2015-12-02

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Advent van. Az ember sokszor a lehető legnagyobb hőfokon igyekszik készülni karácsonyra. Pedig a karácsony igazából magától is eljön, és lehet, hogy minél kevésbé akarjuk, minél kevésbé izgulunk amiatt, hogy hogyan is lesz, annál hitelesebbé válik. Most egy olyan faluba látogatunk el, ahol az adventi készülődés nagy közösségteremtő erő is. Minden héten más-más kisközösség gyújtja meg a gyertyát. Kovácsvágás lelkészével, Tóth Tamással először a templomba mentünk el.

Fekete Ágnes: Beléptünk a templomba és itt látok egy feliratot a falon: "Fáradozunk, tulajdon kezünkkel munkálkodván." (I.Kor 4,12) Szép Ige.
Tóth Tamás: Ez a cinterem. Az idősebbek itt ülnek, és innen hallgatják az istentiszteletet.
Fekete Ágnes: Még most is ez a szokás? Nagyon érdekes!
Tóth Tamás: Itt a kovácsvágási templomban láthatjuk a gyülekezet páratlanul egyedi szószékkoronáját, amelyen egy ugró szarvas van. Nem hallottam még róla, hogy bárhol máshol lenne ilyen díszítése a szószékkoronának. Miért éppen ugró szarvas van ott? Erre több történetet is hallottam már. Ez a környék egy vadban gazdag vidék. Ősszel a szarvasbőgést a teraszról hallgatjuk. Nekünk, reformátusoknak egyértelműen a negyvenkettedik zsoltár jut eszünkbe a szarvasról. Van azonban egy olyan magyarázat is, miszerint élt itt a faluban egy tehetős, templomjáró asszony, akinek a férje vasárnaponként elkerülte a templomot, mert inkább a vadászszenvedélyének élt. A felesége hívta, hogy menjen vele templomba, de a férfi csak nem akart. Egyszer aztán mérgében azt mondta a feleségének: akkor megyek majd templomba, ha ott is szarvast látok. Erre az asszony megígértette férjével, hogy megtartja a szavát, majd elkészíttette ezt az ugró szarvasos szószékkoronát egy idős mesterrel. Ezután a férj is járt a templomba.
Fekete Ágnes: A szarvas két hátsó lába rögzítve van, és az első kettő a levegőben, mintha ugrana. Érdekes, búzakalászhoz hasonló szarva van.

