2013-04-03

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Nemrég megjelentek a népszámlálási adatok. Minden megjelent cikkben a főcím az, csökkent a népesség, kevés a gyerek, kevés a család. Engem személy szerint az döbbentett meg a legjobban, hogy mennyire erősen kisebbséghez tartozunk, az a közeg, amiben élünk nagyon távol áll az átlagtól. Eleve csökkent a családok száma, de ezen belül is csupán nyolc százalékban nevelnek három vagy több gyermeket. Nagyon nehéz erre mit mondani. Valahogy nem hiszünk az életben. Most egy olyan mozgalomról szeretnénk beszámolni, amelyik az élet mellett teszi le a voksát. Egy közülünk a neve annak a kiáltványnak, amivel most aláírásokat gyűjtenek az abortusz, a művi magzatelhajtás ellen. Pontosabban azért, hogy még közvetve se lehessen kísérletezni ezekkel az elvetélt magzatokkal. Ebben a kérdésben nagyon erősen két szélső álláspont uralkodik, erről kérdeztem Kardosné Gyurkó Katalint a Nagycsaládosok Országos Egyesületének főtitkárát. Először azt mondta el, mi az a magatartás, amivel egyáltalán nem tud egyetérteni.

Kardosné Gyurkó Katalin: Számomra elfogadhatatlan, amikor az orvos nem ajánlja fel azt a lehetőséget, hogy az élet mellett is lehet dönteni, hanem csak az abortuszról beszél, hogy ezt kell csinálni és nem lesz tőle semmi baja a nőnek.
Fekete Ágnes: Tehát ez a kezdeményezés azért született, mert egyre erősebb az a kommunikáció, hogy az abortusz egy megengedett dolog, elveteted a gyereket és mész tovább.
Kardosné Gyurkó Katalin: Egy kicsit úgy érzem, hogy két tábor van. Az egyikbe azok tartoznak, akik fanatikusan az életvédelem mellett állnak ki és azok, akik azt mondják, hogy a saját testük fölött önrendelkezési joguk van. A magzat egy idegen test, és a nő döntheti el, hogy mit csinál vele, vállalja vagy sem. Vannak különböző módszerek, ha az ember nem akarja vállalni a terhességet. Elég borzasztó, hogy így kezeljük az emberi életet. A két álláspont nem nagyon közelít egymáshoz. A másik tábor úgy érzi, borzasztó az, hogy megpróbálják őket az abortuszról lebeszélni. Én meg pont az ellenkezőjét gondolom, milyen borzasztó, hogy ezt az utat akarja járni és nem érti meg, hogy neki is segítség az, ha nem követi el ezt a hibát.
Fekete Ágnes: Amiről nincsen szó, hogy a látható cselekedetek mögött mindig van egy láthatatlan valóság. Ha percekben gondolkodunk, akkor valószínűleg jó megoldásnak tűnik, csak nem gondolják azt, hogy az élet nem percekben íródik.
Kardosné Gyurkó Katalin: Nekünk tovább kell élni az életünket és neki is, de ott lesz egy űr, amit nem lehet sehogy sem betölteni. Nagyon kiéleződött az életvédők és a másik tábor közötti ellentét. Annyira, hogy egy mém, internetes vicc is megjelent, hogy ön szerint melyik európai ellenzéki politikus főz az abortált magzatokból levest? Ez nagyon gusztustalan és le is vették a honlapról és elnézést kértek. A NOE nyilatkozott is, hogy itt az ideje azt mondani, hogy elég! Itt van a jó ízlés határa és ne viccelődjünk az élettel!
Fekete Ágnes: Ha valaki alá szeretné írni ezt a kiáltványt, mit kell tennie?
