2015-05-20

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Vasárnap és hétfőn pünkösd ünnepe lesz. Ez az ünnep talán a legtitokzatosabb üzenetű. Mit jelent az, hogy Szent Lélek? Hogy kitöltetett? Talán egy szót sem értünk belőle. Nagyon nehéz fogalmak ezek, és a teológiatörténet is azt mutatja, hogy tökéletesen talán soha nem tisztázható kérdéseket boncolgatunk itt. Mai műsorunkban először gyerekeket kérdeztem meg arról, ők hogyan képzelik el, mit gondolnak a Szent Lélekről? A Baár-Madas Református Gimnázium hetedik és nyolcadik osztályos tanulóit hallják.
Török Tímea, Mohácsy Ádám, Sebestyén Dávid, Suhai Áron, Gados Márk, Szőke Anna, Büki Fanni, Serman Veronika

– Úgy tanították, hogy a három az egyben, mert mindhárom különböző, de mégis ugyanaz: Isten.
– Úgy képzelem el, mint ahogy a házastársak egy test, úgy ők hárman egy test.
– Én is ugyanígy gondolom, mert megfoghatóan nincs itt Isten és Jézus, de a Szentlélek, úgy érzem, itt belül valahogy körülvesz. Emiatt könnyebb minden nap.
– Nem tudom megfogalmazni, hogy mi a Szentháromság. Tippem sincs.
Fekete Ágnes: Ez egy őszinte válasz.
– Igazából mind a három ugyanaz. Mindenki mondja, hogy különböznek, de nem feltétlenül különböznek. Talán a Szentlelket azért küldte el Istent, hogy megnyugvást adjon az embereknek, amíg vissza nem jön Jézus. Szerintem azért ábrázolják fehér galambbal, mert az nem annyira gyakori.
– Szerintem pedig azért, mert Isten nem valami nagy összetett dolgokat akart mutatni nekünk, egyszerű és tiszta a Szentlélek.
– Nincsen alakja, de mindenkinél ott van. Nehéz megtapasztalnia ezt a keresztyén embernek.
Fekete Ágnes: Vannak olyan dolgok, amiket csak tapasztalat útján értünk meg.
– Igen. Külföldön voltam egy magyar közösség istentiszteletén, ahol éppen keresztelőt tartottak. Ott az a szokás, hogy a szertartás alatt a keresztszülők tartják a babát, a szülők pedig hátrébb állnak. A keresztelendő kislány teli torokból üvöltött, az egész templom zengett tőle. Ekkor az anyuka odament, kezébe vette a babát, aki minden csitítgatás nélkül elhallgatott. Ám, amikor visszaadta a keresztszülőknek, a gyerek újra rázendített. Ezt többször is megismételték. Engem ez arra emlékeztet, hogy minden ember keresi az Istent, a Szentlelket, azt a biztonságos ölelést, amelyben abbahagyhatjuk a mindennapi sírást.
– Ez egy olyan meggyőződés, amely minden embernek a saját döntése.
– A Szentlélek nem emberi lény, nem köszön nekünk, nem találkozunk vele a mindennapjainkban. Az a legnehezebb, hogy embervoltunkból adódóan mindig ott él bennünk a kétely, éppen ezért, amikor eltölt bennünket, akkor teljesedik ki igazából az a hit, amiben szeretnénk, hogy létezzen. Egészen más az, amikor mások mesélnek róla, és más, amikor el is hisszük, hogy ez létezik. Az is egészen más mikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy ezt át is éljük valamilyen formában.
Fekete Ágnes: Hogyan lehet őt elképzelni?
– Érezni lehet. Az emberekben üresség van, nincs az életüknek célja. Mégis van, aki bekerül Isten vonzásába.
Fekete Ágnes: Ez a vonzás olyan, mint ahogyan a mágnes vonzza a vasat?
– Tételezzük fel, hogy van egy ember, aki eddig nem ismerte Istent, de betéved a templomba. Amit ott hall, annak hatására kezdi azt érezni, hogy az az út lenne a helyes, amit ott elmondtak, és követnie kellene Istent. Vagy nem érzi meg, és akkor kimegy, és azt mondja, hogy erre kár volt időt pazarolni. Attól függ, hogy meglátja-e?
Fekete Ágnes: Nektek is volt ilyen tapasztalatotok az életben?
– Harmadikos koromban egy nyáron legurultam egy szikláról, és ezt túléltem törések nélkül, sőt a kórházból is három nap után hazamehettem. Ez egy olyan élmény volt, hogy vigyáznak rám. És tényleg!
Fekete Ágnes: Elestél és nem tudtál megállni?
– De föl bírtam állni, csak egy kicsit szédültem és agyrázkódásom volt.
Fekete Ágnes: Megijedtél?
– Persze, hogy megijedtem, de arra az időre, mintha nem lettek volna érzéseim. Nem fájt semmim.
– Ugyanígy volt velem is. Egy gyulai élményfürdőben eléggé bepörögtem a csúszdáknál és lecsúsztam, bevertem a fejemet. Majdnem elájultam a medencében. Fájt a fejem, nem éreztem jól magam, és szédültem. A nagyszüleimmel voltam ott, akik hívták a mentőket, és kórházba kerültem.
Fekete Ágnes: Agyrázkódást kaptál?
– Egy nagyon komoly agyrázkódást. Ha esetleg máshol ütöm meg a fejemet, komolyabb sérülés is lehetett volna, de Isten itt van velünk.
Fekete Ágnes: Megijedtél akkor?
– Igen. Nem is voltam eszméletemnél, már csak arra ébredtem, hogy ott vannak szüleim. Isten itt van velünk és tudja, hogy mennyi hajunk van, folyamatosan vigyáz ránk.

