2017-08-09

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Manapság, utazásaink során egyre messzebb eljutunk mi, átlagemberek is. Néhány napja összetalálkoztam egy kedves fiatalemberrel, aki hosszú évekig Kínában élt, és most érkezett vissza onnan. Kína közel van és mégis távol. Arról pedig végképp homályos híreink vannak, hogy mi történik ott a keresztyénséggel. Amit Mervay Mátyás elmesél nyilván, nem lehet a teljes igazság, csupán az, amit ő tapasztalt. Hiszen egyfelől az üldözött keresztények között mindig vannak kínaiak, másfelől ma sokkal szabadabban gyakorolhatják hitüket a kínaiak, mint régebben. Először azt kérdeztem Mervay Mátyástól, aki történettudományt tanult kint, hogy hogyan kezdődött Kína és a kereszténység kapcsolata?

Mervay Mátyás: Már a tizedik század előtt jelen voltak Kínában a nem hivatalos, európai, koraközépkori irányzatot képviselő nestoriánusok. A mai napig vannak Nyugat-Kínában régészeti emlékeik. Hszian városában, ahol az agyaghadsereg található, van egy sztélé. Később a középkorban voltak keresztény kapcsolatok, és a tizenharmadik századtól voltak ott először ferences szerzetesek, misszionáriusok. A mongol hódítás idején volt ez igazán izgalmas Európának. Mindenki ismeri Marco Polo útját, amelyet egyébként sokan megkérdőjeleznek, hogy valóban járt-e ott, mert érdekesek a leírásai, és a térkép, amit közölt. Szintén híresek a tizenhatodik századi jezsuiták távol-keleti útjai, akik nyilván a portugál és spanyol gyarmatosítással párhuzamosan érkeztek Kelet-Ázsiába, és így Kínába is. Ami igazán izgalmas, az a módszer, ahogyan ők ezt a misszionálást és térítést felfogták. Felismerték és csodálták azt a nagyhatású kultúrát, amelyet Kínában találtak, és hamar rájöttek arra, hogy ha valamit el szeretnének érni a hitterjesztésben, akkor nem lehet mindent tetőtől talpig felforgatni, ezért az inkulturációt választották, azaz a helyi kultúrához való hasonulást. Külsőségeiben és bizonyos belső engedményekben is próbáltak azonosulni a helyi viszonyokhoz. Például keresztény misszionárius létükre a helyi kínai hivatalnoki viseletet kezdték el hordani. Megtanultak kínaiul, és ők voltak az első olyan nyugat-európaiak, akik képesek voltak beszélni a kínai nyelvet, és ezzel eljutottak a hivatalnok réteghez, akik írástudók voltak és fogékonyak is voltak erre az új és izgalmas tanításra. Valódi hatást nem a vallási tételeikkel tudtak hozni, hanem azzal a tudományos ismerethalmazzal, amely teljesen különbözött a kínai ismeretektől. Például a csillagászat nagy hatással volt a császárra, aki kifejezetten pártolta őket. Míg a vallást korlátozták, addig ezek a tudós jezsuita atyák, akik csillagászok, matematikusok, órakészítők voltak, a mesterségeiket illetve tudományaikat szabadon, sőt kifejezetten a császár pártfogásában művelhették. A Rómával való kapcsolatuk is megnehezedett, ebből következett egy nagyon fontos kérdés, a kínai rítusvita. Az európai kultúrának nem túl invazív korszaka következett, majd a nagyobb következő fejezet a tizenkilencedik századtól indult, amikor Európa egy egészen más hatalmi pozícióból érkezett újra a távol-keletre. Főleg a britek, de ott voltak a hollandok is, franciák is. És ők egy egészen más kereszténységképet közvetítettek. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg jószándékú ember volt köztük, viszont a mód, ahogy megérkeztek az nem volt jó. Az akkori európai gondolkodást hozták magukkal, amely hamar felsőbbrendűségi érzésbe csapott át, és az ellenkezőjét képviselték, mint a korábbi inkulturáció. Szerintük mindennek pontosan úgy kellett kinéznie, mint ahogy Európában volt. Első körben a mindenki által ismert Kelet-Indiai Társaság ügynökei illetve azok bérelt katonái érték el a távol-keletet, és nem a vallásos hevület dagasztotta az ő mellüket.
