2014-11-05

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Divatja van mostanában az "egykor és ma" fényképeknek. Ugyanabban a testtartásban láthatunk ilyenkor embereket régen és most. Mai műsorunk egy ilyen fénykép szeretne lenni. Első utunk ugyanis a Skanzenbe vezet, ahol a református jellegű épületeket tekintjük meg, majd a nyolcadik kerületbe megyünk, és a Salétrom utcai református gyülekezet új missziós központját látogatjuk meg. Nagyon érdekes kaland lesz, remélem. Először kukkantsunk bele a szentendrei Skanzenbe. Mi mutatta a népi kultúrában azt, hogy egy református vidéken járunk? Kiss Sándor sétált ott Sári Zsolt tudományos igazgatóval.

Sári Zsolt: A református templom mellett áll a Vámosorosziból származó szárazmalmunk, amelyet 1846-ban a vámosoroszi református egyházközség maga telepített át Cseglődről, egy másik szatmári faluból. Ez egy olyan szárazmalom, amely alkalmas volt a búza őrlésére, a kukorica darálására, vagy éppen a köles hántolására is. A bérőrlés miatt ez egy bevételi forrás volt az egyházközség számára.
Kiss Sándor: A korabeli egyházfinanszírozás része volt ez is!
Sári Zsolt: Igen. Akkor a legértékesebb tulajdon a föld volt.

Kiss Sándor: Most Uszkára érkeztünk.
Sári Zsolt: Itt egy nagygazdaságot vivő kisnemesi család lakhelyét mutatjuk be. A porta végén van egy nagyon szép, hatalmas juhhodály.
A régi lakóházakban igyekszünk megjeleníteni azt is, hogy a valamikori lakók melyik felekezethez tartoztak. Uszka erős református község volt, és ebben a házban egy kisnemesi gazdacsalád lakott. A hátsó szoba volt a lakószoba. Párhuzamos elrendezést láthatunk, amely azt jelenti, hogy a két fal végében egymással párhuzamosan áll a két ágy. Mind a két ágy fölött hagyományos, reformátusokra jellemző fekete táblácskán arany betűkkel egy bibliai Ige olvasható.
A Felső-Tiszavidék, nemcsak a hazai reformáció, hanem a függetlenségi mozgalmaink, a szabadságharcaink bölcsője is volt, hiszen a Rákóczi féle és az 1848-49-es szabadságharc fontos helyszíneként tarthatjuk számon. Nem véletlen, hogy nagyon erőteljesen megjelennek a lakásbelsőben a történelmi sorsfordulók képi ábrázolásai.
Kiss Sándor: Itt az egyik képen a református fejedelmet, Bocskai Istvánt láthatjuk.
Sári Zsolt: Az első szoba volt a vizitszoba. Jellemző volt a családi vendéglátás, a vendégfogadás. A feketekávé elterjedt hazánkban is, így a reggeli kávézás szerepe jelenik meg ebben az enteriőrben. Megpróbáltuk a reggeli ébredés utáni állapotot bemutatni ebben a szobában. Az ágy még nincs bevetve, és a vendég utazóládája is a szoba közepén van.

