2017-07-12

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Az elmúlt héten a felvidéki Losoncon nagy ünnep volt. Átadták Ráday Pál felújított kriptáját a városi temetőben. II. Rákóczi Ferenc titkárának, a magyar református egyház első főgondnokának végső nyughelyét a Magyar Kormány, a Dunamelléki Református Egyházkerület és Losonc város önkormányzata támogatásával újították fel. Az egész folyamat elindítója és fő szervezője a Losonci Református Egyházközség volt, illetve lelkipásztora, Miklós István. A felújítás többek között abból az alkalomból is készült, hogy Ráday Pál éppen 340 éve született. Tarnóczi László járt ott.

Íjgyártó István (államtitkár): "Megvan az ideje a kövek szétszórásának és megvan az ideje a kövek összerakásának" – olvassuk az ószövetségi Prédikátor könyvében. Mi most a kövek összerakásánál vagyunk jelen, hogy átadjuk Ráday Pál felújított kriptáját itt losonci temetőben.
Tarnóczi László: A Ráday Emlékév és a Ráday Pál születésére szervezett emlékünnepség nemcsak a losonciakat szólította meg, hanem a felvidéki reformátusságot Pozsonytól Királyhelmecig, és az anyaországból is sokan eljöttek Losoncra.
Langschadl István: Kiskövesd lelkipásztora vagyok. A losonci gyülekezethez erős a kötődésem, ugyanis itt konfirmáltam. Ebből a lelki, szellemi közegből származom, ezért örömmel jöttem a mai ünnepségre is. Ráday Pálra mindig is igyekezett emlékezni ez a gyülekezet, hiszen ő egy olyan személyiség, akinek az életéből valóban tanulhatunk. Magas világi beosztásba is jutott, és ott is mindig hitben járt és így forgolódott. Ma is példa lehet előttünk.
Tarnóczi László: A Magyar Református Egyház zsinati elnöke üdvösségügyről beszélt Losonc templomában. Ráday és az üdvösség.
Szabó István (püspök): Ráday Pál a tizennyolcadik század első felének egyik legnagyobb hatású ének- és imádságszerzője nagy elmélkedő volt. Elgondolkodtató az, hogy a katolikus Rákóczi és a református Ráday mindketten kegyes emberek voltak, és hogyan élték meg egymás közelségében is a hitüket.
Tarnóczi László: A 452. ének negyedik versét idézte a gyülekezetnek.
Szabó István: Azért idéztem ezt a verset, mert Ráday költészetében illetve imádságaiban, elmélkedéseiben igen gyakran előfordul ez a kifejezés: száj ki nem mondhatja, betű be nem foglalhatja. A kimondhatatlanságot, a kifejezhetetlenséget is körülírja vele, hogy Isten valósága, az isteni szó mindent megelőz, ami nekünk van, az csak sejtelem, ezért arra biztat bennünket, hogy meg kell kóstolni, ki kell próbálni az isteni kegyelmet, akkor lesz igazán a miénk.

