretén belül is kapcsolódni mindenhez, ami a másik emberben emberi.
Varga Kata: Mit kell értenünk a spiritualitáson, miért emlegetik ezt olyan gyakran?
Pál Ferenc: Azért mert nemcsak a teológia, hanem a lélektan is egyre határozottabban beszél arról, hogy nemcsak vallásos lények vagyunk, hanem spirituális lények is. Sőt, a spirituális lényiségünk, tehát az Istenre hangoltságunk, az Istenre vonatkoztatottságunk a személyiségnek a spirituális dimenziója nem vezethető vissza semmilyen más dimenzióra. A spirituális természetünket kizárólag valamilyen spirituális táplálékkal tudjuk növelni és gondozni. Ez azt is jelenti, hogy akármilyen másfajta értéket is hozunk be az életünkbe, az a spirituális vágyainknak nem lesz elég. Beszéltem a spirituális ugrásról, mint egy olyan lehetőségről, amit valamilyen nehéz élethelyzetben használunk. Ez azt jelenti, hogy nem lélektani lépésről lépésre való érzelmi munka kapcsán dolgozunk föl egy nehéz élethelyzetet, hanem a hitünk révén, spirituális erőforrások révén. Ezt az egész nehézséget, beleértve a probléma megoldatlanságát is átugorjuk, mert valódi, reális erőforrásokból táplálkozunk, ezért reálisan tovább tudjuk vinni az életünket. Igenám, de valamilyen nehézséggel tulajdonképpen nem küzdöttünk meg. Azon nem vagyunk túl, hanem csak átugrottuk. És néha az élet bekopogtat és valamilyen élmény formájában kéri a jussát a lelkünk és azt mondja, hogy légy szíves engem dolgozz föl lépésről lépésre! Hogy a lelki egyensúlyát meg tudja tartani, már nem biztos, hogy át kell ugrania a belső érzelmi munkát, ami rá vár, hanem azt megteheti, akár később is.
Szabó Mihályné: Sokszor úgy ment haza a lánya, hogy papa, a gyerekistentiszteleten megint nagy cirkuszt csinált. Egy ilyen cirkuszt hadd mondjak el! A keskeny útról volt szó – soha nem felejtjük el, azok, akik ott voltunk – a tábla eleje és a lába között volt egy kis hely, egyik gyereknek seprűt tett a hóna alá Bandi bácsi és azt monda, hogy menj át ezen a kis úton. Hát nem tudott a gyerek átmenni, mert kicsi volt a rés. Mit kellett tenni? Letenni a seprőt. Mindenki megértette, hogy a keskeny út azt jelenti, hogy leteszem azt, ami volt és egy újat kezdek és ez a megtérés és ez a Jézus Krisztus, aki majd vezet tovább az úton.
Tóth János: Saját bevallása szerint, már közel a negyvenedik életévéhez kezdett el elkötelezetten, hivatásszerűen érdeklődni a lelkigondozás iránt. Miért pont akkor? Jób azt mondja, az életút fele, az élet közepe harmincöt és negyvenöt év között zajlik, amikor az élet átalakul. A második szakaszt már nem lehet ugyanazokkal az elvekkel, elképzelésekkel élni, mint az elsőt. Növekedés helyett a befelé vezető belső utat kell követnie. Gyökössy Endre, amikor eljutott az életútjának feléhez az ötvenes évek elején, súlyos műtéten esett át. Ez fordulópont volt számára, amiről így írt egy teológusoknak írt jegyzetében. "Betegágyam felett elhangzott az orvosi ítélet, csukott szemmel, de hallottam. Túléltem a halált. Amikor hetek múltán megköszöntem az életmentő műtétet, azt mondta sebészorvosom, ne nekem köszönje, mert a beavatkozásunk ellenére él. Akkor ajánlottam fel maradék életemet a lelkigondozás, a lélek- és az életápolás szolgálatára." Jung szerint az élet akkor teljesedik ki igazán, ha megtapasztalja önmagában az istenit. Pál apostol szavaival "élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus"

