2010-12-01

A Csillaghegyi Hímzőkör
Nyilas Misi Ház adventi kézműves foglalkozás – Csögör Orszolya, Szabó Sándor

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Ádvent van. Ilyenkor otthon mindig kis zacskókban rejtünk el meglepetéseket. Ebben az évben sikerül meggyőznünk a gyerekeket, hogy ne édesség, ne tárgyak legyenek azok, amikkel készülünk a karácsonyra, hanem valami lelki-szellemi ajándék. Jól esett látnom, ahogyan valóban örültek a mesének, a versnek, és elfogadták ezt a csokitlanságot. Valószínűleg nagyon sok minden az életben ilyen bátorságot igényel. Hogy végre mondjuk ki, nem sodródunk az árral. Végre merjük a gyerekeknek is értelmesen elmagyarázni, merre és miért érdemes élni. Talán magunk sem hisszük el sokszor, hogy ez lehetséges. Most egy olyan körbe látogatunk el, ahol szintén az ár ellenében úsznak. Olyan hagyományt valósítanak meg majdnem, hogy a régi fonókat felidézve, amiről azt hittük, már nincs is. A csillaghegyi gyülekezet hímzőkörébe látogatott el Vörös Virág. (A hímzőkör vezetője: Sági Lajosné. Tagok: Pénzes Jánosné, Somogyi Margit, Széles Szilvia, Vida Csongorné.)

Hímzőköri tag: Tiszteletes úr mondta, hogy kézimunka szakkörbe lehet jelentkezni és mi jelentkeztünk. Aki még tud varrni, vagyis még jól látja, az csinálja. Reméljük, hogy lesznek közöttünk fiatalabbak is!
Vörös Virág: Látok én itt fiatalabbakat.
Hímzőköri tag: Mindig érdekelt a kézimunka, de négy gyereket neveltem és nem maradt rá idő. Most azonban nyugdíjas vagyok és van rá időm. Azelőtt soha nem csináltam.
Vörös Virág: Teljesen újonnan vágott bele ebbe a tudományba?
Hímzőköri tag: Teljesen. Valami kalocsai hímzést csináltam, amiről Rózsika megállapította, hogy a színeket borzasztóan állítottam össze.
Sági Lajosné: Mintakendőt csinált mindenki, különböző öltéstechnikákkal. Másfél éve kezdtük ezt a kört. Nagyobb létszámú volt ez a csoport, de lemorzsolódtak. Még a Tiszteletes asszony is hímzett, amíg nem jöttek az ikrek. Először arról volt szó, hogy töltsük értelmesen az időnket és készítsünk szép munkákat. Énekeskönyvekre csináltunk borítókat. Én a Kálvin térem is vezetem a hímző szakkört, Molnár Miklósné, Klárika mellett. Ők a karácsony előtti adventi vásárra szoktak készíteni hímzéseket. S gondoltam, hogy itt is, ilyen kisebb dolgokat meg tudnak csinálni az asszonyok. Amikor készen lettünk, akkor láttam, hogy milyen szépen dolgoznak. Ez a terem nagyon üres volt. Ami a falon látható az egy nagyon nagy és nagyon szép munka. Különböző tájegységek kézimunkáit mutatjuk be itt.

Vörös Virág: Minden tájegység képe egy embernek a munkája?
Sági Lajosné: Nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki egy képen öltögetett, hanem egy képet, egy valaki készített. Van sárközi, palóc, komádi, szentistvándi, mezőségi, torockói, rábaközi és baranyai.

Vörös Virág: Látom, hogy a rábaközin két madár van.
Sági Lajosné: Igen. Az a madaras, kazettás minta, színesben.
Vörös Virág: Teljesen más, mint a mellette lévő, mert az nonfiguratív.
Sági Lajosné: Az úgy van összekombinálva, hogy abból a fejkötőn csak az egyik negyed volt megcsinálva.
Vörös Virág: Akkor Önök még mellé tették a másikat?
Sági Lajosné: Igen.
Hímzőköri tag: Ezt a gyapjúfonalat régen növényekkel színezték.
Sági Lajosné: Próbáltunk úgy összeszedni fonalakat, hogy a hagyomány szerint legyen a színük. Zöld a növény szára. A szegfűt nem akartuk teljesen tömörre csinálni, azért ilyen átütött. Van, ahol gránátalmák vannak.

