2016-10-12

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ha megkérdezik az embereket, hogy boldogok-e, nagyon ritkán válaszolnak egyértelmű igennel. Egy kicsit alkat kérdése is ez. Egyszer készített templomunkról valaki egy képeslapot. Egy házaspárral tárgyaltunk. A férj azt mondta: sikerült gyönyörű pasztellszíneket eltalálni, de a feleség ezt nem hallotta, éppen jött be a szobába ezt mondva, sajnos nem sikerültek a színek elég jól, kicsit tompa lett az egész. Egyszerre mondott mást ugyanarról a két ember, aki együtt dolgozott. Vajon boldogok vagyunk-e? Erre a kérdésre igazából a szívünk értékei szerint felelünk. Most egy sorozatot szeretnénk indítani Jézus boldogmondásairól. A Hegyi beszédben nagyon különösen határozta meg Jézus a boldogságot. Füsti Molnár Szilvesztert, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektorát hallják.

Füsti Molnár Szilveszter: Meglehetősen sokat foglalkozik a Szentírás a boldogság fogalmával. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy eköré építhető a Szentírás üzenete is. Azonban nekünk egészen más elképzeléseink vannak.
Fekete Ágnes: Egy szentimentális elképzelésünk van?
Füsti Molnár Szilveszter: Azt hiszem! Azt mondom, hogy a boldogság egy olyan komplex fogalomként is kezelhető, amely nemcsak érzelmi beállítottságot jelent, hanem az élet minden területét felölelheti. Többféleképpen lehet megközelíteni, de nem beszélhetünk úgy a Szentírás boldogságfogalmáról, hogy ne vennénk figyelembe azt, amit mi gondolunk a boldogságról. Nagyon könnyen célt téveszthet a Szentírás üzenete a hirdető részéről, ha nem veszi figyelembe, hogy mi is a mai ember számára a boldogság. Mit mondanak az emberek a boldogságról? Hiányérzetből fogalmazzák meg, vagy egy pillanatnak, egy hedonista jelenségnek tekintik.
Fekete Ágnes: Egy jó, kellemes érzésnek?
Füsti Molnár Szilveszter: Igen, vagy a céljaikhoz kötik, amelyek még megvalósításra várnak, vagy amelyeket már nem értek el, és nem érhetnek el. Ez a hiányérzet be is szűkíti a boldogság fogalmát. Legtöbb esetben, amikor a boldogságról beszélünk, egy állapotról szeretnénk tudni.
Fekete Ágnes: A Bibliában hogy közelítik meg a boldogságot?
Füsti Molnár Szilveszter: Minden, ami ehhez vezethet bennünket, az a kötődésről szól, amely szintén egy állapot. A valakihez tartozás fontos a számunkra. A bibliai boldogság fogalma mindig cselekvést is jelent: a valakihez kötődésre nézve, valamilyen egészen más összefüggések szerint élek és cselekszem az életben. Feltétel nélkül egyik boldogmondással sem tud a mai ember mit kezdeni.
Fekete Ágnes: Merthogy ezek mind negatív fogalmak a mai eszünkkel: sírni, küzdeni.
Füsti Molnár Szilveszter: Igen, ha felületesen nézzük, azok, negatív fogalmak. De siralmas a helyzetünk is! Egy olyan hiányról beszél, amely hiány az előnyünkre lehet. Nem is biztos, hogy azok a fogalmak, amelyek sírásról, szelídségről, lelki szegénységről beszélnek, mind negatívumok lennének. Ki is vagyok én, aki a boldogságot keresem? Hogyan keresem? Rengeteget elmond rólunk, ahogyan a boldogságról gondolkozunk, keressük, ahogy megfogalmazzuk magunkat, vagy, ahogy eltávolodunk az egész fogalomtól. Ha megnézem a nagy etikai rendszereket az ókortól napjainkig, mindegyik középpontjában a boldogságkérdés áll. Mi az a boldog élet, amivel ezen a világon boldogulhatunk?
