2013-06-19

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ezen a héten osztják ki a legtöbb iskolában a bizonyítványokat. Szomorúan hallottuk a hírt, hogy volt olyan gyerek, aki elszökött otthonról, mert félt megmutatni elégtelen osztályzatát. Nyilván ilyenkor már nem érdemes a gyerekeket leszidni azért, ami megtörtént, inkább arra lenne jó őket megtanítanunk, hogy cselekedeteiknek következménye van, amit vállalni kell. Talán nem is hisszük el sokszor, hogy ezeket az egyszerű igazságokat szép szóval át tudjuk adni. Most egy olyan iskolába látogatunk el, ahol nagyon hisznek a szép szó erejében. A lovasberényi református lelkészt Hajdú Szabolcs Koppányt hallják, majd az igazgatót Vuityné Sarkadi Klárát, és Sebestyén Mónika tanárt.

Hajdú Szabolcs Koppány: Itt nem ciki jónak lenni. Nagyon egyszerű a megfogalmazás, de emögött nagyon mély megtapasztalás van. Egy olyan közösség formálódott most, ahol oda merünk figyelni egymásra. Ez nem biztos, hogy így volt eddig. Nem érdekkörök mentén alakul a tantestület és az itt dolgozó felnőtt emberek élete, hanem van egy közös cél, amely miatt egy szekeret húzóként tekintünk egymásra. Ebből nagyon szép dolgok születtek. Például egy nehéz sorsú leánykának az életét sikerült példás összefogással jó irányba vinni. Az egyik pedagógus az otthonába fogadta hozza-viszi magával ezt a kislányt, akinek a szülői háttere nehézkes és gyakorlatilag a lakhatásuk is megszűnt. Ez egy olyan emberi nagyság, amire sokszor a magukat vallásosnak mondó emberek sem képesek. A gyülekezetünk ebből azt a részt választotta, hogy az édesapát karolta föl és próbálja elindítani azon az úton, ami akár ahhoz a természetes állapothoz is visszavezethető, hogy a gyereknek a szőlőnél van a helye. Egy jól működő, baráti közösség légköre átszivárog és átsugároz a gyerekek felé. Megszűntek például a rongálások, amivel év elején nagyon sokat küszködtünk. A karbantartónk mást sem csinált, mint a gyerekek után állította helyre a dolgokat. Most nincsenek ilyen jellegű problémák. Olyan közösségépítő dolgokat sikerült együtt megcsinálnunk a végzős diákokkal, akiknél érezzük, hogy már sok időnk nem lesz, mert egy évet járnak egyházi intézménybe és utána kirepülnek. Havonta, rendszeresen az egyik presbiterünk vezetésével szerveztünk nekik főzést, amelyből mindenki kivette a részét. Így közelebb került egymáshoz a templom és az iskola gondolata, ami a mai társadalom fejében nagyon nincs egyben. Olyan kérdésekkel is meg kellett küzdeni az elején, hogy miért kell a tanévnyitónak templomban lenni? Jogos a kérdés annak a részéről, aki teljesen más síkon éli az életét.
Kiss Sándor: Mit lehet neki válaszolni?
Hajdú Szabolcs Koppány: Igyekszünk szavak nélkül is megmutatni neki azt, hogy a templom, az egyház, a gyülekezet csak hozzá tud tenni ehhez az oktatáshoz és neveléshez és nem pedig elvesz belőle. Sokan attól féltek, hogy elvész a gyerekek és a szülők szabadsága, vagy bármilyen egyházi kényszer fog következni.