Vörös Virág: Ha megnézzük ezt a torockóit, csak virágot látunk, és egy színnel van az egész kivarrva.
Sági Lajosné: Torockóit nem lehet több színnel varrni, csak piros vagy bordó lehet.
Vörös Virág: Tehát azért ilyen, mert régen is így csinálták.
Hímzőköri tag: Gyerekkoromban az iskolában tanultam ezt a hímzést. Tetszett ez a minta nekem és fiatalasszony koromban is csináltam ilyet. Varrtam a lakásom díszítésére, például a konyhaasztalomon ma is megvan az a terítő, ami ilyen mintával van hímezve. A gimnáziumot kezdtem, amikor jött az államosítás és általános iskola lett. Utána tanítóképzőbe jártam Kecskemétre.
Vörös Virág: Melyikben tanulta a hímzést?
Hímzőköri tag: Végig. Mindenhol volt kézimunka óránk hetente kétszer.

Hímzőköri tag: Ez a mezőségi minta, közel áll a szívemhez, mert amikor gyerekeket tanítottam, mindig ezt tanítottam meg nekik, mert ez könnyű volt. A láncöltést könnyen megtanulták és a napköziben, ahol voltunk minden asztalon a gyerekek által készített mezőségi mintás terítő volt.
Hímzőköri tag: Nekem többet jelent ez a kör, mint hasznos időtöltés. Néptáncot is tanítok és a családom is foglalkozik népzenével, néptánccal. Úgy érzem, hogy a népművészetnek minden ágával érdemes foglalkozni. Ez egy világszemlélet. A népművészet, az szép, igaz és természetes. Aki bármelyik ágát műveli, annak ez egy áldás. Amikor hímzek az esztétikai és lelki élményt is jelent. Úgy érzem, ezt nem lehet megunni. Ezek a képek is azt mutatják, hogy a szépen elkészített motívumokat egy modern környezetbe is be lehet illeszteni. Amikor még csak terveztük, hogy képeket készítünk ebbe a terembe, mások egy kis fenntartással fogadták, mert mindenki csak a kalocsaiban tudott gondolkodni, ami már elüzletiesedett, néhol a giccs határát súroló termék. S amikor meglátták, a kézimunkákat, akkor mindenkinek egy kellemes csalódást jelentett és azt mondták, hogy ez sokkal szebb, mint amire mi gondoltak.
Vörös Virág: Létezik, hogy levendulaillatot érzek?
Hímzőköri tag: Igen, ugyanis illatzsákok vannak itt, amiket a karácsonyi vásárra készültek.
Hímzőköri tag: Kis tarisznyákat készítünk most.
Hímzőköri tag: Meg könyvjelzőket.

