2013-12-11

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok.
Advent elképzelhetetlen zene nélkül. Mintha beszédben nem lehetne elmondani azt, amit az ember ilyenkor érez. Egyik legszebb adventi zene Johann Sebastian Bach Magnificat-ja. Most e mű első néhány tételéről beszélgetünk dr. Szabó István püspökkel. A művet a The Sixteen Énekkar és Zenekar adja elő Harry Christophers vezényletével.

"Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!" (Lukács 1,46-55)

Szabó István: Mintha a karácsonyi angyalkórus megelőlegezett földi mása lenne az első tétel.
Fekete Ágnes: Amikor az ember elképzeli ezt az éneket, egy kis vékony, meghajlott lelket lát maga előtt. Ez a mű pedig trombitákkal kezdődik.
Szabó István: Korról korra változnak Máriával kapcsolatos elképzeléseink. Saját korunkat egy kicsit belekomponáljuk Mária alakjába. Nem kell szentimentálisnak lennünk Mária kapcsán, bár valljuk be, azok vagyunk a huszadik század iszonyatos tragédiái után, amikor vizuálisan is látjuk a gyermekét sirató édesanyát, az asszonyokat, akik túlélték az iszonyatokat, be lettek fogva az ipari termelésbe, a világ úgynevezett megjobbításába – és elég kétséges, megjobbul-e a világ. Ebben a Magnificat-ban az ujjongó, magasztaló kórus megragad, és fölemel bennünket a magasztos tartományába. Milyen nehéz oda föllépni, milyen nehéz ott lenni és milyen nehéz ott megszólalni! Mária kilép a kórusból, és fölcsendül éneke is: "Mert reátekintett szolgálóleányának alázatos állapotjára, mert mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas." A kórus többi tagja elhallgat, és ott marad Mária és énekel az ujjongó énekben, ahogy a bibliai szövegben is van. Valójában csak egyetlen helyen szólal meg Mária személyesen, mindjárt az elején, de utána, mintha egy kollektív zsoltárt hallanánk. Ezt Bach nagyon jól érzi. Így is komponál. Az itt megszólaló és éneklő Mária számomra egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy "nebántsvirág", egy sarokba állított, senki által észre nem vett, szerény kis cselédlány. Ha végigvisszük egészen karácsonyig a történetet, én bizony Máriát úgy képzelem az Üdvözítő megszületésekor Betlehemben, hogy egészen határozott, talpraesett, tudja mi a dolga. Bepólyálja a csecsemőt. Nincs hely a vendégfogadóháznál? Nem baj! Kerít bölcsőt. Jászolbölcsőt. Emberileg szólva: nem hagyja magát. Nem hagyja magát azért, mert megáldott. Mert korábban már engedelmes volt. Azért talpraesett, mert elhívatást kapott. Itt egy ilyen Máriát hallunk énekelni. Ennek az a nagy, mély és megtartó üzenete, hogy hivatást, elhívatást kell nyerni, mert azzal kezdődik minden. Mária hivatása, hogy az Üdvözítő édesanyja lett, áldott minden asszonyok között. Mindezt el tudja mondani magáról kilépve a magasztaló, ujjongó kórusból, majd abba visszalépve.
Zene
Bármilyen furcsa is, nekem Mária szólóénekéről a gyerekkorom jut eszembe. Az, amikor elmentem pajtáskodni a faluba, és hallottam az asszonyokat a konyhában vasalás közben énekelni. Nem rádiót hallgattak, hanem zsoltárt énekeltek vagy dúdoltak valamit. Ennek a gyönyörű Bach muzsikának lehet ilyen üzenete ma is: Mária nem hallgatja a Magnificat-ot, hanem énekli. Hallgatni is gyönyörűség, de ő énekli. Részt vesz Isten magasztalásában. Akiknek fölnyílott az élete az isteni magasztosra, azokat Isten meghívja énekelni.
