2016-06-29

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Nyár van, gyerekeink mindenféle táborokban vannak. A református egyház legtöbb közössége szervez hittanos táborokat lelkes segítőkkel. Ma Diósdra látogattunk el egy ilyen táborba, amely a múlt héten zajlott. De először hallgassuk meg dr. Szűcs Ferencet, aki az Apostoli Hitvallás következő mondatáról, a Hiszek Szentlélekben kezdetű mondatról beszél.

Szűcs Ferenc: A Lélek nem valami, hanem valaki, isteni személy. 381-ben a konstantinápolyi zsinaton minden akkori félreértéssel szemben ezt úgy fogalmazta meg az egyház, hogy a Szentlelket az Atyával és a Fiúval együtt imádjuk és dicsőítjük. Nagyon érdekes, hogy nem dogmát fogalmaztak meg a Lélekről, hanem doxológiát, istendicsőítést. Az Újszövetségben a Szentlélekhez leginkább a lélekközösség kifejezés kapcsolódik. Tudniillik ez a Szentlélek legfontosabb tulajdonsága, hogy kapcsolatot teremt az Atya és a Fiú között, de a közösség egyben közlés, kommunikáció is. Csak a Szentlélek tudja számunkra a Názáreti Jézus igazi istenségét kijelenteni. Csak általa mondhatjuk, hogy Ő az Úr az Atyaisten dicsőségére. Általa szólíthatjuk meg Istent Atyának.
Fekete Ágnes: Az Atyát mindenki érti. A Megváltót is értjük, hiszen kellett valaki, aki ezt az óriási űrt betölti, amely az ég és a föld között van. Azonban a Szentlelket nagyon nehéz megérteni.
Szűcs Ferenc: Ez így van. A Szentlélek bekapcsol minket és az egyházat a Szentháromságisten közösségébe. Ehhez a kapcsolathoz azonban egy belső átalakulásra van szüksége az embernek, amelyet az Újszövetség újonnanszületésnek, vagy felülről születésnek nevez. Pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe egybeesett a Sinai törvényadás ószövetségi ünnepével, amelynek a középpontjában a Tízparancsolat két kőtáblájára írt törvény áll. A pünkösdben annak az Újszövetségnek a beteljesedését látták az apostolok, hogy Isten a külső törvényt nem kőtáblára, hanem a szívünk belsejébe írja bele.
Fekete Ágnes: Ez a jelentősége annak, hogy éppen pünkösdkor történt mindez?
Szűcs Ferenc: Igen, ezért kapcsolódik össze a pünkösd ószövetségi ünnepével. Itt már nem csupán néhány kiváltságos ember töltekezhetett be a Szentlélekkel, mint az Ószövetségben, hiszen a Szentlélek munkálkodott régen is, hanem azt olvassuk, hogy még a rabszolgák és rabszolgalányok is kaphatták a Lelket, tehát nem volt társadalmi előfeltétele. Ez egyúttal jele, zsengéje volt az új teremtés kezdetének is. Ahogy a teremtéstörténet leírásában Isten Lelke lebegett a formálódó kozmosz felett, úgy a Szentlélek elkezdi ennek a világnak a káoszában a szép rend, az új teremtés