Fekete Ágnes: A következő beszélgetésben Szabó István püspököt kérdezzük meg arról, hogy ki is a Szentlélek? Arról tudakozódtam, hogyan is gondolkodhatunk ma a Szentháromságról?

Szabó István: A Szentháromság egy isteni titok, amelynek megértésével az egyházatyák is küzdöttek. Amikor úgy érezte élmény, tapasztalat vagy gondolat nyomán egy keresztyén közösség, hogy most éppen Atya-korszak van, akkor csak az Atya számított, fölültette a pantokrátort a mennyei trónusra, egy kicsi kis Fiú ott volt alatta, és valahol a Szentlélek galambformában hátul bujdokolt. Aztán jött a Fiú-korszak, amikor csak a Megfeszítettet látta, a Feltámadottat soha. Most úgy tűnik, hogy éppen egy Szentlélek-korszak jönne, de ez nem istenileg Szentlélek-korszak, ez csak a mi tapasztalat vagy gondolatvilágunkban az.
Fekete Ágnes: Ez azt jelenti, hogy csak az élmény számít?
Szabó István: Miért ne lehetne az Atyával kapcsolatban élménye az embernek? Tessék megnézni a teremtett világot, ettől ugyanolyan extázisba lehet jönni.A Lélek kiállítja az emberek közéa bezárkózott tanítványokat, erőt ad nekik, megvilágosítja őket. Joachim del Fiore, kalabriai szerzetes (1135-1202) írt egy prófétás könyvet és ő fogalmazta meg az előző gondolatokat. Persze ő ezt pozitívumként állította be, mondván, hogy Krisztusig volt egy Atya-korszak, onnantól jött egy Fiú-korszak, és jövendölgetett, hogy talán a XV. században majd jönni fog a Szentlélek korszak. Föl kell készülni és utána, amikor a Lélek is elvégezte a magáét, akkor eljön a teljesség. Ez súlyos eltévelyedés.
A régi egyházatyák megállapították, hogy a Szentháromság személyei között perikorézis van. Áthajol az egyik munkája a másikba, és a Szentháromság Isten mindig együtt munkálja az ember üdvösségét, a világ fenntartását, és az Isten országa eljövetelét. Vannak természetesen hangsúlyok, különbségek, dominanciák, erről szól a szentháromságtan.
Fekete Ágnes: A Szentháromság nagyon dogmatikus, elméleti dolog. Próbálták mindig képekkel közel hozni ezt az emberekhez. Melyik az a kép, amelyik talán a legjobban elmondja, hogy egy lényeg három személyben?
Szabó István: Próbálkozások mindig vannak. Ennek a titoknak a megértéséhez úgy juthatunk el, ha átmegyünk egy nagyon alacsony ajtón. Le kell térdelni és alázatosan átmenni, azzal az alázattal, hogy sem az eszünk, sem a szívünk az isteni véghetetlenséget nem tudja fölfogni, mert a véges nem tudja a véghetetlent fölfogni.
Maradjunk a képeknél! Az egyik legismertebb a háromszög. Egy geometriai ábra, ami talán segít megérteni a Szentháromság személyeinek egymáshoz való viszonyát. Augustinus Szentháromságról szóló könyvében lélektani, ismeretelméleti analógiát állít, Ő hozta a legtöbb képet, de minden esetben hozzáfűzi, hogy ezek csak képek, olyanok, mint amikor kívülről benézünk egy ragyogó, kivilágított terembe, és szinte káprázik a szemünk, mert kívülről, a sötétből nézünk be. Valamit látunk, valamit sejtünk, de egészen pontosan majd a színről-színre látásban fogjuk megtudni. Most még teológia van, most magyaráznunk kell, gondolkodnunk kell, értelmezni kell, töprengeni kell.
Fekete Ágnes: Ki a Szentlélek? Ha valaki bejönne az utcáról és megkérdezné, mit lehetne válaszolni?
Szabó István: Ha valaki az utcáról jönne be, nem válaszolnék arra a kérdésére, hogy ki a Szentlélek, inkább Krisztusról beszélnék, mert a Lélek azt mondja, amit Krisztusról kell mondanunk. Itt ma az a probléma, hogy vannak élménykeresztyének, akiknek jelentős része lemond, vagy lemondani látszik arról, hogy a Szentháromságisten akarata szerint az ismerje meg Istent, aki Krisztust megismerte. Ők az ismeretnek erről a valóságáról lemondanak, és rögtön utaznak a szív felé. Pedig ha elolvasnák azt, amit Kálvin ír Mária énekéről a Lukács evangéliuma magyarázatában, akkor másképpen gondolkoznának. Ott azt olvassuk: Máriának először az elméjével kellett megértenie az Isteni kinyilatkoztatás