Tóth Tamás:Ebben az évben volt a kovácsvágási templom kétszáz éves. 1815-ben fejezték be az építését, és most 2015-ben volt egy nagy ünnepségünk, ahol megemlékeztünk az építőkről. Ez a Hegyköz legnagyobb református temploma, amely négyszázötven fő befogadására képes. Csehsüveges boltozatú a templomunk. A padló kövei pedig a Luterán-bányából származnak. Nagymúltú falu Kovácsvágás, ahol nagyon sok nemes ember volt, ezért Nemeskovácsvágásnak is nevezték. Híres lelkészünk volt, Kálniczky András, aki arról nevezetes, hogy Kazinczy Ferencet ő temette el. A kolerajárvány idején nem akarta senki sem vállalni a temetést, de ez a lelkipásztor a vágási presbiterekkel elvállalta, elmentek, és eltemették Kazinczyt.
Az ötvenes-hatvanas években bizony még tele volt a templom. Régi fényképet mutattak erről nekem is. Az egyik képen a férfiak oldalát lehet látni, de a képen lévők közül már csak hárman élnek. A gyülekezetünk elöregedett. A fiataljaink elmennek. Száznegyvenhatan vagyunk a választói névjegyzékben. Viszont a falu eléggé vegyes, ugyanis a hatszázötven lakosából kétszáz fő a magyarság, és négyszázötvenen vannak a cigány testvérek, akikről jót tudok mondani. Állítólag a mi cigányembereink közül sokan Károlyi gróf zenész cigányainak a leszármazottai. Makkoshotykán laknak a kapás cigányok, akik a környező szőlőbirtokokon és egyéb helyeken dolgoznak. Megvannak a brigádok, és fontosnak tartják a munkát. Vágáson is nagyon fontos a munka. A polgármesterünk szorgalmazza a közmunkaprogramot. Száznegyven-százötven ember dolgozik így, szinte minden családból van valaki ebben. A közmunkások szorgalmát dicséri a mellettünk látható főtér és a kilátó is, amely így készült el.
Fekete Ágnes: Hogyan lehet megszólítani a cigány lakosságot az evangéliummal?
Tóth Tamás: Az itteni lelkészi szolgálatom kezdetén elkezdtünk a kultúrházban egy cigánymissziós alkalmat. Akkor nagyon sok ember megmozdult. Hatvan-hetven ember is eljött egy-egy hétfőn. Nagyon sok volt az érdeklődő, aki eljött, mert szerette a zenét, a gitárt. Most olyan tíz-tizenöt főt tudunk megszólítani.
Fekete Ágnes: Tehát hétfőnként van egy bibliaóra. Istentisztelet még nincs a cigányoknak?
Tóth Tamás: Vannak közöttük, akik eljárnak ide a templomba. A mostani, újbori úrvacsorára egy cigány testvérnő ajánlotta fel az úrvacsorai jegyeket. Örülnék, ha többen jönnének, de valahol az is érthető, hogy nehéz nekik bejönni a templomba. Ráadásul nagyobb részük katolikus, bár hozzánk jönnek kereszteltetni, temetni. Olykor megjelennek az istentiszteleteken, leginkább, amikor úrvacsoraosztás is van. Próbáljuk megszólítani őket. A kis hittanosaim családjait szeretném majd felkeresni a közeljövőben.
Fekete Ágnes: Miért különleges az adventi gyertyagyújtást?
Tóth Tamás: Szeretjük az adventi gyertyagyújtós alkalmakat, amelyeken mindig más csoport, az óvodások, az iskolások, a cigány kisebbség gyújt gyertyát. Ilyenkor olyanok is eljönnek, akik más alkalmakon nem szoktak részt venni.
Fekete Ágnes: Ez a cigányközösség egyfajta integrációja?
Tóth Tamás: Igen. Mind a két faluban Kovácsvágáson, Füzérradványban is jó a kapcsolatunk az önkormányzattal. Nem volt nehéz rájönni arra, hogy túlságosan kicsik vagyunk ahhoz, hogy széthúzás legyen közöttünk.
Fekete Ágnes: Milyen a Hegyköz élete?
Tóth Tamás: Az iskoláink lassan elvesznek.
Fekete Ágnes: Hány falu tartozik ide?
Tóth Tamás: Több, mint tizenhét falu. Most már felső tagozatos iskola csak Pálházán van. Mi még jól vagyunk, mert nálunk van óvoda és alsó tagozat. Sátoraljaújhelyben is lett egy református általános iskola, Sárospatakon is van. Katolikus iskolák is vannak. Összefognak a szülők és többen viszik a gyermekeiket. A feleségem tanár a sárospataki gimnáziumban, ő is mindennap megy. Életben kell maradni. Nehéz lelkészként látni az elfogyó településeket.
Fekete Ágnes: Hát úgy látom, a környéken nagyon sokan a turizmusra álltak rá.
Tóth Tamás: Vannak, akik rá tudtak állni, és vannak, akik nem. A Zemplén sokak számára még nem igazán felfedezett táj, pedig tele vagyunk kastélyokkal, várakkal, kilátókkal, gyönyörű erdei ösvényekkel, helyekkel. Sátoraljaújhely, Sárospatak és Tokaj is rengeteg látnivalót tartogat. Egészen közel van a Vizsolyi Biblia. Egy nagyon gazdag környék vagyunk, de sokan nem tudják, nem ismerik. Viccesen azt szoktam mondani, hogy én ott lakom, ahol mások nyaralni szoktak. Gyönyörű helyen vagyunk. Várjuk az embereket!