Kardosné Gyurkó Katalin: A Nagycsaládosok Országos Egyesületének budapesti irodájában nyolctól négyig, illetve tizennégy helyszínen az országban aláírható. A www.egykozulunk.hu vagy a www.noe.hu oldalon megtalálható, hogy mit lehet csinálni és ott is alá lehet írni. Huszonhét országban gyűjtik az aláírásokat. Nagyon fontos, hogy csak uniós tagállamokban élők írhatják alá. Az a lényege ennek a kampánynak, hogy az Európai Unió ne támogasson olyan kutatásokat, amely az emberi élet kioltásához köthető.
A nagycsaládosoknál is előfordul, hogy amikor valaki a negyedik, ötödik gyermekét várja, az ismerősök megkérdezik tőle, hogy nem akarod inkább elvetetni? Van egy társadalmi nyomás is, vagy akár egy élettársi kapcsolatban az egyik fél nem vállalja a gyereket. Nagyon sok olyan élethelyzet van, amikor a nő ilyen döntési helyzetben nagyon nyomorultul érzi magát. Jó volna elmondani, hogy van más lehetőség is. Amikor tizenhárom évesen konfirmációra készültem, a Megtaláltuk a Messiást! című konfirmációs könyvben olvastam egy történetet, ami nagyon nagy hatással volt rám. Ebben a történetben egy magzat beszélt arról, hogy már érzem, hogy lüktet a szívem és a szüleim nem sokára nevet adnak nekem. Azonban a végére eljut odáig, hogy nem fogok élni, mert nincs rám szüksége senkinek. Ezután én többször kértem az Úristent, hogy ne kerüljek soha olyan helyzetbe, hogy ilyen döntést kelljen hoznom, kíméljen meg ettől!
Fekete Ágnes: Hála Istennek, megkímélt.
Kardosné Gyurkó Katalin: Bár Benedek gyógyszer mellett fogant. Eleinte nagyon féltünk, de ő csakazértis jönni szeretett volna. Nem volt semmi gond, sőt azt mondták, hogy ha már megvan, akkor a gyógyszer csak segítette. Isten vigyázott rá.
Fekete Ágnes: Az abortuszoknak igen nagy része ilyen riogatásokból származik, hogy van valami rossz orvosi lelet és azonnal megijednek.
Kardosné Gyurkó Katalin: Azért jó a nagycsaládos közösség, mert mindig lehet egymástól tanulni. Sokszor előfordul az, hogy csak félreértenek egy leletet, és maguk az orvosok is azt mondják, hogy ennek a magzatnak nincs helye ezen a világon. Van egy család az egyesületben, akiknél lombikprogram révén négyesikrek születtek. Az édesanya elmondása alapján tudom, hogy neki azt mondták, négyesikreket nem lehet kihordani. Ő azt mondta, hogy ott van négy kis élet, melyikre mondjam azt, hogy neki nem adom meg a lehetőséget. Ez borzasztó és többször is felvetődött ez a kérdés, de volt annyi hitük, hogy azt mondták, jöjjenek mindnyájan. Igaz, hogy a huszonvalahanyadik hét után az anyuka már lehajolni nem tudott és a végét kórházban kellett feküdnie. Ők is hoztak áldozatot, de a harminckettedik hétre megszülettek egészségesen a babák.
Volt olyan család is, ahol pontosan tudták, hogy beteg gyermek lesz, de a beteg gyermek is ajándék.
Fekete Ágnes: Nem lehet előre tudni pontosan a gond méretét.
Kardosné Gyurkó Katalin: Valóban, nagyon sokszor kell a hit is hozzá. Egy édesanya látja a saját korlátait, és ha úgy gondolja, hogy nincs ereje a gyermek felneveléséhez, én ezt kevésbé tartom bűnnek, mintha már a magzati korban kioltaná az életét. Ad neki egy esélyt az életre. Ma Magyarországon évente harminchatezer abortusz van. Az örökbefogadások száma évente körülbelül nyolcszáz. Mindenkinek újszülött, szőke, kékszemű az igénye és a hét-nyolcéveseket nehezebb már örökbefogadni, de több évet állnak sorban újszülöttre várók. Az az édesanya, aki az életkörülményei miatt nem tudja vállalni, de nem az abortusz mellett