nagyságát, hogy aztán felgyulladjon szívbéli bizodalma. A Lélek ugyan nem az ész, de a Léleknek van egy elmét megvilágító, gondolatot átrendező, helyes irányba állító munkája az ember életében. Egyébként ki a Lélek? Aki által fennáll a világegyetem. Ki a Lélek? Aki lebeg a vizek fölött, a káosz fölött, és a zűrzavarban rendet csinál. Ki a Lélek? Aki fölállítja az összerogyott embert és elindítja. Ki a Lélek? Aki meggyógyítja a beteget. Ki a Lélek? Aki megmondja a szívünkbe, hogy mit imádkozzunk, hogy jól imádkozzunk. Ki a Lélek? Aki kiált helyettünk is, ha már elfogyott a szavunk. Ki a Lélek? Augustinusszal szólva: Az Atya a szeretet, a Fiú az, akit az Atya szeret, akkor a kettő között a Lélek maga a szeretet. Személy. Nem szellem, nem elvonatkoztatás, hanem személy.
Fekete Ágnes: Ma nagyon nehéz megérteniazt, hogy személy, mert individuumot értünk alatta.
Szabó István: Ez végzetes szócsere. A személyt jelentőlatin persona szót Tertullianus egyházatya vezette be a gondolkodásba. Nem individuumot jelent, egy elkülönült, önmagában megálló valakit. A szó eredeti jelentése a szó legjobb értelmében az, hogy szerep. És szerep csak ott van, ahol van egy másik ember is.
Fekete Ágnes: Akinek játssza a szerepet?
Szabó István: Nem akinek játsza, hanem akivel kapcsolatban van. Nem pusztán játékról van szó. Én individuum lehetek önmagamban, és nem kell hozzá senki más. Személy akkor vagyok, ha van egy másik személy, és van egy harmadik személy.
Fekete Ágnes: A személy feltétlenül egy közösség része?
Szabó István: A Szentháromság személyei közösségben vannak. Csak úgy tudjuk megérteni a Fiú, a Lélek és az Atya személyi valóságát, hogyha az Atyát a Fiúban és a Lélekben látjuk, és megfordítva. A latin persona a régi római színházban az álarcot jelentette, amely eleve jelképezett valamit. Ha lefelé állt az álarc szája, az egy szomorú szerep volt, ha mosolygott az egy komikus szerep.Terhes a szó, de jobb híján és ugyanakkor nagyon találó módon hozta be ezt Tertullianus egyházatya. Nem is dobta ki senki a teológiai gondolkodásból, mint alkalmatlan fogalmat. Azt a létezésviszonyt jelenti a személy szó, amit mindig csak a másikkal való viszonyban tud az ember megérteni. Én Szabó István vagyok. Az individuumom az István. A személyem a Szabó István, a valahova tartozásom, meg a Szabó.
Fekete Ágnes: Kálvint a Szentlélek teológusának szokták nevezni. Miért volt számára ez annyira fontos?
Szabó István: Elkezdte olvasni a Bibliát, tüzetesen, alaposan magyarázni, és az Igét olvasva, nagy belecsodálkozással állapította meg azt, hogy nincs igaza Joachim del Fiore-nek, hogy majd valamikor kétszáz év múlva lesz olyan, hogy Szentlélek. És nincs igaza a saját kora rajongóinak sem, akik azt mondták, hogy lehelt egyet a Lélek pünkösdkor és aztán ezerötszáz évig pihent, de most megint szusszant egyet. A Lélek a teremtéstől kezdve mindig mindenütt ott van. Ott van a Lélek ereje, a Lélek bölcsessége, a Lélek személyi valósága, ezért ha akarta, ha nem, becsületesen, és hűségesen próbálta az Igét magyarázni, így ezt mindig jelzi. Fölmegy a lelkipásztor a szószékre, mond valamit, de ezek emberi szavak. Kinyitjuk a Szentírást, betűk vannak benne. Kálvin azt kérdezi Pállal együtt: hogyan lesz ebből élet? Úgy hogy a Lélek a szívünkben bizonyságot tesz. Ha ez elmarad, akkor a szó, szó marad, a prédikáció egy szép retorikai teljesítmény lesz, de nem ér el a másik szívéig. A Lélek a nagy közvetítő, mert ugyan tárgyszerűen, objektíven megáll az üzenet, de mindig az a kérdés, hogyan lesz az enyém, hogyan leszek én személlyé az Istennel való kapcsolatomban? Egyébként egy tárgy vagyok, teremtmény vagyok. Hogyan leszek gyermek, hogy leszek hívő? Ezt teszi bennünk és velünk a Lélek. Maga Isten tuszkol engem oda a Szentlélek erejében a saját kegyelmi, királyi széke elé. Maga a Lélek az én Pártfogóm, szószólóm, hogy eljussak a teljes bizodalomra.