Kiss Sándor: Ha jól tudom, akkor itt egy kontyos tetős parasztházat látunk.
Sári Zsolt: Igen, ez a Dél-Dunántúl, azon belül is a csökölyi porta. Maga az épület az 1840-es évek végéről származik. Bankos Ferenc nevezetű gazda és a felesége laktak benne. Reformátusok voltak. Nagyon egyszerű, szoba-konyha-kamrás beosztású lakóházról van szó, és itt is ott van a két ágy fölött az igetábla. Itt egy viszonylag szerényebb berendezést láthatunk vörös-fehér csíkozású ágyneművel.
Ez egy izgalmas, Hidasról származó épület. Azért izgalmas, mert az épület eredetileg egy sváb család lakóháza volt, amelyből az 1945-46-ban kitelepítették a családot és a helyükre egy bukovinai székelycsaládot költöztettek be. A lakosságcsere és ez a kettős kultúra mutatkozik meg e sváb épület berendezésében. Ugyanis az otthagyott sváb bútorok mellett jelen vannak a bukovinai székelyek mindennapi tárgyai is.
A tokaji ház egy Szikszai János nevezetű kádármester lakóháza, éppen céggyűlésre indul a mester. Nem egy nagy épület. Lent van a műhely, picit magasabban pedig a lakószint. A tizenkilencedik század közepén készült berendezési tárgyak, bútorok igazi mesterművek. A falon Kálvin és Lorántffy Zsuzsanna portréja látható. /I. Rákóczi képe is ott lenne az ágy fölött, de most az a restaurátoroknál van./ A további képeken megjelenik Sárospatak. Patak hatása nemcsak az értelmiségi réteg, hanem a teljes magyar református közösségben, még egy ilyen iparosember életében is tetten érhető.
A Nemesradnótról származó lakóházban egy úgynevezett familiáris gyűlést mutatunk be. Az év elején összegyűlt a család, és a férfiak megbeszélték a gazdasági ügyeket. Természetesen nagy lakomával ért véget a családi találkozó. Az írószekreteren ott van a feldíszített karácsonyfa. A kanapén látható a nemesi oklevél, a falakon az aradi tizenhárom emlékképe. Ezek ennek a polgárosodó kisnemesi életformának a tárgyi megnyilvánulásai. Nagyon fontos volt a nemzethez tartozás kifejezése. Ezért például a szekrény tetején ott van egy nagyon szép "bíborpohár", amin a koronás címer látható.
A faddi házunkban egy vegyesházasságban élő családot mutatunk be. A férfi katolikus volt, az asszony pedig egy módosabb református. A sublóton lehet látni a szentek szobrait, és a falon Rákóczi képét. A menyasszonyi koszorú be van keretezve a falon. A keresztelőre való indulás állapota látható. A férfi inge ki van készítve, az asztalon a kalács, és az ebédhez való. A hátsó szobában pedig igetábla van a gyerekágyas asszony ágya fölött.
Kiss Sándor: Melyik Ige van rajta?
Sári Zsolt: "Fordítsa az Úr az Ő orcáját tereád és adjon békességed néked!" IV. Móz 6:26.

Fekete Ágnes: Következő sétánk a nyolcadik kerületi Magdolna negyedbe vezet. Az ott kialakított missziós központ neve: Te+én. Gyerekeket, Lakó István lelkészt és Deme Krisztina hitoktatót hallhatják. Először Koloncsics László gyülekezeti munkatárs beszél.

Fekete Ágnes: Sokszor tetszik idejönni dolgozni?
Koloncsics László: Nélkülem meg se tartják az alkalmakat. Benne vagyok a munkatársi gárdában.
Lakó István: Laci bácsi mindig odamegy, ahol mozgás van.
Koloncsics László: Ahol szükség van. Mert ezeket a dolgokat nem tanítják a teológián.
Fekete Ágnes: Mi volt ez az épület régen?
Lakó István: Kefeüzem vagy kefebolt volt, de mi szándékosan választottuk ezt a helyet. Sokféleképpen lehet a gyülekezeti szolgálatot végezni. A klasszikus formája az, hogy a gyülekezet szervez egy programot, amire hívja az embereket. A program sikerességét pedig azon mérjük le, hogy hányan jöttek el. Szerettünk volna ezen egy kicsit változtatni, egy másfajta hozzáállással végezni a szolgálatot. Nem mi hívjuk az embereket, hanem mi megyünk oda, ahol ők vannak. Nagyon örülünk ennek a helynek, akármilyen balhés környék is. Az egyik szomszédunk egy helyi olcsó kocsma, a másik szomszédunkban nagy a drogkereskedelem. A harmadik szomszéd, velünk szemben az iskola. A Mátyás tér innen két perc sétára van, ahol a Kesztyűgyár Közösségi Ház található. Jó időben nagyon sok család van kint a téren. Ha ez a kerület egyik arca, akkor a gyülekezetnek is ide kell jönnie. Nem lehet megmaradni egy kulturális gettóban, azzal a jelszóval, hogy eljöhetsz abból a közegből, ahol vagy, és lehetsz olyan, mint mi. Krisztus pont fordítva csinálta, Ő lett olyan, mint mi.
Fekete Ágnes: Úgy látom, hogy szeretsz idejárni.
Kiss Rajmund: Nagyon.
Fekete Ágnes: A barátaid is szoktak jönni?
Kiss Rajmund: Hát, nem szoktak. Ritkán.
Fekete Ágnes: Itt laksz a közelben?
Kiss Rajmund: Igen. Innen egy öt perc.
Fekete Ágnes: Melyik iskolába jársz?
Kiss Rajmund: A Lakatos Menyhért Általános Iskolába.
Fekete Ágnes: Hányadikos vagy?
Kiss Rajmund: Másodikos.
Fekete Ágnes: Sokszor jössz ide?
Kiss Rajmund: Igen. Csütörtökön, szombaton vagy vasárnap. Itt játszunk és énekelünk.
Fekete Ágnes: Mit szoktatok játszani?
Kiss Rajmund: Unót, és társasozunk.
Fekete Ágnes: Mik ezek a képek? Mi van oda kiírva?
Kiss Rajmund: "Ha pedig a világosságban járunk, ahogy Ő maga világosságban van, akkor közösségünk van egymással." I. János 1,7
Fekete Ágnes: Szerinted mit jelent ez? "Ha pedig a világosságban járunk, ahogy ő maga világosságban van…" Kicsit nehéz mondat. Ki lehet a világosság?
Kiss Rajmund: Isten. Isten velünk van.