Fekete Ágnes: Hanem a pénz.
Mervay Mátyás: Alapvetően a pénzért mentek, és egyébként egész jól egymásra találtak a kínaiakkal. Csak aztán nem nagyon látták az értelmét, hogy miért kellene nekik kereskedni ezekkel a nyugati barbárokkal, akik nem nagyon tudnak nekik olyan újat felmutatni, amire szükségük lenne. A nyugatiak meg állandóan csak kopogtattak, zörgettek, hogy milyen jó lesz majd, csinálunk szabad kereskedelmet egymás között. Gyarmatosításba csapott át ez az egész, a tizenkilencedik század közepén, az ópiumháború idején, és erőszakkal nyitották meg a kínai birodalmat. Ezzel párhuzamosan folyamatosan voltak ott misszionáriusok is. Európában, főleg Angliában pedig ekkor zajlott egy új evangélizációs irányzat a protestáns egyházakban, melynek nyomán lángoló lelkű misszionáriusok érték el a távol-keletet. Voltak köztük, baptisták, presbiteriánusok, akik egyébként hajlandóak voltak a helyiekkel saját nyelvükön kommunikálni, szótárakat és nyelvkönyveket készítettek, és oktatták az angol nyelvet. A tizennyolcadik század végén Nyugat-Európában egy nagyon pozitív és csodált Kína kép volt. Voltaire, Rousseau és a hozzájuk hasonló gondolkodók kifejezetten idealizálták Kínát. Ők onnan messziről azt látták, hogy Kínában egy szekularizált és igazságos hivatalnok rendszer működik, egy olyan rendszer irányítja az országot, amelyet nem a rendi, születési kiváltságok határoznak meg, hanem egy igazságos vizsgarendszer, ahol az ész kormányoz, és bárkiből lehet bármi.
Fekete Ágnes: Ez így is volt egyébként?
Mervay Mátyás: Elméletileg erről szólt volna a hivatalos kínai vizsgarendszer, amely a huszadik századig, a császári dinasztia bukásáig működött. Természetesen ennek is voltak azért olyan alakító tényezői, amelyek azért módosították ezt a nagyon ideálisra festett képet. Párszáz évvel ezelőtt csodálták ezt a kultúrát Európában mindenhol. És így értük el a huszadik századot, amikor az ázsiai embereket lenéző gondolatok és a fehér ember felsőbbrendűsége vált uralkodóvá.
A kereszténység a nyugati imperializmus zászlóvivője vagy eszköze volt, elsősorban ezért volt feketelistán Kína. Valójában soha nem tiltották be a kínai keresztény felekezeteket. Megalakították az úgynevezett hazafias egyházat, akik a pártra tesznek esküt, és föld alá kényszerültek azok, akik ezt megtagadták. Megjelent ez a kettősség: vannak, akik az államnak hajlandóak megtenni ezt a formai tettet, és vannak, akik teljesen elutasítják, és ők lesznek a földalattiak, az illegálisak, akiket attól függően, hogy milyen szigorú a rendszer, üldöznek, vagy megtűrnek. Most is lehet hallani olyan eseményekről, hogy valakit elhurcolnak, elvisznek, nem jut bizonyosfajta állami segítséghez, amihez mások viszont igen, akik nem a földalatti egyházhoz tartoznak. Vannak itt is szankciók, de annak a korszaknak már talán vége, amikor valaki az életével fizetett azért, mert nem az állami egyházhoz tartozott. Én legalábbis nem tapasztaltam ilyen súlyos problémákat. Az én tapasztalatom egy speciális közösségből érkezik, mert én Tiencsin városában éltem, ahol részt vettem a külföldi közösségek az életében. A világ minden pontjáról érkezők gyülekezete volt, akik általában diákok vagy üzletemberek voltak. Ebben a közösségben folyamatosan cserélődnek, változnak a tagok, és összejöveteleiket a kínai legálisan működő hazafias egyház tulajdonában lévő templomban tartják.
