2018-03-21

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Az életünk sokszor kerül kiúttalanságba, és nem is olyan egyszerű kitalálni, merre van a jó út. Az egyház egésze keresi sok szempontból a kiutat. Vajon milyen egyház lenne az, amely a huszonegyedik században is hiteles? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével. Először az úgynevezett nyakkendő nélküli látogatásairól kérdeztem.

Steinbach József: Egyszerűen elmegyünk meglátogatni a lelkészeket, és nem hivatalosan, hanem kötetlenül beszélgetünk, Igét olvasunk, imádkozunk. Én magam is felüdülök általa. Egy sereg olyan kérdés előkerül, amely máskor soha sem jönne szóba. Még gyakrabban kellene ezt csinálni, de az időmbe csak ennyi fér bele.
Fekete Ágnes: A nyakkendő az egy kicsit a szerepet jelenti?
Steinbach József: Testvérként, szolgatársként megyünk. Azok is vagyunk természetesen, hiszen ha valaki valamilyen vezetésre feladatot, mandátumot kapott egy időre, azt szolgálatra kapta. Tehát, ha úgy tetszik, a vezető nem a legelső, hanem a legutolsó. Jézus Krisztus is ezt hangsúlyozta. A nyakkendő bizonyos tekintetben fontos, mert azt jelenti, hogy valamit képviselünk. A szerepek fontosak. Ki kell állni a világ elé, ahol fontosak a külsőségek. Ezzel nem lebecsüljük azt, viszont ezek meg olyan alkalmak, amikor levetjük a nyakkendőt, mert itt a személyes pásztoráció a fontos. Minden héten van gyülekezetlátogatás, vagy ünnepi alkalom. Néha egy hétvégén három is van. Bemegyünk a szeretetvendégre, sokáig ott vagyunk, nem sietünk, és aki meg akar szólítani, az megteheti. Élnek is ezzel a lehetőséggel.
Fekete Ágnes: A Dunántúlra jellemző az, hogy nagyon szétszórtan élnek ott a református gyülekezetek.
Steinbach József: Valóban szétszórtan élnek, de ez inkább azt jelenti, hogy vidékről a kisvárosokba, nagyvárosokba vándorolnak az emberek. A mostani szárszói konferenciának nem véletlenül lesz az a témája, hogy van egyfajta belső mobilizációs irány is keletről nyugatra. Tehát a mi dunántúli nagyvárosainkra nagyon oda kell figyelni, és itt nemcsak Győrt és Székesfehérvárt említhetem, hanem az összes megyeszékhelyet, megyei jogú várost, hiszen olyan infrastruktúra és munkalehetőségi kör épült ott ki, hogy oda keletről sokan eljönnek. Ezeket az embereket, legalábbis a reformátusokat és a sehova nem tartozókat meg kell szólítanunk. Ezért tudatosan anyagiakat áldozunk arra, hogy ezeken a településeken a szolgálati helyeinket elhívott, megszólításra kész emberekkel megerősítsük. Dunántúlnak az arculata nagyonis változik. Azt éljük át, amit az egész ország, hogy a vidék átalakuláson megy keresztül. Mi is próbáljuk életben tartani a gyülekezeteinket, és mindent megteszünk értük, de oda kell figyelni a városokra is.
Fekete Ágnes: Tehát központosodás van, a falvak ürülnek, mert mindenki a városba költözik?
Steinbach József: Igen. Viszont azt is tapasztaltuk, hogy vannak olyan vidéki gyülekezetek, ahol a lelkipásztor a kevésen hű, és csodák történnek. Azon dolgozunk, hogy minden nyolcezer fölötti kisvárosban legyen helyben lakó református lelkész. Ez a folyamat elkezdődött. A nagyvárosokban az is jó jel, hogy különböző prédikáló állomások önálló gyülekezetté szerveződnek. Nem baj, ha különböző arculattal bírnak a református egyház igei, kegyességi keretei között élő gyülekezetek. A parókiális jogok azért ma mások, és átgondolandók. Budapesten, vagy egy városon belül nem lehet elvárni, hogy mindenki a lakóhelyéhez legközelebbi gyülekezetbe menjen. Ma már beülnek az emberek az autóba és mennek többfelé, keresik a lelki otthon, míg valahol lehorgonyoznak. A nagyvárosokban, például Győrben már az egy gyülekezet két gyülekezetté lett, de ez a folyamat elindult Veszprémben, és várható Székesfehérváron is.
Fekete Ágnes: Hogyan lehet megtalálni a modern embert megérintő szót?
