2008-06-04

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

A minap az egyik kedves szomszédunk átjött hozzánk, hogy megkérdezze, hallottam-e, bemondták a rádióban, hogy befagyasztják a nyugdíjakat, ha megváltozik a helyzet az országban. Erre én megkérdeztem tőle: ezt tényleg elhiszi? "Eltetszik hinni, amit a rádióban mondanak?" Persze nehéz egy rádiósnak meggyőzni a szomszédját arról, hogy ne mindent higgyen el, amit hall. Azonnal sarokba szorítva éreztem magam, hiszen most én is itt ülök a mikrofon előtt: nekem miért higgyenek? Ha valaki elkezd hazudni, vagy hangoskodni, onnantól kezdve mindenki alól kihúzzák a szőnyeget: hiszen milyen alapon mondom én, hogy ne kiabálj, és ne hazudj. Biztos csak irigykedem. Biztosan én vagyok a hazudós. Meg aztán a félelemkeltésnek hisz a legkönnyebben az ember. Rettenetes érzés ez annak, aki igyekszik becsületesen farkasszemet nézni a mikrofonnal. Én nem szeretnék senkit meggyőzni arról, hogy igazat mondok, csupán arra szeretnék mindenkit ösztökélni, hogy gondolkozzon.

Az idén is megrendezik a Református Zenei Fesztivált, aminek egyik célja éppen az, hogy együtt gondolkozzunk. A reformátusok is kimennek az utcára, és elmondják üzenetüket. Persze kint vannak az utcán mások is. Remélem, hogy mindenki kinyitja a szemét és a szívét, és meg tudja őket különböztetni! Böszörményi Gergellyel, a rendezvény főszervezőjével beszélgettem.

Böszörményi Gergely: Mi nem foglalkozunk populáris ügyekkel, hanem azokkal a zenei értékekkel törődünk immár 25 éve, amelyeknek a gyökerei a hatvanas évekre nyúlnak vissza. Annál az eszmeiségnél maradtunk meg, ami belénk ivódott, és ettől nem is akarunk elszakadni. Azt az úri passziót, hogy majd abból finanszírozzuk mindezt, amink van, már nem engedhetjük meg magunknak. A forgalom és a gazdasági helyzet nagy mélységeket jár meg mostanság, az ország helyzetéről már nem is szólva: megnehezedett a helyzetünk. Az idei év annyiban különleges, hogy sikerült megszólítani a Református Egyház intézményeit: az oktatási intézményeket, a gyülekezeteket, a missziókat. Ezek az intézmények tartóoszlopai a társadalomnak. Ki merem jelenteni, hogy ha nem lennének egyházi szociális intézmények, tanítás, misszió, akkor összedőlne a társadalom. Sikerült elérni, hogy három vidéki és kettő budapesti református oktatási intézmény részt vegyen a fesztiválon és bemutatkozzanak. A csajági, kunszentmiklósi és miskolci református iskolákról van szó, illetve a budapesti Julianna Általános Iskoláról és a Benkő István általános iskoláról.

Egy magas színvonalú művészeti magazin 30000 példányban megjelenő júniusi különszáma beszámol a fesztivál programjairól, és ezekkel együtt a Református Egyházról, annak intézményeiről.

Fekete Ágnes: Ez a Fidelio, ami most itt is van előttünk

Böszörményi Gergely: A katolikusok egy-egy körmenet alkalmával kijönnek a templomból, és megmutatják magukat. Odaállnak egy-egy zászló vagy jelkép alá, körbejárnak és énekelnek: ez gyakorlatilag a hit megvallását jelenti. A reformátusok számára ilyen megmutatkozás sokáig nem létezett. A meglévő keretek feszegetése két lépcsőfokban történt meg. 2000-2001-ben az Isten dicsőségére elhangzó énekeket kihoztuk a templomból, és bevittük a Zeneakadémia nagytermébe. A következő lépés pedig az volt, hogy megmutatkoztunk az utcán.