Fekete Ágnes: Tehát kudarcra ítélt az értelmen keresztül keresni a boldogságot?
Füsti Molnár Szilveszter: Végsősoron igen. Ezzel nem azt mondom, hogy adjuk föl az értelem szerepét a boldogságkeresésben, mert nyilvánvalóan az ismeretszerzés értelem nélkül lehetetlen lenne.
Fekete Ágnes: Akkor ezek az utak vezetnek oda, hogy eljutunk Jézushoz, aki azt mondja, hogy boldogok azok, akik első látásra nem boldogok?
Füsti Molnár Szilveszter: Igen, a felszínesen nem boldogok.
Fekete Ágnes: Tehát az boldog, aki Jézushoz kapcsolódik.
Füsti Molnár Szilveszter: Aki szembe mer nézni önmaga boldogtalanságával, akkor képes lehet arra, hogy mindaz, amiért boldogtalan leépítésre kerüljön az életében.
Az ószövetségben a boldogság mindig egy jövendőre vonatkoztatott kifejezés: Isten népének hűsége. A nép Istenhez való hűsége ezt a boldog állapotot idézheti meg Jézus vonatkozásában, amelyek a jelenben megtörtént esetek. Érdekes, hogy az angol fordításokban a boldogság helyett az áldott szó jelenik meg. A boldogság, áldottság, az áldásokkal teli lét teljesen fedi egymást.
Fekete Ágnes: Tehát megint a kapcsolat.
Füsti Molnár Szilveszter: Gondoljunk a köszönésünkre: Áldás, békesség! A kettő együtt hozza a boldogságot. Azonban az én boldogságom és a te boldogságod két teljesen más út lesz. Ha elkezdünk beszélgetni róla, kiderül, hogy más képzeteink vannak a boldogságról, és a részletek sosem tudják a boldogság teljességét meghatározni. Ez olyan polarizáltság, amit érdemes tudomásul vennünk, akár boldog, akár boldogtalan állapotunkban vagyunk, mert ezek váltakoznak. Amikor boldog vagyok, végig aggódhatom amiatt, hogy el fogom veszíteni ezt az állapotot.
Fekete Ágnes: Van egy nagy fa, amelyről néhány gyümölcsöt leszedhetünk. De mi lesz, ha nem lesz gyümölcs?
Füsti Molnár Szilveszter: Egy örökös hajszává válik az életünk. Az ember mindenütt birtokolni akar. Már az Édenkerti történet is a birtoklásról szól. A boldogságot is a birtokláshoz köti általában az ember.
Fekete Ágnes: Roppant nehéz ebből a birtokló rendszerből egy kapcsolati rendszerbe kilépni.
Füsti Molnár Szilveszter: Valóban, mert a kapcsolatban nem mi vagyunk a főszereplők. Számomra a tanítványság a kulcsszó. Aki tanítvánnyá lett az fogja megérteni, amiről itt szó van. Világos, hogy nem vagyunk jó tanítványok. Az, hogy valaki boldogságra törekszik, boldogul él, az mindig a cselekvéssel függ össze. Nemcsak egy ideál, amit így vagy úgy utolér, vagy sikerül teljesíteni, hanem ez az egész életet meghatározza. Ez jön ki nagyon izgalmasan szerintem a boldogmondásokban. Mit kell ahhoz leépítenem magamban, hogy a boldogság életet meghatározó legyen?

Fekete Ágnes: Debrecenben nemrég egy kerekasztal beszélgetés volt, amelyben hasonló eredményre jutottak a résztvevők. Akkor történhet megértés, változás az ember életében, ha szoros kapcsolatba kerül azzal, aki az életét adta, Istennel. Heidl György könyvét mutatták be Debrecenben a református közönség számára is, Lelki alakformálás a mű címe. A kerekasztal beszélgetés részleteit hallgathatják meg. Heidl György filozófus és Nagy György mátészalkai lelkipásztort hallgatjuk meg most.