Steinbach József: A ma emberét nem könnyű megszólítani, mert szinte alig van kapcsolópontja az egyház nyelvével, szokásrendszerével. Ulrich Beck régen feltette a kérdést a Kockázat-társadalom című művében, hogy "folyamatosság vagy törés"? Egyre inkább azt látjuk, hogy törést tapasztalunk a társadalomban. Az új generáció már teljesen más. Nem érti az egyház nyelvét, nincs igazából kapcsolatban vele. Nagyon vigyázni kell, hogy ne kövessük el a konformitás hibáját, hogy olcsó módon kiszolgáljuk ezt a generációt, mert az a cél, hogy egy idő után ők is megtanulják az egyház nyelvét. Szűcs Ferenc mondása szerint: Aki Kánaánban akar élni, az tanuljon meg kánaániul. Kettős feladatunk van. Egyrészt az ő nyelvükön megszólítani őket, másrészt behívni őket a gyülekezetbe. Ez sok mindent jelent, először nem biztos, hogy a direkt megszólítást, hanem közösségépítést, bizalomépítést, barátságot, testvériséget, kapcsolatrendszert, közös élményeket, indirekt missziós alkalmakat. Azután egy adott ponton elkezdhetjük őket tanítani, és elő lehet jönni az egyház nyelvével is. Én a kettőt együtt párhuzamosan futtatnám.
Fekete Ágnes: Már a telefonreklámokhoz használják azokat a szavakat, amelyek nekünk szent szavaink. Mit jelent hűségesnek lenni? Hogy azt a telefont veszem meg éveken át? A hűség nem ez! Vagy ott van az irgalom szavunk is…
Steinbach József: Ha az ember a saját bőrén él át valamit, akkor megváltozik a helyzet. Ha a hűségről beszélek, ezt nem érti. De ha átélte azt, hogy hozzá hűtlen lett valaki, akkor abban a pillanatban érti, hogy miért fontos a hűség, mert megszenvedte, meggyötörte. Lehet ez irgalom kapcsán is. Irgalom az, hogy van egy adminisztrációs ügyem, bürokratikus rengetegen vezet keresztül az út, és az az irgalom, ha végre találok egy embert, aki nem terepszínű arccal tekint rám, hanem rám mosolyog, emberszámba vesz, egy fél percet szán rám és jóindulattal meghallgatja a problémámat. Jólesik, és ez az irgalom. Ez emlékeztet engem arra, hogy el ne felejtsem, ha hozzám fordulnak, nem tehetek másként, a Krisztus-követés erre is indít engem. Már érzi ekkor bárki, hogy mi az irgalom, ha ezt próbálom leföldelni. Szerintem az úrnap délelőtti istentisztelet a maga rendje szerint legyen egy hagyományos istentisztelet. Ez a gyülekezet nagy családjának találkozója, ahol mindenki jelen van. Utána már bátrabban nyithatunk a másfajta műfajok, programok felé. Mi nem kultúrát hirdetünk, nem civil klub vagyunk, nem művelődésszervezők vagyunk. Azon persze el kell gondolkodni, hogy nem vagyunk-e túl intellektuálisak, racionálisak? A Reformáció 500. záró bizottsági ülésén az hangzott el, hogy most végre mi protestánsok is tudtunk ünnepelni. Mert mi általában nem tudunk ünnepelni. Erre egy ott levő neves valaki ezt mondta: Ha elmegyek saját gyülekezetemben a református istentiszteletre, akkor engem a lelkész akármilyen fáradt vagyok, kőkeményen megdolgoztat, mert az igehirdetésre oda kell figyelni. Ez egy közös munka. Felmerült most az ünnep kapcsán az a kérdés, hogy mennyire történik ezzel egyfajta redukció, hogy túl racionálisak, túl intellektuálisak vagyunk. Ha az igehirdetés nem jön át, akkor mi az, amit hazavisz az igehallgató?
Fekete Ágnes: Nagyon észben maradunk.
Steinbach József: Igen. Mindent meg akarunk magyarázni, mindent le akarunk szögezni, meg akarunk mondani, tisztázni akarunk, a mélyére akarunk menni. Ez persze fontos, de ott van az érzékelés is, amire a ma emberének szüksége van. Ezt egyébként Kálvin tökéletesen leírja: a látható Ige, a sákramentum hivatott ezt szolgálni, Isten hirdetett és látható Igéje elvégzi a maga munkáját.
Fekete Ágnes: Ez nem volt mindig így! Igazából ez egy százéves történet.
Steinbach József: Így van, de hát ebben nekünk biztos, hogy gondolkozni kellene. Végletek vannak. Nem tudjuk azt a középutat megtalálni, ahol a liturgiai elemek segítenek bennünket egy megfelelő teológiai rendben ünnepelni, és úgy megtalálni az arányokat, hogy a liturgia ne üsse ki az igehirdetést. Ehhez az úthoz még egy kis időre van szükségünk.