Hímzőköri tag: Fönn a templomban is ugyanez az Ige látható. Az Isten szeretet. Ez nyolcasöltéssel van csinálva és körben láncöltéssel. A nyolcasöltést én csináltam, Eszterke pedig körbeláncolta.
Hímzőköri tag: Én ezeknek a képeknek a készítésében nem vettem részt. Én a pelenkaöltéssel foglalkoztam, hogy ne szálazódjon ki. Megkaptam az Igének a láncöltését és annak nagyon örültem, hogy azt megcsinálhattam. Mert arról szól, hogy Isten szeretet. Amikor elkészültem otthon kiterítettem a szobában és gyönyörködtem benne, hogy ezt én csináltam.
Vörös Virág: Ilyen fontos Önnek ez az Ige?
Hímzőköri tag: Igen.
Vörös Virág: Meg szabad kérdezni, hogy miért?
Hímzőköri tag: Mert az Isten szeretet, és ezt kimondani is nagyon jó.
Hímzőköri tag: Szoktunk Igét is olvasni és kazettáról igehirdetést hallgatni, amíg varrunk. Ez is hozzátartozik az itteni életünkhöz.
Hímzőköri tag: Ha nem olvassa az ember a Bibliát, akkor nem tudja, mit jelent, hogy Isten szeretet.
Vörös Virág: És Ön tudja?
Hímzőköri tag: Igen. Én tudom. Lehet, hogy van, amit nem jól tudok, de úgy gondolom, ezt tudom.
Vörös Virág: Biztosan tapasztalta ezt.
Hímzőköri tag: Igen. Bibliát olvasok és bibliaórára járok. Amikor az ember ezt teszi, mindig ragad rá valami, egyre több és több. S egyszercsak azt veszi észre, hogy valahogy más lett. Ezt nem lehet igazán elmondani, inkább csak érezni lehet.
Vörös Virág: Lehet, hogy mondjuk öt évvel ezelőtt nem lábadt volna könnybe a szeme arra, hogy Isten szeretet.
Hímzőköri tag: Igen, igen. Öt éve járok bibliaórára és az sokat jelent.
Vörös Virág: Egészen öt évvel ezelőttig nem is foglalkozott az Istennel?
Hímzőköri tag: Nem jártam még templomba se.
Vörös Virág: Mi történt öt évvel ezelőtt?
Hímzőköri tag: Azt mondta az egyik szomszédasszonyom, hogy nem megyünk el csütörtökön bibliaórára? Azt válaszoltam, hogy jó, menjünk. Azóta meg ittragadtam.
Hímzőköri tag: Engem meg pontosan a néprajz és a néptánc vezetett el Istenhez. Főiskoláskoromban Nyíregyházán kezdtem el táncolni. Ahogy az ember megismerkedik a népdalokkal, népszokásokkal, rájön, hogy ezeket akkor érti meg, ha megérti a régi emberek gondolkodását. Márpedig a régi emberek gondolkodása Isten körül forgott és erre építették a világukat. Hallottam például egyszer egy idős nénitől, hogy ő még az időt is imádsággal mérte. Azt mondta, hogy az otthonomtól a bolt tíz miatyánknyira van, vagyis, amíg elérek oda, tíz miatyánkot tudok elmondani. Aki a népművészettel foglalkozik, annak elkerülhetetlen, hogy ezzel a gondolkodásmóddal ne kerüljön kapcsolatba.
Vörös Virág: Mielőtt kapcsolatba kerültél a népművészettel, éreztél hiányt?
Hímzőköri tag: Fiatalon még nem nagyon érzi az ember. Ahogy felnőtté váltam, azt tapasztaltam először, hogy azok az emberek, akik hívők, azokból olyan nyugalom árad, ami belőlem hiányzott. Szerintem fiatal korában az ember nem tudja ezt megfogalmazni. Így kezdtem el keresni én is Istent. Nem voltam megkeresztelve sem, de mivel a családom eredetileg református vallású volt, ezért én is ebben az egyházban kezdtem el keresni. Aztán férjhez mentem és Budapestre kerültem. A lakóhelyünkhöz ez a református templom esik a legközelebb, ezért itt kereszteltettem meg a gyerekeket, és azóta járok ide, a gyülekezetbe. Bennem lezajlott az a folyamat, hogy a népművészet eljuttatott az Istenhez. Nagyon szeretném, ha Isten segítséget adna abban is, hogy az emberekhez eljusson a népművészet.

Fekete Ágnes: Egy másik adventi estébe is belekukkantunk. Ez gyerekeknek szólt, Miskolcon, a Nyilas Misi házban. A Gyerekeken túl Szabó Sándor és Csögör Orsolya lelkipásztorok is megszólalnak.
Hangkép az adventi kézműves foglalkozásból
Tanító: Milyen ünnepre készülünk itt?
Gyerekek: Karácsonyra!
Tanító: Mi kell a karácsonyhoz?
Gyerekek: Dísz.
Tanító: Mit szoktak a gyerekek a legjobban várni?
Gyerekek: Ajándék.
Tanító: Gyertyát miért rakunk ki?
Gyerekek: Hogy meggyújtsuk a koszorún.

Tanító: A gyertya világít. Mit szoktunk még otthon kirakni, hogy ne legyen sötétség?
Gyerekek: Lámpát.
Tanító: Fontosak az ajándékok, de a legnagyobb ajándék az a világosság, amit Isten akar nekünk adni.
Ének:
Mostan kinyílt egy szép rózsavirág
Kit régen már várt az egész világ
Betlehembe kibimbózott zöld ág
Királynemből méltóság,
Királynemből méltóság.

De nem talált szállást a városba
Maradása lészen a pusztába
Ökör, szamár állanak a jászlon
Csodálkozván Jézuson,
Csodálkozván Jézuson.

Bölcsőd volnék, gyengén ringatnálak,
A hidegnek csípni nem hagynálak.
Bétakarván, úgy ápolgatnálak.
Szolgálnék, mint uramnak,
Szolgálnék, mint uramnak.