Fekete Ágnes: Csak néhány faluval megyünk arrébb. Telkibánya már nem a Hegyköz része, hanem egy keletibb völgyben, az abauji Hegyalján található. Szalay László lelkésszel az Ökogyülekezeti Konferencián találkoztam az elmúlt hétvégén. A telkibányai gyülekezet ugyanis ökogyülekezet, azaz különösen is igyekeznek a teremtésvédelemre odafigyelni. Ez persze nem könnyű egyrészt azért, mert sokan nem értik meg az embert, meg azért sem, mert a saját lustaságunkat is le kell győzni. Szalay Lászlótól először azt kérdeztem: hogyan került Telkibányára?

Szalay László: Az esküvőnk napján, a lakodalmon,a megterített asztalnál odajött hozzánk a püspökhelyettes, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk Telkibányára menni, mert ott most üresedés van. Csodálkoztunk, hogy most ez a nászajándék? Azt mondta akkor, hogy gondolkozzunk el ezen. Úgy döntöttünk, hogy odamegyünk. A gyülekezet is elég bizonytalan állapotban volt. Hét év után elment a lelkipásztoruk, akit nagyon szerettek, és sok reményt fűztek hozzá. Az előző három lelkész mind közel harminc évig volt a gyülekezetben, és ezért furcsa volt nekik, hogy valaki nem onnan megy nyugdíjba, vagy nem ott hal meg. Azzal fogadtak minket, hogy ha nem maradunk, akkor egy szállítójárművet kell venniük, hogy azzal hordják-vigyék a lelkészeket. Így elég nagy nyomás volt rajtunk és tapasztalatlanok is voltunk még. Imádkoztunk, hogy mi legyen. Végül igent mondtunk, úgy hogy azt mondtunk: Addig maradunk, amíg együtt tudunk munkálkodni békességben. Amíg tudjuk egymást segíteni abban, hogy az Isten országát építsük elfogadva a másik erősségeit és gyengeségeit. Ha ez így lesz, akkor letesszük a garast ide, és megpróbálunk hosszútávon Telkibányán szolgálni. Ott maradtunk, és tizenegy éve ott munkálkodunk.
Nagyon szeretjük a természetet a feleségemmel együtt. 2008 táján olvastunk az evangélikusoknál a Teremtés Ünnepéről, láttuk, hogy van hozzá liturgia is. Akkor vívódtunk egy hetet, hogy jó lenne nálunk is megcsinálni, de attól tartottunk, hogy akadályokba ütköznénk. Végül úgy döntöttünk, hogy hagyunk még neki egy kis időt és majd később vágunk bele.
Fekete Ágnes: Ennek szerves üzenete volt számotokra?
Szalay László: Arra gondoltam, hogy az egyházon belül csodabogárnak fognak tartani bennünket.
Fekete Ágnes: Mi az oka annak, hogy ez egy külön témává válik?
Szalay László: Az emberek. Egy olyan térbe kerülünk be, amelynek már szinte semmi köze a természethez. Mindent leaszfaltozunk, beépítünk, és beprogramozunk. Most már arról hallani, hogy lesz okos ház, meg okos város, és okos autó. Nem kellenek már se virágok, se fák, csak az ész kell, és digitális formában való összeköttetés. Erre van szükség. Vannak, akik azt mondják, miért kell kimenni a természetbe elcsendesedni? Ez biztos valamilyen keleti misztika. Hozzám ez mindig közel állt. Nem kell a Bibliától elszakadni. Próbáljuk több hangszeren, vagy több módon megszólaltatni a hitünket, és az Istennel való kapcsolatunkat.
Fekete Ágnes: A természet nagyon különleges temploma az Istennek.
Szalay László: Ihletett hely. A madarak csicseregnek és a fák levelei között beáramlik a fény. Ez egy olyan helyszín, ahol a lélek egy emelkedettebb állapotba kerül. Amikor eleink templomokat építettek, úgy festették a csodálatos kazettákat a természeti világ képeivel, állatokkal, növényekkel, hogy a hívő embernek olyan benyomása legyen, mintha a természetben lenne, amely közelebb viszi az Istenhez. A kátéban is ezt tanítjuk, hogy Isten kijelenti magát a természetben is, tehát a hitvallásunkban benne van, hogy a természet az általános kijelentés egy formája. Először gátlásosak voltunk, de 2010-ben mégis hozzáláttunk, és szerveztünk egy teremtésvédelmi alkalmat. Pályázatot írtunk ki a gyerekeknek, a sportpályát megtisztogatták a szeméttől, és rajzokat is készítettek. Akkor Kodácsy Tamás felhívott és akkor mondta, hogy van egy teremtésvédelmi kezdeményezés az egyházban, és milyen jó lenne, ha ezt többen együtt csinálnánk. Én nem gondoltam, hogy