Fekete Ágnes: Annak is egészen új módjai vannak a 21. században, hogy hogyan segíthetünk a rászorulókon. A Budapest Pasaréti egyházközségben hagyományosan sok karitatív ügyet támogatnak. Nemrég két egyháztag elhatározta, hogy egy olyan internetes oldalt hoznak létre, amely összeköti azokat, akik segíteni szeretnének azokkal, akik pedig látják a bajt. Dr. Oláh Zoltánnal beszélgettem úgy, hogy már ki is nyitottuk a boldogherceg.hu oldalt a számítógépen.

Oláh Zoltán: Azért jött létre, hogy a segíteni kész, irgalmas szemű emberek összekapcsolódhassanak.
Fekete Ágnes: Ezt a felületet csak az láthatja, aki meghívást kap?
Oláh Zoltán: Így van! Az kap jelszót a belépéshez, és utána válik lehetővé, hogy mindent tudjon használni. Lehet kérni és felajánlani is.
Fekete Ágnes: "Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és aki szűken méri a járandóságot, mégis ínségre jut." (Péld 11,24) Ez szép itt nagyon!
Oláh Zoltán: Igen. Az Újszövetségben pedig ezt olvassuk: "aki szűken vet, szűken is arat. Aki bőven vet, bőven is arat" (2Kor 9,6)
Fekete Ágnes: Közben lehet járni valakiért?
Oláh Zoltán: Ez elsősorban úgy működik, hogy ha a környezetedben látsz valakit, aki nagy szükséget szenved, bajba került, és úgy érzed, hogy te nem tudsz neki érdemben segíteni, akkor lehet igénybe venni ennek a lapnak a segítségét. Tulajdonképpen az a cél, hogy közösen segítségére legyünk a bajbajutott embernek.
Fekete Ágnes: Az adományboltok is hasonlóan működnek, csak ott nem ingyen adják a dolgokat.
Oláh Zoltán: Nagyon olcsón adják, és az is nagyon jó kezdeményezés. Pont ilyenről, mint a miénk én nem tudok. De nagyon sokféle segélyszervezet van. Nem kerülhet mindenki egy-egy segélyszervezet látókörébe, meg nem is tudnak mindenkin segíteni, viszont irgalmas szemű emberek, sok szükséget észrevesznek maguk körül, és így lehetőségük van mindenegyes embernek segítséget találni.
Fekete Ágnes: Ez a hálóépítés hiányzik máshol? Ez a honlap hiánypótló jellege?
Oláh Zoltán: Igen. Elég lassan épül ez a háló, de nem is szeretnénk nagyon sürgetni, mert nem szeretnénk, hogy nagyon fölhíguljon a felhasználók köre. Ezért csak személyes meghívással lehet meghívni új tagokat, őket is csak úgy, ha ismerjük őket, hogy tényleg készek önzetlen segítségre, és nincs semmi hátsó gondolatuk.
Fekete Ágnes: Mi az, amit nem szeretnétek, hogy megtörténjen?
Oláh Zoltán: Például, hogy valaki olyan dologra kér segítséget, ami mögött nincs szükség. Fontos, hogy a lapon megjelenő szükségek hitelesek legyenek.
Fekete Ágnes: Tehát, ha így tetszik: a potyázók ne jöjjenek.
Oláh Zoltán: Igen, mert ezzel az egész lap a hitelét veszítené, és akkor a segítség se jönne. Be lehet jelölni a prioritást, hogy mennyire tartjuk sürgősnek a dolgot. Van egy olyan funkció is beépítve, hogy ha az életbevágót jelöljük be, akkor minden fölhasználó kap egy automatikus értesítést. Kevesen nézik folyamatosan, hogy milyen kérés érkezik. Még megengedett, hogy szinte minden kérésnél ezt a prioritást jelöljék be. Végül azt is be lehet még jelölni, hogy mennyi ideig legyen olvasható a lapon. Mindezt persze módosítani is lehet. Csak a felhasználók tudnak keresni a lapon.
Fekete Ágnes: A www.boldogherceg.hu oldalon volt egy mozgássérült probléma és azt továbbítottam is valakinek.
Oláh Zoltán: Aki nem felhasználó, az is elérheti a segítségkéréseket.