Ráday Pál /Mányoki Ádám festménye
Böszörményi István: "Vajh tudod-e vándor, Kicsoda alszik e kő alján, virrasztva feletted? Ráday Pál, ki e név dísze, virága vala. Kicsoda, mekkora volt, Pannonia tudja, s a külföld Népe is; elmondják művei, tettei mind. A Haza és Egyház, s velök egyben a Férfi-erények Könnyet hullatnak ily java-férfi felett. Menj most s e hantról gondold, mily röpke az élet. Gyászolj, s hogy jól töltsd éltedet halni tanulj." (Ráday Pál sírfelirata Latkóczy Mihály fordításában)
"Én Ráday Pál születtettem e’ világra 1677-ik esztendőben, július havának második napján, Libertsey Rosina kedves asszony anyámtól, Libertsey Mihálynak Földváry Zsófia asszonytól származott leányától, és Ráday Gáspár atyám uramtól, Ráday Andrásnak Madats Sophia asszonytól való fiától."
A református apa és evangélikus anya gyermeke a tudományok alapjait az losonci református oskolában sajátította el. 1703-ban leendő apósával II. Rákóczi Ferenc szolgálatába állt, és a fejedelem intimus secretáriusa, azaz bizalmas titkára lett, ő fogalmazta a Recrudescunt… kezdettel elhíresült kiáltványt a szabadságharc okairól és céljairól.
Tevőlegesen vett részt a történelmi jelentőségű szécsényi és ónodi országgyűléseken, ő szerkesztette az első magyarországi folyóiratot, a latin nyelvű Mercurius Veridicus ex Hungaria című haditudósításokat. A fejedelem nevében tárgyalt Európa uralkodóival, a török szultán vezéreivel, utóbb pedig a békekötés ügyében Pálffy János császári tábornokkal.
A szabadságharc bukása után Losoncon, majd Ludányban, végül pedig péceli kastélyában élt haláláig.
Kedvesebb mulatságot a könyvek olvasásánál nem szeretett. Kiváltképpen való indulattal viseltetett a mi született nyelvünkön írott könyvekhez, amelyet sok költséggel és szorgalmatossággal fölkerestetett és magához gyűjtött.
A mélyen hívő, bibliaolvasó Ráday Pál imádságok, vallásos költemények, énekek szerzőjeként is maradandót alkotott. Lelki hódolás című, huszonegy imát és huszonhárom istenes éneket tartalmazó áhítatos könyve először Kassán jelent meg1710-ben.
Tarnóczi László: Az ünnepség szónoka Böszörményi István helytörténész felidézte Ráday Pál útját, emlékeztetett rá, hogy noha neve sokáig elfeledtetett, de a tizenkilencedik század végén újra a köztudatba került, és a legnagyobb felvidéki kulturális szervezet többször is tartott emlékünnepséget a tiszteletére. Most pedig a sírbolt felújításával egy időben állandó kiállítás is nyílt Ráday Pálról a Kármán József Losonci Református Alapiskola dísztermében.
Sok magyar vonatkozású műemlék van Losoncon, és Losonc temetőjében, amit helyre kellene még állítani. Milyen érzésekkel állt itt Ráday Pál felújított sírjánál?
Erdélyi Géza (nyugalmazott püspök): Ráday Pál példaképül szolgálhat most is, abban, hogy miként tudja szolgálni a saját nemzetét, hazáját, a szabadságot és függetlenséget egy földbirtokos, diplomata, egy komoly, nagy karrierű személyiség, úgy, hogy miközben kitűnő tárgyaló, a maga önazonosságából egy jottányit sem ad fel.
Tarnóczi László: Losonc szlovák polgármesterasszonya azt mondta, hogy ők is magukénak tekintik Ráday Pált és az ő örökségét. Ez annak tudható be, hogy a magyar parlamentben szót emelt, nemcsak a magyar reformátusság, hanem a szlovák evangélikusok érdekében is? Hogyan látja ezt?
Fazekas László (püspök): Az utóbbi esztendőkben elindult egy olyan folyamat, amelynek eredményeképpen, hogy rá kell döbbennie mindenkinek, itt a közép-kelet-európai térségben, hogy egymás nélkül egyszerűen nem tudunk létezni és nem tudunk boldogulni.

Fekete Ágnes: Egy gyermektáborba látogatunk el most. A Budapest-Józsefvárosi gyülekezet, amely a Salétrom utcában található az elmúlt héten két gyerektábort is rendezett egymással párhuzamosan. Mi volt ezzel a cél?