olyan különleges dolgot csináltunk volna, csak azt tettük, ami a szívünkben volt. Tamás azonban hívott, hogy most alakul egy csapat, amelybe jó lenne, ha én is beszállnék. Csak ámultam, mert előtte nem dolgoztunk együtt semmiben Tamással. Hívott, hogy menjek el vele Skóciába egy tanulmányútra. Akkor volt pici az első lányunk. Először szabadkoztam, de végül igent mondtam, és elmentünk. Az Ökogyülekezeti Mozgalom akkor még nem létezett, de már kezdtünk szerveződni. Azóta ebben a munkacsoportban dolgozom én is. Abban is lehet öntudata a gyülekezetnek, hogy a gyülekezeti tagok igenis ezt csinálják. Komposztálnak, szelektíven gyűjtik a hulladékot… Azt gondoltam, hogy nemcsak a rossz, de a jó példák is lehetnek ragadósak. Azonban voltak olyan emberek, akiket valahogy kirázott ettől a hideg. Aztán lassacskán rájöttem, hogy miért. Mert ez egy nagy felelősség. Hiszen, ha egy gyülekezet öko, akkor a gyülekezet tagja hogyan vigyen műanyag koszorút a sírjára? Rossz lelkiismeretet kelthet az emberekben, hogy ökogyülekezet vagyunk. Rájöttem, hogy egyes gyülekezeti tagoknak túl sok volt, hogy ökogyülekezetté váltunk, mert ugyan rájuk is érvényes, azonban nem tudtak minden egyes gondolattal azonosulni. Ezért értetlenségként jelent meg náluk, hogy miért kell ezzel foglalkozni? A lelkész menjen fel a szószékre, prédikáljon, temesse el a halottakat, keresztelje meg a gyerekeket, néha mondjon el egy ünnepi beszédet, menjen el az iskolába, tartson hittant, de hogy ilyen ökodolgokkal is foglalkozzon, az már túlzás. De 2010 óta folyamatosan tevékenykedünk ebben. Minden évben több dolog van. Cikkek is jelentek meg rólunk, és a Duna tévé is forgatott nálunk.
Fekete Ágnes: Végülis minden ellenére szívósan csinálod?
Szalay László: Igen, lehet ezt mondani. Ahhoz képest, hogy milyen pici közösség vagyunk, például a Teremtés Ünnepére ebben az évben is nagyon nagy programot készítettünk. Volt benne kerékpár túra, a "Tekerj a felebarátodért!". Vendégeink voltak Sárospatakról. Vasárnap pedig egy istentisztelettel zártuk az ünnepet, ahol értékeltük a gyülekezet által kiírt "Kerékpáros prédikátor" elnevezésű pályázatot. Arra gondoltunk, hogy emlékeznünk kell a régiekre, akik még nem motorral vagy szolgálati autóval, hanem biciklivel járták a körzetet. Akkor, amikor esőben, sárban kerékpárral közlekedtek, nem az öko volt a lényeg, hanem, hogy eljussanak egyáltalán oda, ahol várták őket. A klímacsúcs kapcsán azon is elgondolkodtunk, hogy a kerekezés egyfajta demonstráció az ellen a világ ellen, ami felé haladunk. Érdekes kérdéssé vált, hogy vajon föl tudjuk-e úgy díszíteni a kerékpárjainkat, hogy azokon látszódjék, hogy Isten szolgálatába állított járművek. A pályázaton lehetett indulni rajzokkal és kerékpáros imádságokkal is. A pályázatra többen jelentkeztek "külsősök", mint helyiek. Az ország különböző pontjairól jelentkeztek emberek, sőt a határainkon kívülről is érkeztek pályázatok.
Fekete Ágnes: Azt azért el kell mondanunk, hogy Telkibánya az ország egyik legszebb faluja.
Szalay László: Ez így igaz! Régtől fogva a turisták célpontja Telkibánya, így komoly idegenforgalma van. A településen wellness hotel és apartmanok találhatók, és négy étterem közül is választhat a látogató. Telkibányára régebben is jártak bakancsos turisták, de idejártak a legfelsőbb vezetők is vadászni. Ez megmaradt mára is. Mostanában van egy hatalmas réteg, akik bemennek egy szállóba és ott töltik el az időt, nem mennek sehová, lubickolnak, napoznak, masszázs van. Már ez a réteg is jár Telkibányára.
Fekete Ágnes: A templomban is érződik a turizmus hatása?