Fel szokták tenni azt a kérdést, amit te most biztos nem fogsz feltenni, vajon a Református Zenei Fesztiválra csak reformátusok jöhetnek-e el? Erre a kérdésre egyértelműen nem a válasz. Az ötödik zenei fesztiválon a Bakáts téri katolikus templomban az első program a baptista Harang együttes koncertje. Minden évben meghívom Vedres Csaba barátomat is, aki katolikus kántor, az After Crying együttes alapító tagja, aki a Kairosz Quartettel hallgatható kortárs zenét ad elő. Ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy a missziók is eljönnek. Megoperálták a gerincemet, és eléggé botladozom a bal lábamra, ezért könnyen bele tudom képzelni magam azoknak a helyzetébe, akik kerekesszékkel közlekednek, de nem tudják, hogy Budapesten hogyan jussanak el A-ból B-be. Én úgy látom, hogy a kultúra az, amelyen keresztül meg tudunk szólítani embereket, de beszélünk a hitünkről is, az országunk helyzetéről, mert ebben az országban élünk. Találkozzunk a Bakáts téren június 6-án, 7-én és 8-án! Pénteken és szombaton jönnek ezek az iskolák bemutatkozni, négy órakor pedig elkezdődik a templomi program.

Fekete Ágnes: Maradjunk a tereken! Nemrég avatták fel Budapesten, a Városligeti Fasorban a Reformáció emlékparkját. Hogyan lehet egy szoborral, egy parkkal Isten üzenetéről beszélni. Erről Lestyán Goda János szobrásszal beszélgettem.

Lestyán Goda János: Első ránézésre is a keresztséget kell hirdetnie. Számomra a vízszintesen megjelenő kőkereszt ott, egy fontos útkereszteződés mellett elhelyezett kereszt.

Fekete Ágnes: Most éppen egy útkereszteződésnél állunk, és közben átsétáltunk a Városligeti Fasor elejére. Márványból készült a szobor felső része, ugye?

Lestyán Goda János: Igen, vöröses fehér árnyalatban. Jézus Krisztus világosságát a fehérebb márvány jeleníti meg, a vérző fájdalmat pedig kicsiny rózsaszínes erezettel tűzdelve akár még 50-100 méterről is látni lehet.

Fekete Ágnes: A márványgyűrűk így egyben a Jézus Krisztust jelképező magasabb oszloppal együtt egy határozott keresztet mutatnak messziről nézve.

Lestyán Goda János: Az utóbbi években kesze-kusza hálókkal foglalkoztam, a hálóba fogottság, a kivetett háló szimbólumköreinek a vizsgálatával. Az első ötlet erről szólt volna: kivetett hálót bronzba, fémből kivitelezve, de aztán ez átgyúródott a püspök urak tanácsának hatására is. Közös alkotótevékenységünk eredménye volt, hogy megfogalmaztuk, mi az, amit lehet.

Fekete Ágnes: Gondolom, bronzszobrot köztéren elhelyezni ma egyébként is egy kicsit képtelen dolog. Félő, hogy ellopják.

Lestyán Goda János: Igen, ez volt az egyik legfontosabb érv a tervezés során. Ha az emberek, a járókelők nem veszik birtokukba, és nem óvják szeretettel, akkor mindent könnyedén meg lehet rongálni. Először egy hosszabb terjedelmű kompozíció sorozatot gondoltam elhelyezni.

Fekete Ágnes: Biztosan a tér formája is adta az ötletet.

Lestyán Goda János: Így van. A szomszédos templom magasságával, impozáns méreteivel nagyon nehéz versenyezni.

Fekete Ágnes: Ez egyfajta gondolkodás is arról, hogy hogyan lehet ma a reformációt kifejezni. Ez a szobor számomra azt fejezi ki a nagyon masszív tartóoszlopaival, amelyeken a reformáció jelmondatai olvashatóak: egyedül a kegyelem, egyedül Krisztus, egyedül a Szentírás, egyedül a hit, hogy az életünk, a lelkünk ezeken a masszív tartóoszlopokon nyugszik.