Bacskai Bálint (lelkipásztor): A gyülekezetnek párhuzamosan két tábora van jelenleg. Az egyik egy napközis ovis, kisiskolás tábor, apák és anyák bibliai történetek alapján. A másik pedig egy ottalvós tábor a reformáció várairól, Göncön és környékén, ahol harmincnégy iskolás gyerek van, felnőttek, önkéntesek kíséretével.
Fekete Ágnes: Nyilván a kicsi gyerekekkel nehezebb lenne többnapos táborba menni.
Bacskai Bálint: Így van! Itt a napközis táborból haza lehet menni a kisebbekkel a délutáni alvásra.
Fekete Ágnes: Ez tényleg nagyon jó ötlet, mert a nagyobbaknak pedig pontosan a közösségépítésre van szükségük.
Bacskai Bálint: Igen, ezek az ottalvós táborok összehozzák őket. Egyszer egy ilyen táborban mondta az egyik tizenéves, hogy most érezte meg, hogy a gyülekezet egy közösség, és ő is odatartozik. Az, hogy egy hétig együtt vannak, egy szobában alszanak, egy nagyobb csoporthoz tartoznak, az nagy hatással van rájuk. Ez élménypedagógia is, hiszen egy különleges héten, érdekes helyekre mennek el együtt a gyerekek, és ez jobban beivódik.
Fekete Ágnes: A reformációhoz kapcsolódik a mostani tábor?
Bacskai Bálint: Abszolút, hisz a reformáció egyik bölcsője Magyarországon Vizsoly, és ezzel most ők találkoznak. Ez szerintem méltó az ötszázadik évfordulóhoz.
Fekete Ágnes: Mi a cél itt a napközis táborban?
Bacskai Bálint: Sok szülőnek csak arra van lehetősége, hogy az összevont óvodai csoportba adja be a gyereket minden héten. A gyülekezeti táborunk alternatívát kínál, hogy egy héten keresztül itt lehessen a gyermek. Nem jelentős az az összeg, amit fizetni kell és most egy adomány jóvoltából még meleg ebédet is tudunk adni a gyerekeknek. A fizetendő háromezer forintban minden benne van, a belépők és az útiköltség is.
Fekete Ágnes: Sok rászoruló gyerek is van itt.
Bacskai Bálint: A hátrányos helyzetből jövő gyerek is be tud illeszkedni, és részt tud venni a táborban. Lesz még a gyülekezetünknek más ifjúsági tábora is, lesz sátortábor Egerszalókon, angol nyelvű tábor hátrányos helyzetű gyerekeknek, és még más program is. Már volt egy családi hétvégénk Mátraházán a törökőriekkel közösen. A nyári időszak is elég zsúfolt a gyülekezetünkben, de az a jó, hogy van sok önkéntes. A felnőttek akár egy-egy napra vagy két-három napra jönnek és segítenek. Az a cél, hogy a gyülekezetünkkel valamilyen kapcsolatban lévő családok beadhassák a gyerekeiket, és így kötődjenek a saját gyerektársaságukhoz. A vasárnapi iskolába járókon kívül eljöttek olyan gyerekek is, akik valamelyik gyülekezetünkbe járó gyereknek az ovistársai, annak testvérei, rokonai, barátai. Tehát olyan emberek is jönnek, akik egyébként nem ismerik a gyülekezetet, de bízunk benne, hogy jó benyomást kapnak, és máskor is eljönnek majd. A gyülekeztünk gyerekei pedig még jobban megerősödnek. Ez a lényeg. A TE+ÉN missziónkban mindennapos foglalkozás van, amely inkább az integrálás, tanulási lemaradás bepótlását célozza meg.
Fekete Ágnes: A TE+ÉN misszóban résztvevők is itt vannak ebben a táborban?
Bacskai Bálint: Igen. Jöhetnek és jönnek is.
Fekete Ágnes: Láttam, hogy vannak cigány kisgyerekek is. Hogy működik az integráció?
Bacskai Bálint: Egyszerűen úgy, hogy mindenki részt vesz. Nincs ennek egy nagyon kitalált háttere. Semmi különleges, nincs megkülönböztetés, mindenki ugyanazt kapja.
Fekete Ágnes: Azt látom, hogy saját maguktól is segítenek egymásnak a gyerekek.
Bacskai Bálint: Igen, nincsenek erőltetve a gyerekek semmire. Hogyha valaki azt gondolja, hogy vasfegyelem van, annak csalódást kell okoznunk, mert sok alternatíva van a gyerekeknek. Aki szereti a mesét, az azt hallgatja, aki ezt a mesét nem találja jónak, az egy önkéntessel az udvaron játszik. Aki előbb el akarja kezdeni a kézművest, az hamarabb elkezdheti. Pont azért, mert több szolgáló van, ezért sokkal nagyobb a lehetőség, a variálásra akár a gyermekek igényéhez, vagy fáradtságához mérten.
Mesélő: "Végre a sziklafal hasadékában feltűnt Cirok. – Beszéltem a királlyal. A belső csarnokban vár benneteket. Ha tényleg segíteni akartok, nincs mitől félnetek.
Rumini és Balikó egymásra néztek. Nem sok kedvük volt önkéntesen besétálni a sziklafalba. Ki tudja, nem csapda vár-e rájuk odabent." (Berg Judit: Rumini)