Tanító: Egy ilyen szép szalvétatartót lehet majd készíteni a karácsonyi asztalra.
Vörös Virág: Elmeséled, hogy mit készítesz?
Kisgyermek: Angyalkát.
Kisgyermek: Szoktam csinálni "katicabogárt", meg ilyeneket.
Vörös Virág: Máskor is szokott lenni ilyen kézműves délután?
Kisgyermek: Igen. De nem ilyet szoktam csinálni. Csillagot, meg ilyeneket.
Vörös Virág: Hát mit?
Kisgyermek: "Katicabogárt", meg másokat.
Vörös Virág: Szerinted most miért csillagot, meg angyalkát csináltok?
Kisgyermek: Azért mert karácsony van.
Vörös Virág: Otthon szoktatok készülni anyával a karácsonyra?
Kisgyermek: Igen.
Vörös Virág: Hogyan?
Kisgyermek: Ki szoktuk bontani az ajándékokat. Karácsonykor hogy fogjuk, Anya?
Anya: Azt majd meglátod! Az meglepetés.
Kisgyermek: Karácsonyfát rakunk, meg ajándékokat. Mit csinálunk, Anya?
Anya: Rakunk ki díszeket, meg sütünk mézeskalácsot.
Vörös Virág: További jó munkát!

Vörös Virág: Úgy hallom, hogy egészen komoly ifjúsági munka folyik.
Csögör Orsolya: Hála Istennek, vannak fiataljaink. Az a hitvallásunk, hogy nem a létszám a fontos, hanem az, hogy később is megmaradjanak az ifjak. Azok a fiatalok, akik ma itt zenéltek, itt konfirmáltak és most idejárnak bibliaórára, sőt már abban a szakaszban vannak, hogy készek így is szolgálni. Ez azért is nagy dolog, mert volt olyan időszak ebben a gyülekezetben is, amikor elfogyott az ifjúság. Vártuk a fiatalokat és Isten megadta, hogy néhány év alatt lett egy olyan közösség, ami jó magja a gyülekezetnek.
Vörös Virág: Ez az épület lényegében, református ifjúsági ház?
Csögör Orsolya: A Nyilas Misi Ifjúsági Ház úgy jött létre, hogy a gyülekezetünk egyik presbitere szeretett volna valami olyan dolgot létrehozni, amivel tudnak hátrányos helyzetű fiatalokat támogatni. Így hozták létre a Nyilas Misi Alapítványt. Kell egy hely, ahol a gyerekek jól érzik magukat és úgy jönnek el, hogy már sajátmaguknak is tudnak programot szervezni. Például ezzel az adventi kézműves foglalkozással párhuzamosan, a második emeleten cserkészek vannak. Különböző bibliaórákat tartunk. A kicsiknek van Misi Mókus Ovis Klub, a vasárnapi iskola, van a fiatal felnőtteknek bibliaóra, a konfirmáltak is idejárnak. Illetve ki szokták bérelni a házat egy-egy alkalomra. Irodalmi rendezvényeket is szoktunk szervezni. Talán legjobban a bentlakásos hétvégét szeretik a legjobban, amikor péntek estétől vasárnap délig együtt vagyunk. Napközben elmegyünk kirándulni, bibliai foglalkozásokat, vetélkedőket tartunk. Ez nagyon jó, összerázó alkalom. A ház bár nincs túldíszítve, de mégis otthonos hangulatot biztosít. Harmincöt főt el tudunk szállásolni nemcsak nyáron, de télen is. Itt a fiatalok mindig jól érzik magukat. Itt a Bükk, ami igazán sok programlehetőséget biztosít.
Vörös Virág: Te hogyan gondolkodsz az adventről és a karácsonyról?
Csögör Orsolya: Karácsonyt azért ünnepelhetjük, mert Isten tett értünk valamit. Mi nagyon sok mindent teszünk karácsony előtt. Készülődünk. De valójában Isten volt az, aki már korábban tett értünk valamit. Ebben az évben a számomra az a karácsony üzenete, hogy Isten előttünk jár. Ha figyelünk és észrevesszük Őt, akkor bele tudunk lépni a nyomaiba.
Szabó Sándor: Sok titok van itt, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Például itt van egy hét és fél méter mély kút és víz van benne. Amikor a Nyilas Misi Házat építtettük, akkor visszabontás történt, mert kiderült, hogy az alapok nem bírják ki a ráépítést. Ahogy felszedtük a parkettát, alatta faragott kövekre bukkantunk, ami be is van építve ebbe a kőkeretes ajtóba. Ezek fedték a kút száját. Ez egy nemesi kúria volt eredetileg és itt volt a kocsibejáró a hátsó gazdasági udvarba. Itt itatták meg a jószágot.
Vörös Virág: Nyáron ki lehet menni játszani?
Szabó Sándor: Hatalmas vizicsatákat szoktak rendezni a gyerekek. Van egy nagy kád, amiből vizet töltenek lufikba és azzal dobálják egymást. Átszövik a generációk a gyülekezet közösségének az életét. A gyülekezet fő találkozási színtere a vasárnap délelőtti istentisztelet. A gyerekek is részt vesznek az istentisztelet elején, majd együtt vonulnak ide a Nyilas Misi Házba. Amikor vége az istentiszteletnek együtt mennek haza a családok.
Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
16. alkalommal rendezik meg az Adventi keresztyén könyvvásárt, amelyen több mint 40 keresztyén könyv- és zenei kiadó, forgalmazó, valamint ajándéktárgy-készítő vonultatja fel kínálatát, december 3-án és 4-én 9 és 16 óra között, Budapesten a Lónyai Gimnáziumban. Ugyancsak adventi könyvvásár van december 1-én, ma Győrben a Széchenyi István Egyetem régi aulájában.