Lakó István: Az itt folyó szolgálat neve: TE+ÉN, ahol a "meg" jel, egy kereszt. Krisztus kapcsolja össze a különböző színű kirakókat. Kidolgoztunk egy pontozási rendszert. Pontot lehet kapni a tiszteletteljes viselkedésért, a játékok állapota és a környezet megőrzéséért, vagy azért is, hogy mennyire emlékeznek az előző alkalmakon elhangzottakra. A gyerekek elfogadják ezt a pontozást, és tudják, hogy mikor, mi jár nekik. A pontokért különböző élményekhez vagy tárgyakhoz juthatnak. Általában önkéntesek ajánlanak fel valamilyen élményt. Például, hogy elviszik fagyizni, palacsintázni, vagy főzőcskézni a fiatalokat. De volt már, aki dunai luxushajózásra vagy sziklamászásra vitte a gyerekeket. Sokan vannak, akik szívesen segítenének ebben a szolgálatban, de a munkájuk miatt nem tudnak gyakran jönni, ezért a pontbeváltásban tudnak segíteni nekünk úgy, hogy élményt szereznek a kicsiknek
Fekete Ágnes: Gyülekezeti tagok teszik ezeket a felajánlásokat?
Lakó István: Igen. Általában gyülekezeti tagok.
Fekete Ágnes: Mit jelent ez a táblázat, ahol azt olvasom például, hogy UNO kártya, 56 pont?
Lakó István: Ha valaki többhetes munkával összegyűjt ötvenhat pontot, akkor azt beválthatja egy csomag UNO kártyára. A mai oktatási rendszer általában csak hosszútávon jutalmazza a gyerekeket. Azt mondja: érdemes tanulni, hogy bekerülhess egy olyan egyetemre, ahol a tanulás után majd munkát kaphatsz. A gyerekek azonban jobban szeretik a rövidtávú jutalmazásokat. Amikor pontokat kapnak az rövidtávú jutalmazás, az pedig, hogy összegyűjthetik a pontokat, az középtávú.
Fekete Ágnes: Úgy látom, hogy több pontot kell összegyűjteni egy-egy ajándékért.
Lakó István: El lehet "költeni" a kevés pontot is. Azonban az a titkos szándékunk, hogy ezzel a virtuális pénzzel egyfajta pénzkezelést is tanítsunk a gyerekeknek. Például három pontért lehet venni egy lufit, azonban ha összegyűjti a pontokat, akkor féláron vagy még kevesebbért mehet el táborozni a nyáron. Így érzékelhetik, hogy ami olcsó és azonnal megkapható, nem biztos, hogy az a legjobb ajándék. Idővel rájönnek, hogy mi az értékesebb. Például Rajmund is már egy hónapja veszi a lufikat, és egy óráig élnek a lufik. Most már azt mondta, hogy egy kártyára fog gyűjteni.
Deme Krisztina: Az egyházközséghez három iskola tartozik. Én mind a háromban tanítok választható illetve kötelező hittant. A helyünkhöz legközelebb a Lakatos Menyhért Általános Iskola van. Ott minden alsósnak van hittanórája. István pedig a felsősöknek tart választható hittant. Ott vagyunk a Német utcai iskolában és a Fazekas általános iskolájában is.
Fekete Ágnes: Jó nagy különbség van az iskolák között.
Deme Krisztina: Valóban nagy a különbség. Más, de nem rosszabb, vagy jobb.
Fekete Ágnes: Ezt hogy értsük?
Deme Krisztina: A Fazekasba járó gyerekeknek is megvannak a nehézségeik. Például a szociális vagy kommunikációs beilleszkedés. Viszont sokkal jobban szeretnének tudni. A másik iskolába járó, általában cigánygyerekek viszont sokkal jobban tudnak együttműködni, csak nehezebben tudnak figyelni és tanulni. Nem könnyebb, vagy nem nehezebb cigány vagy nem cigánygyerekekkel foglalkozni, hanem más.
Fekete Ágnes: Ez nagyon érdekes!
Deme Krisztina: Én szeretem ezt a kontrasztot, pont azért, mert látni azt, hogy mennyire meghatározó a családi háttér. Mindenkinek megvannak a maga problémái, és ez mindenkinek más. Különböző helyről jövünk, de mégis ugyanolyan problémákkal kell megküzdenünk, vannak közös dolgok!
Fekete Ágnes: Érdekes! A Fazekasos gyerekek kevésbé szociálisak, nem annyira együttműködőek?
Deme Krisztina: Azért azt nem mondanám, hogy antiszociálisak csak nagyobb a versenyszellem bennük, és ezért nehezebben tudnak partnerként vagy barátként a másikra figyelni. Ha valamit közösen kell megcsinálni, akkor azt mondják: "Én akarom megcsinálni, mert én vagyok a legjobb, és én tudom a legjobban megcsinálni." És ha mindenki így gondolkozik, akkor nem lesz csapatmunka. Nagyon hiányzik ma az oktatásból a csapatmunka, az, hogy odafigyeljünk a másikra, és tudjunk együttdolgozni. Nincsen szociális fejlesztés óra, de ez kellene, hogy áthassa az egész oktatást.
Fekete Ágnes: Nem gondolna arra az ember, hogy a cigánygyerekek szociálisan fejlettebbek.
Deme Krisztina: A nagycsalád miatt. Bármilyen származású nagycsaládban megtanulhatja az ember, hogy odafigyeljen a másikra. A nagyra figyelni kell, mert tanulni lehet tőle, és a kicsire is, mert vigyázni kell rá. És megjött Ferike.
Ferike: Hol a gitár?
Deme Krisztina: Most nincs gitár. Kerestem, de nem találtam.
Ferike: Még óvodás vagyok. Rajmund, képzeld, Ádám úgy megvert.
Fekete Ágnes: Megvert téged?
Ferike: Igazán! Veszekedtünk a kocsiban vele, és úgy kezdődött el, hogy verekedtem az Ádámmal.