Bacskai Bálint: Sokszor nagyon jót tesz, a melegétel feldobja sok embernek a napját. Annak nagyon tudnak örülni, ha valaki nem tudja egyik nap elhozni az egyik gyereket és küldünk a másikkal haza egy adag ételt. Számukra ez óriási segítség, mert nincs rá pénz, hogy vehessenek ebédet maguknak. Ha van egy ingyen vagy relatíve ingyen ebéd, akkor az nagyon jó. Nem ez a legkétségbeejtőbb helyzet, de azért az látható, amikor valakinek ez számít.
Fekete Ágnes: Ez a normális értékrend, ahol értékessé válik egy étel. Azt érzem a szavaidból, hogy ezt nem úgy éled meg, mint valami nehézséget.
Bacskai Bálint: Nem. Sok önkéntesünk van, itt vannak a szülők, akik kisbabával jöttek és mindenki ott ül az asztal körül, együtt éneklünk és együtt zárjuk be, és mindenki segít összerakni a dolgokat. Ez csak egy asztalközösség, de ez egy minőségi dolog, és egyáltalán nem mellékes. Hihetetlen, de ez összehozza az embereket. Rájöttem arra, milyen fontosak lehetnek a közös étkezések. Az ifin általában elővettünk egy témát, és nagyon nehéz volt a beszélgetés. Azonban, amikor az ifi előtt leültünk, és ettünk valamit, mindenki beszélgetett, majd átültünk és kezdtünk az Igével foglalkozni, akkor megmaradt ez a nyitottság, hisz akkor már beszélgettünk, felvettük a kapcsolatot egymással. A Bibliában is nagyon sokszor volt, hogy az asztalnál történt egy-egy beszélgetés.
Fekete Ágnes: Miről volt szó ezen a héten?
Bacskai Bálint: Sok gyereknek külön élnek a szüleik. A Bibliában is problematikus dolog a szülő-gyermek kérdés. Például Jákóbnak elvész a fia, József, de aztán újra találkoznak. A gyerekek nagyon át tudják élni ennek a drámaiságát. Lehet, hogy valaki fordítva éli ezt át, úgy hogy apa elveszett, és mikor találunk vissza apához? Vagy, hogy én elvesztem apa számára. Ugyanúgy megértik Absolon történetét, aki fellázad az apja ellen, szép, okos, erős, és ügyes, de mégis mi lett vele? És az apja mégis szereti és sajnálja. A gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak, ugyanúgy az anyai történetekre is. Anna sír, hogy legyen gyermeke, és aztán felajánlja Sámuelt. Látszik, hogy a gyerekek rezonálnak ezekre a bibliai történetekre. Megosztva adtuk elő a történeteket. Én arra törekedtem, hogy viszonylag kevés magyarázattal, inkább magát a történetet hagyjam hatni, hogy a gyerek minél jobban átélje, és el tudja képzelni az eseményeket. A bibliai történeteknek óriási hatásuk van, és könnyen megjegyzik a gyerekek. Volt olyan gyerek, aki majdnem az összes történetet vissza tudta mondani.
Fekete Ágnes: Melyik történet tetszett a legjobban ezen a héten?
Kisgyermek: Amikor Isten egy angyalon keresztül beszél a Máriával, és mondja, hogy legyen fia és vele éljen.
Lány: Amikor Illés feltámasztotta a sareptai özvegyasszony fiát. Egy kicsike faluban éltek, és szegények voltak, nem volt mit enniük, de Isten segített nekik, és minden reggel lett liszt és olaj. Egyszer a gyerek beteg lett, és az asszony kérte Illést, hogy gyógyítsa meg a fiát, mert tudja, hogy ő Isten prófétája. Meghalt már, de Illés lehajolt a kisfiúhoz, imádkozott és az felébredt.
Bacskai Bálint: A magyarázatot nem mindig értik a gyerekek, de a történetet, azt igen. Szerintem ez egy pozitív dolog. A bibliai történetek nagyon lekötik őket. Még a problémás osztályokban is, leköti a gyerekeket, amikor a bibliai történetet mondom el nekik úgy, hogy csak azokat a kortörténeti adalékokat teszem hozzá, amelyek szükségesek ahhoz, hogy el tudják képzelni az eseményeket. Leköti őket és elgondolkodnak rajta. Az evangélium leköti az embereket, összehozza őket. Ez a tábor is ezt mutatja. Itt van a legtanultabb ember és a legszegényebb, legkevesebb iskolával rendelkező is. Ezt különleges csodaként élem meg. Bár nehéz, mert az emberek elég nehezen viselik el egymást, a másik ember furcsasága zavaró és meg lehet botránkozni azon, hogy az miért teljesen más, mint amilyen én vagyok, de meg is lehet érteni. Nagyon felemelő az, amikor valaki a megbotránkozásból eljut odáig, hogy megérti, hogy akinek ilyen helyzete van az, miért gondolkozik másképpen. Előfordult, hogy valakinek egy magánszemély vásárolt az interneten egy hűtőszekrényt, amit kivittek hozzá. Vagy óriási nagy előrelépés, amikor egy kislány kapott valakitől egy hajszárítót, és onnantól fogva rendesen meg volt csinálva a haja, mert pont erre már nem futotta. Ez minőségbeli ugrás egy-egy gyerek életében, amely kamaszkorban igazán jelentős. Vagy amikor kimegy valaki és elvisz egy adományt, majd mély megértéssel jön vissza, mert látja, hogy miért foglalkozunk ezzel a családdal, miért vagyunk mellettük, és miért is van szükség erre. Sok ilyen csoda van. Nem olyan könnyű az embereken segíteni. Van olyan is, aki skizofrén, az utcán él, és elvégezte nálunk a bibliaiskolát. Rengetegféle módon segítettünk már, de igazából nem tudunk segíteni neki. Nagyon limitált az, hogy mit tudunk tenni.
Fekete Ágnes: Jelen lenni, azt hiszem, ez a legfontosabb.
Bacskai Bálint: Igen. A közelségben ismerik meg az emberek egymást, ha valaki ezt felvállalja, tényleg megnyílik és adja magát, és van, aki nem. Ezzel van összefüggésben az is, hogy mennyit tud valaki változni vagy mennyit tud a közösség segíteni neki. Mert, aki nem nyílik meg, annak nagyon keveset tud a közösség segíteni. Nem a külső problémák a valódi gondok. Belül van valami rossz. Vannak olyan szisztémák, meg játszmák, amiket valaki játszik és játszik, és ha nem jön ki belőle, akkor az mindig tönkre fogja tenni, és emiatt mindig egyedül lesz, és mindig nyomorult helyzetben marad. Nagyon nehéz ezekből kizökkenteni az embereket. Tényleg Isten kegyelme, ha valaki rájön, hogy én tényleg ezt csinálom. Sokan azt gondolják, hogy még egy kis plusz munka és minden rendben lesz. Pedig az életben nem így működik. Nem! Megváltásra van szükségünk, nem mi vagyunk a megváltók. Alapvetően koldusok vagyunk, és Isten kegyelme az, amely megtalál bennünket és meggazdagít. Elveszettek és szüntelenül megtalálásra szorulók vagyunk.
Fekete Ágnes: Önkéntesként van itt?
Önkéntes: Igen. Csak ma vagyok velük, teljes időben. A csoporttal kimentünk a játszótérre, reggel pedig palacsintát sütöttem.
Gulyás Dóra: Most végeztem harmadévet a teológián. Ebben a táborban az ovis és a kisiskolás korosztály van jelen, és az apákról és anyákról tanulunk. Minden délelőtti foglalkozáson egy-egy bibliai történet hangzik el. Ma a kánai menyegző volt. Minden napra választottunk egy mesét a gyerekeknek, és másnap, az adott meséhez kapcsolódó játszótérre mentünk el. Így voltunk a Vuk játszótéren, a Pom Pom nevezetű játszótéren, ma a Rumini játszótéren voltunk. Kicsit fárasztó volt folyamatosan odafigyelni, hogy senkit ne veszítsünk el az utcán vagy a tömegközlekedésen. Az volt a jó, hogy szinte játszva tanultunk a gyerekekkel bibliai történeteket. Nagyon tetszett, hogy át tudjuk adni az üzenetet a legfiatalabb korosztálynak is, és már ilyen korban is hallhatnak a Bibliáról. Fogékonyak rá. Folyamatosan visszajelzéseket kaptunk tőlük, hogy ez most unalmasabb volt, vagy ez most nagyon tetszett, ez izgalmas volt, ez szomorú volt. A kézműves foglalkozások vezetése volt a feladatom ebben a táborban. Az első nap a Bibliamúzeumban, a helyszínhez méltóan, egy kis könyvecskét készítettünk a gyerekekkel, ahová a heti emlékeiket lerajzolhatják, beragaszthatják. Tegnap bibliai szimbólumos, halas hűtőmágneseket készítettünk. Ma virágot készítettünk, amit majd hazavihetnek az anyukájuknak. Az utazások tervezése és koordinálása is a feladatom volt.
Itt egy nagyon pozitív élményt viszek haza ebből a táborból. Nagyon segítőkész volt mindenki.
Gyerek: Az alagút jó!
Fekete Ágnes: Ez milyen alagút?
Gyerek: Be kellett mászni, és az hideg volt, és az jó volt.