Kiss Sándor: A Lovasberényi Református Iskolában minden osztálynak van egy saját bibliai Igéje, amit kiírnak a tábla fölé. Az ön osztályában az szerepel, hogy "Amit tehát szeretnétek, hogy ez emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!"
Sebestyén Mónika: Ezt az Igét nem az osztály választotta, hanem az év elején egy borítékban kapták. Össze kellett rakniuk, majd dekorálniuk kellett ezt az idézetet. Nem véletlen, hogy ez a közösség ezt az idézetet kapta, ugyanis a viselkedésük nem mindig helyén való.
Kiss Sándor: Ez mit jelent?
Sebestyén Mónika: Az egymással való konfliktusokat nem a megfelelő kommunikációs eszközökkel próbálják meg elintézni, hanem inkább fizikai atrocitásokkal. Ez a tanév eleje óta nagyon sokat változott pozitív irányban. Van az osztályban egy konkrét gyermek, aki gyújtópontja volt ezeknek a konfliktusoknak. Azonban már neki is sikerült olyan példát mutatni, ami alapján már ő is jobban tudja kezelni ezeket a problémákat. Mióta a református egyház a fenntartónk, a gyerekek még jobban érzik azt, hogy szeretik őket illetve, hogy egy más fajta közösséghez is tartoznak, ami biztonságot nyújt nekik.
Kiss Sándor: Az ő nyelvükre lefordítva az Igét, ha nem akarsz pofont kapni másoktól, akkor te se pofozz meg senkit!
Sebestyén Mónika: Pontosan erről beszélünk. Ők ezért kapták ezt az Igét.
Vujityné Sarkadi Klára: Valahogy bátrabban mertünk ezekben a kérdésekben lépni, hiszen jól tudjuk, hogy szinte még megsérteni sem lehet tanulót a fegyelmezés során. De mint egyházi értékeket képviselő iskola olyan eredményeket értünk el a fegyelmezés területén, amit más, állami fenntartású iskolában nem tudtunk volna elérni. Itt más eszközökhöz tudunk nyúlni, anélkül, hogy megsértenénk a gyermek, vagy a szülő lelkivilágát vagy jogait.
Kiss Sándor: Akár a szép szó is elég lehet?
Hajdú Szabolcs Koppány: A ma embere erre tényleg nem gondolná, de elég a szép szó. Amikor leülünk egy problémás gyermek szüleivel beszélgetni, előtte átgondoljuk, nem valami hátsó szándékkal, fenyegetéssel, hanem azzal az őszinte tisztasággal, amit hiszünk, és ami a mi életünket is meghatározza. Egyszerűen ez hat az emberre. Konkrét esetekben tapasztaltuk és később a szülő fölhívott bennünket és tanácsot kért. Tapasztalatunk szerint ki vannak éhezve az emberek a szép szóra.
Kiss Sándor: Úgy hallottam, hogy Ön is merített ebből az Igéből, amikor magához fogadott egy diákot.