dönt, hanem vállalja, hogy ez az élet igenis éljen és megszüli, így lehetőséget ad egy másik családnak. Az örökbefogadásnak vannak korlátai, és félelmei, de az életre igent mondott. A nagycsaládosok között számos olyan házaspár van, akik örökbefogadtak még gyerekeket és nevelőszülők is, vagy nevelőszülők. Családot találtak ott ezek a gyerekek. Dolgozom olyan húszévesekkel, akik nagyon helyesek, kedvesek, van életcéljuk és megtalálták a közösséget ezekben a családokban. Kevesebb lenne a világ nélkülük. Ha végiggondolom az ismeretségi körömben, akinél volt abortusz, nem lett jobb az élete, hiába van szuper állása, hogy ő kiteljesedjen, nem találta meg azt az utat, ami feloldozást adott volna. Sőt esetleg meddővé is vált.
Fekete Ágnes: Azt mondják, hogy egy nő két dologért hajlandó mindent megtenni, hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Talán az érzelmi hullámzás miatt is.
Kardosné Gyurkó Katalin: Manapság, ha elmegy egy fiatal lány a nőgyógyászhoz, legtöbbször azt mondják, hogy fogamzásgátló tablettával beállítják a ciklusát. Pedig a nőiesség hullámzással jár, akár huszonnyolc naponta, akár életszakokban. A tabletták pont ezeket állítják be középszintre. A Képmás Családmagazinban jelent meg egy cikk. Mi már ezt több mint másfél éve mondtuk, Botonddal, a férjemmel együtt, hogy a párválasztásban nagyon fontos a szaglás. Peteéréskor egy nő egy férfiasabb férfit kíván, tőle sokkal különbözőbbet. Míg a ciklus másik részén pedig egy megértőbb és lágyabb embert. Ha valaki fogamzásgátlót szed, akkor ez kiegyenlítődik és nincsenek hullámzások. Volt egy kutatás, hogy mást választana-e párjának az, aki fogamzásgátlót szed, mint aki nem? Azok, akik nem szedtek tablettát, illat alapján ugyanazt választották. Azok viszont, akik szedtek, amikor kiürült a fogamzásgátló, mást találtak szimpatikusnak. Egy nő akkor vállal gyereket, ha biztonságban érzi magát. Ha eleve rossz a választása, akkor nem fog gyermeket vállalni, mert tipródik, hogy tényleg ő az igazi? Tudat alatt érzi, hogy nem, és ezzel kitolódik a gyerekvállalás is. Illetve több házasság felbomlik, amikor a várandósság miatt abbahagyja a fogamzásgátlót és rácsodálkozik, hogy ki ez itt mellettem. A hormonokkal ennyire megváltozott az érzékelése. Ez elég érdekes. Mi valóban ilyen hullámzóak vagyunk és van, aki korábban szeretne gyermeket, mert úgy érzi, hogy képes már az anyai feladatok ellátására és van, aki azt mondja, hogy ez nem nekem való.
Fekete Ágnes: Félnek az emberek és ennek sok oka van nyilván.
Kardosné Gyurkó Katalin: Félnek. Sokan lesznek magányosak.
Fekete Ágnes: Az sem mindegy, hogy valaki hogy marad egyedül? Vannak számomra hiteles sorsok. Van, aki úgy döntött vagy így alakult az élete, de azért az lehet egy teljes élet.
Kardosné Gyurkó Katalin: Például tudok olyan esetről, amikor két nem rokon gyerek, egy nevelőszülőkhöz került. Nem tudom milyen életkörülmények miatt, de a nevelőszülők az egyiket választották és a másikat visszaküldték. Ez milyen teher egy kis fiatal gyereknek! A NOE tagjai közül sok nevelőszülő van. Volt, ahonnan a saját gyerekek kirepültek és vállaltak más gyerekeket, mert azt mondták, hogy hely van, ház van, és így sok gyerekük van még most is. Vannak olyanok is, akik egy-két gyereket örökbe is fogadtak.