Lestyán Goda János: Igen. Ezek a solus-mondások. Mindegyiket egyedül, külön-külön kellett volna ábrázolni, de ezek mégis összecsengenek, egy szólamban szólnak itt, együtt megfogalmazva. A reformáció gondolatai egymást erősítik, és mint a mózesi törvényeket, ezeket is kőbe vésték. Most itt van a reformáció négy pillére kőbe vésve mementóként, hogy gondolkodásra, megállásra ösztönözzön embereket, legalább addig, amíg kibogarásszák a betűket. Az is fontos üzenet, hogy mindenki a saját habitusának megfelelően folytassa tovább a reformációt.

Fekete Ágnes: Gondolja mindenki tovább, mit is jelent neki ez az egyedüliség…

Lestyán Goda János: Az oszlopnak az égbetörése valójában ezt szimbolizálja. Egy keresztyén jelet kívántam megvalósítani, aztán az oszlopfejezeteknél adódott egy vízszintes sáv, amelyek a távlatból egybeolvasva egy keresztet jelölnek. Fontos szempont, hogy egy szobor távolról is megszólítson, és minél közelebb kerülve hozzá, egyre több új felfedezést tehessünk.

Fekete Ágnes: Honnan kell nézni, hogy kereszt legyen?

Lestyán Goda János: A Magyar Írók Háza előtt állva, tehát az utca másik oldaláról látszik a legjobban.

Fekete Ágnes: Látok belül egy ívet.

Lestyán Goda János: Az ívek a mellettünk lévő templom neogótikus stílusára is utalhatnak. Számomra ez a feszített ív a feszültséget, a megfeszítést jelenti. A hullámvonal Krisztust jelöli, az Ő megfeszítettségét. A két-két pillér belső formája válaszol egymásra. Egy szarvasi költő versében olvastam az "égi villantó" kifejezést.

Fekete Ágnes: Ez egy villanás az ég felé?

Lestyán Goda János: Igen.

Fekete Ágnes: A reformáció indító bibliai mondata olvasható rajta. Az igaz ember pedig hitből fog élni.

Lestyán Goda János: A másik oldalon pedig az ecclesia semper reformanda olvasható, amely az egyház folyamatos megújulására utal.

Fekete Ágnes: Ami számomra ebben a kertben a legcsodálatosabb, hogy egy játszótér és egy szakrális szobor az utca forgatagában együtt jelenik meg. Ilyen még nem volt.

Lestyán Goda János: Igen, én is úgy tudom, hogy ez Magyarországon az első reformációi emlékmű. Nagyon fontos volt, hogy az emberek jól érezhessék magukat a belváros forgatagában. Fontos volt, hogy ebben az őrületes tempóban legyen egy kis sziget, ahova jó elmenni, ahol a gyerekek is megtalálják a maguk mulatságát.

Fekete Ágnes: Ugyanakkor több is, mert játszótér sok van.

Lestyán Goda János: Komplexen, együtt tud a Fasori Református Gimnázium szomszédságában valami szellemi többletet is adni.

Fekete Ágnes: Nyilván azért is itt kapott helyet ez a park, mert itt van a református templom, iskola, nemsokára óvoda, evangélikus gimnázium, templom, tehát nagyon sok protestáns fordul meg itt.

Lestyán Goda János: Nyugodtan nevezhetjük protestáns környéknek ezt a részt. Masznyik Csaba építész nagy segítségünkre volt a tér tervezésénél.

Fekete Ágnes: Vele is egyeztettek tehát.

Lestyán Goda János: Persze. Ez tényleg az egyház, az építészek és a szobrász közös alkotótevékenysége volt, ami egy tér tervezésénél elengedhetetlen is.

Fekete Ágnes: Valaki úgy fogalmazott, hogy amikor felszentelték a teret, akkor még a trolibuszok is lábujjhegyen közlekedtek. Rengetegen vettek részt, és végre nem tüntetésért, hanem valami másért.

Lestyán Goda János: Ünneplők vették birtokba a teret, a környéket, és valóban a szeretet lengte be a környéket, nem pedig valami elleni indulat.

Fekete Ágnes: Egyébként evangélikus családból származik?