Fekete Ágnes: Ez egy nagyon érdekes együttműködés.
Mervay Mátyás: Igen. Ez egy kompromisszum, szürke zóna. Nem tesznek semmifajta illegálisat, nem prédikálnak a kínai állam ellen, és ezért ők megtűrtek, mert végsősoron nincs azzal semmi baj, hogy itt a külföldiek templomba járnak. A katolikus közösség teljesen nyitott volt mindenki számára és senki nem ellenőrzött senkit, a protestáns külföldieket viszont megnézik, hogy valóban azok, tényleg csak útlevéllel rendelkező tagok lehetnek ott. Ez nyilván önvédelem, a közösség védelmét szolgálja, mert nem akarnak illegalitásba csúszni azzal, hogy beengednek maguk közé kínaiakat.
Fekete Ágnes: Az hallatszik, hogy óriási az érdeklődés a kereszténység iránt Kínában.
Mervay Mátyás: Nagyon érdekes, hogy sok kínai számára a kereszténység a nyugati kultúra egyfajta exportcikke, úgymint a márkák vagy a karácsony. Például az Apple termékeknek hatalmas kultusza van. Nem lennék meglepődve, ha ma a cég bevételének nagy része Kínából érkezne. Ott ez státuszszimbólum. Van, aki szó szerint a fél veséjét adja érte. Megveszi, hogy bekerülhessen valami sokak által elképzelt társadalmi csoportba. Karácsonykor a katedrálisba nem tudsz bemenni az éjféli misére. De nem azért, mert olyan sok ember van, hanem azért, mert a hívek nem ott vannak, hanem a katedrális mellett lévő plébánia épületben, zsúfolódnak össze egy kis hittanteremben. Ugyanis a katedrálist az érdeklődőknek nyitják meg. Ez egy kicsit abszurd, mikor ott van kivilágítva és teljes díszben egy hatalmas neoromán katedrális, ahol a fotózók, betlehemet nézegetők, karácsonyi díszeket, és fahéjas füstölőket szagolgatók járnak körbe. A városnak azon a részén kordonokkal vezetik az embereket, és rendőrökkel terelgetik, hogy minden rendben menjen, mert olyan mennyiségű ember fordul meg azon este. Ők a helyi lakosság, akit a templom vezetése szívesen enged be azért, hogy hátha valaki, ott ragad, valami megtetszik, de mindenképpen nyitottságot akarnak sugározni. Aki pedig éjféli misére szeretne menni, az egy hittanterembe zsúfolódik össze. Kicsit olyan hangulata volt, mint valami ókeresztény katakombának. A nagy katedrálisban kinn vannak a pogányok, a kis hittanteremben pedig ott vannak a hívek, mert a helyi közösség úgy döntött, hogy ezzel próbálja reklámozni az egyházat a potenciális hívek számára. A karácsony egyébként nem piros betűs ünnep, senkinek nincsen munkaszüneti napja és nem jelenik meg a naptárban. Mondják, hogy ez az a nap, amikor elviszem a barátnőmet étterembe, mert ez olyan romantikus. Kvázi Valentin nap a karácsony ünnepe, mert végülis ezt közvetítik a nyugati termékek: van egy illata, van egy színe, hát akkor ez egy romantikus dolog.
Fekete Ágnes: Mindezt az állam által elfogadott egyház közvetíti, mert a többi nem látható, vagy nem tudjuk, hogy mi van velük?