Fekete Ágnes: Ha én felhasználó vagyok, akkor meghívhatok valakit?
Oláh Zoltán: Így van! Nagyon egyszerű, csak megadod itt az illető nevét, e-mail címét és már küldi is a program a meghívót.
Fekete Ágnes: Tehát ennek az a lényege, hogy egyfajta bizalmi háló épüljön.
Oláh Zoltán: Így van!
Fekete Ágnes: Van valami feltétele annak, hogy kiket hívhatok meg?
Oláh Zoltán: Az a legfontosabb, hogy megbízható hiteles ember legyen, akire bátran rábízunk titkokat is, ha kell, aki szívesen, önzetlenül segít azoknak, akik nálánál nehezebb helyzetben vannak.
Fekete Ágnes: Tetszik ez a mondat, hogy olyan valakit hívjunk, akire rábíznánk a lakásunk kulcsát.
Oláh Zoltán: Szemléltetése annak, hogy milyen bizalomról beszélünk. Mondjuk, ha elutazunk, és valakit megkérünk arra, hogy locsolja a virágokat. Erre a lapra olyanokat hívjunk, akiket meg mernénk kérni erre.
Fekete Ágnes: Honnan jött az ötlet, hogy boldog herceg legyen a honlap neve?
Oláh Zoltán: Oscar Wilde meséje szól a boldog hercegről, és ez a lap is így működik. Vannak kis fecskék, akik röpülnek a város fölött és meglátják a szükségben levőket. Ezek a nyitott szemű, irgalmas szemű emberek. Ha valaki meglát a környezetében valakit, aki nagy bajban van, az ezzel már felelőssé vált érte. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül neki kell megoldani ezt a problémát, mert lehet, hogy nem is tudja,viszont az felelőssége, hogy ezt a problémát jelezze, hogy itt nagy baj van. Ez a lap pontosan ezért született. Addig menjünk el a bajban lévőhöz, amíg lehet segíteni, ne majd a temetésére. Mert ott már sok ember szokott lenni, de amíg bajban volt, addig lehet, hogy nem volt mellette senki.
Fekete Ágnes: Annyira tetszik az irgalmas szemű ember kifejezés.
Oláh Zoltán: A honlapon vannak olvasmányok is. Van egy prédikáció Cseri Kálmántól, amelynek a címe: Az irgalmas szem. Az irgalmas szemű ember először meglátja a bajt, megmozdul valami benne, majd maga is megmozdul.
Fekete Ágnes: Azt jelenti, hogy nem a rossz oldaláról látom a másikat.
Oláh Zoltán: Az is kell hozzá, mert sokszor azzal hárítjuk a segítést, hogy biztos megérdemelte, nem így kellett volna élnie. Lehet, hogy még igazunk is van, de valószínűleg nincs igazunk, ha ezt gyakran mondjuk.
Fekete Ágnes: Kik foglalkoztok ezzel a segítségnyújtással?
Oláh Zoltán: A pasaréti gyülekezetből egy fiatal informatikussal hoztuk létre a lapot. Ez a lap egyfajta felületet kínál, amelyen egymásra találhatnak a segítők és a bajban lévők.
Fekete Ágnes: Mint régen a Mit üzen a rádió?
Oláh Zoltán: Az is mintául szolgált, így van.
Fekete Ágnes: Nagyon sok embernél fölöslegessé válik otthon egy bútor, vagy más tárgy.
Oláh Zoltán: Meg lenne a helye. Sokszor annak is segítség, aki otthon kerülgeti a tárgyakat, más meg esetleg örülne neki. Annyira elfoglaltak az emberek, hogy el sem olvassák, hogy miről van szó. A meghívottaknak nem kis része, még odáig sem jutott el, hogy belépjen, így kevés fogalma lehet arról, hogy mi is az értelme, a célja ennek a szolgálatnak. Van egy olyan felirat is, hogy "gyakori kérdések". Ott az egyik kérdés: Működik a dolog? Erre az a válaszunk, hogy amíg csak nézzük a biciklit, sosem fogjuk tudni eldönteni, hogy lehet-e vele biztonságosan közlekedni. Fel kell rá ülni, és akkor hamar kiderül. Így van ezzel a honlappal is, ki kell próbálni. Ha valaki érdeklődik és szeretne részese lenni, akkor ezt jelezze!