Lestyán Goda János: Igen. Szarvasról származom, ahol orgonák, orgonasípok varázsában nőttem fel, ugyanis a szomszédságban dolgozó asztalosmester az evangélikus ótemplom orgonasípjait javította a ’60-as években, és a műhelyében ezek között foroghattam. Valahol ezek az orgonasípok is mindig megjelennek a munkáimban. Azt veszem észre, hogy a keleti filozófiák mostanában az utcákon is megjelennek. A gyerekek, fiatalok szinte fogékonyabbak is a keleti filozófiák által hirdetett dolgokra. Ezért fontos, hogy a keresztyénség, a protestantizmus is megjelenjen az utcákon, kijöjjön a templomokból. Ilyen üzenete is van egy-egy szobornak.

Fekete Ágnes: Az a nehéz ebben, hogy ha az egyház az utcán is meg akar jelenni, akkor hangosnak kell lennie, és az ember jó esetben nem szeret kiabálni.

Lestyán Goda János: A szobrok leginkább a méreteikkel próbálnak szólni, hangosak lenni. A 7 méter magasság egy ilyen nagy térben is tud szólni, szerintem. Közelebb lépve pedig látható, hogy a protestantizmus fontos gondolatai vannak felvésve.

Fekete Ágnes: Azt mondta, hogy úgy lehet szakrális az ember, ha megpróbál tökéleteset alkotni.

Lestyán Goda János: A méretében impozáns egyrészt a szobor, másrészt a faragás, a kivitelezés ad alkalmat arra, hogy minél tökéletesebbet alkosson az ember. Fölösleges sallangoktól mentesen, végtelenségig lecsupaszított puritán megfogalmazás, ami egyébként is jellemző talán az én szobrászatomra. Az egyszerű, tőmondatokban való gondolkodás tovább folytatható.

Fekete Ágnes: A templom is az utcán és a tereken hirdeti Isten világát. Zsámbékon nemrég református templomot szenteltek. Az ünnepség hangképei után Matyó Lajos lelkipásztort hallhatják.

Fónagy esperes úr: Nagyon sok imádság, szeretet kísérte ennek a hajléknak az épülését. Az elkészült templom úrasztalára elhelyezzük a teljes Szentírást. A Szentírás első lapjára beragasztottam néhány mondatot a Zsoltárok könyve 127. fejezetéből. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak annak építői." Ezt éltétek át, kedves Zsámbékiak, ebből élünk mi is, mindannyian.

Szabó István püspök úr: A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Ezt a mondatot mindannyian pillanatok alatt megértettük. Ugyanúgy, mint azt, hogy melyik éneket énekeljük kezdésként. Bemondtam magyarul az ének számát, de az orgonánál ülő kántornak, aki Hollandiából érkezett, de nem játszott, be kellett mondani hollandul is, hogy értse. Kimondhatunk bibliai mondatokat, de ha nem lesznek Igévé, ha a Szentlélek Isten az Isten szavát és Igéjét nem fordítja le a szívünkbe, akkor nem értjük meg, és nem kezd el hatni az életünkbe. Ha nem fordítjuk le a kántornak, amit mondtam, akkor nem szólal meg az orgona, nem kezd el játszani, mert nem érti, hogy mit mondok. Hitből épült ez a templom. Ha nem abból épült, akkor ez az épület csak épület, és nem templom. A templomnak ugyanis az az első titka, hogy a falaiban, padlójában, mennyezetében, ácsolatában ott van a hit valósága.

Holland vendég: Szeretném megkérni a gyülekezet gondnokát, hogy jöjjön ide, hogy átadhassam egy kézfogással az orgonát a zsámbéki gyülekezetnek. Az orgona mostantól a zsámbéki gyülekezet tulajdona.

Gondnok: Nagyon szépen köszönjük.

Férfi: Ha jól tudom, akkor énekelni is fogunk valamit. Gyertek gyerekek, több mindennel is készültetek, ezeket rakjátok le ide.