munkáját. Ennek a sorrendje azonban fordítottja az első teremtésnek. Ott az ember jelenik meg utoljára a számára berendezett világban, itt pedig az újjáteremtett emberek, pontosabban az első új ember, Jézus Krisztus, akire leszállt a Szentlélek, és általa lett Messiás. És azok az emberek, akiknek a gondolkodása, embersége, mint a fa vagy a szőlőtőke gyümölcse jelez valami új ízt, jelzi az új teremtés kóstolóját.
Fekete Ágnes: De a Szentlélek az egész teremtésre hat, nemcsak az emberre.
Szűcs Ferenc: Így van! Isten az egész teremtett világot meg fogja újítani, de ennek az új ember, a Krisztus és a krisztusi új ember az első zsengéje. Mi vagyunk a Lélek zsengéjének birtokosai! Mi vagyunk az új teremtés emberei. Pál apostol úgy látja, hogy ez a szenvedő teremtett világ, amelyiknek az ökológiai krízisét éljük most át, azokra az istenképű emberekre, Isten fiainak a megjelenésére tekint, akik neki reménységet adnak, hogy meg fog szabadulni a pusztulástól, az értelmetlenségtől, az Isten új teremtésére. Erre a gyümölcsre a mi nemzedékünknek is igen nagy szüksége van, amit Pál apostol úgy mond, hogy a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Fekete Ágnes: Óriási kérdés itt a lélek és a szellem szó. Nagyon sokan vitáznak azon, hogy nem igazán jó a lélek szó, és azt mondják, hogy Szentszellem. A mai napig is több egyház ezt a szót használja.
Szűcs Ferenc: A magyar nyelvnek értelemváltozásai következtek be. A szellem és a lélek is foglalt szó. A szellemiség inkább az intellektuális dolgokra utal a felvilágosodás kora óta. Még régebbi időben pedig egyszerűen valami mitikus babonás dologra, a szellemek megjelenésére. Gondolom, ha nem is pontos kifejezés a lélek, mégis ez a legjobb. A lélek, bármennyire is nem az emberi lélekre gondolunk most, a lélegzettel függ össze. Mégis valami olyan belső dologgal, amely a Szentlélek görög szavára, a fuvallatra, szélre utal, ez a szó a "pneuma".
Fekete Ágnes: Igazából a lélek és a "pneuma" képileg közelebb áll egymáshoz. Azonban a "psziché" miatt van gond, hiszen például a pszichológia alatt egészen mást értünk.
Szűcs Ferenc: Így van! A lélek azonos alakú szó, mert a lélekkel fejezzük ki a "pszichét" és a "pneumát" is. A psziché inkább az érzésvilágot jelentette, vagy bizonyos értelemben még a gondolkodást, a "núszt" is. A "pneuma" pedig az ember belső tájékozódását a túlnani világhoz való viszonyát jelentette.
Fekete Ágnes: Amikor magyarul a szellemtudományokról beszélünk, az inkább a pszichéhez kötődik.
Szűcs Ferenc: Így van! Meg az értelemhez, az értelmes gondolkodáshoz.
Fekete Ágnes: Meg is cseréltük magyarul a szavakat.
Szűcs Ferenc: Így van!