Fekete Ágnes: A kecskeméti Ráday Múzeum egy különleges programba kezdett. Ládafia néven felajánlják iskoláknak és különféle közösségeknek, hogy a Ráday Múzeum tárgyainak másolatát bemutatják, és így tanítják például azt, mi is volt régen az eklézsialáda? Hegedűs Márk beszélgetett Fogarasi Zsuzsa igazgatóval.

Fogarasi Zsuzsa: Ez egy fekete láda. Azonban ezeket az eklézsialádákat elsősorban festéssel díszítették. Kiemelhető rekeszei vannak, és ahogy megyünk lefelé, annál értékesebb dolgok vannak benne. Mik vannak ebben a ládában? Elsősorban műtárgymásolatok, úrvacsorai és keresztelő készlet, vannak textilek is és mindenféle olyan dolog, amely a kis gyerekeket is közelebb hozhatja a múzeumhoz. Van benne feladatlap, kirakós játék, olyan digitális technika, amellyel egy szemüvegen keresztül megnézhetik voltaképpen a Ráday Múzeumot. Valamint sokféle apróbb meglepetést is elrejtettünk a ládában. Maga a láda pedig arra a történelmi, művészettörténeti tényre utal, hogy eklézsialádák mindig léteztek és abban voltak az értékek. Most ennek a ládának a tartalma nem egy eklézsia kincse, hanem a Ráday Múzeum szellemi értéke. Meg kellett tervezni, csináltatni a ládát, ki kellett jelölni azokat a formákat, amelyekből műtárgymásolat készül. Olyan textilt is kellett találnunk, amely tipikusnak tekinthető, de másolat.
Hegedűs Márk: Ezt a ládát nem kiállítják, hanem egy komplett programot adnak az érdeklődőknek.
Fogarasi Zsuzsa: A ládában az adott foglalkozás elemei,illusztrációi kiindulópontjai vannak. Már van néhány megkeresésünk, ahova várják ezt a projektet.
Hegedűs Márk: Mit tegyen az, aki szeretné, hogy az ő közösségében is megláthassák ezt a ládát?
Fogarasi Zsuzsa: Telefonáljon a múzeumunkba vagy írjon e-mailt és arra reagálni fogunk, és nagy örömmel teszünk eleget a kérésének.

Hallgassák meg a következő hét református eseményei, híreinket.
Ma van Johann Sebastian Bach születésnapja. A Bach mindenkinek programsorozat keretében számos hangversenyt rendeznek március 21. és 25. között szerte az országban. Többek között március 24-én, szombaton 17 órakor közös Bach-koráléneklés lesz Budapesten, a Kálvin téri református templom előtt. Március 23-án, pénteken 19 óra 30 perctől hangversenyt rendeznek a Debreceni Nagytemplomban, ugyanott 24-én, szombaton 16 órától "orgonamaraton" lesz.

Johann Sebatian Bach János passióját a Magyarországi Baptista Egyház Központi Ének és Zenekara mutatja be március 24-én, szombaton 17 órakor Budapesten, a kelenföldi református templomban.