Gyerekkórus

Matyó Lajos: Ha bejön az ember a templomba, akkor azonnal szembetalálja magát az úrasztalával és a szószékkel. A másik fontos szempont a tervezésnél az volt, hogy bővíthető legyen. Azért van azon az oldalon a tárgyalóterem, és a hátunk mögött a nagy előtér, mert ha itt az ajtókat kihúzzuk, akkor a 150 férőhelyes templom kitágul, többen is elférnek.

Fekete Ágnes: Erre most szükség is volt.

Matyó Lajos: Majdnem 400 ember vett részt a felszentelő istentiszteleten.

Fekete Ágnes: Majdnem olyan volt, mint egy lakodalom.

Matyó Lajos: Igen, különösen a szeretetvendégség a sátor alatt.

Fekete Ágnes: Amikor templomépítésre kerül sor, akkor a gyülekezetek egymástól kérnek támogatást.

Matyó Lajos: Igen, ez általában egy kedves hangú levél útján történik, amelyben azt kérik, hogy ha tudjuk, akkor valamelyik perselypénzünket adjuk oda egy templom vagy gyülekezeti ház építésére. Amikor mi fordultunk a gyülekezetekhez segítségért, akkor azt is felajánlottuk, hogy egy vasárnap elmegyek a gondnokkal vagy egy presbiterrel az adott gyülekezetbe, és bemutatjuk a templom építését. Ez egy közös öröm, és szerettük volna másokkal is megosztani.

Fekete Ágnes: Mi volt a legnehezebb az építkezés során? A legtöbb ember a hatóságokkal való küszködést szokta emlegetni.

Matyó Lajos: Nekem nem a hatóságokkal való küszködés volt a legnehezebb, hanem a bizonytalanság, nem tudtuk ugyanis, hogy összegyűlik-e a pénz az építkezés befejezéséig.

Fekete Ágnes: Tehát az, hogy alá kellett írni valamit, de még nem lehetett tudni, hogy ki tudja-e a gyülekezet fizetni?

Matyó Lajos: Igen. Nagyon ritka az olyan építkezés, amelynél a szükséges összeg teljes egészében rendelkezésre áll. Ez a templom 50 millió Forintos költségvetéssel indult, amelyből nekünk 10 millió Forint állt rendelkezésünkre. Nagyjából tudtuk, hogy honnan milyen segítséget fogunk kapni, de azt nem tudtam, hogy mikor lehet ezekre pontosan számítani. 2007 novemberében elfogyott a pénz, és el kellett gondolkodnunk azon, hogy megállunk most a gyülekezet és a presbitérium lendülete ellenére, mert 18 millió Forintot kellett volna hirtelen kifizetnünk. Fogalmunk sem volt, hogy honnan lesz pénzünk, amikor egyszer csak kaptunk egy levelet, amelyből kiderült, hogy mégiscsak lehetségessé válik, hogy a minisztérium által beígért 6,2 millió Forintot még 2007-ben kézhez kapjuk.

Fekete Ágnes: Ez a gyülekezet nem csak külsőleg nem volt kész, hanem lelkileg sem. Híre volt a zsámbéki gyülekezetnek arról, hogy gondok vannak. Ma ez nem így van.

Matyó Lajos: Fájdalmas a lelkész és a presbiterek számára is, ha vita van, ha nem tudnak megegyezni. Ki ilyen, ki olyan, ki amolyan templomot szeretne építeni. Én kész helyzetet kaptam, amikor idejöttem: a gyülekezet összetört, kevesen jártak templomba. Úgy gondolom, hogy ez sem Isten akarata ellenére volt, hiszen meg kellett tanulni, hogy addig, amíg a saját személyünk, a saját akaratunk a fontos, addig nem lehet előrehaladni. Ennek a gyülekezetnek a saját kárán kellett megtanulnia, hogy addig, amíg nem tudunk összefogni, egymással vállvetve harcolni akár a pénzgyűjtésben, akár az istentiszteletek rendjének kialakításában, addig nem megy előre a dolog. Ha a gyülekezet javát tudjuk nézni a sajátunkkal szemben, akkor tudunk előre haladni. Ezt ennek a gyülekezetnek meg kellett tanulnia.