Fekete Ágnes: Mert mit jelent énekelni?
Szabó István: Az egészen más. Az énekhallgatás is csodálatos dolog. Lenyűgözte a betlehemi pásztorokat. Nagy dolog a mai gyülekezeti életben is, ha egy jó kórus énekel. De nagy különbség van aközött, hogy behallatszik a magasztos ének a világomba, vagy kihangzik, kizeng a világomból. Kétszer imádkozik, aki jól énekel.
Zene
Fekete Ágnes: Nagyon szép fordulat van a zenében, amikor a generációkról van szó. Az ószövetségi idézetet mondja tovább Mária: "Nemzedékről nemzedékre nagy az Ő hűsége." Boldognak mond minden nemzedék. A fúga szerkezete is mutatja ezeket a nemzedékeket.
Szabó István: Bach nagymestere volt a fúgának.
Fekete Ágnes: A fúga egy kánonszerű szerkezet, ahol a szólamok egymást utánozva lépnek be.
Szabó István: Mi ezt így halljuk, de ennél azért több van itt. A dallamívek egymásba kapcsolódásából egy olyan harmónia kerekedik ki, mint amelyet a barokk építészetben látunk. Ránézünk egy barokk épületre, és az óriási, végtelen nagyságúnak tűnik, mert az épület ablakai, ereszei, tagolása úgy készül, hogy a finom vonalakkal, törésekkel, mintegy megnövelik a felületet. A fúgában is ezt élhetjük át. Vegyünk csak négy nemzedéket, hiszen ez még lehetséges, hogy a dédunoka és a dédszülő együtt van, különösen karácsonykor. Az egy pár perc, egy óra, egy kis szoba, ahol nyolc-tizenkét ember együtt ül. A barokk megteszi azt, hogy ez szinte a végtelenségig kinyílik. Viszonylag kis felület vizuálisan a többszörösére megnövelhető. A zenében pedig ugyanaz a dallamív jön a másik szólamban, a harmadikban, a negyedikben, de ahogy egymásba kapcsolódnak ez nem egy monoton, elcsúsztatott ismétlés, hanem egy nagy egymásba kapcsolódás. Talán ez az emberi élet nagy titka. Nem arra van ítélve az utánunk következő nemzedék, hogy forgatókönyvszerűen lemásolja az életünket. Az egyik nemzedék nem klónja az előtte járó nemzedéknek. Személyiségek, egyéni sorsok és mégis ugyanaz a dallamív, ugyanaz a dallamsor jelenik meg, más fekvésben, más hangzásban, más nyújtásokkal, más ritmikával. Talán ez a dallamív az a boldog bizonyosság, hogy nemzedékről nemzedékre megtekintett minket az Úr. Nem kell elismételnünk az előttünk járó nemzedék történetét. Milyen csodálatos harmónia lesz ebből! Nincs: "de én jobban tudom" vagy "mi jobban tudtuk". Amit együtt tudunk, az a lényeges: együtt ujjongunk azon, hogy Isten megemlékezett rólunk az idők teljességében, a koncentrált pillanatban, minden előttünk és utánunk járó nemzedékről. A zenében ez a szentek közössége.
Fekete Ágnes: Ezután jön egy basszus férfi ária. "Nagy dolgokat cselekedett velem…"
Zene
Szabó István: Érdekes, hogy egy férfihang veszi át ezt, pedig ezt még Mária önmagára mondja. Ez a bibliai idézet a kilencvenkilencedik zsoltárból való. Mintha Máriában a régi próféta szólalna meg. Kálvin minden zsoltárost prófétának nevez, hiszen a zsoltárok olyasmit mondanak, fogalmaznak meg, ami ott is igaz, a zsoltáros adott helyzetében, de ugyanakkor jövendölés is. Olyan dolgokat is megfogalmaz a zsoltáros, amiről még ő maga sem tudja, hogy mit mond vele. Milyen nagylelkű Mária illetve milyen nagylelkű Bach Máriája, amikor megengedi, hogy a maga hangján szólaljon meg a régi zsoltáros ebben a gyönyörű kompozícióban.