Istennel a hazáért és a szabadságért! címmel rendeznek ökumenikus megemlékező istentiszteletet II. Rákóczi Ferenc emléknapja alkalmából március 24-én, szombaton 16 órától Monoron, a római katolikus kistemplomban, majd utána szeretetvendégségre várják az érdeklődőket a Monor-Kistemplomi református gyülekezeti teremben.

A paraszti társadalom felszámolása 1945-1962 című vándorkiállítás elindítása alkalmából rendeznek konferenciát március 23-án, pénteken 10 órától az Országház delegációs termében.

Egyházi szabadság ’56 után és felelősségünk ma, ezzel a címmel tart előadást Földváryné dr. Kiss Réka március 25-én, vasárnap 17 órakor Budapesten, a Nagyvárad téri református egyházközség altemlomában.

Zala Mihály információbiztonsági szakértő tart előadást a digitalizálódó társadalomról és a bűnözés digitalizációjáról március 22-én, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Kálvin teremben.

A 38. Dunamelléki Egyházkerületi Presbiteri Konferenciát rendezik meg március 24-én, a virágvasárnap előtti szombaton 10 órától Veresegyházán, a református templomban.

Hogyan segítsünk a tanulásban? címmel folytatódik a szülők iskolája március 23-án, pénteken 18 órakor Bátaszéken, az iskolában.

Irodalmi estet tartanak Kunszenti Ágnes műfordító és Kovács Katáng Ferenc költő előadásával március 25-én, vasárnap 16 órakor Budapesten, a Sztárai Mihály tér 3. szám alatti pestújhelyi református templomban.

Ezen a héten vasárnap kezdődik Nagyhét. Virágvasárnapon, a hét első napján virágvasárnapi sokadalommal várják a templom születésnapját ünneplő budapesti, Szilágyi Dezső téri reformátusok március 25-én vasárnap 10 órára a családokat, ahol a gyermekeknek kézműves foglalkozást, a felnőttek részére az istentisztelet után a templomkertben egyháztáji vásárt tartanak. A hétvégén több alkalommal is koncertet ad a Csíkszerda kórus.

Nagyheti evangélizációt tartanak Boldván. Virágvasárnap 10 órakor Bozorády Zoltán evangélikus lelkész, hétfőtől csütörtökig esténként 18 órakor pedig Gyurkó József metodista lelkész hirdeti az Igét a boldvai református gyülekezeti teremben.

Húsvéti kézműves délelőttre hívják a gyermekeket március 24-én, szombaton 10 órától Miskolcon, a Tetemvári gyülekezetbe.

Virágvasárnapi koncertet ad a Fénysugár kórus március 25-én, vasárnap 16 órakor Dadon, a református templomban.

A Reformáció 500. évfordulójára rendezett Vissza a forrásokhoz című vándorkiállítás április másodikáig látogatható Cégénydányádon, a Pajtaszínházban.

Fekete Ágnes áhítata:

"Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől… Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak." Máté 26,47. 56.