Fekete Ágnes: Most Diósdra látogatunk el, Pogrányi Károly lelkészt, hitoktatókat, önkénteseket és elsősorban gyerekeket hallgathatunk majd!

Táborozó gyermek: Ezt egy történethez csináljuk. Nem tudom, hogy hívják, akiről tanultunk.
Táborozó gyermek: Gedeon.
Fekete Ágnes: Gedeon. Miért csináltok présházat Gedeon történetéhez?
Táborozó gyermek: Mert Gedeon egy présházban csépelt, és Isten elküldött hozzá egy angyalt, aki úgy szólította meg, hogy erős harcos, mert majd ő fogja megmenteni a népet.
Fekete Ágnes: Így is történt?
Táborozó gyermek: Igen. Az angyalon keresztül üzent Isten. Azt mondta, hogy Gedeon majd meg fogja menteni a várost. Ő fog küzdeni, de Isten segíteni fog neki.
Fekete Ágnes: Gedeon mit mondott erre?
Táborozó gyermek: Ő nem gondolta azt magáról, hogy erős harcos, és erre képes lenne. De Isten azt mondta, hogy vele lesz.
Fekete Ágnes: Hogyan vonatkozik ma ez rátok?
Táborozó gyermek: Hogy Isten mindig velünk van.
Fekete Ágnes: Ez tényleg így van?
Táborozó gyermek: Igen. Így van. Például az iskolában, ha történik valami, elesünk vagy ilyesmi. Segít nekünk a nehézségekben.
Fekete Ágnes: Például miben?
Táborozó gyermek: Hogyha dolgozatot írunk, vagy dönteni kell egy dologban.
Fekete Ágnes: Mit fogsz csinálni nyáron?
Táborozó gyermek: Nagyon sokat szoktam játszani. Most például van egy barátom.
Fekete Ágnes: Itt barátkoztál meg vele?
Táborozó gyermek: Igen.
Fekete Ágnes: Mit csinálsz most pontosan. Egy présházat?
Táborozó gyermek: Igen. Jégkrém-pálcikákból.
Fekete Ágnes: Hol használják ezt az életben?
Táborozó gyermek: Elfelejtettem a nevét.
Táborozó gyermek: Az orvosnál, hogy megnézzék a torkunkat.
Fekete Ágnes: Mi ez?
Táborozó gyermek: Spatula. A spatulákat összeragasztjuk.
Fekete Ágnes: Hogyan ragasztjátok össze?
Táborozó gyermek: Faragasztóval.
Fekete Ágnes: Keresztbe rakjátok a spatulákat?
Táborozó gyermek: Igen.
Fekete Ágnes: Amikor készen van ez a lap, mit csináltok?
Táborozó gyermek: Három-négy lapot összeragasztunk, és kartonpapírból lesz a teteje.
Fekete Ágnes: Mindenkinek lesz egy saját présháza?
Táborozó gyermek: Igen.

Fekete Ágnes: Elmondod, hogy mi van ide rajzolva?
Táborozó gyermek: Onnan indul, és ott a cél, ahová a csigák meg a katicák mennek.
Fekete Ágnes: Ezek a gyerekek, akik itt vannak?
Táborozó gyermek: Igen. Oda van írva a nevük. Az enyém az a kék csiga.
Fekete Ágnes: Miért vagy csiga?
Táborozó gyermek: Azért mert fiú vagyok. Csak a lányok vannak katicából. A testvérem is itt van, ő katica.
Fekete Ágnes: Mi van oda kiírva?
Táborozó gyermek: Krisztus a csapatkapitány.
Segítő: A gyerekeknek azt szeretnénk mutatni, hogy ne hagyják abba azt, amit tesznek, és kitartsanak a feladataikban.
Fekete Ágnes: Ebben a csoportban hányadikosok vannak?
Táborozó gyermek: Első-másodikosok.
Fekete Ágnes: Első, második, és még kisebbek is?
Segítő: Igen. Csinálnak kis temperafoltokat, hogy ki tudják majd festeni a talajt, és akár kis virágokat csináljanak rá. Titokban kellett Gedeonnak csépelnie a búzáját, ezt próbáljuk a kézimunkán is bemutatni.
Fekete Ágnes: Gimnazista vagy?
Segítő: Nem. Hetedik osztályba járok.
Fekete Ágnes: Már segítőként vagy itt? Ez nagyon jó!