Fekete Ágnes: Ha a Lélek erejét nem is tudjuk megérteni, de azt bizonyára mindenki érzete már, hogy egy-egy közösség szinte mágneses erővel tud vonzani. Vannak bizonyos emberek, akiknek a közelsége jó hatással van az emberre. Ezt a közösségi-mágneses erőt kihasználandó szervezik meg kétévente az úgynevezett Csillagpont találkozót. Református fiatalokat várnak idén Tatára július 21-től 25-ig. Szontágh Szabolcsot a rendezvény szervezőjét egyik munkatársával kérdeztem a Csillagpontról.

Szontágh Szabolcs: Már elkezdődött a regisztráció. Azért hoztuk ennyire előre a jelentkezést, mert nekünk is az a célunk, hogy minél több fiatalhoz eljusson a hír, és az iskolaidőszakban ez sokkal könnyebb. A csillag.reformatus.hu oldalon lehet regisztrálni. Mindenki jelentkezzen!
Fekete Ágnes: Csak a fiatalok?
Szontágh Szabolcs: Így van! Azt láttuk ebben a tízéves folyamatban, hogy a Csillagpont már egy elég komoly családi találkozóvá is lett. Most azonban visszatérünk a "kályhához": a tizenhat-harminc éveseket hívjuk, devalójában a tizennégy éveskonfirmáltaktól kezdve, harmincöt éves korig várjuk a fiatalokat. Karakterében más jellegű találkozó lesz, mint az eddigiek.
Fekete Ágnes: Tehát családokat most nem várnak.
Szontágh Szabolcs: Az volt a tervünk, hogy a Csillagponttal,ha nem is párhuzamosan, de eltoltan megszervezünk egy családi találkozót is. Ez a költségvetési döccenésben, nehézségekben elmaradt, de nem tettünk le róla. Bízunk abban, hogy meg tudjuk majd szervezni ezt, ugyanis van rá igény. Karakteres, jól kitapintható családos közeg van az egyházban, akik számára szükségszerű, hogy egy ilyen családos találkozót szervezzünk.
Fekete Ágnes: Az volt a gond, hogy óriási energiát igényelmindenkit megszólítani, és inkább egy csoportra akarnak koncentrálni?
Szontágh Szabolcs: Így van, pontosan. Lényegében ezer főt érint, hogy valamilyen formában családosként volt jelen a találkozókon. Nagyon sok igénynek meg kell felelni. Gond lehet, ha túl közel van a nagyszínpad, a felső emelet túl magasan van, nem olyan az étkezés, higiéniás körülmények, amit egy családanya el tud képzelni. Rengeteg energia, hogy tényleg olyan minőségű programokat szervezzünk és hozzunk el erre a találkozóra, amiből tudnak építkezni a fiatalok. Nem szeretnénk, ha a Csillagpont annak az áldozatává válna, hogy túl általánosan, túlságosan sokrétűen, de lényegében csak felületesen végigkarcolgatunk témákat, és nem tudunk elmélyülni valamiben.
