A szurikáta ranglétrája
A farkasok ranglétrát állítanak fel maguk között. Ez sokáig alaptétel volt. Később kiderült, hogy igen, de csak a fogságban élők. Különben egyszerű szülői magatartás figyelhető…
A farkasok ranglétrát állítanak fel maguk között. Ez sokáig alaptétel volt. Később kiderült, hogy igen, de csak a fogságban élők. Különben egyszerű szülői magatartás figyelhető meg a vezetőkön. Az ember is, azt hiszem fogolynak, csapdába esettnek érzékeli magát, amikor elkezd rangsorolni. Mivel a bezártság és az értéktelenség érzése uralkodik el rajta, meg kell értenie a helyét ebben a világban. Szurikátaként időnként kidugja a fejét, és gyorsan méretez mindent, majd visszabújik. Egyszóval már nem főemlősként, hanem prédaállatként értelmezi magát.
Érdi Péter könyvében, a Rangsorolásban leírja, hogy a számítógépes tájékozódás „guglizós” világában minden azonnal valamilyen rangsorba kerül. Egyfajta őrült futásban vagyunk a legolcsóbb tejfölért, a legjobb állásért, a rangsor élén álló egyetemért, a legkülönlegesebb utazásért, hogy le ne maradjunk semmiről: futnunk kell! És a rangsorolás, mint egy álságos varázspálca, valamiféle rendet tesz ugyan, de káoszt is teremt a lélekben. Mert az az alapja, hogy ennek a világnak a börtönében élünk, és ezért egymás létrára helyezett szolgái vagyunk.
Jézus egy pici gyermeket állít a rangsoroló tanítványok elé: Tudatszint váltás nélkül nem oldódik meg ez az ősemberi ösztön. Az istengyermeki arányokban derül ki: nincs első és utolsó, hanem mind egy mennyei körtáncban forgunk.
Vannak időnként, akik jobban táncolnak, vagy legalábbis ez így tűnik hirtelen egy-egy helyzetben. Ennek azonban igazán nincs jelentősége. Mert jelen vagyunk. Körben forgunk, és mindenki mindenkit támogat. Talán meg is állhatok egy pillanatra, és megkérdezhetem magamtól: mire ösztönöz a másik, akire irigykedem, pedig ő is velem együtt forog? Mit hozok én ebbe az isteni táncba? Pici gyermek énem üzeni ezt: itt vagyok, itt vagy, és ez jó.
2024. szeptember 22. – Évközi 25. vasárnap
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Mk 9,30-37
Kép: Nikola Sarić