Sebestyén Mónika: Elég nehezen lehet leírni a helyzetet. Az édesanya eltűnt és a mai napig sem tudunk semmit arról, hogy hol tartózkodik. Az édesapa akkor munkanélküli volt, az élettársi kapcsolata megromlott, emiatt el kellett hagyniuk a lakást. Gyakorlatilag hajléktalanná váltak. Úgy éreztem, hogy ezt a lányt nem szabad innen elengedni. Már ez a hatodik vagy hetedik iskola ahová járt élete során. Láttuk, hogy nagyon szeretetre méltó kislány, aki mögött igazából nincsen háttér és lelki támasz, én akkor úgy éreztem, hogy magamhoz kell fogadnom ezt a kislányt. Megtettem és nem bántam meg. Rengeteget javított a kislány egy kis segítséggel, odafigyeléssel nagyon sokat lehet segíteni az embereken.
Kiss Sándor: Mit szólt ehhez a családja?
Sebestyén Mónika: Egyedül élek jelenleg a tizenhat éves lányommal. A két lány egyidős. Ez a mozzanat nem volt újdonság az én életemben, mert szintén családi problémák miatt a húgomat is magunkhoz vettük tizenkét éves korában. A lányom ezt megszokta elfogadta, nem volt különösebb probléma vele.
Kiss Sándor: Azért ez nem kis anyagi megpróbáltatás.
Sebestyén Mónika: Az egyházközség részéről kapok anyagi, illetve a kollégáim részéről erkölcsi támogatást.
Kiss Sándor: A közösség is megmozdult a lány érdekében?
Sebestyén Mónika: Igen.
Kiss Sándor: Milyen változásokat vett észre az elmúlt egy évben az iskola életében?
Sebestyén Mónika: Azt éreztem a magam és a kollégák részéről is, hogy mindenki a legtöbbet nyújtotta, adta magát ezekhez a változásokhoz.
Kiss Sándor: Ha valaki hallgatja ezt, azt mondja, hogy persze, hogy ezt mondja, hiszen az állását félti.
Sebestyén Mónika: Kapnék nyelvtanárként máshol is állást. Naponta hetven kilométert utazom, hogy itt dolgozhassak. Pontosan ezt a fajta közösséget szeretem ebben az iskolában, ami itt tapasztalható.
Hajdú Szabolcs Koppány: Semmit nem tettünk kötelezővé. Nagy harc volt, mert ilyenkor az mocorog az emberben, hogy mégiscsak egyházi iskola, azonban ennek ellenére nem erőltettünk semmit. Ez csoda, hogy mégis teli van a templom, nem hiányoznak áhítatról a gyerekek, az egész iskola ott van. Megfontolhatjuk, kérdéseket tehetünk föl, ha kell, kételkedhetünk is. Ezt a fajta szabadságot igyekszünk, mint gyülekezet, mint fenntartó tovább sugározni és azt látom, hogy talán ennek van a legnagyobb eredménye. Az ember rádöbben arra, hogy nem csinálunk semmi különöset, csak biztosítunk egy lehetőséget és az emberek fölismerik újra azt, ami mindig is a társadalom meg a közösségek megtartó ereje volt, hogy tudunk egymásról és ezek a szabadságból fakadó, de apró lépések eredményeket hoztak és hiszem, hogy hozni is fognak.