Fekete Ágnes: Nagyon bonyolult és összetett folyamat az, ami segíti a családok születését és életben maradását. Itt nemcsak pénzről, nemcsak lelki dolgokról, hanem nagyon sok mindenről van szó. Nem lehet egy szálra felfűzni a valóságot ebben a tekintetben sem. A Károli Gáspár Református Egyetem egy összetett pedagógusképzést indított el a családi életre nevelés és kapcsolati kultúra fejlesztése témakörben. Komlósi Piroskával beszélgettünk erről. A beszélgetőtárs Varga Kata volt.

Komlósi Piroska: Az a kérdés, hogy kell-e segíteni a felnövekvő generációt a családi életre való felkészülésben? Az ehhez szükséges készségek gondolkodásmód, értékek stabilitása szempontjából ez már nagyon régi dolog. Már a hetvenes években felvetődött. Pont az édesapám volt az, aki lelkesen és elkötelezett pedagógusként kidolgozta és egy könyvet is szerkesztett a családi életre nevelésről. Akkor pár évig ez az osztályfőnökök számára bevett téma volt, aztán elhalt a dolog. És most, ahogy az új nemzeti alaptanterv készítésén nagyon sokan dolgoztak, Kopp Mária professzorasszony volt az, aki két évvel ezelőtt nagyon nagy meggyőződéssel hirdette, hogy be kellene kerülnie az oktatásba ennek a témakörnek is. Az osztályfőnöki, biológia, irodalom, történelem órákra, ahol más témákhoz kapcsolódva a pedagógus egy kicsit lehetőséget kaphat arra, hogy a gyerekekhez olyan szempontból is szóljon, hogy ők felnőttek lesznek, szülők, családban fognak élni, hogy minderre érdemes készülni. Ehhez azonban kell egy komoly szakmai anyag. Kopp Mária létre hozott egy munkacsoportot és tudva, hogy a Károli Egyetemen már volt korábban ilyen képzés, megkért, hogy ha egy mód van rá, a Károlin indítsuk ezt be! Sikerült. Két évig húsz elkötelezett szakember dolgozott ezen országszerte. Ökumenikus csapat dolgozott rajta, hogy mindenki a saját területéről beépítse, amit leginkább jónak lát.
Varga Kata: Van különleges aktualitása annak, hogy a családi életre nevelésről beszélnünk kell?
Komlósi Piroska: Nagyon erősen, mert a gyerekek előtt egyre kevesebb a jó élő minta. Mozaikcsaládok vannak, szegény szülők küszködnek, vesződnek az életben maradással, gyerekek nevelésével. Most nem részletezem, hogy tömegkommunikáció hatása milyen, mennyire más értékeket sugároz a média, mint ami felkészítené egy pozitív, optimista, bizakodó családi életformára a következő generációt. Szóval, óriási szükség van rá.
Varga Kata: Milyen célkitűzéseik vannak ezzel a továbbképzéssel?
Komlósi Piroska: Ezt a negyvenórás továbbképzést a Károli Gáspár Egyetemen hirdettük meg pedagógusoknak, amiért negyven továbbképzési pontot kaphatnak, ha marad ez a régi továbbképzési szisztéma. Ősszel lehet, hogy meg fog változni a pedagóguspálya pontozás, de az egész tartalma akkor is megmarad. Valamiféle ratifikációt, elismerést erre is fognak kapni. Azt gondolom a legfőbb az az öröm, amivel elmennek a végén. Csináltam már ilyet és tudom, hogy ezek a képzések először a pedagógust magát szólítják meg, aki mindazt, amit hall, tanul, azonnal a saját életére is érvényesnek kezdi érezni, kamatoztatja, tehát mindig azt tapasztaljuk, hogy a résztvevők örömmel és hálával zárják a képzést, hogy felfrissült a saját családi életük. Plusz egy csomó anyagot kapnak ahhoz, hogy osztályfőnökként, bármilyen tanárként tudják hasznosítani. Lehet rajtuk mindig érezni, hogy szívvel és lélekkel csinálják. Kialakul egy kollegiális háló, egymást keresik, tapasztalatcserével tartják a kapcsolatot. Nagyon jó szokott lenni.
Varga Kata: Többen jelentkeznek a keresztyén intézményekből, mint az önkormányzatiakból?
Komlósi Piroska: Most úgy látom, igen. A következő képzésünk április 5-6-án indul. Nagy örömömre a református intézményekből nagyon sokan jelentkeznek. Ez volt a szívünk vágya. Ezt a programot át fogja venni más egyetem is. Debrecenben már elkezdték, Pécsett is tervezik és Szegeden is, de mi indítottuk el a Károli Református Egyetemen és a saját iskoláinkból jelentkeznek a legtöbben.
Varga Kata: Olvasok itt a moduljaik között ilyet, hogy jellem, értékrendszer.
Komlósi Piroska: Pontosan ez a modul az, amelyik a világnézeti, értékrendbeli, etikai aspektusokat célzottan tanítja. Nagyon sok fontos, keresztyén szempontból alapvető értéket tudunk tanítani és továbbadni, függetlenül attól, hogy milyen felekezetből jön valaki erre a képzésre. Azt tapasztaljuk, hogy megérzi, hogy ennek hasznát látja.
Varga Kata: Ez kétszer kétnapos képzés. Valóban lehet-e szemléletet formálni ennyi idő alatt?
Komlósi Piroska: A résztvevőkben csírájában meglevő, szárba szökni nem merő dolgokat ez megerősíti. Legtöbbször az a visszajelzés, hogy jaj, de jó, hogy hallom, most már bennem is letisztult, bennem is összeállt, most már én is meg tudom fogalmazni, ha ezt az egyetemen is így tanítják, akkor merhetjük mondani. Leginkább egy megerősítő, hitet tevő pedagógusi attitűd irányába.
Varga Kata: A felsorolt modulok közül melyiket tanítja a legszívesebben?
Komlósi Piroska: Az egyik a család működése, hogy értsük, lássuk, hogy a családi élet működésének milyen rétegei vannak a legtudatosabbtól a legautomatikusabb, nem tudatos működésekig. Hogy itt milyen erők feszülnek, mi adja a mindennapi élet természetes súrlódásait, hogy a konfliktusokat nem szégyellni kell, hanem világosan megfigyelni és nevén nevezni és megbeszélni. Nagyon sok fontos, tudatos elem van, amit be kell vinni, gyerek, felnőtt számára egyaránt, hogy hogyan is tudjuk menedzselni a családi életünket. Ez az egyik része. A másik kedves témám a változások, veszteségek kezelése. Az életünk születéstől a halálig változások folyamata és nagyon nem mindegy, hogy ezeket a változásokat, hogy tudjuk fogadni, kezelni, mit kezdünk vele, hogy dolgozzuk föl, hogy jutunk túl rajta, hogy engedjük el, hogy bocsátunk meg? Szinte az életünk minősége múlik sokban ezeken a készségeken.
Varga Kata: Lehet még jelentkezni a képzésre?
Komlósi Piroska: Hogyne. [email protected] ez a titkárnőnk címe, ahol jelentkezni lehet, de a Károli Egyetem honlapján is fenn vannak az adatok.