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Huszonnyolcadszor rendezik meg hazánkban március elsején, pénteken az ökumenikus női világimanapot, Jövevény voltam és befogadtatok címmel. Sokfelé tartanak találkozókat, áhítatokat, imádságokat ennek keretében. Többek között a csillaghegyi gyülekezet, 17 órakor Budapesten a III. kerületi Vörösmarty utca 2. szám alatt; az egervölgyi egyházmegyéhez tartozók Bükkábrányban; valamint délután 15 óra 30 perctől Miskolcon, a Művészetek Házában.

Falus András és Székely András tart előadást a Keresztyén Ökumenikus Baráti Társaság következő összejövetelén március 4-én, hétfőn 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Tér és idő a Bibliában és a csillagászatban címmel tart előadás dr. Barcza Szabolcs csillagász március elsején, pénteken 18 órakor Budapesten, a Pasaréti református templomban.

Dr. Lábadi Károly néprajzkutató, Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában című könyvének bemutatója lesz március 6-án, szerdán 17 órakor Budapesten, a Hold utca 18-20. szám alatti református templomban.

A "SZÓLJ, ÖTÁGÚ SÍP" rendezvénysorozat keretében a kassai Thália Színház művészei, Balassa Zoltán történész, és Fekete Vince, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka lesz a miskolci Lévay József Református Gimnázium vendége március 1-jén, pénteken 18 órától.

Vannak-e még öröm-híreink? címmel rendeznek beszélgetést Bölcskei Gusztáv református püspök és Várszegi Asztrik katolikus püspök részvételével február 27-én, ma este 18 órakor Budapesten, a Zsinati Székház dísztermében, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Tiszáninneni Református Méhésztalálkozó lesz március 2-án, szombaton 10 órától Miskolcon a Lévay József Református Gimnáziumban.

Részlet Gyökössy Endre Lázár feltámasztásának történetéről mondott igehirdetéséből.