Szalay László: Van egy vállalkozó a településen, aki nagyban foglalkozik idegenforgalommal. Szálloda, apartman, öko kalandpark. Ő például támogat minket nemcsak a templomfelújításban, hanem például úgy is, hogy a Teremtés Ünnepe rendezvényei, és más alkalmak is, nála voltak. Vannak olyan Telkibányán élők, akik még nem voltak ebben a szállodában, de mivel egyházi rendezvényre hívtuk őket eljöttek. Volt például egy olyan rendezvénysorozat Telkibányán, amely az idegenforgalomra épült és ebbe bevonták az egyházat is. Kitelepedtünk a falunapon a többi sátorral együtt, a vendégcsalogató program végén pedig a templomban tartottunk egy ökoistentiszteletet. A prédikációba beépítettem egy természetfilm részletét, amelyet ott levetítettünk. A végén pedig egy csengettyűs koncert volt. Rengetegen eljöttek erre az istentiszteletre. Még politikusok is, akik ott nyaraltak. Egyébként, hogy vasárnaponként bejönnek-e a templomba az itt nyaraló vendégek? Egy nagyon kis hányada. Az elmúlt vasárnap például egy háromgyerekes család volt ott Kisvárdáról. Mindig szoktam egy-két szót váltani a vendégekkel, akik nem vendégek, mert bárhol bemehetünk egy templomba, ott nem vagyunk vendégek, mert oda hazamegyünk.
Fekete Ágnes: Az ökoteológia a gondviselő Istenre mutat. Hogyan tudod ebben Krisztust megmutatni?
Szalay László: Nehéz belevinni Krisztust ebbe? Biztosan lehetnek hangsúlyeltolódások. Legtöbb ember volt már templomban, és azt akartam, hogy amikor bejönnek, észrevegyék, hogy ez más. Az, amit egyébként ismer, de egy kicsit mégis más. Például, amikor arról az Igéről prédikálok, hogy ne hagyjuk el az özvegyeket és az árvákat, akkor annak van ökológiai mondanivalója is: Mert hogyan lettek árvák és szegények az emberek, minek a következtében kerültek sokan az utcára? Azért, mert egyesek kapzsik voltak. Merjük észrevenni ezeket az üzeneteket az Igéből, és ha három-négy mondatban elhelyezzük ezt az igehirdetésben, akkor kitágítottuk a látókört.
Fekete Ágnes: Egy érdekesség még, hogy Telkibányán a templom körül van a temető.
Szalay László: Az arany- és ezüstbányászat idején, amikor Telkibánya a virágkorát élte, ez egy megerősített hely volt, egy erődítmény, egy vár. A templom is egy vártemplom. Ez maradt meg mementóként az utókornak. Mondják az ottaniak, hogy bezzeg a többi bányavárosban, a szép emlékek maradtak meg, nekünk meg csak a templom. De mi ennek örülünk. Abban az időszakban ez a terület volt a város központja. Itt volt a templom, a temetőkert és a piac is. Itt élték az emberek a mindennapjaikat. Egyáltalán nem zavarta őket a temetőkert. Ma már más a helyzet. Többen ott tartják a lagzijukat Telkibányán és kérik, hogy a helyi lelkész kérjen áldást rájuk. Egyszer jött egy család terepszemlére, akkor az örömanya könnyezve mondta: "az én lányom nem kérheti itt az áldást, mert temetőn kell keresztül menni a templomba." Ennyire eltávolodtunk. Ezzel sem akarunk szembenézni. Pedig a házassági esküben benne van a halál is. Nem akarnak ezzel foglalkozni.
A reformáció idejében kezdték el ezt a különleges sírjelet, a gombfát készíteni. Ez nem kopjafa. A kopjafa négy oldalról, minden oldaláról olvasható. A gombfa nem olvasható, csak a fejéről. Azt fejezi ki, hogy az elhunyt milyen nemű, korú és családi állapotú volt. Különleges a temetőkert olyan szempontból is, hogy a sírok úgy helyezkedtek el, hogy mindegyik a templom tornya felé nézzen. Ez a szerkezet igaz volt még régen a településre is. Amíg a hegyen voltak az épületek, úgy építkeztek, hogy a templom felé nézzenek. Ez nagyon izgalmas dolog!
Fekete Ágnes: A templom a falu legmagasabb pontja?
Szalay László: Két hegyoldal is van, mivelhogy völgyben vagyunk. Ez egy magas pont. Nagyon izgalmas az, hogy odajárnak a vadak. Ez a helyieket nagyon bántja, mert lelegelik a virágokat, de mégiscsak szívet melengető dolog az, hogy a természet ölelésében az erdő közepében vagyunk. A jószágok, szarvasok, őzek, mókusok, borzok ott élnek a környezetünkben, és nem félnek tőlünk. Régen ugyanúgy volt csapása az őznek, mint az embernek. Akkoriban nem autóval jöttek fel a hegyre a fáradt lábú emberek, hanem megmászták a hegyet, és kialakították saját ösvényeiket. Telkibánya nagyon nagy kiterjedésű település. A különböző részekről különböző ösvényeken jöttek az emberek a hegyre. Volt az embereknek ösvényük, és volt a vadaknak. Az emberek ösvénye eltűnt. Már nem járnak az ösvényen, de a vadak még járnak.