Júdás és Péter Jézus két tanítványa volt. Mind a két tanítványnak azt mondja Jézus, hogy a Sátán árnyékában él. Távozz tőlem Sátán – hallja Péter. Júdásba pedig belebújt a Sátán – így olvassuk. Júdás árulása tehát nem kiemelt bűntény az evangéliumban, csak mi látjuk így. Júdás minden bizonnyal korabeli zelóta, a szabadságért harcoló ember volt. Megértette, hogy Jézus szabadító, aki ugyanúgy, ahogyan Isten kiszabadította népét Egyiptomból, most elhozza Isten országát, megszabadít mindenkit a földi rabságból. Vége lesz az igazságtalanságoknak. Jézus meg is teszi azokat a jeleket, amelyek megerősíthették Júdás gondolatát. Vakok látnak, sánták járnak, az éhezők enni kapnak. A templom megtisztul. Ezek mind konkrét messiási jelek voltak.
Az is valószínű, hogy azzal a gondolattal, hogy Isten itt a földi körülmények között hozza el országát, nem volt egyedül. Sőt, amikor Jézus minden intés ellenére elment Jeruzsálembe, már mindenki biztos volt abban, hogy mit akar. Ott majd kirántja a kardját, sokan csatlakoznak hozzá, és eljön a vég. Ne gondoljuk, hogy Júdás egyszerűen "rossz ember" volt. Önmagában az, hogy rábízták a tanítványok pénzét, már azt mutatja, hogy megbíztak benne. Az, hogy Júdás nyúlt a tálba Jézus után, a kor étkezési szokása szerint azt jelentette, hogy ő a legfontosabb ember most. Senki sem gondol rá úgy, mint árulóra. Sőt, még akkor sem támadtak rá a többiek, amikor ez kiderült a Gecsemáné kertben.
Valószínűleg az összes tanítvány belső kérdése volt a Nagyhét eseményei közben: Miért nem üti Jézus a vasat? Egyszerűen nem értették. Júdás valószínűleg arra gondolhatott, hogy most van itt a tömeg Jeruzsálemben, most van itt az alkalmas idő. Talán azt is gondolta, hogy egy felelős tanítvány ezt nem nézheti csukott szemmel. Segíteni kell Jézusnak! Nincs elég realitásérzéke. Jézus nagyon jó, csodákat tett! Ő a Messiás, csak éppen segíteni kell neki! Júdás talán elhatározta, hogy kiprovokálja Jézus végső döntését. Valószínűleg mindenki ugyanazt gondolta, mint ő, csak éppen ő volt annyira bátor, hogy be is dugta a fejét az oroszlán szájába. Júdást égő szomja, hite, erős istenvágya vitte előre.
Júdásnak az volt a hibája, hogy hitét nem az Isten titkos kertjében gondozta, nem ment be a belső szobába, nem lelke mélységeit kereste, hanem az erőt, a bátorságot, a kiállást és a győzelmet akarta. Nem bírta többé nézni azt a végtelen nyomort, ami körülvette, változtatni akart: Jöjjön el a Te országod! Változzon meg ez a világ! Talán túlságosan saját korának szellemi levegőjét szívta, nem látott ki abból.
Ezekkel az összevissza kavargó gondolatokkal érkezhetett el az utolsó vacsorára. Ekkor hangzik el: Egy közületek elárul engem. Senki sem értette. Mindenki, köztük Júdás is ezt kérdezte: Talán én? A tálba nyúlás első lehetőségét, amely megtisztelést jelentett, talán felhívásnak vette. Úgy gondolom, hogy Júdás ekkor nagyon félreértette Jézust. Azt hitte, hogy neki az a dolga, hogy kiprovokálja a harcot. El is ment, de egy tanítvány sem gondolt semmi rosszra. Valószínűleg Júdás sem. Ő talán csak segíteni szeretett volna Jézusnak. Aztán később a Gecsemáné kertben állhatott össze neki a valóság képe. Talán Péter kardcsapása és a templomszolga fülének a gyógyítása volt az a pillanat, amikor rádöbbent, teljesen félreértette Jézust.
Ha ő egy egyszerű gonosz áruló lett volna, akkor nem szalad azonnal vissza a pénzzel. Talán fel is használták volna tanúvallomását a perben. De semmiképpen sem akasztja fel magát, hiszen terve sikerült. Az valószínűbb, hogy ahogyan mindent félreértett, úgy Jézus mondatát is, amit elvezetése előtt mondott: Ennek így kellett történnie az Írások szerint. Ez a jézusi kijelentés nagyon megdöbbentő. Ezek szerint ő sors játékszere? Akkor neki semmi tennivalója nincsen? Talán ezt gondolhatta magában: Eddig segíteni akartam Jézusnak, most kiderül, hogy egy nulla vagyok. Ha nem tudok semmit tenni, akkor ne is éljek inkább.
Ismét félreértette Jézust. Júdás igazi tragédiája a félreismerés, félreértés. Erőből közeledett Jézushoz, de az erőnek Ő nem jelenti ki magát. Nem erővel, nem hatalommal – szól üzenete. Júdás tenni akart, talán jót akart, és ez a jó drámává alakult. Még ezek között a gondolatok között sem volt képes meglátni azt, hogy minden tetténél erősebb az irgalom. Önmagával is irgalmatlan lett, mert süket maradt Jézus szavainak a mély értelmére.
Júdás örök példája félreértéseinknek. Csak nyitott szívvel érthetjük meg Isten útját. Kizárólag teljes önátadásban tudjuk átengedni számára a vezetést, és mindig nyitott kaput hagyni az Irgalom szava iránt. Ezt a nyitottságot adja meg Isten! Ámen.