Fekete Ágnes: "Nemzedékről nemzedékre" – volt az egyik fő zenei üzenete a Magnificat-nak. Nem velünk kezdődik, és nem is áll meg nálunk a világ. Erre egy szép példát szeretnénk elmondani. Vasárnap Kecskeméten, a Sion Nyugdíjasházban jártam. Ott mozgássérült és idős emberek laknak. Szabadkozva mondták: "most nincs rend, mert készülnek a zsoboki csomagok." Az erdélyi Zsobok nevű falu gyermekotthonába küldenek ajándékot. Az idős nemzedék a fiatalnak. Ráadásul a lehető legszemélyesebben igyekeznek ezeket elkészíteni. Beszélnek még a Sion Akadémiáról és arról is, hogy az az ajándék sem megy kárba, ami már végképp nem kell senkinek, mert abból rongyszőnyeg lesz. A ház két lakóját, Kern Mária lelkipásztort és Révész Évát hallják.

Kern Mária: Néhány évvel ezelőtt az egyik istentisztelet után kihirdettem, hogy aki tud, hozzon valami apróságot, amit elküldhetünk a zsoboki gyerekeknek a szaloncukor mellé. Azt tudtam, hogy teljes "cipősdobozokat" nem tudunk készíteni, de talán néhány mégis összejöhet, ha mindenki ad bele egy darabkát. Ezután a nénik elkezdték hordani a darabkákat és itt a szobám sarkában embermagasságra nőtt a kupac. Kiderült, hogy ez több mint néhány doboz, ezért kértük, hogy küldjék el a névsort. Örömmel válogattuk szét az ajándékokat korok, nemek szerint. Később kialakult az a rendszer, hogy egy-egy gyereknek valaki személyesen küld csomagot, így évekre visszamenőleg megvannak a párok. Fényképeket is cseréltünk már.
Révész Éva: A földszinten, a bejárati ajtó mellett ott vannak a gyerekek képei. Tavaly és tavalyelőtt is voltam náluk. Nekem csodálatos ajándék volt, hogy megláthattam a gyerekeket, tapasztalhattam szeretetüket. Számomra az állami gondozottak, amúgy is fontosak voltak mindig. És maga Erdély is csodás volt.
Fekete Ágnes: Honnan jött az ötlet, hogy egy nénit egy gyerekkel kellene összekötni.
Révész Éva: Marika találta így ki.
Kern Mária: Arra gondoltam, hogy szívtől szívig legyen ez az ajándékozás. A gyerekek szoktak rajzos köszönőlevelet is küldeni. Van olyan néni, akinek az unokái mellett ott vannak a zsoboki gyerekek képe is. Van, aki a Bibliájában tartja a képeket. Mi is küldtünk már a "pótnagymamákról" képeket a gyerekeknek. Sőt van egy power point-os bemutató, ami a házunk minden eseményéről mutat képeket. Tőlük is hasonlót kaptunk mostanában, amelyben láthatók a gyerekek, mezőségi sajátosságok és a falu is. Nagyon fontos az, hogy személyes kapcsolatok alakultak ki ebben a hat évben. Van, aki pontosan tudja, hogy mennyit nőtt a gyerek egyik évről a másikra, mit kapott tavaly, és mit kell most adni. A gyerekekért itt egy "nagymama" imádkozik, és az itteni nagymamáknak van ott is egy "unokájuk". Ezt tartom nagyon fontosnak. A kilencvenkilenc éves néni is még mindig tart számon egy gyereket. Éppen most halt meg Zsóka, akivel egy ikerpárnak küldtünk ajándékot. Magától értetődő, hogy átvettem az ikerpár másik részét is. Az új lakók is beállnak a sorba, és átveszik a régiek "gyerekeit". A gyerekek száma évről évre nő. Most a nagyok kimentek, és csupa apró gyerek jött háromtól ötévesig. A youtube-on filmet is lehet találni róluk.
Fekete Ágnes: Nincs itt annyi idős, mint amennyi gyerek van ott?
Kern Mária: Ötvenegy nevet, gyereket kaptunk az idén. Nyilván itt sem lehet mindenkit egyöntetűen bekapcsolni ebbe a szolgálatba, ugyanakkor kívülről jövő támogatók is vannak.
Révész Éva: Az otthonunkban dolgozókkal együtt dolgozzuk föl az anyagot, együtt szortírozzuk, és együtt készítjük a csomagokat is. Egy anyuka mesélte otthon a családjában, hogy készítjük a zsobokiak csomagjait. Ekkor a kislánya elkezdett a játékai között keresgélni, hogy ezeket szívesen küldi el egy ottani kislánynak. A kisfia is válogatni kezdett, de aztán ő a felét visszavette, hogy ez még jó lesz neki is. A kislány mindent odaadott.
Fekete Ágnes: Táskákban külditek?
Kern Mária: Viccesen szólva: mi azért sem úgy küldjük, mint mások! A praktikus háttér az, hogy nem találtunk annyi cipős dobozt, és nehezebb volt a szortírozás is. Először egyszerű ajándékzacskókat vettünk, amelyet házilag nyomdával tettük ünnepi-, karácsonyi zacskóvá. Most éppen az újrahasznosítás kapcsán textíliákból varrtak tornazsákokat szorgos kezek. Így most az ajándékot mindenki tornazsákban kapja meg, amely majd jó lesz szennyestartónak vagy bármi másnak. Ezzel fölhasználjuk a textíliát is, és nem kellett zacskót venni. Ilyen árukapcsolások történnek.
Fekete Ágnes: Mondtad, hogy nagyon sok csodát átéltetek.
Kern Mária: Valóban sok dolog csodaszámba megy. Például arról volt szó, hogy a lányoknak küldjünk betétet, mert ez ott most gond. Tavaly lázcsillapítót, köhögésre való gyógyszert küldtünk. Délelőtt megbeszéltük, hogy akkor az idén nem gyógyszert küldünk. Erre, este telefonált valaki, aki megvette a társasjátékot a saját gyerekeinek, hogy számoljak úgy, hogy ő még húszezer forintot küld. Ez szinte fillére annyi, amennyire szükség volt, hogy gyógyszer is és betét is legyen. Ezek döbbenetes élmények, és több ilyen hasonló eset is volt.