Fekete Ágnes: A remény hal meg utoljára, mondjuk egymásnak néha, amikor egyáltalán nem reménykedünk igazán. A szemünk valahogy rááll a rosszra. Mi most mégis egy másfajta látást szeretnénk átadni. Kassára utazunk, ahol e hétvégén volt az úgynevezett ÉRT fesztivál, az észak-magyarországi régió találkozója, most a KASSA-ÉRT nevet viselte. Az Európa Rádió munkatársai, Sike Gábor és Kojsza Péter kalauzolnak el minket a városban. Hallhatjuk majd Erdélyi Géza nyugalmazott püspököt, Géresi Róbert püspökhelyettest, Csomós József püspököt, Balassa Zoltán helytörténészt, Erdélyi Klaudiá t, Orémus Zoltán t, Kassai Gyulá t és Kiss Gergely t.

Orémus Zoltán: Öt éve vagyok itt lelkipásztor. Olyan helyről jövök, ahol a magyar közösség többségben volt, itt viszont szórványban van. A népszámláláskor tizenkét-tizenötezer ember vallotta magát magyarnak a kétszáznegyvenezres városból. Azonban különleges az, hogy a városon belül, vannak olyan szigetek, ahol kifejezetten magyar közösségek vannak. Ilyen például a közeli templom és a parókia, amely lényegében egy bástya. A református gyülekezet történetét, amikor megírták az volt benne, hogy most itt vagyunk a bástyán, ami lényegében végvárat is jelent. Egyébként, ha kilépünk az ajtón a mindennapok mozgásába, a város lüktetésébe lépünk, és ott már egy többségi nemzetnek a nyelvét kell, hogy használjuk. Kassán van több középkorú, értelmiségi, fiatalember, akik szeretnék felmutatni, jó pozitív példaként azokat a személyiségeket, akik a szórványaikban is megállták a helyüket, nagyon szép eredményeket értek el a mindennapi tudományos, vagy szakmai életükben. Ha megnézzük a gyülekezet vezetőségét és azok harminc-negyven éves gyermekeit, sajnos azt látjuk, hogy közülük sokan Budapesten, Prágában, Londonban vannak. De reménykedünk, hogy visszajönnek! Vannak olyanok, akik itt maradtak, és rendszeresen eljárnak a gyülekezet közösségébe, részt vesznek a magyar rendezvényeken is. Reménykedünk.
Géresi Róbert: Csodálatos napok ezek! Nagyon boldog vagyok, hogy a Jóisten megsegített bennünket és sikerült ezt a találkozót megvalósítani. Mindig ez a tapasztalat, hogy azok, akik eljönnek, egy hatalmas nagy feltöltődéssel gazdagodnak úgy tudnak hazamenni, hogy erőt jelent számukra. Én Abaújszinán szolgálok lelkészként huszonöt kilométerre innen Kassától. Nagyon sokan ott voltak két évvel ezelőtt Tokajban és a mai napig emlegetik a találkozót. Akik eljönnek meglátogatni ezt a csodálatos várost, sokan elmondják, hogy mennyire szembetűnő számukra Kassán a belvárosban magyar feliratok hiánya. Számunkra ez egy szomorú tapasztalat, de mi egy picit már hozzá is szoktunk. Ezen szeretnénk változtatni, azon fáradozunk, hogy Kassán a magyar szó, a magyar felirat újra valóság legyen.
Csomós József: Annak is van egy varázsa, hogy Rákóczi Ferenc csontjaitól ötven méterre itt vannak I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna Bibliái beírásokkal, hogy ekkor olvastam, és köszönöm Istennek, azt a kiváltságot, hogy máma is olvashattam. Jó ezt megmutatni, hogy voltak ennek a nemzetnek olyan fejedelmei, akik nem kötelességnek, hanem kiváltságnak tartották, hogy nem saját kútfőből, hanem a Szentírásból meríthettek útmutatást.