Mervay Mátyás: Igen. Hogy mi történik a földalatti egyházban, azt én sem tudom. Talán olyan hírekből lehet megtudni, amelyek néha kiszivárognak. Hallottam arról is, hogy van valamifajta informális megállapodás a két egyház között, hogy a hét egy napján használhatja lezárt kapukkal a templomot az illegális közösség. Ez nyilván azt mutatja, hogy ma nem azok a sötét idők vannak már, mint korábban voltak. Házaknál gyűlnek össze imádkozni és ott tartanak összejöveteleket. Ez valószínűleg egy fokkal könnyebb talán egy protestáns közösségben, ahol eddig is volt már ennek hagyománya, azonban egy katolikus közösségben, ha esetleg a püspök be van börtönözve, akkor nehezebb a közösségnek összetartania.
Fekete Ágnes: Akkor gyakorlatilag azt nem lehet hallani a hírekben, hogy ezeket az embereket bebörtönzik?
Mervay Mátyás: Egész biztos, hogy nem, mert ezek nem publikus hírek. Azt hiszem, a világon mindenütt megszokja az ember, hogy nem mindig arról hall a hírekben, ami megtörtént, hanem nyilván ez szelektálva van. Ez Kínában hatványozottabban igaz. Kínában az utóbbi húsz év óta engedélyezik a vallásokat. Nyilván szigorúan az állami keretek között, az a politikai irány vált mérvadóvá, hogy engedjük meg az embereknek, hogy csatlakozzanak a buddhizmushoz, a taoizmushoz, az iszlámhoz vagy pedig a keresztény felekezetekhez. Ebben önmagában semmi kivetnivaló nincs, amíg alávetik magukat az egyébként szokásos és elvárt kínai állami viselkedési normáknak és szabályozásoknak. Úgy tudom, hogy mindenhol növekvő népszerűségnek örvendenek a keresztény felekezetek. A leginkább fejlődő keresztény terület Kelet-Közép-Kína, a Sanghajtól délre eső tartomány. Csöcsiang tartományban az utóbbi harminc évben egy nagy keresztény születés zajlott le mind protestáns, mind katolikus oldalon. A hírekben ezekről a területekről lehet hallani atrocitásokról, vitás szituációkról a hatóságok és a hívek között.
Fekete Ágnes: Miért pont ezen a részen van ilyen sok keresztény?
Mervay Mátyás: Nem tudom a teljes történelmi hátterét, de ennek a régiónak komoly térítési hagyományai vannak, és egyébként megengedő vezetése. A helyi hivatalnokok attól való félelmükben, hogy túl meghatározóvá válik a vallás, mindenféle, praktikus intézkedéseket hoznak, amelyek konfliktusokhoz vezetnek. Tipikusan jelenik meg a hírekben például esztétikai meg praktikus okokra hivatkozva a templomok keresztjének erőszakos levétele. A 2012 óta hatalmon lévő elnök, Hszi Csin-Ping egy szigorúbb irányvonalat képvisel, és ő arra szorítaná a Kínában élő, szabadon működő vallási közösségeket, hogy sinizálódjanak, azaz vegyék komolyabban a kínai kulturális kötelezettségeiket. A kereszténység egészen máshogy áll hozzá a császárhoz, meg az istenkapcsolathoz, mert olyan szólamok vannak, mint például joguralom, tisztelet, hazafiasság… A kínaiak ezekben a szinkretista megoldásokban elég jók. Nagyon praktikusak, nagyon ügyesen tudják alakítani az ideológiájukat, a vezérelveiket aszerint, hogy mire van éppen szükség. Ennek a propagandának legnagyobb kihívói talán a keresztények lehetnek, mert ők hajlamosabbak csak egyfelé elköteleződni, és ez a kínai gondolkodáshoz nehezen passzol.
Fekete Ágnes: Ez egyfajta ezotéria?
Mervay Mátyás: Végülis igen, valami ilyesmiről van szó. Nincsen igazán megmagyarázva, hogy pontosan mi is áll a háttérben, de ki van írva, hogy egyenlőség, meg demokrácia, meg tisztelet, ezek azok a szólamok, amelyeket elvileg mindenkinek kellene hinni, s eszerint kellene viselkedni. Megint más kérdés, hogy ezt mennyire gondolja bárki is komolyan, vagy csak elfogadja, és esetleg legyint, hogy jó, ennyi! Ez nehezen fér bele a keresztény gondolkodásba.