Révész Éva: Már tavaly is úgy indultunk neki az ajándékkészítésnek, hogy attól tartottunk nem tudjuk megcsinálni. Az idén is gondolkodtunk, hogy csináljuk-e? Vagy inkább ne csináljuk? Arra gondoltunk, nehéz lesz megvalósítani, mert egyre kevesebb a pénz. És megint azt tapasztaljuk, hogy jut mindenre.
Kern Mária: Például tavaly ifjúsági kötelezőolvasmányokat kértek, ezért szóltunk az antikváriumban. Ott pár napot kértek, majd összeválogattak egy hatalmas kupacot a magyar klasszikus ifjúsági irodalomból, és nagyon jutányos áron odaadták. Ezek az apró istentapasztalatok igazán nagy dolgok.
Fekete Ágnes: Említettél valamilyen vagdosást is.
Kern Mária: Az egy másik történet. Külföldi testvérektől szoktunk kapni használt ruhákat, amiket mindenki átnéz, de mindig van néhány, amely megmarad. Így már zsákszámra áll nálunk olyan maradék, ami menne a kukába. Mi azonban nem dobjuk ki, hanem fölvagdaljuk, hogy Vámosújfalun Németh Mártáék lakóotthonában rongyszőnyeget készítsenek belőle.
Fekete Ágnes: Ti vágjátok fel a textileket?
Kern Mária: Igen, az itt lakók. Először nehezen indult be, de most már nyolc-tíz néni vagdalja hétfő délutánonként a használhatatlan ruhákat. Egy nagy zsáknyi gombolyagot küldtünk már el. A múltkor beállított egy ifis csoport és ők is vagdaltak együtt a nénikkel.
Láttad a szőnyegemet?
Fekete Ágnes: Ez nagyon szép!
Kern Mária: Gyönyörűeket csinálnak.
Révész Éva: Két ház tartozik össze. Különböző korúak vagyunk, de úgy gondoltuk, hogy képesek vagyunk továbbfejlődni és ezért létrehoztuk az úgynevezett Sion Akadémiát. Vetési Katalin, a református gimnázium nyugalmazott igazgatója házi használatra vett projektort, és a saját maga által készített filmeken bemutatta azokat az országokat, ahol járt. Az idén a Bibliában szereplő állatok, növények, ásványok kerülnek sorra. A múltkor voltam éppen a Ráday Múzeumban és már megbeszéltem, hogy hogyan lehetne elhozni ide az ottani ásványokat, hogy ne csak halljunk róluk, hanem a kezünkbe is foghassuk azokat.
Kern Mária: Attól, hogy idősek otthonában élünk, még nem vagyunk demensek!
Révész Éva: Közöttünk van Böröcz Márta keramikus, akinek a kiállítására sem tudott mindenki elmenni, ezért hozott egy bemutatófilmet. Sőt hozta a tárgyait és volt egy házi kiállítás.