Fekete Ágnes: A következő hét református eseményeit, híreit hallgassák meg!
Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. Olav Fykse Tveit tart előadást a mai ökumenéről április 9-én, kedden 18 órakor a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában, Budapesten, a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

A Protestáns Tavasz keretén belül Szabó István püspökkel és Barsi Balázs katolikus pappal beszélget Balog Zoltán az eucharisztiáról április 4-én, csütörtökön 19 órától, valamint Kertész Ágnes tart barokk hegedűestet április 7-én, vasárnap 18 órától Budapesten, a Hold utca 18-20. szám alatti református templomban.

Százéves templomok a Kárpát-medencében címmel tart előadást Millisits Máté művészettörténész április 6-án, szombaton 9 órától Budapesten, a Városligeti fasor 7. szám alatt.

Az értékek kereszttüzében – keresztyén ember a világban a címe dr. Tomka János előadásának, amelyet április 5-én, pénteken 18 órakor tart Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti református templomban.

Református intézmények pedagógusai találkoznak április 4-én, csütörtökön Sárospatakon a Vay Miklós Református Szakképző Iskolában, hogy közösen emlékezzenek meg a százéves pataki intézményes szakképzésről.

Pálúr János, orgonaművész ad jótékonysági koncertet a Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda Csaba utcai imatermének felújítása javára április 6-án, szombaton 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Ünnepi orgonakoncertet ad Somogyi Tóth Dániel orgonaművész április 7-én, vasárnap 17 órakor Zalaegerszegen a református templomban. Az istentiszteleten igeszolgálatot végez Steinbach József püspök és Szakál Péter esperes.

Fekete Ágnes:

Dr. Szűcs Ferenc húsvéthétfőn az Érd-Parkvárosi gyülekezetben az első korintusi levél 15. fejezetének 19. versét magyarázta.

"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." (1Kor 15,19)