Fekete Ágnes: Egy kisfilm pályázatot hirdetett a Reformációi Emlékbizottság a Reformáció 500 rendezvénysorozat keretében.
Kucsera Lilla (pályázati koordinátor): Egy kisfilmes pályázatot is meghirdetett az Emlékbizottság, amelyen korosztálytól, iskolai végzettségtől függetlenül bárki indulhat, amatőrfilmesek és profik is. A kisfilm lényege a kreativitás, amellyel át tudja adni a reformáció szellemiségét, üzenetét. Két kategóriában lehet pályázni. Az egyik kategória a klip, amely egy könnyedebb hangvételű, főleg hangulatokat, érzéseket közvetítő film akár zenei kísérettel. A másik műfaj pedig egy road movie, egy útifilm, amelyet egy reformációi emlékhelyen forgattak. A pályázat célja az, hogy minél több embert bevonjunk az emlékév programjaiba. Meghosszabbítottuk a határidőt július 14. helyett 21-ig adhatják be a pályamunkákat úgy, hogy nagyfile küldővel, bármilyen filmes formátumban elküldik a [email protected] e-mailcímre. Ki kell még tölteni egy jelentkezési lapot, egy hozzájárulási nyilatkozatot, és kell küldeni egy rövid leírást a filmről, és magát a filmet.