Heidl György: A könyvben egy olyan időszakról van szó, amely közös hagyományunk. Ott még nincs ilyen fajta felekezetiség, mint amelyben most szenvedünk. A téma, hogy hogyan készítette föl a keresztségre jelentkezőket a korai egyház az első négy-öt évszázadban. A késő antik filozófiai iskolák arra készítettek föl, hogy hogyan lehet helyesen és boldogan élni. A céljaikban, módszereikben mind hasonlítanak egymásra, alaptételekben, bizonyos tanításokban különböznek, de maga a módszertanuk, hogy hogyan formálják azt, aki jelentkezik az iskolába az azonos. Akkor azért mentek egy iskolába, mert oda szerettek volna járni, és a helyesen élést keresték, és nem azért, mert kreditet, diplomát szerezhetnek, vagy majd biztos állásuk lesz. Ha megnézzük, az addigi keresztény felkészítést a keresztségre, akkor megdöbbentő párhuzamokat látunk. Megtörténik a keresztség, és utána még további tanításokat kapnak, mint neofiták, mint "új veteményes". Elmagyarázzák a beavatottaknak, hogy mi történt velük. Mi úgy gondolkodunk általában, hogy először meggyőzzük a hallgatót arról, hogy milyen nagyon jó lesz például esztétika szakra jönnie, rábeszéljük, hogy majd az milyen jó lesz, mert így el tud majd helyezkedni, meggyőztük és akkor kész. De a korai egyház logikája teljesen más. Azt mondja, hogy mi olyan titkokba avatunk be téged, amely meghaladja az értelmet. A te értelmed még nem képes ezt az ugrást megtenni, hogy ezt az értelem fölötti, értelmet meghaladó dolgot megértsd, ezért meg kell tisztítani az értelmedet. Tehát először olyan állapotba kell hozni az embert, hogy képes legyen arra, hogy megértse, mi történik vele. Az értelmet használó emberek számára szeretnék valamit elmondani.
Nagy György: Szinte minden ősi kultúrában a tizenhárom-tizenhat éves fiatalembereket nem kérdezik meg, hogy akarsz-e beavatódni, hanem megragadják, és elszakítják a gyermeki létből, ebből a boldog állapotból, beavatják őket, majd befogadják a felnőttek közé. A beavatás egy olyan rítus, amely biztosítja az átmenetet a gyermeklétből egy egészen más állapotba, amely már be tudja tölteni a társadalomban is a szerepét. A gyermek még nem tudja, hogy mi a szent, ezért kap egy olyan lelki vezetőt, aki hónapokon keresztül tanítja. Elmondja neki a törzs történelmét, megismerteti a hőseit, árulóit, így a fiatal el tudja magát helyezni a törzsében. És nem kell még harminc évesen is önismereti könyveket olvasni, mert nem tudja, hogy valójában kicsoda is. A Heidelbergi káté ötvennegyedik kérdésére adott válaszban ezt mondjuk: "Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és az is maradok." Egy