A református Missziói Központ és a Tiszta Forrás Alapítvány hajléktalanmissziójának köszönhetően, hazánk legkorszerűbb nappali melegedőjének alapkövét helyezik el december 7-én, kedden délután 2 órakor Budapesten, a XVIII. kerület Üllői u. 375. szám alatt. Az épület 300 hajléktalan embernek biztosít majd napközben tartózkodási lehetőséget. Az ünnepélyes alapkőletételen Igét hirdet Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.

A Magyar Református Szeretetszolgálat "Nyilas Misi Karácsonya" nevű programja az idén is szeretné megajándékozni a rászoruló gyerekeket a határon innen és túl. Ezért kérik, hogy aki össze tud állítani egy-egy csomagot, azt december 15-ig juttassa el a lakóhelyéhez legközelebb eső gyűjtőhelyre vagy postán Debrecenbe, a Füvészkert utca 4-be.

2006 óta minden évben, megszervezik a Kárpát-medencei Imanapot, ahol minden évben más-más országrész és egyházkerület mutatkozik be. Az idén, december 5-én a Tiszántúlt ismerhetik meg jobban. Tokajban például a vasárnap délelőtti istentiszteleten, a gyülekezet tagjainak szolgálatával tartják meg ezt az imanapot.

A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság következő összejövetelén Puskás Attila tart előadást A pápaság Kálvin teológiájában címmel, december 6-án, hétfőn 18 órakor, Budapesten a Ferenciek tere 7-8. szám alatt.

Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete és a Magyar Testvéri Börtöntársaság az idén már harmadszorra rendezi meg a fogvatartottak országos bibliaversenyét advent második vasárnapján.

Egyedülálló, 25 év feletti keresztényeknek szerveznek programot december 4-én 11 órától 5-én délutánig, Kecskeméten Szentgyörgyi Albert út 23. szám alatt.

Az önkéntesség világnapján a Keresztyén Ifjúsági Egyesület bemutatja a magyarországi önkéntesség formáit, december 5-én, vasárnap délután 2 órától, Budapesten az Üllői út 24. szám alatt.

Folytatódnak az ország minden részében evangélizációs hetek. Többek között ezen a héten, Siófokon, Pesterzsébet-Szabótelepen, Bodrogkeresztúron tartanak ilyen adventi estéket.

Dr. Békési Sándor Ergon A keresztyén esztétika teológiája című könyvének bemutatója lesz a Károli Gáspár Egyetem teológiai fakultásának dísztermében, december 1-én, azaz ma este 17 órakor.
Az Animus Csengettyű Együttes koncertet ad december 5-én, vasárnap délután fél négykor a kékcsei református templomban.

Az In Salvation nevű holland ifjúsági zenekar december 6-án Miskolcon és Sárospatakon december 7-én pedig Debrecenben lép fel.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Lukács evangéliuma 3. fejezetének 4. versétől!

"Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává!" (Lk 3:4-5.)