Hírek
Ötödik éve rendezik meg az Öt Templom Adventjét, ahol együtt ünnepelnek az emberek vallási hovatartozástól függetlenül december végéig Győr-Újváros templomaiban. Többek között ma 17 órakor Kálmán István lelkipásztor tart előadást Ahogy a Biblia a költők lelkét megeleveníti címmel a Kossuth utcai református templomban.

Adventi zenés istentiszteleteket, áhítatokat tartanak szerte az országban december 6-án, advent második vasárnapján. Többek között 10 óra 30 perckor Pócsmegyeren a Sziget Hangja Kórus szolgálatával, 18 órakor Kuzsner Péter orgonajátékával Budapesten, a Kálvin téri templomban.

A Találkozás a központi témája annak az adventi együttlétnek, amelyet december 4. és 6. között tartanak Balatonszárszón, az Soli Deo Gloria Központban.

A Lelkiségi Esték keretében Varga Gyöngyi tart előadást a régiekkel összekötő zsoltárokkal való imádságról december 8-án, kedden 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Tizedik alkalommal szervezik meg december első vasárnapján a Kárpát-medencei Imanapot, amelynek háttéranyagát és liturgiáját idén a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Nőszövetsége készített elő. Debrecenben például 15 órakor kezdődik az imaalkalom a Nagytemplom imatermében.

Evangélizációs hetet tartanak Végh Tamás szolgálatával december 7. és 11. között esténként fél hét órai kezdettel Budapesten, az Újpest-Belsővárosi gyülekezet templomában.

Bibó István filmjét mutatják be, majd a vetítés után ifjabb Bibó István beszél édesapjáról, nagyapjáról, Ravasz Lászlóról és saját életéről december 2-án, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Biblia Múzeum kiállítótermében.

Johann Sebastian Bach két kantátáját mutatja be a Lutheránia Ének és Kamarazenekar a Kelenföldi Barokk Esték adventi hangversenyén december 5-én, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utcai református templomban.