Fekete Ágnes: Gyorsan beleugrottatok a nyárba. Egy nap alatt.
Pogrányi Károly: A tanév lezárásához most idén nem tartottunk külön istentiszteletet, így ez a tábor köti össze a tanévet a nyárral. Én pedig úgy zártam le ezt az évet, hogy elmentünk négy nap szabadságra nagycsaládosként a feleségemmel és a három gyerekemmel. Nekem ez jelentette a feltöltődést. A kimerítő tanév után így gyűjtöttünk lelki erőt a táborokhoz. Nagyon fontos a szervezési csomag, hogy minden meglegyen előre, de a lényeg, hogy kicsattanó, túláradó, valós örömmel, szeretettel tudjuk szeretni őket. Év közben azért ez a csomag elhasználódik. Így hogy pihentem, tudok arra figyelni, hogy az Istentől jövő szeretetet tudjuk közvetíteni. Szeretnénk bátorítólag, elfogadólag szólni a gyerekekhez, hogy valamiképpen otthonuk legyen az Isten maga. Akárhova megyünk, őt keressük, azt a valakit, aki a biztonságot jelenti. Félelmetes számomra, amit az iskolákban tapasztalok, hogy lelki értelemben hihetetlen nagy a sárdobálás a gyerekek között. Kiközösítik, kizárják egymást nagyon könnyen. Nagyon megterheltek ezekben a játszmáikban. A táborban szeretnénk kinyitni a szíveinket, hogy Isten töltse meg. Jó lenne, ha csatornaként működne a tábor, ahol Istenből minél többet kaphatnának a gyerekek. Én egy ifitáborban tértem meg. Egy hét nem tűnik soknak, de az életem megfordult egy hét alatt. És most, Isten kegyelméből van feleségem és három gyerekem. Ahogy idősödöm, egyre jobban látom, hogy nincs senki más, aki megtarthatná az embereket és a családokat. Minden elfogy, és Isten kegyelméből vagyunk, akik vagyunk. Ez a legnagyobb kincsem, és ezt szeretném a gyerekeknek továbbadni: Jézus Krisztusban szeret minket Isten. Nemhogy egy évre, egy életre elég lehet, ez az indulás. Ezt gondolom, hogy az otthonom az Isten.
Fekete Ágnes: Hogyan tapasztalod, megérzik ezt a gyerekek?
Pogrányi Károly: Azt látom, hogy szeretnek visszajárni. Megölelnek bennünket. Ez jól esik nekünk is. Van, akivel egész évben nem találkozunk, de amikor jön a táborba, szinte ott folytatja, ahol abbahagyta. Amikor idekerültem, elsősök volt akazok a gyerekek, akik most ötödikesek. Őket már Diósjenőre visszük táboroztatni az ifis táborba. Akikkel gyerekkorukban foglalkoztunk, most itt vannak Segítőként, reggel negyed nyolctól ötig itt szolgálnak, és mindent megcsinálnak zokszó nélkül. Volt már olyan, aki előtte nem volt gyerekek között, de a végén úgy ment el, hogy az megfordult a fejében, hogy valami ilyen pályát választ.

Fekete Ágnes: Mi a hét témája?
Pogrányi Károly: "Vigyázz! Kész! Rajt!" a címe ennek a KOEN anyagnak, amely kapcsolódik a labdarúgó Európa-bajnoksághoz. Állj be te is Isten csapatába! Van egy keretjáték, amit az ifisek játszanak. Ebben a fociedző csapatkapitányt keres.A szövegben az szerepel, hogy nem mindenki Ronaldo, de mi ezt úgy mondtuk, hogy nem mindenki Dzsudzsák! Ide Dzsudzsák kell nekünk! A keretjáték egy előre megírt focis történet.
Fekete Ágnes: Ez egy allegória, gondolom.
Pogrányi Károly: Így van! Állj be Isten csapatába! Kicsit a játékszabályokról is van szó benne, aztán hogy milyen lehetőséget állít Isten ebben a csapatban elénk. A vezérige, a szeretet nagy parancsolata, erre hív meg Isten, hogy a szeretet nagy történetét járjuk be. Nagy edzését, meccsét, mérkőzését, életen át tartó feladatát adja elénk.
Asbóthné Gál Anikó: Református hittanoktató, diakónus vagyok. Ez egy motiváló hét. Arra szeretnénk a hét végéig eljutni, hogy milyen jó Krisztushoz és egymáshoz tartozni. Szükség van a közösségre! Ezért volt a mai témánk az, hogy állj be Isten csapatába! Ez az első, minden itt kezdődik. Azonban, ha nem tudjuk, hogyan játszunk, akkor csak káosz lesz a játékból. Ezért ismerjük meg a szabályokat! A nagy parancsolatra és a samaritánus történetére épül a tanítás. A harmadik napunk: ha már tudjuk a szabályokat, de még mindig nem tudjuk, hogy mennyi ideig tart, akkor csak kifulladás lesz belőle. Ezért oszd be jól az erőd! Mária és Márta történetével próbáljuk ezt érzékeltetni. A negyedik napunk pedig az, hogy hogyan lehet itt elsőnek lenni. Nagyon nem úgy, ahogyan ezt a világban látjuk. Isten sorrendje egészen más. A Zebedeus-fiak a történetén keresztül fogjuk ezt megnézni. A célba érés napja az ötödik, ahol a hithősök alapján nézhetjük meg, hogy milyen jó célba érni, Istennel és egymással is közösségben lenni. Így áll fel ez a "Vigyázz! Kész! Rajt!" motivációs táborunk.