Fekete Ágnes: Hogyan kerültél ebbe a szolgálatba? Nem ijedtél meg?
Deme Krisztina: Gondoltam, hogy nehéz lesz a cigánygyerekek között, de nem az volt az első gondolatom, hogy cigánymisszióba megyek, hanem az, hogy itt van egy csomó gyerek, akik nem hallhatnak Istenről, ha nincs hittanóra. Az motivált, hogy nekik is szükségük van arra, hogy Istenről hallhassanak. Persze utána kiderült, hogy "nem piskóta", és nehéz gyerekekről van szó. Nehéz őket összetartani, de ezt is lehet és kell is tanulni.
Fekete Ágnes: Milyen "trükköket" lehet bevetni egy hittanórán?
Deme Krisztina: Sokkal több játék kell. Gyakran nem tudnak egyhelyben ülni, ezért úgy kell a történetet elmondani, hogy ők találják ki, és játsszák el. Fejtörőkre van szükség, hogy maguk jöjjenek rá a dolgokra. Nagyon fontos a kézműveskedés is. De talán a legfontosabb az éneklés. Hogyha tudunk, viszünk gitárt, és van tapsolás, csettintés. Gyakran engem is megszégyenítő ritmusérzékük van a gyerekeknek.
Lakó István: A kerületre egyébként nagyon jellemző az a sokszínűség. Az elit, vagy a polgárosodott réteg a közvetlen közelében él a leszakadt rétegnek. A nyolcadik kerületben van a Palota negyed, amelyben a legszakképzettebb emberek laknak. Az egy főre eső diplomák száma itt a legmagasabb. De ugyanúgy a nyolcadik kerületben van a Magdolna negyed, ahol sok embernek még a nyolc osztálya sincs meg. Tehát a kettő egyszerre van jelen a kerületben: a legképzettebb és a legképzetlenebb. Azonban azt vettük észre, hogy a gyülekezetünk nem mutatja ugyanezt a kulturális és társadalmi sokszínűséget. Persze hozzánk is jár egy-egy cigányember, vagy cigánycsalád, vagy hozzánk is járnak nagyon szegények, vagy nagyon gazdagok, de a gyülekezet döntő többsége a középosztálybeli, fehér, polgárosult réteg. Szerintem ez a legtöbb gyülekezetben ez így van. Hiszen egy jólműködő közösségben a dinamikát az adja meg, hogy a hasonló emberek hívják a saját barátaikat, a saját családtagjaikat. A hasonló hasonlót hív. Nagyon nehéz egy közösségnek ebből kimozdulnia, hogyha már ezek a határok megmerevedtek. Érdekes azt látni, hogy vannak olyan megtört, sérült családok, ahol már több generáció óta nem volt minta egy egészséges családra. Viszont ezeknek a családoknak egy jórészében megszületett egy új igény arra, hogy a gyerekeiket már másképpen szeretnék nevelni. Azt veszik észre ebben a közösségben, hogy itt meglehet az a dolog, amiben ők tanácstalanok. Egyfajta, alternatív tanodát, vagy napközit is szeretnénk elindítani, hogy az iskolából elkérjük gyerekeket délután, és itt egy önkéntes egy, kettő vagy három gyerekkel személyesen tanul. Az az érdekes, hogy amikor hívogatjuk a családokat, vagy beszélgetünk velük, a szabadidős program iránt is lelkesednek, de amikor azt hallják, hogy tanulni lehet, akkor azt mondják, hogy oda mindenképpen szeretnék a gyermeküket küldeni. Benne van az emberekben, hogy szeretnék taníttatni a gyermeküket.
Alapvető felismerés volt, hogy ha találkozni akarunk az emberekkel, és nemcsak programot akarunk nekik tartani, akkor valahogyan az életünket kell találkoztatni velük. Nekem is kényelmesebb lenne a gyerekeimet elvinni egy olyan játszótérre, ami jobb környéken van, ahol kisebb a zsivaj, vagy tisztább a homokozó, de tudatosan ide hozom. Látják, hogy mi is család vagyunk, mi is ebben a kerületben lakunk, és az életünk találkozik. Nagyon sok gyereket nyertünk meg akár egy-egy programra, akár hosszútávú kapcsolatra azzal, hogy látják, hogy mi is itt élünk.