Fekete Ágnes: Nemrég rendezték meg 10. alkalommal több Baranya-megyei község bevonásával az Ördögkatlan Fesztivált. Mégis, keresztyén fiatalok igyekeztek angyalok lenni a sok koncert és program között. Missziójuknak a neve KözösPont. Tarnóczi László járt ott.

Tarnóczi László: A Szársomlyó-hegy aljában vagyunk az Ördögkatlan Fesztiválon, ahol a református egyház kertjében várják a fiatalokat a KözösPont keresztény sátorban.
Darvas Márton (önkéntes): Szűk húsz éve működik a három történelmi keresztény egyház fesztiválmissziója. Még a Szigetfesztiválon indult annakidején, az utóbbi években inkább kisebb fesztiválokon jelenünk meg. Az Ördögkatlanon most vagyunk itt először. Ahol már beágyazottabb a jelenlétünk, az a VOLT Fesztivál, az EFOTT, a STRAND és a SZIN.
Tarnóczi László: Vicces, szellemes, aranyos feliratok, kitűzők vannak mindenfelé.
Darvas Márton: Mindig próbálunk olyan programokkal készülni, amelyek megfelelnek a fesztiválnak is. Itt a napi témáink a drámákhoz kapcsolódnak. Ma például az Antigoné, és ennek mentén az isteni és az emberi törvény ütközése, az emberi büszkeség és alázat kontrasztja a témánk. De vannak szórakoztató programok is. Mindig lehet a napi témával kapcsolatban rajzolni, sőt levelet írni saját maguknak, amelyet egy év múlva mi postára adunk nekik, hogy a múltból kapjanak levelet. Vannak kvízeink, kirakós játékaink, és babzsákon lehet itt üldögélni.
Tarnóczi László: Istentiszteleteket is tartanak?
Darvas Márton: Minden este hétkor a református templomban tartunk zenés áhítatot, amikor az éppen szolgálatban lévő spirituális, a lelkész tart igehirdetést és mellette fiatalos gitáros énekeket éneklünk.
Tarnóczi László: Honnan jöttetek, mi hozott ide, ebbe a sátorba titeket?
Fesztiválozó: Pécsről jöttem. Itt ülök már órák óta és beszélgetek mindenféle témában. Jelenleg az Antigoné, isteni és emberi törvények közötti kapcsolatról írok egy verset ide, a sátorba.
Tarnóczi László: Mi hozott titeket ebbe a sátorba?
Fesztiválozó: Igazából azért jöttünk a templom felé, mert tudtuk, hogy hűvös. Nem volt konkrét cél, és nem is tudtam, hogy létezik itt ilyen közösség. Ez most kellemes meglepetés, hogy van ilyen is a fesztiválon.
Tarnóczi László: Ti vagytok a KözösPont napi vezetői?
Sára: Ezen a fesztiválon én vagyok a vezetője ennek csapatnak, a Bence pedig ennek a négy órás, úgy nevezett stafétaidőnek a vezetője, felelőse. Ezen a héten nálunk a színház a téma, és ehhez kapcsolódnak a hívószavaink: "Játszod az életed, vagy éled is?" Ezekkel meg lehet szólítani a fiatalokat, de a beszélgetés aztán bármiről szólhat, ami érdekli őket. Ez egy jó kiindulási alap.
Bence: Egy városban nőttünk föl, és ismertük egymást korábban, de az újratalálkozás az a KözösPontban volt. Pár éve kezdtem csak ezt a szolgálatot. Ez csak a harmadik fesztiválom. Sári meg már "régi motoros".
Tarnóczi László: Mennyire mozdultok ki a levendulaillatú templomkertből?
Sára: Nem nagyon. A kert elé megyünk ki és az erre járókat behívjuk. Egyébként nem célunk az, hogy nagy csinnadrattával járjuk körbe a fesztivált. Aki erre jár, azt behívjuk. Nem az a lényeg, hogy hány ember jön be, és főleg nem, hogy hány ember tér meg. Ez nem egy térítő misszió. Azért jövünk ki, hogy jelen legyünk, hogy megmutassuk, hogy fiatalként és keresztényként itt vagyunk a fesztiválon. Megmutatjuk, hogy a keresztény fiatalok is tudnak fesztiválozni, ugyanakkor lehet velünk értelmesen is beszélgetni. Nagyon sok ember fejében, egy öregedő, korlátolt, szigorú egyház van, szeretnénk, ha látva bennünket megváltozna a véleményük, hiszen itt van húsz fiatal, akik olyan felekezetekből jönnek, ahol a történelem folyamán nagy ellentétek voltak, és itt most mégis tudunk egy közös célért dolgozni. Láthatóvá szeretnénk tenni, hogy keresztények vagyunk és normálisak vagyunk.
Bence: Szakács Gábor, pápai református lelkész mondta egyszer, hogy ez egy indirekt misszió, nem Jézus vérét locsoljuk mindenkire itt a templomkert előtt, hanem mutatunk egy arcot. Az egyháznak, a hitnek adunk egy arcot, amely fiatalos és befogadó, fizikálisan jelen van, tapintható, megszólítható, amelynek helye van a mai világban és az életünkben.