Fekete Ágnes: Ajánlónk következik a jövő hét református eseményeivel.
Adventi istentiszteletek, evangélizációk lesznek ezen a héten is szerte az országban. Többek között Lepsényben és Mezőszentgyörgyön, Bodajkon valamint Nádasdladányban, ma este Érd-Parkvárosban.

Bethlen Gábor egyházpolitikája címmel tartanak tudományos konferenciát december 12-én és 13-án, csütörtökön és pénteken a Debreceni Református Kollégium Dísztermében.

Pécsi Rita tart előadást a bizalompedagógiáról december 11-én, azaz ma este 18 órától Budapesten, a Kispest-Rózsatéri református templomban.

Konferencián emlékeznek meg a fogyatékos emberek holokausztjáról december 13-án, pénteken 10 óra 30 perctől Debrecenben, a Dóczy Gedeon Református Gimnázium Dísztermében.

A "hittan vagy erkölcstan" modell buktatói, alternatívái és javíthatósága címmel rendeznek fórumot december 16-án, hétfőn 17 órától Budapesten, a Deák Ferenc tér 4. szám első emeletén lévő gyülekezeti teremben.

Falus András és Komlósi Piroska szervezésében Dr. Somhegyi Annamária az Országos Gerincgyógyászati Központ igazgatója és Dr. Bódizs Róbert a Magatartástudományi Intézet kutatási igazgató helyettese tart előadást december 17-én, kedden 18 óra 30 perctől, Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.
Ugyanitt Debreczeni Tibor Hol vagy most Istenúr? – című Isten-kereső és hitvalló műsorát mutatja be a nagykőrösi református főiskola Karácsony Sándor Színpadának kamaraegyüttese december 11-én, azaz ma 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatti Tisztás Közösségteremben.

Ünnepi adventi gálaestet rendeznek a Lónyay Gimnázium újraindulásának 20. évfordulója alkalmából december 13-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Székházának Dísztermében, a Ráday utca 28. szám alatt.

Adventi hangversenyeket ajánlunk figyelmükbe!
A Kelenföldi Barokk Esték keretén belül a Lutheránia Énekkar ad hangversenyt december 14-én, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

A Sola Gratia Kórus és a Nefelejcs Gyermekkórus karácsonyi hangversenye lesz december 14-én, szombaton 18 óra 30 perckor Budapesten, a Fasori Református Templomban.

Esti énekes liturgia, azaz Vespera lesz december 14-én, szombaton 17 óra 30 perckor a debreceni Kisteplomban.

A 475 éves Debreceni Református Kollégium ünnepi évét zenés karácsonyi istentisztelettel zárja december 18-án, szerdán 18 órakor. Bölcskei Gusztáv püspök igehirdetése után a 275 éve alapított Kollégiumi Kántus ad hangversenyt.

Adventi koncertet ad a népek karácsonyi énekeiből a Tabulatúra Régizene Együttes december 23-án, hétfőn 18 órától Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét János evangéliuma 2. részéből, a kánai menyegző történetéből!