Fekete Ágnes: Vannak olyanok is, akiket nem nagyon lehet motiválni?
Lakó István: Azt gondolom, hogy a gyerekek között nem nagyon van ilyen, ugyanis ők hihetetlenül fogékonyak, és még a legszörnyűbb családi háttérből érkező gyerekekben is óriási értékeket lehet megtalálni. Igazából nagyon jó befektetés ezekkel a gyerekekkel foglalkozni. A régóta ugaron heverő földhöz tudnám hasonlítani őket. A felszántott ugart, amikor bevetik hatalmas termést arathatnak rövid idő alatt is. Konkrét, személyes tapasztalatom van erről. Egy kisfiúval elkezdtünk sakkozni. Az elején csak lassan lépegetett, de egy fél év alatt bekerült egy csapatba, leigazolt játékos lett, és részt vett egy egyhetes tornán, amit végigjátszott. Nem tűnik olyan nagy szónak, hogy valaki végigjátszik egy versenyt. De gondoljunk csak bele: három-négy órás partit kellett végigülnie. Az első kettőt vagy hármat elveszítette, de utána leült a negyedikhez és azt is végigjátszotta, utána nyert! Halad előre. Ezek nagyon nagy élmények.
Az ember, amikor belevág egy misszióba, akkor, ha kimondja, ha nem, az a koncepció él a fejében, hogy én vagyok a keresztyén, megyek a nem keresztyének közé és megpróbálom őket keresztyénné tenni. Ezzel szinte kizárja azt, hogy azok az emberek, akik felé szolgál, hatással legyenek rá. Ez itt hála Istennek nem így történik! Amikor elmegyünk ezek közé az emberek közé, kiderül, hogy olyan mély spiritualitás és olyan mély nyitottság, őszinteség van bennük Isten felé, ami bennem, farizeusi gőgömben egyáltalán nem lenne meg. De az, hogy találkozom vele, ez engem is formál. Nagyon érdekes, hogy hogyan élik meg a mélyszegénységben élők, és hogyan élik meg a cigányság körében az emberek a hitüket. A cigányságnak egy része hagyományosan kötődik a katolikus egyházhoz: ott keresztelték meg a gyereküket, vagy ha szellemeket vélnek a házban felfedezni, akkor odamennek szenteltvízért. Ez az egyikfajta kapcsolat, a másik, hogy a Jehova tanúi rendszeresen látogatják ezeket a családokat, és sokan csatlakoznak is ehhez a közösséghez. Arra nincs még rálátásom, hogy mennyien maradnak benne. A Hit Gyülekezete is nagy hatással van rájuk. Nem is tudom, hogy ismerünk-e olyan cigánycsaládot, aki ne fordult volna meg a Hit Gyülekezetében. A Hit Gyülekezete és a Jehova tanúi közösség teljesen más helyet foglalnak el a vallási élet palettáján. Mégis hogyan lehet, hogy mind a kettő ilyen hatással van a cigányságra? Valószínűleg azért, mert van egy nagyon nagy vágy a spiritualitásra, az Istennel való találkozásra. És mind a két közösség ezt kínálja, ugyanakkor nagyon direktív módon. Persze ahány család, annyiféle történet.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Nemzetközi imanapot szerveznek november 9-ére szerte a világban, hogy együtt imádkozzanak istentiszteleteken és más összejöveteleken az üldözött keresztyénekért.