Hírek
Pótfelvételt hirdetnek hitéleti szakokra nappali és levelező munkarendben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen és a Pápai Református Teológiai Akadémián, ahol a jelentkezési határidő: augusztus 19. A Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Karára diakónus, hittanoktató és kántor szakokra lehet jelentkezni. A Sárospataki Református teológiai Akadémia hitéleti szakjaira és szakirányú továbbképzéseire pedig augusztus 15-ig lehet leadni a jelentkezéseket. Emellett ősztől ismét megnyitja kapuit a Sárospataki Református Presbiteri és Gyülekezeti-munkás Népfőiskola, amelyre augusztus 31-ig jelentkezhetnek az érdeklődők.

A reformáció ötszáz évéről konferenciával, kiállítással és koncertekkel emlékeznek meg augusztus 11. és 13. között Vörösberényben. Bán István orgonahangversenyt ad augusztus 11-én, pénteken 19 órától a református templomban, a Reformáció 500 kiállítást Huszár Pál nyitja meg a Kultúrházban pénteken 20 óra 15 perckor. Szombaton egész napos konferenciát tartanak majd A reformáció énekei címmel régizene koncertet ad a Kecskés Együttes 19 órakor a Vörösberényi erődtemplomban. A programsorozat a 10 óra 30-kor kezdődő vasárnapi istentisztelettel zárul.

Keresztelési emlék-istentiszteletet és családi napot rendeznek augusztus 13-án vasárnap 11 órától Berettyószentmártonban.

A Szentírás Tiszántúli Vándorútja a héten a következő településeket érinti: Tiszatelek, Ibrány, Buj, Paszab, Tiszabercel, Gáva, Vencsellő, Balsa és Szabolcs.

A Kárpátaljai Református Egyház hetedik alaklommal rendezi meg Családi Csendenapját augusztus 12-én, szombaton az Ung megyei Nagydobrony községben. A Csendesnap címe: Reformáció – Út az áldáshoz!

A Magyar Református Szeretetszolgálat ismét Egyháztáji Vásárt tart augusztus 12-én, szombaton, a Debrecen-Széchenyi kerti Református Templom udvarán.