Az egyik világ a "csak"-nak a világa. Csak ez az élet van. Tudjuk, hogy mivel számolhatunk, csak az emberi lehetőségek vannak. Ez a "csak"-nak a világa. Pál apostol azt mondja, hogy a hívő ember világa, a "nem csak"-nak a világa. Azt hiszem ez az evangélium legnagyobb üzenete, a nem csak. Jézus negyven napig böjtöl. Ez megviseli őt testileg, lelkileg is. Kopog a szeme az éhségtől, korog a gyomra és akkor odalép a Sátán és azt mondja, hogy akkor mi sem egyszerűbb változtasd a köveket kenyerekké! Lakjál jól! A "csak"-nak a világa ez, hogy, aki éhes, annak enni kell. Jézus nem azt mondja, hogy ez nem olyan érdekes, nem is olyan fontos dolog, hanem azt mondja, hogy "nem csak kenyérrel él az ember" Van egy másik valóság is. Ez pedig Istennek minden Igéje és ő erre is figyel, erre készül igazán. A Miatyánkban tanít is, hogy a mindennapi kenyérért imádkozzunk. Nem engedi az egyiket kijátszani a másik ellen.
Nagyon sokszor megtörtént ez. Csak a túlvilág van és nem is olyan fontos ez a földi élet. Nem, ezt soha nem mondja a Szentírás! Hanem azt mondja, hogy nagyon nagy baj, ha beleszorulunk, beleszűkül az életünk a "csak"-nak a világába. Tulajdonképpen ez történik. Volt egy kedves gondnokunk, akihez egyszer elvittek egy pici, anya nélkül maradt őzikét. Cumisüvegből etette és úgy nevelte föl. Együtt nőtt föl ugyan a kutyákkal, de egyszer az történt, hogy a kutyák jó játéknak gondolták azt, hogy megkergetik az őzikét. A farakások közé került be ez a kis állat és beszorult a feje. El is pusztult. A legtöbb állat menekülés közben a hurokban megfojtja önmagát, mert csak előre akar menekülni. Milyen egyszerű volna emberileg végiggondolni, hogy ha egy kicsit hátrált volna, akkor megmenekül, de ő csak előre ment. Ezt jelenti a "csak"-nak a világa, hogy nekiszorulunk valami megoldhatatlan nehézségnek, valami falnak és ez a világ sokszor azt mondja, hogy szedd össze magad!
Eszembe jutott egy amerikai élményem. Egyszer egy amerikai lelkészkollégám meghívott az otthonába. Egy szép nagy otthonba, ahol egyedül élt. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt egy nagy autóbalesetet szenvedett. Ő teljesen ártatlan volt ebben, egy teherautó belehajtott az autójukba és a felesége és a három gyermeke ott halt meg. Elmondása szerint őt magát úgy rakták össze az orvosok szinte darabonként, de túlélte ezt az egészet. Volt a házuk mellett egy kicsi félreeső szoba, ahova el szokott menni a gyerekzsivaj elől, amikor készült az igehirdetésre. Azt mondta nekem, hogy innentől kezdve ott kipakoltam mindent, betettem egy imazsámolyt, egy keresztet meg egy Bibliát. Nem gondolom, hogy Isten helyhez van kötve, de mégis nekem szükségem volt arra, hogy minden reggel úgy kezdjem a napot, hogy a lakásomból átmegyek oda. Erre az átmenetre van szükségem. Én egyelőre itt vagyok ezen az oldalon, de mégis valami módon, nem megmagyarázható kapcsolatban, mégis együtt vagyunk. Így elviselhető volt számára az élet.
Nekem eszembe juttatta Jézusnak azt a mondását, hogy "jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok!" Ebben az első mondat volt a rendkívül érdekes: "jöjjetek énhozzám!" A teherrel, a fáradtsággal, s hogyne mehetnénk bizalommal a fáradtságainkkal, a leroskadásainkkal ahhoz, aki maga is leroskadt a kereszt alatt, aki maga is félt. Azt mondta, "ha lehetséges múljék el tőlem ez a keserű pohár". Jézus azt mondja, gyere hát ide hozzám! Úgy ahogy vagy, a terheiddel együtt. Megoldhatatlan gondokkal, a fáradtságoddal, a tehetetlenségeddel együtt. Gyere és vedd föl az én igámat! Majd meg fogod látni, hogy tovább lehet lépni. Egy folyamatban van az életünk. Átmeneti idő az életidőnk is.
Nekem kedves zsoltárom a hetvenharmadik zsoltár, hogy a gazemberek virágzanak, hívő emberek pedig küszködnek az élettel. Akik fütyülnek a hitre, erkölcsre, vallásra, azoknak halálukig nincsenek kínjaik. Minden sikerül nekik, irigylésre méltó emberek. Én pedig küszködöm. Azt mondja, bement a templomba. Nem változtak a gazemberek egy pillanatra sem, nem változott semmit a sötétség, de ő kihúzta magát és azt mondta, nem cserélünk mi senki mással, mert megtörtént ez az átmenet. Túllátott a látóhatáron. Mintha egy mérkőzésnek a kezdetén valaki bejelentené a végeredményt. Mit nem adnának ezért a sportfogadásban! Ostobák vagyunk, mert mi is szeretnénk tudni a jövőt. De mit szeretnének tudni az emberek, amikor elmennek a jósokhoz? Mi lesz velem egy hónap múlva? Mi történik, ha ezt tudom? Legföljebb megrémülök, összeroskadok. Isten ennél jóval többet mond el nekünk, azt hogy mi a végeredmény. Nem lehet kétséges, hogy kié a győzelem, hogy nem a gyűlöleté a végső szó, az nem visz sehova. Isten szeretetéé a végső szó, az új teremtésé a végső szó, ezért legyünk erősek! Mert nem csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban. Krisztus föltámadott a halottak közül! Ámen.