beavatással meghatározzák, hogy ki is vagy te? És ezeket a mintákat, amelyek megvannak és meg is lesznek ezután is, megkapja a fiatal. A fiúkat férfiak tudják beavatni. Furcsa dolog, hogy a mai világban keresni kell az ilyen közösségeket, ahol van egy egységes gondolkozás, van egy olyan hagyomány, amelybe érdemes beavatni az ifjakat. Erre döbbentek rá katolikus mérnökemberek, tanáremberek, amikor szembesültek azzal, hogy a gyermeküknek nem tudnak mit átadni. Elgondolkodtató, hogy amikor egy tizennyolc éves fiatallal leülünk egy asztalhoz, hogy beszélgessünk, mert szeretném elindítani az élet útján, nem tudom, hogy mit mondjak neki, ami rövid, velős és használható. Csak azt tudom átadni, ami bennem is van. A gyermekem várná azt, hogy odaadom a váltót neki, de hogyan, ha én se kaptam meg! Azt nem tudom átadni, amit nekem sem adtak át. Amikor ezzel szembesültem, akkor én magam is elkezdtem olvasni ezeket a könyveket, mert kétségbeestem. Vannak olyan rítusok, amelyek segítik, mélyítik, emlékeztetik ezt a fiatalembert, hogy mi történik vele. Abba kell beavatni a fiatalt, amire az adott társadalomnak szüksége van. Afrikában a vadászatra avatták be az ifjakat. Kiküldték őket, hogy ejtsenek el egy oroszlánt, és ha visszajött, akkor már a vadászok közé sorolhatta magát, és mindenki vadásznak is tartja. A beavatás keménysége mindig üzenet volt arra, hogy mit várunk el majd a beavatás után az érett, felnőtté vált fiatalembertől.
Heidl György: Nagyon sokan a konditeremben töltik el az életük nagyrészét, és hihetetlen nagy energiákat és testi áldozatokat hoznak azért, hogy jó alakjuk legyen, mert úgy gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, ha ez megvalósul. Ebből tanulhatunk, hisz folyik a beavatási folyamat, csak most a televízió, az internet, meg a többi végzi el ezt. Ha az egyház nem elég erős ahhoz, hogy a saját tradícióját meg tudja mutatni, hogy gyerekek, amire ti vágytok az itt van, sőt még annál sokkal több is. Akkor ezt a beavatást a pszichológus fogja megcsinálni, a coach vagy a facilitátor. A modern embernek hihetetlen mély igénye van a szabadságra. Ezért is tartom nagyon fontosnak a felnőtt keresztségi beavatást, hogy szabadon lehet választani és mi segíthetünk.
Fekete Ágnes: Hogyan is jut el az ember egy templomba azzal az elhatározással, hogy megkeresztelkedjék? Sok példa van erre. Lovas András gazdagréti lelkész most azt a feladatot vállalta magára, hogy segíti a református közösségeket abban, hogy mind több és több gyülekezet szülessen, ahova szívesen elmennek az emberek, és ahol akár rábukkanhatnak Isten szeretetére.