Fekete Ágnes: Szomorú események történtek az elmúlt héten, június 21-én. Kárpátalján, Erdélyben és Tiszántúlon is néhány falu házai óriási jégkárt szenvedtek el. A Református Szeretetszolgálat általános gyűjtést hirdetett ebből az alkalomból, hiszen teljesen reménytelen az, hogy önerőből a károkat orvosolják. Kérik a reformátusokat, hogy a július 3-i perselypénzeket erre a célra szánják! (bankszámlaszám: 11738008-21184022) Most Kutyfalva lelkészével, Lukács Vilmos Istvánnal beszélget Almási Bea. Náluk június 19-én volt ez a jégverés.

Lukács Vilmos István: Vasárnap estefelé volt egy ötperces vihar, amely után még öt percig esett az eső, de ez bőven elég volt arra, hogy a faluban óriási károkat tegyen. A templom sisakját leszedte, kifedte a templomot, parókiát, úgymint több száz házat a faluban és a környező négy-öt faluban. Jégeső is volt. Rengeteg csapadék hullott. Állítólag harmincegy liter per négyzetméter esett le a tíz perc alatt.
Almási Bea: Megsérült valaki a falubeliek közül? Vagy inkább csak anyagi kár keletkezett?
Lukács Vilmos István: Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy nem sérült meg senki. A vihar után láttuk azt, hogy ha valaki az utcán lett volna, egyszerűen esélytelen lett volna, hogy megmeneküljön. Az utat beborították a cserepek, a gerendák, a szerkezeti darabok. Ezért nagyon nagy csodának látjuk azt, hogy nem történt senkinek semmi baja.
Almási Bea: Hogyan néz ki most a település?
Lukács Vilmos István: Még lehet látni egy-egy házat, amelyiknek a cserepei nincsenek visszatéve. Cseréptörmelék-kupacokat lehet látni a házak előtt. Az emberek lassan takarítgatják, igazgatják, most már a gazdasági épületeiket, hiszen a legtöbben onnan próbálták levenni a cserepet, hogy a házukat tudják menteni.
Almási Bea: Mi a helyzet a templommal és a parókiával?
Lukács Vilmos István: A templomban történt a legnagyobb kár. A parókiát is kifedte a vihar, és teljesen elázott. A torony még mindig fedetlenül áll. Az egy hosszabb távú terv, hogy visszakerülhessen a teteje.
Almási Bea: Mi az, ami segítséget jelenthet önöknek? Mivel tudnának segíteni az emberek?
Lukács Vilmos István: Az anyagi támogatás az, amely segítségünkre lehet, hiszen most rengeteg lesz a kiadás a különböző tervekre, munkálatokra. A környékbelieket kérjük a kétkezi segítségre. Ezt igyekezünk minél szervezettebben intézni. Egyelőre a törmelékeket még nem lehet eltakarítani a templomtól, ameddig a műemlékvédelem fel nem méri a helyzetet. Ha valaki szeretne segíteni, akkor figyelje a Lukács Vilmos István facebook oldalt, és amint lehet a Kutyfalvi Református Gyülekezet oldalt is igyekszünk megalapítani. Egyelőre erre még nincs idő, mert rengeteg a munka.