Ha valaha bárki is foglalkozott Isten létének akár a gondolatával is, biztosan felmerült benne, vajon meddig tart az ember hatóköre, és hol kezdődik Istené? Vajon van-e értelme bármit is tenni, ha Isten úgyis hatalmas? De ha a mi dolgunk például az, hogy készítsük az Úr útját, akkor vajon hol van az Isten ebben? Tehát mi az, ami a mi dolgunk, és mi az, ami Istené?
Ádvent van, várakozunk Istenre. De ez a várakozás vajon tényleg olyan fontos? Ha eljön úgyis, akkor nekünk mi dolgunk?
A völgynek és a hegynek a képe talán megvilágítja a választ. A fénytan legalapvetőbb törvénye, hogy a fény (homogén közegben) mindig egyenes irányban terjed. Tehát, ha beengedem a fényt egy helyiségbe, de mégis megakadályozom, hogy egyenes irányban bejöjjön, például egy labirintussal, akkor a fény, legyen bár a legerősebb, nem fog világítani. A fény erejéhez nem kell hozzátennünk semmit sem. Azonban a fényt egyenesen kell fogadnunk. Keresztelő János, Jézus előhírnöke, nem véletlenül egy kendőzetlen ember volt. Azt mondta: Jézust nem lehet befogadni úgy, hogy taktikázunk. Nem áldozatocskákra, kis elhatározásokra, sírmeszelésekre van szükség. Egyenes és világos gondolatokra, nyíltságra, őszinteségre. Meg se forduljon a fejünkben, hogy Istent lehetne sunyin, elrejtőzködve befogadni. A fény csak egyenesen terjed. Ha várakozunk Istenre, ha szeretnénk tőle valamit, akkor először is lelki egyenességre van szükségünk. Arra, hogy higgyünk a gondolatok, a szavak tisztaságának erejében. Ez az első, e nélkül semmi sem megy. Ha valami rossz, akkor mondjuk ki világosan, fogalmazzuk meg, hogy mi az, és változtassunk rajta. Ahogyan a csokoládékkal kapcsolatosan, amikről az elején szóltam, nem vagyunk meggyőződve, hogy képesek vagyunk őket eltenni. Nem hisszük, hogy a gyerekek megértik, ki sem mondjuk, még szavaink előtt győzködjük magunkat – ugyanígy zavaros sokminden gondolatainkban és tetteinkben. Adventben az útkészítés azt jelenti, hogy próbáljuk a szavainkat kiegyenesíteni, a létünket kendőzetlenné tenni.
No, de ki képes erre? Keresztelő János egy igazi hős volt, egy remete volt, egy szent volt. Teveszőr ruhát viselt, szinte nem evett semmit, a pusztában, a társadalomból kivonulva élt. Mi ezt nem tehetjük meg.
Mielőtt még beleélnénk magunkat abba, hogy ez úgysem megy nekünk, gondoljunk bele abba a képbe, amit János idéz Ézsaiás könyvéből: ez az út képe. Nyilván nem autópályára gondoltak akkor, hanem olyan ösvényre, ami emberek által rendszeresen járható. Ha ezzel a képpel eljátszunk, akkor azt mondhatjuk, hogy Isten nem repülőgéppel jön el. Nem belerepül egy egészen más világba, és mindent felforgat. Isten nem is settenkedve jön el, sziklamászó kötéllel, és bozótvágó késsel, olyan helyen, ahol többé senki sem járhat. Ő egy járható úton jön el, ahol rendes emberi-járótempóban lehet közlekedni. Kőről kőre rakom a lábamat. Taposom az ösvényt, izzadsággal. Egyetlen göröngy sem marad ki. Ez azt jelenti, hogy elhatározásról elhatározásra, rakodásról rakodásra, imáról imára haladunk az úton, amelyen eljön az Úr.
Tegyétek a göröngyöset egyenessé! Azaz, vegyétek el életetekből azt, ami kilóg, ami akadályozza a fényt! Töltsétek föl a halmokat, azaz ahol hiányzik az erőbedobás, ahol sajnáljuk az emberi izzadtságot, ott ne sajnáljuk bevetni magunkat! Mindezt nem azért kell megtennünk, mert Isten fényét még fényezni kellene, hanem azért, hogy ne egy labirintusba fogadjuk Őt. Így áldja meg Isten, hogy igazán készülődés legyen az Ádventünk. Ámen

Similar Posts