Múltunkkal a jövőbe címmel tudományos ülést és presbiteri konferenciát tartanak a Bodrogkeresztúri Református Konvent 280 éves évfordulója alkalmából november 6. és 8. között Sárospatakon. November 6-án, csütörtökön 17 órától öregdiák találkozót szerveznek a Sárospataki Református Teológia volt diákjai részére, pénteken többek között Dienes Dénes, Bölcskei Gusztáv, Hörcsik Richárd és Trócsányi László tart előadást. 8-án, szombaton 11 órától ünnepi istentisztelet lesz a sárospataki református templomban Csomós József püspök igehirdetésével.

Hídnemzet címmel keresik a magyarság lelki arcát a X. Harkányi Szabadegyetemen, amelyet november 7. és 12. között rendeznek meg Harkány több pontján. Többek között előadást tart Andrásfalvi Bertalan, Balog Zoltán, Bíró Zoltán és Velkey György. Esténként koncertek lesznek, ahol fellép például a Muzsikás és a Túlpart Együttes is.

Kálvinizmus ma címmel rendeznek konferenciát november 10-én, hétfőn 9 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatti Zsinati Székházban.

Hálaadó istentiszteletet tartanak az Egyetemi Gyülekezet 25 éves évfordulója alkalmából november 5-én, azaz ma este 19 órakor Budapesten, a Kálvin téri templomban.

Ünnepi istentiszteletet tartanak Szabó István püspök szolgálatával és felavatják Majoros Áron szobrászművész Isten Báránya című köztéri szobrát november 9-én, vasárnap 15 órakor, Soroksáron, a Hősök tere 11. szám alatti templomban.

A keresztyén ember identitásáról szól Pálhegyi Ferenc előadása november 10-én, hétfő este 18 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatti Biblia Múzeumban.

A 75 éves pasaréti templomról tart előadást Nagy Csaba építészmérnök november 7-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti templomban.