Hírek:
Huszadik nemzetközi presbiteri konferenciáját rendezi meg a Magyar Református Presbiteri Szövetség július 1. és 3. között Miskolcon, a Lévay József Református Gimnázium és Kollégium dísztermében. A konferencia témája: A református presbiter hitvallásos felelőssége.

Tanévzáró ünnepi közgyűlését és diplomaosztóját a Pápai Református Teológiai Akadémia július 2-án, szombaton 10 órakor tartja az Akadémia Dísztermében.

A Kárpát-medencei Református Középiskolák XXI. találkozóját rendezik meg július 3. és 6. között Tatán.

Konfi+ konferenciát rendeznek Konfirmáció. Gyülekezet. Iskola címmel augusztus 14. és 17. között a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. Július 10-ig várják a jelentkezéseket. (https://drive.google.com/open?id=1p4iL5Gz9Kw3g6q2oG_yZEUJC6WgFFsux-P7gtjOhQHk )

A Kárpát-medencei Református Egyházak közös képviseleti testülete a Generális Konvent elnökségi és plenáris ülését július 1. és 6. között tartja Kassán.

Tizenötödik alkalommal rendezik meg a Református Énekek hangversenyt július 2-án, szombaton 19 óra 30 perctől Budapesten, a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A koncerten a 370 fős Kárpát-medencei Egyesített Kórus énekel.

Mészáros János Elek ad koncertet július 3-án, vasárnap 18 órakor Ónodon, a református templomban.

Hagyományőrző Péter-Páli Aratónapot tartanak szabadtéri istentisztelettel, aratóbemutatóval, népzenével és kézműves foglalkozásokkal július 3-án, vasárnap 9 órától Ácson, a Malom-tónál.

A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet július 2-án, szombaton rendezi meg a Lendület elnevezésű találkozóját Tiszapéterfalván.

Istentisztelet-közvetítés lesz Fekete Károly tiszántúli püspök igehirdetésével július 3-án vasárnap 10 órakor a Kossuth Rádióban. A Duna Televízióban ugyancsak július 3-án, vasárnap 11 órakor a REND záró istentiszteletét közvetítik felvételről Steinbach József dunántúli püspök igehirdetésével.

Ismét Egyháztáji vásár lesz július 2-án, szombaton 8 órától Debrecenben, a Széchenyi-kerti református templom udvarán.

Ti vagytok a föld sója címmel rendeznek Közép-európai Keresztény Találkozót július 7. és 10. között Budapesten. Istentiszteletek, koncertek, beszélgetések, városnézések is szerepelnek a programok között.

A Magyar Református Szeretetszolgálat iskolatáska és tanszergyűjtést szervez a rászoruló gyerekek számára. Országszerte 21 gyűjtőponton várják a használható, jó állapotban lévő iskolatáskákat és tanszereket. (www.jobbadni.hu)

Fekete Ágnes áhítata:

"Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!" János 21,15

Jézus a Péterrel való párbeszédben úgy írja le az életet, mint amely akaratnyeréstől akaratvesztésig tart. Amikor fiatal az ember, azt a nagy tunikát, amit akkoriban hordtak gyorsan magára veszi, a fejen meghagyott nyíláson át könnyedén magára ejti, fogja az övét, és csípő felett jól megszorítja, aztán már mehet is. Mindenki pontosan látja a viseletén, hogy ő kicsoda. Ura az életének, nyilván a megadott körülmények között. Aztán az ember idősebb lesz, és már nem tud bebújni a ruhába olyan könnyedén. Meg kell küzdeni azért, hogy beletaláljon abba a lyukba, és szépen kisimuljon a ruha, de az övet még nehezebb szorosan megkötni, kell a segítség. Aztán az ember már nem megy amerre lát, és hiába van piros szegély a ruhán, hiába van a rang, ettől nem fog könnyebben szaladgálni.
Az élet az akarat teljes erejétől, hogy oda megyek, ahova akarok, eltart odáig, hogy odavisznek, ahova nem akarok. Mintha Jézus az élet ívét írta volna le ezzel. De van egy érdekes dolog ebben a leírásban. Az egyik az, hogy ez az átalakulás a magyarázat szerint egy pozitív, növekvő folyamat. Azt olvassuk, hogy mindezt azért mondta el, mert arra célzott, hogy Péter majd dicsőséges utat jár be. Egyre közelebb lesz Krisztushoz, egyre jobb lesz neki. Majd megdicsőíti. Ez egy felfelé ívelő út, pedig nekünk elsőre úgy tűnik, hogy lefelé ível az akaratvesztés felé tartó út. Jézusnak azonban tetszik ez az életív. Azt mondja, rendjén van az, hogy a fiatalember felövezi magát, és teli erővel megy, amerre lát. Nagyon nagy dráma, ha ezt nem teszi. Legyen bennünk bizalom, higgyük el, hogy érdemes menni előre, Isten megáldja döntéseinket! Érdemes kockáztatni, érdemes akarni. Hány mese szól arról, hogy a pici királyfi bátran nekiáll, és élete kockáztatása árán is megszerzi a gyógyító füvet, övé lesz a királylány! Aki otthon ül, azzal semmi nem történik. Az csak zsörtölődik, annak mindig savanyú a szőlő. Rendjén van az Isten előtt, hogy az ember kipróbálja magát.
Ma nagyon sokan félnek a kockázatoktól. Pedig anélkül nincs élet. Az, hogy félünk valamitől, még nem azt jelenti, hogy az rossz. Az hogy valami buktatókkal jár, még nem azt jelenti, hogy arra ne menjünk. Szép íve az életnek az, hogy a fiatal ember bátor, merész, és kilép a megszokott rendből.
De innen nem egyenes út az élet. Nem úgy van, hogy most gyenge vagyok, aztán majd edzek, edzek, és egyre erősebb leszek. Egy egyenes lenne ez, amely felfelé halad.Él bennünk a mély vágy erre a lineáris, egyenes szemléletre, amely mindig fölfele, mindig a győzelem felé tart. Azonban az élet egy nagy hullámzás. A felfelé és a lefele mozgás együtt. Amikor a szív ritmusunk az EKG papíron egyenes lesz, az már a halál. A valóság az, hogy állandó felfelé és lefelémozgás az élet. Ott van az életben a megtorpanás, az elesés, és erre jön Jézus kérdése: Szeretsz-e engem, te Péter, te megtorpanó, te elbukó, te, aki azt hitted, hogy szaladsz, és kiderül, hogy képtelen vagy rá. Szeretsz-e te, akinek elfogyott az akaratod?
És Péter mintha ezt válaszolná: Uram, most már látom magam, most már tudom, hogy nem tudlak úgy követni, ahogyan kellene, ahogyan szeretnélek. Igen, a kudarcok mindig jók. Ezek a megállások életünk legfontosabb pillanatai még akkor is, ha nem szeretjük őket. Ilyenkor értjük meg az élet lényegét.
Jézus tehát nem úgy tekint az emberi akaratra, mint amit a végsőkig acélozni kell. Az ő útja az önelfogadás útja. Megpróbál, engedi, hogy mélységekbe essünk, hogy találkozzunk saját magunkkal, és ezt az önmagával találkozott embert hívja magához. Te, aki nem tudod megtenni, te, aki gyenge vagy, te, aki azt hiszed, hogy szeretsz, miközben megjátszod magad, te akarsz-e követni úgy, ahogy vagy? Nekem nem kellenek a maszkjaid, a szerepeid, nekem te magad kellesz. Ez az út a dicsőség útja.
Adja Isten, hogy valóban el tudjuk magunkat fogadni, át tudjuk magunkat adni a szerepeinken túl is Istennek! Ámen.