"Volt ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek. … a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett …" (János 2, 6-9)

A számok sorában a hatos szám következik. Ez az első szám, amit szokás fölülről lefelé számolni: a hétnél eggyel kevesebb. Mivel a hét egy nagyon fontos szám, tudjuk, a teljességet jelképezi, a hatos, amelyik eggyel kevesebb ennél, mondhatjuk így is: a tökéletlenség jelképe. Ugyanakkor Eukleidész az első tökéletes számnak nevezi, mivel ez az első szám, amely azonos osztóinak összegével.
Itt egy ponton meg is kell állnunk, mert a számmisztika veszélyes vizekre terelheti az embert. A számok szimbólumok, nem pedig erők, amelyek meghatározzák az életet. Ismerek olyan embert, aki megijedt, mert a kocsijának a rendszáma 666 volt, és tudjuk, ez a Jelenések könyvében a "fenevad száma". Hiába írta oda János apostol mellé, hogy "emberi szám", mégis sokan maguktól a számoktól félnek. Pedig Isten nem számokat teremtett, hanem embereket. A számok tartalommal bírnak, de nem istenek vagy lelkek, amelyektől félni kellene vagy reménykedni bennük. A teremtés hatodik napján született a férfi és a nő, de nem a hatos szám, hanem Isten határozta meg őket. A hatos számmal mégis egy jelet helyezett el a Mindenható arra nézve, hogy itt van vége a teremtésnek: mindaz, ami földi, ami ebben a világban tökéletes lehet, az megszületett. Utána azonban jött még egy nap, a hetedik. Ez a nyugalom napja, a teremtés bezárása, és ilyen értelemben a földi tökéletlenséget, az isteni nélkül élő földi munkát jelképezi a hatos szám.
Ezért nem véletlen, hogy éppen hat kőedény volt a kánai menyegzőn. Egy magyar mondás is eszünkbe juthat erről: "Kevés hat körte kilenc medvének." Mintha maga ez a szám üzenné a történetben: esküvő van, ott az öröm, a földi öröm, a férfi és a nő találkozása, de valami hiányzik belőle. A mi földi életünk telis tele van ezzel az érzéssel: jó, jó, de kevés. A kánai menyegző történetében ez az életérzés Mária mondatából olvasható ki: "nincs boruk". A tökéletesen kitervelt esküvő kínos szégyenbe jutott. Minden üres. Ott a hat kőveder, még azok is üresek. A pszichológiai irodalom használja azt a szót, hogy "szeretet tank": az emberi lélek is kicsit olyan, mint egy edény, amely időnként kiürül. Én is hányszor érzem, nincs bennem semmi, üres vagyok. Szeretnék adni, de nincs mit, mert semmi vagyok.
A földi életnek minden szempontból van határa. Tervezhetünk, akarhatunk, oszthatunk és szorozhatunk ezzel az első tökéletes számmal, de a végeredmény mégiscsak tökéletlen lesz: üres edény.
Jézus nagyon udvariasan és titokban segít. Mert Isten nem dúlja föl világunkat, nem hányja szemünkre áltökéletességeinket, hanem odatesz valamit a mi dolgaink mellé, vagy beletesz valamit abba a hat edénybe, amitől mindennek más íze lesz. Jézus ott van a lakodalmon. Benne van e földi élet sűrűjében, ha úgy tetszik: szereti a teremtés hatodik napját. Ő azonban a "hetedik". Kedvesen, udvariasan odaszegődik mellénk. Ez történt karácsonykor. Nem dirrel-durral jött el az Isten, hogy megjobbítsa ezt a világot, hanem úgy, hogy mi észre sem vettük. Minden bizonnyal ma is így jön el. Nagyon kell figyelnünk, hogy észrevegyük, és hogy üres életünk megteljen jelképesen: borral, megteljen örömmel. Ez Mária útja: kicsinek tartotta magát, mégis Isten nagy tettei számára lett fészek. Üressé lett, de Isten számára. Talán ez a karácsony Jézust magát hozza el nekünk! Bízzunk ebben! Ámen.