Fekete Ágnes: Az idén mi a témája a találkozónak?
Szontágh Szabolcs: A téma: a bizalom. Az alapigénk a Máté 14,27, amikor Jézus azt mondja a tanítványoknak: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Ezt a fogalmat fogjuk kibontani a három nap főelőadásán keresztül olyan módon, hogy az első nap az általános bizalomról szól, amely alapján éljük az életünket. A második nap a megkérdőjelezett bizalom, amikor megcsaltak, kirúgtak, elhagytak, tehát valamilyen törés történik az életemben. A harmadik nap pedig a körülmények ellenére, és azon túl is bizalom, és az életünk minden körülménytől függetlenül Isten kezében biztonságban van.

Füzesi Péter: A rendezők munkájáért felelős koordinátor vagyok a Csillagponton. A mi feladatunk az, hogy a Csillagpont egész területén megfelelő eszközöket biztosítsunk az adott helyszínekhez. Ez jelentheti akár székek, padok pakolását, projektorok elhelyezését, különböző helyszínek berendezését. Az étkeztetésnél is segítünk, illetve bármilyen fizikai feladatot ellátunka Csillagpont területén, amelyhez nem kell gépi segítség.
Fekete Ágnes: Hogyan kerültél ebbe a szolgálatba?
Füzesi Péter: 2009-ben Fadd-Domboriban az unokabátyám vezette a rendezőket, akkor én is ennek a csapatnak voltak az önkéntese. Ő más feladatot kapott és megkért, hogy vegyem át az eddigi szolgálatát. Nagy szeretettel, sok felkészüléssel várom már, hogy elláthassuk ezt a feladatot, és remélem, hogy Istenmegadja azt, hogy az időjárás és más körülmények is segíteni fogják a munkánkat.
Fekete Ágnes: Hovávalósi vagy?
Füzesi Péter: Budapest XVII. kerületéből, a Rákosmentéről, Rákoscsabáról jöttem. Édesapám ott református lelkész, ezzel a szállal is kötődöm az egyházhoz.
Fekete Ágnes: Hány rendező lesz?
Füzesi Péter: Szerintem ötven fő lenne az ideális, amelyet nem minden esetben érünk el, ezért a munkák általában megfeszítettebb ütemben történnek. Körülbelül negyvenen leszünk.
Fekete Ágnes: Ez egy jó kis csapat lesz!
Füzesi Péter: Igen. Nagyon szeretek velük dolgozni.
Fekete Ágnes: Már össze is állt a csapat?
Füzesi Péter: A csapat nagy részével már találkoztam a kiválasztáson, és nagyon szimpatikus önkéntes fiatalok jöttek el. Nagyon jó barátságok szoktak ilyenkor születni. A nehéz helyzetek összehozzák az embereket, de ugyanígy összehozzák az örömteliek is. És mind a kettőben szokott részünk lenni a Csillagpont alatt.