Hajtmann Ildikó a világ zeneirodalmának legnépszerűbb dalaiból válogatva ad koncertet december 5-én, szombaton 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban.

A 21. Keresztyén Karácsonyi Könyvvásárt rendezik meg december 4-én és 5-én, pénteken és szombaton Budapesten a Lónyay utcai Református Gimnázium és Kollégiumban. (IX. Kinizsi u. 1-7.)

A református cigány fiatalok életéről szóló, Országodba befogadtál című könyv bemutatóját tartják december 8-án, kedden 17 óra 30 perctől Budapesten, az ADNA Café-ban.

A Ráday Múzeum új tanulmányi raktárának. ötvösműhelyének és foglalkoztató termének avasát tartják december 3-án, csütörtökön 15 órakor Kecskeméten, a Szabadság tér 7. szám alatt.

In memoriam Szász Károly címmel nyílik időszaki kiállítás december 8-án, kedden 15 órakor Kecskeméten, a Ráday Múzeumban.

Fekete Ágnes áhítata:

"Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket." János 10,3

Advent van. Keresztelő János a Bibliában az a személy, aki ennek az időszaknak nagy jelképe. Azt olvassuk róla, kiáltó hang volt a pusztában. Előre elmondta, szertekiáltotta, hogy jön az Úr, fel kell rá készülni. Összevisszaságban, értetlenségben nem halljuk meg az Ő szavát.
Hasonló üzenete van János evangéliuma szép allegóriájának, amikor úgy írja le Jézust, mint jó pásztort, mi pedig a juhok vagyunk, akik megismerik gazdájuk hangját.
Elképzelem azt az aklot, ahol megjelenik a pásztor. Kinyitja az ajtót, beárad a fény, majd megszólítja az állatokat, és azok ösztönösen mennek utána. Az első a fény, azután jön a hang. Ezt a sorrendet nem lehet felcserélni. Nagyon sok embert ismerek, aki mindenáron ki akarják bogozni az élet bölcsességét, kutatják, keresik az igazi hangot, mégis állandó bizonytalanságban élnek. Isten felgyújtja szívünk világosságát. Először szeretetével jön el. Az első üzenete az, hogy egyáltalán meglátom, hogy az életemet valahonnan valahova tereli. Mindent megelőz az, hogy kapcsolatba lépek vele, talán mellé kuporodom, talán sírok neki, talán hálát érzek, de jelen vagyok a számára. Eljön a fény.
Karácsony szép jelképe az adventi koszorú. Egyre több gyertyát gyújtunk meg rajta hétről hétre, és egyre világosabbá, áttetszőbbé tesszük az életünket így. Egy gyertya még valószínűleg nem világítja be a szobát. De a négy majd igen, és akkor eljöhet a hang is. Isten szava teret kíván magának. Ki kell egyengetni a dolgokat. Szembe kell nézni a tükörrel. Meg kell vizsgálni magunkat a fényben ahhoz, hogy eljöhessen a hang.
Olyan érdekes valósága az életnek, hogy a fény nem terjedhet egy labirintusban. A hang még csak visszaverődik a falakról, sokkal nagyobb eséllyel eljut a belső folyosókba is, de a fény nem tud ezeken az akadályokon áthatolni. De ha valakinek kiabálunk ilyenkor, hogy gyere erre, meg menj arra, valószínűleg nem segítünk ezzel, sőt, talán még jobban belegabalyodik a labirintusfolyosóiba. Előbb fényre van szükség ahhoz, hogy a hang segítsen. A fény egyenes, tiszta áradására. Ha kiegyengetjük életünk görbeségeit, ha egyszerűbbekké válunk, ha az igeneink jobban igenek lesznek, és a nemek világos nemek, akkor a fény könnyebben terjed körülöttünk és bennünk. Ha mindig visszamegyünk bánatainkban ahhoz a nagy Igenhez, amely Istennel köt össze minket, akkor könnyebb lesz a kicsi dolgokban is az egyenesség. Bárcsak eljönne szívünkbe az Isten fénye karácsonykor! Ámen.