Lovas András: Július elsejétől egyházkerületi referens lettem. Az a feladatom, hogy a meglévő dunamelléki új gyülekezetek lelkipásztorait végiglátogassam. Az elmúlt öt évben indult gyülekezet lelkipásztoraival már találkoztam. A munkám másik területe pedig a lelkipásztorképzés, amely lehet formális lelkésztovábbképzés, illetve informális műhely. Szeretnék egy gyülekezetszervező anyagot összeállítani, hogy mielőtt valaki elindul egy új gyülekezeti szolgálatba, egy olyan képzést és kísérést kapjon, amely valódi segítséget jelent neki. a célunk, hogy a lelkész ne legyen egyedül, hanem egy missziói közösség részeként szolgálhasson.
Fekete Ágnes: Nagyon nehéz, a templomon kívülre kimenni. Erre nincs igazán forgatókönyv.
Lovas András: Klasszikus útja az egyházunkban, ahol relatíve könnyen ki lehet lépni, az a hitoktatás, amely mindenképpen fontos. Például a József Attila lakótelepen van most egy fiatalember, aki részben hitoktatóként van kirendelve, de úgy, hogy a kapcsolatépítéseken keresztül előkészítse a majdani új gyülekezet szervezését. A másik módja viszont semmi más, mint a kapcsolatrendszerünk, és ehhez persze hitben, bátorságban erősödni kell, hogy hogyan tud egy közösség, egy gyülekezeti közösség, vagy egy kisebb közösség még, a maga szomszédi, baráti kapcsolatain keresztül valóban Jézus hiteles tanúja lenni, és hogyan tud ezen keresztül az evangélium tovább áramlani.
Fekete Ágnes: Hogyan sikerült Gazdagréten rávenni az embereket, hogy meg merjék szólítani a munkatársaikat, szomszédaikat?
Lovas András: Lehetnénk ebben sokkal-sokkal jobbak! Kezdve önmagammal. Gazdagréten az érdekes az volt, hogy akkor tudták ezt jobban megtenni tagok, amikor adtunk ehhez egy eszközt. Az eszköz pedig nem más volt akkor, mint egy evangélizációs kurzus. Nyilván megszólíthattak volna embereket, munkatársakat, hogy az istentiszteletre hívják őket, de az is igaz, hogy nehéz a nem keresztyén embereknek bejönni egy keresztyén istentiszteletre. Nehéz oda hívogatni is, mert az sokkal nagyobb bátorságot feltételez, mert nagyon nagy a távolság. Az evangélizációs kurzusban, ami nálunk az Alpha viszont arra kértük meg a gyülekezet tagjait, hogy egy estére hívják meg az ismerőseiket, barátaikat, egy evangélizációs tartalmú előadásra és vacsorára. Aki ezen az esten úgy érzi az ismerősök, barátok közül, hogy ez érdekli, az feliratkozhat a következő estére, ami maga az Alpha. Azt kértük a gyülekezeti tagoktól, hogy gondolják át a barátaikat, ismerőseiket, rokonaikat, családtagjaikat, hogy van-e, akivel már vannak olyan kapcsolatban, meg már jutottak oda a beszélgetésekben, hogy már meg lehet őket hívni, akkor ezt tegyék meg, hívják meg őket egy estére, egy előadásra, egy vacsorára. Ez egy sokkal könnyebb dolog, mint meghívni őket egy istentiszteletre. Ez működött, meghívták az ismerősöket. Volt olyan, aki elhozta az egész munkatársi csapatát. Itt ültek hatan egy asztalnál. Nagyra értékeltem ezt az embert, aki az egész munkatársi csapat előtt be merte vállalni, hogy keresztyén, és meghívta őket egy ilyen estére. Nyilván ez csak egy kis rész, ennél sokkal fontosabb, hogy csak akkor tud az ember meghívni valakit, ha amúgy is valamilyen módon a Krisztus jó illata árad belőle. Csak ezen a hídon juthat el oda is, hogy már meghívjon valakit. Az evangélium közösséget teremt. Ha valaki a közösséggel találkozik a gyülekezetben az, ebben az értelemben az evangélium valóságával találkozik. A közösségben ott van az a tapasztalat, amely a vendégszeretet és a befogadás. Ebben a folyamatban elkezdhet gondolkodni, beszélgetni, kimondani a kérdéseit, a kételyeit. A mai világban egy olyan embernek, akinek nincs keresztyén ismerete, háttere, sőt csak előítéletei vannak fontos, hogy folyamatában ismerhesse meg az evangéliumot. Jó esetben az evangélizációs kurzusból elkezdenek istentiszteletre járni, ahol más módon találkoznak a hirdetett Igével, ha elindulnak, nyilván bejutnak egy olyan képzésbe, amely elvezeti őket a felnőtt hitvallásig, fogadalomtételig. Tehát egy utat kell végigjárni. Ennek az útnak a részeit kell kiépítenünk.
Fekete Ágnes: Ebben az egészben van jelentősége annak, hogy ez egy református misszió?
Lovas András: Budapesten, ha az új gyülekezetek születésére gondolunk, akkor nem egy metodológiával jövünk, nem egy olyan módszertannal, hogy osszuk fel a meglévő területeket, osszuk fel utcákra, és minden utcára, minden új területre jelöljünk ki valakit, szervezzünk oda csoportokat, akik imádkoznak, és így tovább. Tehát nem egy módszertanról van szó, hanem sokkal inkább arról a keresésről, hogy Isten hol készít el valamit. Az előbb említett József Attila lakótelepi történet, amely még csak a kezdet kezdete, még nem tudjuk mi lesz? De az illető fiatalembernek ott élt a nagymamája, akinél kisgyermekkorában nagyon sokat volt. Felnőttként odakerült és most ott lakik a feleségével. Bízunk benne, hogy további kapukat nyit, hisz ismeri a helyet, szereti az embereket, kötődik a József Attila lakótelephez. Arra megyünk, ahol Isten valamit készít.