Balassa Zoltán: Nem tudom elhallgatni, azt hogy a mi templomunkban választották fejedelemmé Bocskai Istvánt, akinek a fővárosa Kassa volt. Innen irányította a rábízott területeket, a rábízott országot és a harcokat is innen irányította.
Rákóczi Ferencnek a kedvenc városa volt. Ez volt életében a kuruc központ és itt van eltemetve édesapja is és nagyanyja is. Hadd emeljem ki I. Rákóczi Györgyöt, aki a református egyházat alapította 1644 húsvétján. I. Rákóczi Ferenc itt nyugszik, és édesanyja Báthory Zsófia is. Rákóczi Ferenc meg a dóm altemplomában 1906. október 29. óta, nem mindenkinek tetszett, hogy oda temették. Volt, akinek az volt a véleménye, hogy méltatlan, poros, pókhálós pincébe elrejteni Rákóczit – de ismerve a XX. századot, örülök neki, hogy a hamvak megmaradtak, és továbbra is küldetésüket tudják teljesíteni. Rodostóban 1906-ban bontották le a ház egyik felét, ez az ebédlőháza Rákóczinak, bár sokan azt hiszik, hogy a lakóháza. Ezt elhozták Kassára. 1939-44 között Lux Kálmán tervei alapján építették a Rodostói Ház udvarára. Azonban csak 1991-ben nyitották meg a múzeumot. 1968-ban volt olyan terv, hogy megnyitják, de a szovjet megszállás miatt ez meghiúsult. Számos jeles épület eltűnt, például Márai Sándor háza is elpusztult, amelyben lakott, de a szülőháza még megvan. Parkolókat építettek a helyükre, mára már beépítették. Ha a XX. századot nézzük Oelschläger Lajoson kívül egyedül Pásztor Péter épített olyan házat Kassán, amelyik érdemes, arra, hogy megmaradjon.
Kojsza Péter: Márai Sándorról elnevezett teret avattak.
Balassa Zoltán: Így van. Szerencsére Kassa Európa kulturális fővárosának egyik arca Márai Sándor. A másik a már említett Oelschläger Lajos építész. Azért kajánul meg kell jegyezni, hogy 1945-ben a családot elüldözték Csehszlovákiából. Húszmillió svájci frankra becsüli a család azt a vagyont, amit elkoboztak tőlük, államosítás és egyéb néven, most meg szlovák építészt csinálnak egyesek belőle. A város nevezetesebb épületei a székesegyház, ha a gótikus emlékeket nézzük, akkor a Szentmihály kápolna. Lőcsei ház, ahol Bethlen ülte a menyegzőjét, majd itt a Miklós börtön.
Kojsza Péter: A lőcsei házának nagyon érdekes a története, miért is lőcsei ház?
Balassa Zoltán: Eredetileg Szatmári György prímás és kancellár háza volt. Ő az unokahúgának ajándékozta, aki Thurza Elekhez ment férjhez és ő odaadományozta Lőcse városának. Vendégfogadót tartott fent benne, és így kapta a Lőcsei ház nevet. Bethlen Gábor ott tartotta a menyegzőjét 1626 márciusában. A városnak a városfalon belül négyezer lakosa volt és csak a fejedelmi vőlegény kétezer fő személyzettel jött, a török szultán, a bécsi császár, a német protestáns fejedelmek is hivatalosak voltak. Nem csoda, hogy a koronás főknek is szalmán kellett aludniuk. De volt ott Veres Péternek és Szabó Dezsőnek is író-olvasó találkozója.
Kojsza Péter: Ma a Lőcsei házon van egy rikító narancssárga felirat, amely azt hirdeti, hogy jöjjenek ide és billiárdozzanak.
Erdélyi Klaudia: Most éppen a Löffler Múzeumban vagyunk. Én Löffler Béla bácsival még találkozhattam, ugyanis édesapám felvidéki festőművész, Erdélyi Béla az ő tanítványa volt, és amikor apukám meglátogatta őt, akkor nagyon sokszor magával hozott. Azt játszottuk, hogy húztunk egy vonalat és ezt négy-öt évesen kellett, hogy folytassam. Ez egy képzeletbeli játék volt. Így elmondhatom, hogy egy kicsit én is tanultam Béla bácsitól. Nagy öröm volt számomra, hogy édesapám, akárhányszor Kassán jártunk elvitt az antikváriumba. Akkor csak az antikváriumban lehetett magyar könyveket kapni, sajnos azóta már, ha jól tudom, ez az antikvárium nem létezik.
Kassai Gyula: A nemzeti ügy legyen közös érdek! Nem lenne szabad másképpen politizálni sajnos mostanában másképp tapasztaljuk ezt. Ez valóban egy pozitív jelzés a világ felé és önmagunk felé is, hogy a képviselők pártállástól függetlenül összefogtak. A Kárpát-medencei magyar képviselőkre gondolok, mind-mind kiálltak az ügyünk mellett. Fontos volt, hogy érzékelhetők legyünk az európai képviselők számára. Ez nem egy mondva csinált probléma, hanem emberi sorsokról van szó. Meg is lett a hatása, mert el lehet mondani a szlovák diplomácia, azt elérte, hogy zárt ülés legyen, de mind a két ügy: a Benes-dekrétumok ügye és az állampolgárság ügye is napirendben maradt.
Erdélyi Géza: Jó magyarnak lenni a Kárpát-medencében, még akkor is, ha tipornak bennünket, de a Mindenható Isten csak megtart. Valahogy olyanak ezek az alkalmak, ezek a rendezvények, mint egy emlékoszlopok, amelyre jó visszatekinteni időről időre és hálát adni, hogy mindezidáig megtartott minket az Isten, mindezidáig megtartotta a magyar népet és fontos számára, hogy magyar reformátusokkal legyen, vagy magyar reformátusoktól legyen hangos ezalatt a két nap alatt Kassa városa, ahol meglehetősen már ritkán szól már a magyar szó.