Híreink:
Híreink élén egy szomorú kérésnek teszünk eleget. Az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskolában tűz volt az elmúlt pénteken. Kérik, hogy aki teheti, segítsen a többmilliós kár helyrehozatalában. Ez a református művészeti iskola is éppen csak fenn tudja tartani magát, tartalékaik nincsenek. Aki teheti, keresse fel őket honlapjukon, címük: tinodi.hu/ (Enyingi Református Egyházközség 10402221-00026910-00000008, a megjegyzés rovatba: Iskolának)

Református Zenei Fesztivál lesz május 29. és 31. között Budapesten, a Bakáts téren és környékén. A Sebő, a Makám együttes és sok más neves előadó várja az érdeklődőket.

A migráció címmel rendeznek konferenciát a Theológiai Szemle fennállásának 90. évfordulója alkalmából, május 22-én, pénteken 14 óra 30 perctől Budapesten, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Székházában. (Magyar tudósok körútja 3.)

Babits Mihály költészetéről tart előadást Udvaros Béla színházi rendező május 21-én, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

A Darwin előtti természettudományról és teológiáról beszélget Csorba F. László tudománytörténész, Viczián István geológus és Kodácsy-Simon Eszter teológus május 21-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Kossuth Klubban.

Gyermekáldás Hete címmel rendeznek programsorozatot május 25. és 31. között Harkányban. A hangversenyek, beszélgetések, gyógyfürdői programok között előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődők. Többek között 29-én, pénteken 17 órakor dr. Velkey György tart előadást a gyermekáldásról a gyermekgyógyász szemszögéből, majd Lakatos Enikő beszél a meddőségről.

Van egy-pár-kapcsolatod? címmel rendeznek ökumenikus konferenciát június 6-án, Veszprémben, a Kálvin János parki református templomban. Május 25-ig várják a jelentkezéseket. ([email protected])

Pünkösdi evangélizáció lesz ma és holnap este 18 órakor Fehérgyarmaton a református műemléktemplomban, valamint május 21. és 23. között esténként 18 órakor Boldván.

A Szentírásból olvasnak fel részleteket pünkösdhétfőn 14 órától Budapesten, a Kálvin téri templom lépcsőjén, utána 17 óra 30 perctől orgonahangverseny és ökumenikus áhítat lesz a templomban.

Pünkösdi zenés ifjúsági összejövetelt tartanak május 22-én, pénteken 18 órától Budapesten, a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

Országos kántortalálkozóval ünneplik a nyári kántorképzés ötvenedik évfordulóját május 31-én, vasárnap 10 órakor Fóton, a református templomban.

A Psalterium Hungaricum kórus ad hangversenyt május 24-én, pünkösdvasárnap 15 órakor Tatán, a református templomban.

Jótékonysági hangversenyt rendez a Károli Gáspár Református Egyetem a kárpátaljai családok javára május 20-án, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatti díszteremben.

A huszonöt éves Kijev Kamarakórus ad hangversenyt május 24-én, pünkösdvasárnap 19 óra 30 perckor a Debreceni Nagytemplomban.

A Keresztény Színházi Fesztivál keretében Takaró Mihály, Kiss Ulrich, Czakó Gábor és Dörner György beszélget a művészetben lévő szakralitásról május 20-án, ma 17 órakor Budapesten, az Újszínház stúdiószínpadán. A Pesterzsébet-központi református kórus ad hangversenyt ma 20 órakor a terézvárosi Avilai Szent Teréz templomban.

A segítés és a beszélgetés határai címmel tartanak továbbképzést lelkészeknek, hitoktatóknak és vallástanároknak május 21-én, csütörtökön Budapesten a IV. kerületi Viola utca 3-5. szám alatt.