Hírek
Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából Emlékzsinatot tartanak október 14-én, pénteken 13 órától a Dunamelléki Református Egyházkerület Székházának dísztermében, a Ráday utca 28. szám alatt. 16 órától pedig a Kálvin téri templomban lesz úrvacsorás istentisztelet.

Reformációi Gálát rendeznek Steinbach József püspök igehirdetésével és Trócsányi László miniszter előadásával október 16-án, vasárnap 17 órakor Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A reformáció összeköt és összetart címmel rendeznek jótékonysági délutánt, ahol Tóth-Máté Miklós A zsoltáros és a zsoldos című történelmi játékát is bemutatják október 16-án, vasárnap 16 órakor Budapesten, a pesterzsébeti Klapka téri református templomban.

Érzékenyítő napot tartanak a Református Missziói Központban, hogy egymáshoz közelebb kerüljenek a fogyatékkal élők és az "ép" emberek október 17-én, hétfőn 10 órától Budapesten, az Alag utca 3. szám alatt.

Keresztség és megszentelődés a Krisztus-követésben címmel rendeznek ökumenikus konferenciát Szent Mártonról és Luther Mártonról október 14-én és 15-én, pénteken Pannonhalmán, szombaton pedig Bakonybélben.

Konferenciát tart a Pápai Református Teológiai Akadémia Kálvin Kutatóintézete október 18-án és 19-én, kedden és szerdán Pápán.

Kórházlelkészek ökumenikus találkozóját tartják október 15-én, szombaton 10 órától a Váci Katolikus Püspöki Palota dísztermében. Az előadások témája: A szenvedés megértése teológiai szemmel

Hálaadó istentiszteletet tartanak a templom építésének 80. évfordulója alkalmából október 15-én, szombaton 18 órakor Budapesten, a rákospalotai Arany János u. 49. szám alatti református templomban.

Délutáni találkozás címmel tartanak beszélgetést Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök és Fekete Károly református püspök részvételével október 13-án, csütörtökön 17 órakor Debrecenben a Füredi utca 6. szám alatt.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében Alföldy-Boruss Eszter ad fuvolahangversenyt október 15-én, szombaton 17 órakor, Budapesten az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

Határtalan jótékonyság címmel rendeznek gálaműsort nehézsorsú gyerekek javára október 14-én, pénteken 17 órakor a Debreceni Nagytemplomban.

Uraknak Ura, nagy Isten címmel tartanak zenés reformációi megemlékezést a Tabulatúra Régizene Klub következő összejövetelén október 17-én, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

A kortárs norvég irodalomról tart előadást Kovács Katáng Ferenc író október 16-án, vasárnap 16 órakor Budapesten, a Sztárai Mihály tér 3. szám alatti pestújhely református templomban.

Döbrentey Ildikó és Levente Péter előadásával rendeznek Családi Napot október 16-án vasárnap 10 órától Debrecenben a Füredi úti református templomban.

Tiszta vizet a pohárba címmel tartanak sorozatot egyetemista korú fiataloknak, amelynek következő találkozója október 13-án, csütörtökön 18 óra 30 perckor lesz Budapesten, az Adna Caféban. (Török Pál u. 6.)

Öregdiák találkozót szerveznek a Sárospataki Református Teológiai Akadémián október 15-én, szombaton 10 órától.

A megújulás lendülete címmel nyílik fotókiállítás a reformáció fotópályázat képeiből október 19-én, szerdán 17 órakor Sopronban a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban. A tárlat november 10-ig látogatható.

Fekete Ágnes áhítata:

"Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy." Jeremiás 45,4-5

Az ítélet, a rossz nyilvánosságra hozatala, minden, ami az ember alapvető vágyaival szemben szólal meg, ma a szőnyeg alá lett söpörve. Ugyanis a mi társadalmunknak, demokráciánknak a lényege az, hogy újra és újra meg kell nyerni az emberek jóindulatát, tehát semmit nem mondunk ki nyíltan, ami rossz, hiszen az a vereséghez vezet előbb vagy utóbb. Ez a társadalmi alapelv mindenhova beszivárgott. Roppant nehéz, óriási nehézségekbe ütközik egyáltalán megértetni például egy tizenhét éves emberrel, hogy a dolgoknak ára van, hogy semmi sincsen ingyen, még akkor sem, ha ezt írják a plakátokra. Számomra is napi dilemma az, hogyan tudnám megértetni a kamaszokkal azt, hogy az élet nem abból áll, hogy vágyunk valamire, amit jónak gondolunk, aztán elérjük, aztán megint vágyunk valamire, és így araszolunk előre.
Sokkal inkább igaz az, hogy bármire vágyunk, annak van jó és rossz oldala is, és érdemes megvizsgálni, körbe járni a dolgokat. Ez a vizsgálódás, a több szempontból való megfigyelés egyszerűen nem természete a gondolkodásunknak. A Biblia nyelvén mindez úgy hangzik, hogy meg van az ideje az áldásnak és megvan az ideje az ítéletnek. Jaj, nagyon nehéz még kimondani is ezt a mondatot: megvan az ideje az ítéletnek! Mert az egyik fülemben egy szörnyen erős, érdes hangú kórus zeng. Ők azt éneklik, hogy bizony nagyon nagy a baj! Látok embereket, akik szinte örülnek minden mondatnak, ami sötét, és visszhangozzák: Bűnös vagy, nyomorult vagy! Ha meg nem változol, véged van! Vannak emberek, akik minden mögött valami sötétet látnak, szinte keresik, hogy most mitől lehet félni. Aggódunk, mert ez az alaplétezése az embernek! De a másik fülemben egy másik kórus dala hallatszik. Ez egy szentimentális hangzású énekkar. Azoké, akik azt dúdolják, ne hallgass a gyűlöletkeltő beszédekre, hiszen az élet szép és jó, Isten tartja kezében ezt a világot, hát ebből egyenesen következik az is, hogy semmi baj nem lehet, csak szeress, csak engedd el magad, csak add át a lelkedet a jónak, ennyi a dolgod!
Ebben a világban ez a két kórus hallatszik, hol az egyik, hol a másik az erősebb. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy kinek higgyen! Vajon van-e ítélet? Vajon van-e olyan, hogy Isten elvet embereket? Micsoda Isten az, aki nem csak jó?
Egy történetet hallottam a minap, ami megértette velem, hogyan lehet helyesen hallani Isten jó és rossz szavait. Régen az apák pálcával is intették gyerekeiket. Ma ez nagyon furcsa dolog. Nem csak azok a szülők vették elő a pálcát, akik durvák voltak. A gyerekek pedig megpróbálták kijátszani a szabályokat. Először, amikor elküldték őket mogyorófa vesszőt vágni, kitalálták, hogy valami rossz botot hoznak, ami eltörik. De ezt az apa legtöbbször nem fogadta el. Aztán rájöttek arra, hogy segít a fizika. Ha közelebb kerülnek az apjukhoz, sőt, ha átölelik őket, akkor fáj legkevésbé az ütés. Képzeljük el ezt a képet: átölelem az Istent, amikor azt látom, hogy ítéletre emeli fel a kezét. Ha átölelem, jobban megértem, azt a rosszat is, amit egyébként képtelen vagyok feldolgozni.
Jeremiás próféta íródeákja, Báruk volt az, aki ezt a néhány mondatot hallotta, amit felolvastam. Ő ment mindenhová, ahova Jeremiás, akit üldöztek, hurcoltak a babiloniak Istent és embert nem ismerő háborújában. Már elege lett mindenből. Látta, hogy Isten mindent megítélt, lerontotta azt, amiben reménykedtek eddig. És egyetlen dolog maradt meg a számára, és ez a saját élete. Nem a családja élete, nem a testvérei, hanem a saját élete. Ez a te ajándékod. A te életed az élet forrásához visznek el. Öleled át ezt! Menj vissza a gyökerekhez, ahhoz, aki mindent adott. Egy kis szűk csövecske visz oda, a saját életedben, ahol a kegyelem megtalálható. Ez a te életed. Adja Isten, hogy ezen a kis erecskén, a magunk életében megkapott kegyelmen keresztül kicsit megértsük, megsejtsük az Isten akaratát! Akkor talán nem kell mindent, ami rossz a szőnyeg alá sepernünk. Ámen.