Fekete Ágnes áhítata:

"Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj, annak, aki által esnek." Lukács 17,1

Mostanában statisztikákkal dobálnak minket. Mindig elgondolkodom, vajon az ember képes-e arra, hogy adatnak tekintse magát? Vajon valamit elmond-e rólam az, ha tudom, hogy én abba a húsz százalékba tartozom, aki, meg abba a nyolcvan százalékba, aki nem? Mintha egy zsákba dobálnának bele, aztán egy másik bugyorba raknának át, de én nem érzem azt, hogy ott lenne a helyem.
Egyébként a matematika is segítségünkre siet, mert a valószínűség-számításkor azt mondják, az elemi eseményről nem mond el semmit az, hogy ezer esetben mi történik. Tehát ha egyszer dobunk a kockával, akkor erről semmit nem tud mondani a számítás. Ez az egyszeri és valóságos történet a maga módján megismételhetetlen és besorolhatatlan.
Egy furcsa és életidegen valóság az, ahova minket a nagy számokkal és százalékokkal vezetnek. A táblázatok, a valószínűségek általánosságokat mondanak, valamiféle metszetet adnak, de az én életem soha nem válik metszetté. Egyfajta kábulatba vezetnek, és elhitetik velem, hogy én vagyok a húsz százalék. Nem, nem igaz, mert az élet pillanatról pillanatra történik, döntéseket hozok, és azok következményeit hordozom. Mint egy fa, nő az életem, és nincs módom arra, hogy a törzsem metszetét megvizsgáljam, azt majd az utókor teheti meg csupán. De akkor már nem egy élő fáról beszélnek, tehát engem magam soha nem érhetnek el a számok.
Nagyon fontos, hogy ma, az adatokkal dobálózó korban ne higgyük el azt, hogy számok vagyunk. Inkább azt, hogy dolgunk van. Szeretnünk kell, meg kell bocsátanunk, és bocsánatot kell kérnünk, gondolkodnunk kell, és hűségben élnünk.
Ha megértjük, hogy látszat az, ami a számok sugallata mögött van, akkor megértjük azt a titkot is, amiről Jézus beszél a farizeusok kapcsán. Statisztikailag igaz, hogy botránkozások esnek. Lehet közönyös szemmel végignézni sorainkon is, és akár megállapíthatjuk azt is, hogy sok a silány ember. Az embernek fáj is, amikor látja a bukásokat.
Ilyenkor valami belső késztetés azt sugallja, hogy oldjuk meg a kérdést, csökkentsük a bukások lehetőségét, állítsunk korlátokat, segítsük a számadatokat. E jézusi mondat előtt éppen arról van szó, hogy jöjjön el Mózes, és magyarázza el az embereknek, mondja el Isten még világosabban! Tegyen valamit az adatokért! Rágja már a fülünkbe az üzenetét! Sokszor belehergeljük magunkat effajta gondolatokba: "Miért éppen én?" El szoktunk jutni addig a mondatig: "Miért engedte meg Isten?" Ha statisztika a világ, akkor Isten igazán megjavíthatná a statisztikát!
De Jézus gondolata egészen más irányba fut. Egyszerre eltávolodik a számoktól, és azt mondja, de jaj, annak, aki által esik. Ott az egyén, az egyszeri történés és esemény, ami fölülír minden statisztikát, és azt mondja: te vagy a felelős. Itt és most veled történik valami, teljesen függetlenül minden valószínűségtől. Te térj meg! Ha képesek leszünk megváltozni, akkor igazán kilógunk minden számsorból. Jézus azt mondja mai nyelven, a statisztika nem oldoz fel senkit, és nem is véd meg. Jézus következő mondata így olvasható: Őrizzétek meg magatokat! Ha atyádfia vétkezik, dorgáld meg őt, és ha hétszer jön egy nap, hogy bocsáss meg, akkor hétszer bocsáss meg neki! Azaz, ne hagyjátok, hogy a számok bűvölete elvigyen titeket! Amikor ezt mondják: mekkora baj, mert az emberek kilencvennyolc százaléka, jaj, de a nők ötvenhat százaléka… Nem! Most itt én csöndben maradhatok, vagy éppen megszólalhatok. Jézus egész üzenete kiterel bennünket a tömegből, és személyünkben érint. Ezt az érintést adja meg Isten! Ámen.