Emlékszem valakire, aki szüntelen belemenekült egy betegségbe. Depressziós lett volna, ha nem lehetett volna depressziós. Miért? Mert ezzel tudta féken tartani a családját. Ha lefeküdt az ágyba, akkor mindenki körülötte ugrált. Fegyverré lett a betegség. Okos orvosa volt. Bölcsen mondta, hogy ne haragudjon, maga egy kicsit képzelt beteg. Nem hitte el neki. Egyszer a templomában volt és éppen ebben a történetben szólalt meg neki az Isten. Amikor Jézus megáll Lázár sírja előtt és Lázár becsavarva, mint egy szellem megjelenik, és akkor azt mondja Jézus, oldozzátok fel kötelékeiből. Ez ütötte meg ezt a képzelt beteg, betegségbe menekülő, családját sakkban tartó asszonyt, összeroppant, mert neki szólt. A matracágyadból, az ágysírodból, ahova belemenekülsz. Egyik hétről a másikra megszűnt a megtanult depressziójából és föloldozták őt kötelékeiből, akik addig csak kínlódtak körülötte. Figyeljünk oda, mit üzen a Gazdánk!
Volt olyan beszélgetésem, amikor valaki azt mondta, látja itt csuktam be a Bibliát. Ami sok, az sok! Négynapos halott? Hát ilyen csodákat nem! Nagyon szeretem Jézus tanításait, de ezt én nem tudom megemészteni.
Ebben a történetben, Márta hitében van egy hallatlan feszültség, ezért olyan igaz. Ebben belső birkózás van. Egy szemrehányással kezdődik, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Miért késtél? Tudjuk, hogy két napig vártál? Tudtad, hogy meghal, miért nem siettél? Ismerjük? Ha az orvos időben jött volna! Ha a mentő időben érkezett volna! Ha nem abba a kórházba viszik! Ha így bántak volna vele! Ha nem így bántak volna vele! Miért engedte az Isten? Ismerjük ezt a feszültséget? Mi hívő emberek ismerjük, de a HA után van valami más is!
Emlékszem egy aranyos, drága, már deresedő hölgyre, aki elárulta, hogy így szokott imádkozni, ha valami nagyon kellene neki: Én Istenem, jó Istenem! Amit kérek, add meg nekem! De ez nem az ő saját hite. Így tanította anyukája. Márta hite, egy birkózó hit, megharcolt hit. Ha itt lettél volna, nem halt volna meg. És így folytatódik, de most is tudom, fájdalmak, gyász kellős közepén, most is tudom, hogy amit csak kérsz, azt neked megadja az Isten. Előbb van egy HA, azután van egy DE. Ennek a feszültségében megbirkózott, megérlelt, kiharcolt hit. Én is csak így tudok hinni testvérek, ilyen feszültségek között. Ennyi idő után így megfehéredve, megöregedve döbbentem rá, hogy Márta nem azt mondja, hogy én most is tudom, hogy ha kérem az Istent, akkor megadja, hanem így mondja, én most is tudom, hogy ha te – nem én – valamit kérsz az Atyától, azt megadja az Isten. Nem nekem, hanem neked.
Áthárítja Jézusra a döntést, Uram én elmondom neked, szemrehányások között, hogy mit szeretnék és rád bízom, döntsd el! Lépj közém és az Isten közé és add tovább és ketten döntsétek el! Mondjatok igent vagy nemet rá! Egy szent szűrőnek használja Jézust. Szűrd meg az én kérésemet, és amit akarsz, azt juttasd tovább! Drága, jó Anyámnak volt egy ütött-kopott kis tejszűrője, amit én annyira szeretek. Mindig így kérem, add ide az Édesanyámét! Amikor a poharam fölé teszem és azon keresztül szűröm meg a tejet, amíg fogom, tudom, hogy ott van az Anyám keze nyoma és Anyám ma is megszűri a tejemet. Bocsánat a nagyon emberi és szubjektív hasonlatért. Én majd azt fogadom el, amit rajtad keresztül az Istentől kapok. Ugye tetszenek már érteni, hogy mi, mai élő tanítványai Jézusnak, miért így fejezzük be az imáinkat, hogy Jézus Krisztus nevében. Ámen. Ami nekünk hasznos, ami nekünk való, azt majd továbbadod, és majd megkapjuk.
Miért hisszük azt, hogy nem lehet megkonzultálni egy nagy döntést az életünkben? A térdeinken is el lehet kérni egy dolgot, megszűrni a mi urunk, Jézus Krisztus szívén keresztül, hogy kérdezzük meg testvérek, minél gyakrabban kérdezzük meg, Uram, ez igazán a te akaratod szerint van? Uram, te mit mondtál volna? Te mit tettél volna? El kezd lobogni egy újtestamentumi Ige, egy jézusi szó, mint Mózes előtt a csipkebokor és megszólal a hang itt belül, de Jézus szava: Fiam, igen! Fiam, nem! Vagy egy-egy szolgáját megkérdezzük, akiben bízunk és tudjuk, hogy Jézus nyomdokaiban jár. Innen is megszólalhat a mi urunk Jézus Krisztus. Akkor is, ha hebegve, dadogva, nyögdelve, nyüszítve egy ember hirdeti, annak dacára megszólalhat még innen is az élő Isten, különösen, ha már öregek is vagyunk. Hadd mondjam el az öregeknek is, hogy Lázár jöjj ki! Állj talpra! Mert bizonyos korban, ha már leülsz, nem tudsz felállni, tehát ne ülj le, gyere ki! Ne játszd meg magad! Ne tartsd sakkban különböző nyafogásaiddal a családodat! De, aki a végső igazságot mondja, hogy mondja? Aki hisz énbennem, az nem hal meg soha. A szíve megáll, az agya nem működik, de nem halt meg, csak innen átment egy másik dimenzióba, egy másik világba. Isten egyik tenyeréből átvette a másikba. Ámen.