Fekete Ágnes: Hallottuk milyen nagy gond az elvándorlás a felvidéki magyar életben. Azonban tudjuk, Magyarország ugyanúgy ki van téve ennek a modern népvándorlási folyamatnak. Ezen a nyáron erről a kérdésről rendeznek tudományos, közéleti konferenciát. Teszik ezt abból az alkalomból, hogy éppen hetven éve tartották azt a konferenciát Balatonszárszón, amely az akkor legsúlyosabb közéleti kérdéseket tárgyalta meg. Katona Viktort, a Soli Deo Gloria Szövetség titkárát hallják.

Katona Viktor: Mi generációnk címmel szervezünk konferenciát augusztus 8. és 14. között a Balatonszárszói SDG Konferencia Központban, aminek az apropója az, hogy 1943-ban volt ennek az épület a helyén egy híres konferencia, ami Magyar Élet Tábor néven vált ismertté a II. világháború idején. Azt keresték akkori elődeink, közéleti személyiségek, hogy mi lesz velünk, mi lesz Magyarország sorsa a hatalmak között a II. világháború után? Ennek az apropója ihletett meg minket, hogy kéne egy konferenciát csinálni. Nem emlékezni szeretnénk csupán az 1943-as konferenciára, hanem valami hasonlót lenne jó csinálni, ennek a mintájára, ihletésére. Ahogy gondolkoztunk a témákon, így jutottunk el a migrációhoz. Ahogy körülnézünk a kortársaink között, azt látjuk magunk körül, és a médiában is hangzatos ez a gondolat, hogy nagyon sokan mennek külföldre különböző okokból. Nem rég beszélgettem valakivel, aki a legfontosabb érvnek a pénzt nevezte meg. Szeretnénk egy kicsit jobban utána nézni, hogy miért mennek el ennyien, milyen okai, indítékai vannak, milyen hatással vannak az ember éltére? Lesz a konferencián pszichológus, aki ennek a lélektanáról beszél. Lesz gazdasági szakértő, Bod Péter Ákos, aki a gazdasági oldalát világítja meg és lesz egyházi ember, aki arról beszél, hogy az egyház mit tud kezdeni ezzel a kérdéskörrel? Hogyan lehet az elvándorlottaknak a lelkigondozását, misszióját végezni? Nem kifejezetten amellett szeretnénk érvelni, hogy maradjanak itthon, hanem szeretnénk, amennyire lehet objektíven megnézni mind a két oldalt: Miért jó menni? Miért jó maradni? Az 1943-as konferencián itt volt az akkori politikai paletta valamennyi résztvevője, kivéve a fasisztákat. Nehéznek és kockázatosnak éreztük, de szerettük volna, ha a politikai pártok is megszólalnak. Így négy politikai párttól hívtunk fiatal képviselőket, akik a délután folyamán fejthetik ki véleményüket, gondolataikat, érveiket, megoldási lehetőségeiket. Szeretnénk személyes történeteket is megszólaltatni, hogy ki miért ment vagy miért jött vissza? Este még egy-két szervezet bemutatkozik például a Lendület Program, a Gyere Haza Iránycsoport. Szombaton a Misztrál zenekar lesz a vendégünk, hogy egy kis kultúrát is csempésszünk a hétbe.
Fekete Ágnes: Igen színvonalas programról van szó.
Katona Viktor: Nyilván a keresztyénségünket és a magunk értékeit is bele tesszük és a segítőinkkel áhítatokat tartunk reggel és este, amire szeretettel várunk mindenkit. Egy olyan szakmai, tudományos színvonalú, keresztyén programot szeretnénk kínálni, amely mindenki számára nyitott, és nemcsak a keresztyéneknek szól.
Fekete Ágnes: Azért az 1943-as konferencia, igen "balos" konferencia volt. A jövőt vajmi kevéssé látja az ember.
Katona Viktor: Nyilván azt sem lehetett tudni, hogy ennek lesz ilyen hatása. Gondolom, nagy kihívás a számunkra, hogy mit kezdünk ezzel a múlttal? Terhelt is sok minden szempontból, meg sokan sokmindent mondtak és tettek Szárszóval kapcsolatban azóta is, és sokan a magukénak érzik. Ezek között kell lavírozni tudva, hogy ez igen nagy súlyú konferenciára sikerült. Nem tudjuk, hogy milyen lesz. Én azt látom, hogy az 1943-as konferencia ugyanolyan volt, mint a másik húsz azon a nyáron. Ugyanúgy bibliakörrel kezdték a napot. Nyilván sok összetevője volt annak a konferenciának például a Magyar Élet Könyvkiadó, meg a népi írók. Az SDG csak egy szelet ebből az egészből. Nagyon fontos rész az SDG, de nem szabad túlmisztifikálni!

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Ökumenikus missziói konferenciát rendeznek június 24. és 28. között Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban.

A házasság kritikus pontjainak kezeléséről szóló tréninget szerveznek Debrecenben június 22. és 25. között a Nagytemplomi egyházközségben valamint június 26. és 29. között az Árpád téren.

Csendeshetet tartanak házaspárok részére június 23. és 28. között Szépalmán. A hét vezetője dr. Pálhegyi Ferenc lesz.

Ezen a hétvégén kezdődik a Sukorói Zenei Nyár hangversenysorozat. Az egyházi zene évszázadai címmel június 22-én, szombaton 19 órakor kezdődik Koós Anita orgonaművész és az Ars Musica Vegyes Kar hangversenye a sukorói református templomban.

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon vándor-fotókiállításának megnyitója június 19-én, szerdán, azaz ma délután 18 órakor lesz Budapesten a Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetében.

Jótékonysági kiállítás és képárverés lesz június 22-én, szombaton 11 órakor a vajai viharkárosultak javára a Vay Ádám Muzeális Gyűjteményben Vaján.

Dr. Joó Sándor igehirdetéseit tartalmazó honlapot hoztak létre joosandor.hu címen.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetéből!

"Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, …és bizonyságot tett az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél." (Zsid 11,4)