Fekete Ágnes áhítata:

"Ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az." Máté 1,20

Már az Újszövetség legelején olvashatunk a Szent Lélekről ebben a versben, amikor József nem bocsátja el a várandós Máriát. A Bibliában a szavakat tapogatva, titkokat sejtve így mondják, Jézus a Szent Lélektől fogant. Persze ilyenkor az emberek fantáziája elindul, és szörnyű, beteg-lelkű képeket látnak. Pedig amikor a mesében a kicsi királyfit forrasztó fűvel összeragasztják darabjaiból, akkor senki nem a képet magát elemzi, hanem az emberpróbáló, erkölcsi lényeget keresi a történetben. Az, hogy Jézus a Szent Lélektől született, számomra azt jelenti, hogy Isten legelrejtettebb titkát, azt a hetedik szobát egyszerre kitárta, amelyet senki nem nyit ki egyébként az életben. Isten úgy döntött, hogy egészen feltárja szívét nekünk. Elküldte Lelkét először titkosan, Szűz Márián keresztül. Mindez rejtetten történt, úgy, hogy Jézust csak egyesek ismerték föl. De aztán egyre világosabban és egyre nagyobb erővel szinte kiárasztotta önmagát ebben a világban.
A Szentháromságot nem lehet ésszel megérteni. Ez az ismeret nem logikus, az agyunk számára való üzenet. Talán a szerelemhez lehet hasonlítani, mert azt sem lehet matematikával intézni.
Úgy képzelem el, hogy van egy erdőben egy gyönyörű forrás. Mohás, csupa zöld és üde minden. Az a forrás három nyílásból folyik ki. De nem ömlik erre a világra, mert akkor csak elsodorna mindent, hanem van egy kis tavacska előtte, az telik meg először vízzel. Amikor ez a kis tavacska megtelt, azaz, Isten szeretete már nem tudott önmagában meglenni, akkor egy kis ér elindult, és egészen Máriáig futott. De őrá se rontott ajtóstul a Lélek, hiszen egy angyalon keresztül beleegyezését kérte: Vajon akar-e Isten túlcsorduló szeretetéből részesedni? Ez a kis patakocska aztán folyt tovább. Isten valahogy így kér mindannyiunktól bebocsátást. Áradásban élünk. Abból a hármas forrásból állandóan folyik az életadó víz. Nem akar önmagában maradni. Nem akar titok maradni. Istent nem lehet bezárni, vagy szeretetét eltitkolni. Túlcsorduló módon van közöttünk. De nem is tör rá az emberre, hanem kis erekként folyik ide is, oda is, és annak, aki befogadja, Életet ad.
Sokszor érzem azt, hogy kiszikkadt világban élünk. Néha még az egyházban is ezt látom: Isten szeretetének kincses ládáján ülünk, és közben grimaszolva, egymást leszólva, fájdalmas arcot vágva éljük az életünket.
Az egyiptomi sivatagban éltek szerzetesek a harmadik-negyedik században. Nagyon sokszor képes módon beszéltek, amit ma is jól megértünk. Közöttük volt egy bizonyos Törpe János, róla írták le a következő történetet: Többször eljött hozzá egy öreg, aki állandóan, mindent elfelejtett. Meghallgatta, hogy mit mond neki, de mire hazaért, nem emlékezett semmire. Aztán elment megint, de alig ért haza, a kunyhójához, megint az történt, hogy semmire nem emlékezett. Aztán nem mert már elmenni ehhez a bizonyos Törpe Jánoshoz, mert nem akarta zavarni. Amikor mégis összetalálkoztak, ő ezt mondta neki: menj el és gyújtsd meg a lámpást! Hozz más lámpásokat is, és azokat mind gyújtsd meg! Aztán megkérdezte, nem okozott e kárt a lámpásnak, hogy meggyújtottál vele másokat? Persze, hogy nem. Ennek a nagyon régi történetnek a tanulságaként azt olvassuk: így kényszerítették önmagukat, hogy egymást megnyerjék a jóra. Fáradhatatlanul bátorították egymást.
Isten lényege ez a túlcsordulás. Sajnos a mi lényegünk sokszor a kuporgatás és a félelem. A Szent Lélek talán ezen a pünkösdön is utat tör felénk, bebocsátást kér, és szeretne kioldani kétségeinkből, bezárkózó félelmeinkből. Adja Isten, hogy legyen erőnk neki igent mondani. Ámen.
ÁLDOTT, SZÉP PÜNKÖSDÖT KÍVÁNUNK!