Fekete Ágnes: Ez általános probléma. Hogyan sikerül egy ilyen darázsfészket lecsendesíteni?

Matyó Lajos: Tudni kell nem emberi módon reagálni beszólásokra, gesztusokra. Ezeket a maguk helyén kell kezelni. A másik dolog, hogy saját magunknak kell hitelesen előre menni. Nem mondhatom, hogy elvárom a gyülekezeti tagoktól, hogy a szabadidejüket feláldozzák, én pedig kívülről nézem az egészet. Előre kell menni, el kell végezni a saját feladatunkat, és akkor mennek a dolgok. Sokat köszönhetek a feleségemnek, mert mint mindenki más, úgy én is hazavittem a munkahelyi feszültségeket, amit ő nagyon jól tudott kezelni. Végig mellettem állt és támogatott. Új gyülekezeti tagjaink is lettek, akik időközben Zsámbékra költöztek. Elindult egy családos kör, ami sokat jelent nekünk, a gyülekezetnek, úgy is mondhatnám, hogy a gyülekezet váza lett.

Fekete Ágnes: Azokkal, akik a lelkészhez hasonló helyzetben vannak, sokkal könnyebb megtalálni a hangot.

Matyó Lajos: Sokszor az a baj, hogy nem emberként kezeljük a lelkészt. A gyermeknevelés gondjait távol tartjuk magunktól. Az nagyszerű, ha a lelkész meg meri mutatni magát, mint embert, a gyülekezet pedig vevő erre.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol római gyülekezethez írt levelének 8. fejezetéből!
”Mert meg vagyok győződve, hogy… sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.”

Vasárnap este az egyik budai faluban kerestünk valakit, már szürkült, behajtottunk egy utcába. Kővel volt leszórva. Hirtelen mind meredekebb lett az utca, már nem volt leszórva kővel, a kocsi csúszott. Az óriási sárban se előre, se hátra. A sötétedő ég is arra ösztönzött, hogy hívjunk segítséget, és hagyjuk itt az autót. Nem mertünk becsengetni sehova, mert már csak a tévék világítottak. Eljöttek értünk. Másnap ebédszünet helyett elmentünk a kocsiért, megbeszéltük egy traktorossal, hogy majd kihúz minket. De az út teljesen száraz volt. Beindítottuk az autót, és egyszerűen hazagurultunk. Ha valaki látta volna, akkor nem hitte volna el, hogy előző este egy tapodtat sem tudtunk menni, és mindez szűk fél nap alatt. Arra gondoltam, valami ilyesmi az emberi élet. Vannak vizek a mélyben, és vannak a felszínen. Fönt pillanatok alatt jön az ár, kiszikkad a föld. A felszíni vizek állandóan változnak. De a mélyben vannak az igazi források. Kérdés, hogy csak az éppen esedékes dolgok irányítanak-e bennünket, vagy a mélyből vesszük az erőt. Azóta is azt mondom, ha dühös vagyok, majd felszárad az út.

Ezek az apró jelzések, amelyekkel a természet ajándékoz meg bennünket, sokat segítenek a mély igazságok megértésében. Hiszen minden üzenet, ami körülvesz minket. Minden arra van, hogy elgondolkodjunk, a szívünkben forgassuk. Sokszor az emberi mélység, amely nagyon megvisel bennünket, arra is szolgál, hogy a lelkünk igazi mélységeit megtaláljuk.

Semmi más nem kell ehhez, mint az a látás, hogy Isten tartja ezt a világot. Nem az emberi erőn, nem az én találékonyságomon múlik az élet, hanem Istenen. Erre a látásra logikával is el lehet jutni, de a szívünk mélyébe is be van írva, a kétségbeesett ember is érzi, hogy van Valaki, aki legfőképpen mozgatja és tartja a világot. Ha a Megváltó adja az élet vizét, akkor kibírunk akármilyen szárazságot. Ha Ő ott van a mélyben, akkor a sok szakadásban sem esünk szét. Ezt adja meg mindannyiunknak Isten.
Ámen