Hírek
Legyenek mindnyájan egyek címmel rendeznek ökumenikus zarándoklatot az egyházak megbékéléséért július 15. és 21. között a Dunántúlon.

A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat a huszonegyedik század gondjait taglaló tanácskozását július 13. és 16. között tartja Csákváron.

A reformáció lesz a témája a 8. Csillagpont Református Ifjúsági Találkozónak, amelyet július 25. és 29. között rendeznek meg Debrecenben. Az ötnapos találkozót két éve készítik elő önkéntes fiatalok, de még lehet csatlakozni az önkéntesek táborához a fesztivál idején is. (http://csillagpont2017.reformatus.hu)

Zenés időutazás a reformáció századába címmel ad koncertet a Kecskés Együttes július 14-én, pénteken Nyimben, 15-én, szombaton Balatonkilitin valamint 16-án vasárnap Ságváron, a református templomban. A koncertek minden este 19 órakor kezdődnek.

Gárdonyi Dániel orgonaművész ad hangversenyt a Sukorói Zenei Nyár második alkalmán július 15-én, szombaton 19 órakor Sukorón a református templomban.

A reformáció 500. évfordulóját ünnepelve Virágh András Gábor orgonaművész ad hangversenyt július 14-én, pénteken 20 órakor Balatonszárszón, a református templomban.

Az amerikai Pacific Boychoir Academy fiúkórusa lép fel július 18-án, kedden a Debreceni Nagytemplomban. A belépés ingyenes, de előzetes karszalag átvételhez kötött, amelyet a lelkészi hivatalban vagy a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban igényelhetnek.

A Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes, Mészáros János Elek és Krizsán Kinga ad koncertet július 14-én, pénteken 18 órakor Kocson, a református templomban.

