Kitakarva, eltakarva ugyanaz
Magyarszéken, a karmelita szerzetes közösség kápolnájában lóg ez a kereszt. Jézus feje köré gyakran írtak három görög betűt. Pontosabban ez egy görög mondat. Ho ón/…
Magyarszéken, a karmelita szerzetes közösség kápolnájában lóg ez a kereszt. Jézus feje köré gyakran írtak három görög betűt. Pontosabban ez egy görög mondat. Ho ón/ ὃ ων, azaz aki létezik, aki valós. Itt azonban Jézus, – aki meghalt – letakarja az ómegát: a létezés betűjét elrejti lefittyedő feje. Így csak két betű marad az o és a n, ami a halott jelzése (nekrosz). Kitakarja a test a létezés jelét. Pontosan ez történik nap, mint nap az emberekkel, velünk. Millió lefittyedés rejti el azt a csodát, hogy Isten van, létezik, és jó. Nem királynak tűnik, hanem halottnak.
De Isten tényleg, mintegy “vakká” akart válni. Nem félreértéseinket akarta látni, hanem szeretetét. És Isten elrejtezett. Eltakarta királyi palástját, trónját és koronáját. Nem álruhát vett fel, hanem valóságos emberi hús-köntöst.
Az ő királysága a mai napig rejtőzködő, félreérthető, gyengének tűnő. Mi így tudunk kapcsolódni hozzá.
Ott van azonban a háttérben a trónon ülő Krisztus, akinek glóriájában már pontosan fénylik a három aranybetű. A létezés világossága kibújt e világ méhéből.
De Krisztus, a létező kitakarva is, eltakarva is ugyanaz.
Ráadásul ebben a házban egykor állatokat kötöttek be a karámba. Ma imádság hangja zeng ugyanazokban a kis zugokban, ahol régen a jószágok ettek. Mikor látható jobban Isten? Mikor igazán uralkodó? Az istállóban? Vagy a templomban? Valószínűleg bármiben, ami igazi.
2022. november 20. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Lk 23,35-43