Uram, nem látta Magyarországot? címmel rendeznek irodalmi műsort a magyar nyelv napja alkalmából november 11-én, kedden 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt. Ugyanitt Útközben a teljesség felé címmel rendeznek kiállítást P. Boros Ilona képeiből. A megnyitó november 9-én, vasárnap a 11 órakor lesz.

Verses-zenés Radnóti estet tartanak november 7-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Városligeti fasor 5. szám alatti református templomban.

A Debreceni Református Kollégiumi Kántus 275. nagykoncertjét tartja november 8-án, szombaton 19 órakor a debreceni Nagytemplomban.

Jótékonysági hangversenyt ad hét Soroksáron működő énekkar az épülő újtelepi református templom javára november 8-án, szombaton 16 órakor a Soroksár-Újtelepi római katolikus templomban.

Fekete Ágnes: Máté evangéliuma 26. fejezetében ezt olvassuk:

"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen." Máté 26,41

Nemrég hallottam egy kedves katolikus paptól a következő jelképsort. Most továbbadom: Háromféleképpen szoktunk imádkozni – úgy, mint egy motorcsónak, úgy, mint egy tutaj és úgy, mint egy vitorlás hajó.
A motorcsónakba beül az ember, megfontolva a dolgot tudatosan megtankolja, beindítja, és a csónak kilő, megy, mint a szél. Sokan így kezdenek az Istennel való kapcsolatba. Megtervezik, kitalálják, odakészítik az eszközöket, és mennek előre. Nyilván szép és jó, ha az ember tudatosan keresi Istent, de érezzük, hogy ez az út nagyon görcsössé, egyfajta automatizmussá válhat. Mintha Istennek minden reggel rendelési ideje lenne, amikor én ki szoktam nyitni a Bibliámat. Sok olyan embert ismerek, akik számára az imádság, az áhítat tartása elsősorban azt a szót hozza magával, hogy "kell". Azt mondták, hogy tanácsos minden reggel Bibliát olvasni és imádkozni, tehát így illik, és ezt teszem. Megtervezett, tudatos keresés ez, ami félő, hogy megszokássá és kötelezettséggé válik.
De vannak olyanok, akik úgy imádkoznak, ahogyan a tutaj megy a vízen. Ezt az eszközt nem nagyon lehet irányítani, többnyire sodródik az árral, az ember a víz járását kihasználva viszi azt, amit szeretne. Igen, akadnak olyan emberek szép számmal, – talán egy kicsit mindannyian ilyenek vagyunk, akik ezt mondják: "majd imádkozom, amikor jól esik". Az ember úgy érzi, ezt nem lehet erőltetni. "Majd amikor elkap az ihlet". Aztán többnyire az ösztöneink győznek. Vagy hagyjuk, hogy valami okos vagy általunk szentnek tartott ember megmondja, mit kell tennünk. Az ima így valamiféle sodródás, csupán ösztönös dolog lesz.
Az imádság legigazibb, legszebb képe talán a vitorlás hajó. Itt az ember néha úgy megy, mint a szélvész, máskor azonban várakoznia kell. Sőt a legfontosabb feladata a vitorlás embernek, hogy kész legyen arra, hogy érzékelje a természet valóságát. Ha nincs szél, hiába erőlködünk. Olyankor meg kell tanulnunk a türelmet. Amikor azonban jó az idő, akkor oda kell tennünk magunkat, és haladnunk. Ez a figyelem, ez a ráhagyatkozás az imádság igazi lényege. Nem csupán erőnk összeszedése, nem csupán önmagunk elhagyása, hanem egy kicsit mind a kettő. Abban a ritmusban, ahogyan kapjuk.
Erre a lelki figyelemre hívta egyszer fel Jézus a tanítványokat, kérte őket, hogy legyenek ilyen értő módon ott mellette. Ez akkor nem sikerült. Mindannyian elbukunk ebben a lelki hullámzásban, hogy egyszer erővel kardot rántanánk, annyira akarjuk, másszor elfáradunk és elalszunk. Jézus ezt a hullámzást szeretné bennünk a visszájára fordítani, és azt kéri: figyeljük a szelet, figyeljünk felfelé és befelé, és hagyjuk magunkat, ahogyan a vitorlás hajó, az Istenre. Ámen.