Fekete Ágnes áhítata

"Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek." Lukács 6,36-38

Ahogyan ezt a néhány, jól ismert jézusi mondatot olvasgattam, egyre jobban az a benyomásom támadt, hogy Jézus itt egy valóságos eseményt sűrített össze, ami vele megtörtént. Hiszen ő szeretett mesélni. Az irgalmas samaritánus sem légből kapott mese, nagyon is érezzük abban, ahogyan az olajjal megkeni a sebeket, ahogyan fizet a vendégfogadónál, hogy ennek meg kellett történnie egyszer. Talán egyszer Jézust megtámadták. De akkor ő irgalmasan nézett a támadóra. Azután az illető valami olyat tett, amiből látványosan arra lehetett következtetni, hogy az egy menekülő gyilkossal áll szemben, de megpróbálta az őt megtámadó embert úgy elképzelni, mint egy apa. Talán magában elgondolta, hogy otthon várják a gyermekei. Aztán az illető elkezdte talán fenyegetni őt, de Jézus néma maradt. Csendben, a lelkében kereshette a bocsánat útját, és végül elképzelhetjük azt is, ahogyan odaadta azt a kis pénzes zacskót, ami nála volt, de a következő városban egy ennél sokkal nagyobb adományt kapott. Akkor is, ma is igaz, hogy Jézus igazsága a történeteinkben van jelen. Az ő története történetekké akar válni.
Ahogyan újra olvastam ezeket a Hegyi beszédből való sorokat, eszembe jutott az, ahogyan Placid atya magyarázta a Gulágban való túlélés lehetőségének egyetlen, de négyosztatú útját. Az az út pontosan ugyanez. Először is el kell hagynunk a panaszkodást, azaz az ítéletet. Hiszen minden, ami rossznak tűnik, lehet akár jó is. Azután abba kell hagynunk az irgalmatlankodást, azaz az apró rossz dolgoknak a kimazsolázását, inkább a jó dolgokat kell észrevennünk irgalmas szemünkkel. Majd el kell hagynunk a kárhoztatást, különösen önmagunk kárhoztatását. Ennek az értelme számunkra talán az lehet, hogy az irgalmat, az ítélkezés elhagyását magunknál kell elkezdenünk. Senki sem képes irgalmasan nézni a másikra addig, amíg folyamatosan elérhetetlen elvárásokat támaszt önmagával szemben. Nem lehet irgalmas az, aki örökké meg akar felelni valami elképzelt eszménynek, aki az ideális ember, ideális munkatárs, ideális anya, gyermek vagy ki tudja, minek a képét üldözi egy életen át. Legyetek irgalmasok magatokkal, engedjétek el eszményeiteket, mert úgy vagytok jók, ahogyan Isten megteremtett.
Végül a negyedik út az, hogy az ember a mértéket ne a földi rendszerekből vegye. Ennek a négy szempontnak, az ítélet és a kárhoztatás elhagyásának, az irgalom és a bocsánat megtalálásának a lényege minden esetben az, hogy Jézus egy képzeletbeli háromszöget rajzol le. Ott van veled szemben egy ember, aki valami rosszat tett veled. Te irányítsd kétfelé az események fonalát. Egyrészt felfele, másrészt saját magad fele. Ott vagyok én, ott van a másik ember, és Isten. Ezek között a pontok között zajlik az esemény. Ő támad, de te nem ítélsz, és Isten sem ítél téged. Te adsz neki, ő nem ad, de Isten ad neked vissza. A megoldás kulcsa nem az, hogy a földön megszületik a kölcsönösség. Ez az álmunk sajnos a legtöbbször nem válik valóra ebben az életben. Viszont Isten visszaad mindent. Nála ott van az egyensúly. Ő az, aki átbillenti a történeteket úgy, hogy egy olyan hármasság alakul ki, amely a lehető legstabilabb rendszer. A hármas fonalat nagyon nehéz elszakítani.
Bárcsak életünkben kialakulna ez a háromszög, és utunk lenne egymáshoz is, és Istenhez is! De ez nem fog megtörténni úgy, hogy az emberek egyszerre jóságosakká alakulnak, hanem úgy fog megtörténni, hogy belülről átalakultunk. Ezt adja meg Isten! Ámen.