Egyik barátunk mesélte el szülei történetét. Édesapjának az volt a szokása, hogy a jegygyűrűjét lehúzta, amikor lágy tojást evett, a karikagyűrűre állította a tojást, és úgy kanalazta. Ez egy furcsa szokás volt, de így szerette. Azonban egyszer valahogy a tojáshéjjal együtt a gyűrű is elveszett a szemétben. A szülők, bár egyébként sokszor veszekedtek, de ekkor mégis, mint valami űzött vad, együtt keresték az eltűnt karikagyűrűt. Barátunk elmesélte, milyen mélyen beívódott belé az a kép, hogy a kukát, úgy ahogy van kiborították, és négykézláb kutattak benne, mint valami gyerekek házasságuk kincse után. Azt mondta, soha nem felejti el ezt a képet. Azt is elmondta, hogy egyszer egy közösség előtt is elmesélte ezt a történetet, majd odajöttek hozzá férfiak, hogy ők bizony már rég nem hordják a karikagyűrűjüket, de valahogy most arra gondoltak, mégis fel kellene húzni. Számomra az volt ennek az egész történetnek a lényege, hogy valaki egyszer tesz valamit, aminek talán nem is tulajdonít jelentőséget, és az micsoda láncolatot indít el. Bele sem gondolunk abba, hogy jó tetteink, bölcs és okos tetteink milyen jó folyamatokat indítanak el. Az a két idős ember, akik mint egy kis kutya keresték a gyűrűjüket, még ma is mesélnek holtuk után. Mert a fiuk elmondta másoknak, mások elmondták még másoknak, és az a régi történés ma megelevenedik.
Erősen látjuk a rossz lavinaszerű terjedését, mert az nagyon jól látható. De érdemes kikutatnunk egy-egy történetben a jó terjedését.
Emlékszem, amikor teológus koromban lázadoztunk az akkori püspökkel szemben, valaki megkérdezte, tudom-e, hogy ki volt Luther Márton püspöke? Persze nem tudtam, senki nem emlékszik rá. De Luther Mártont mindenki ismeri, mert ő egész életét egy ügy mellé tette, és ez holta után is beszél. Vajon bele tudunk e állni ebbe a jó folyamatba? Elhisszük-e, hogy amikor becses, igazi, egész lényünkből való áldozatot adunk, amikor igazán szeretünk, akkor ez a cselekedetünk beszélni fog még a holtunk után is. Elhisszük-e, hogy képesek vagyunk arra, hogy jó folyamatokat indítsunk be. Hadd olvassak fel most egy levelet, amit éppen ma reggel kaptam egy levelezőlistáról, ami egy asszonykörnek a közösségi hírlevele. (A neveket átírtam benne.)
Kedves Mindenki!
Számomra mindig jó érzés, ha a Jóisten néha engedi, hogy belekukkantsunk a nagy-nagy játszma néhány lapjába. Ma úgy éreztem, megengedte nekem, ezt az élményt szeretném megosztani Veletek.
1. Ha az a valaki (akiért olyan sokat imádkozunk) nem lenne beteg nem valószínű, hogy találkoztam volna az anyukájával a templomban.
2. Ha nem lett volna ott az anyuka a templomban, nem beszélgettünk volna utána arról, hogy van Zsuzsi.
3. Ha nem beszélgettünk volna az alternatív terápiákról, akkor nem említette volna mintegy mellékesen, hogy a férje nullás vércsoportú.
4. Ha nem említette volna mintegy mellékesen, hogy a férje nullás vércsoportú, akkor nem hívtam volna ma fel, hogy egyébként RH negatív, vagy pozitív, mert kaptam egy levelet, ahol segítséget kérnek.
5. Ha ez nem történt volna meg, akkor nem lennénk egy lépéssel közelebb hozzá, hogy valakinek műtétje sikeres legyen, mert még egy véradó ment el azért, hogy az ő egészségért közbenjárjon.
Hát nem csodálatos? Ezek után mondja valaki, hogy Isten útjai nem kifürkészhetetlenek!
Ez engem határtalan örömmel töltött el.
Zsuzsi "egyébként" szintén csodával határos módon jól van, és javul az állapota.
Kezelőorvosai legmerészebb reménye az volt, hogy a daganata nem fog növekedni, ehhez képest mintegy hatodára csökkent. Az orvosok egy dologban értenek egyet, mégpedig hogy ez nem a hagyományos kezeléseknek köszönhető. Kérlek, folytassátok továbbra is az imát!
Mindenkinek nagyon szép estét kívánok, remélem, nem voltam a terhetekre!
Ágnes
Vannak ilyen történetek. És ezek a történetek a holtunk után is beszélnek, mert odaadtuk magunkat annak, hogy szívünk és lelkünk Isten szolgálatába álljon. Sokszor engem is elkap az a rossz gondolat, hogy az a munka, amit én végzek, nem értékes. Amit senki nem lát, az nincs is. Isten azonban másként veszi észre a dolgokat, és hála Istennek az Ő látása egy kicsit a mienk is lehet. Ámen.