2011-04-20

Debreczeni Tibor és a Nagykőrösi Karácsony Sándor Színpad – Vári Fábián László: A páternoszter kosarában

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Nagyhét van. Ilyenkor mindig egy olyan történetet, emberi sorsot szoktam keresni, amelyiket meggyőzően a kereszt tövébe lehet állítani. Nagyheti műsorban szerepeltek már üldözöttek, akik megtartották hitüket, vagy beteg szenvedők, akik példaadó reménységgel élték életüket. Ma egy költő verseit állítjuk a kereszt tövébe, és vele együtt egész Magyarországot. Vári Fábián László kárpátaljai költő. Egész költészete a megmaradásról és a hitről szól. Vajon elegendő-e a Golgota hegyén született hit ahhoz, hogy megmaradjon a magyarság? Ezt a kérdést sokan feltették már. Ordass Lajos, amikor számkivetették a kommunista egyházból, egész életét a kereszt tövéhez tette, és imádságban a szenvedéstörténet egyes jelenetei mellé tette a sajátját. Ezt írja: "Uram! Sorsomat e földön magyar hazámban jelölted ki. Itt szabtad meg föladataimat is. Itt szolgáló egyházad és sok hűséges gyermeked által világosan megmutattad nekem örök hazámat is. A Te országodat. Benne együtt lehetek azokkal, akik Téged örök Uruknak vallanak."
Számkivetve, a börtönben is úgy gondolja, neki itt, és ezért a népért kell élnie. Számomra óriási példák az ő kereszt alatti imádságai arra, hogy mindannyian odatehetjük minden bajunkat, kételyünket Krisztus elé, s akkor jó helyen lesznek. Nem biztos, hogy ott azonnal minden jóra fordul, mint ahogy Krisztus sorsa sem fordult azonnal jóra, de később mégis éppen a kereszt alakított át mindent. Az ország gondja is a kereszt alatt lesz jó helyen. E mai műsorunkkal szeretnénk odatenni. Debreczeni Tibor a Nagykőrösi Református Tanítóképző drámatanára évtizedek óta. Most Vári Fábián László verseit dolgozta fel a diákokkal. Debreczeni Tiborral való beszélgetésem közben részleteket hallhatnak a Szilágyi Dezső téren elhangzott A páternoszter kosarában című előadásból.

Ének:
Haragodnak nagy voltában
Megindulván,
Ne feddj meg, Uram engem!
Női hang: Mert tőlünk a szó szoros értelmében elvették a hazát.
Férfihang: Azaz minket egyszerűen kivontak jogilag, politikailag, erkölcsileg oltalmazó magyar állam fennhatósága alól.

Női hang: S hogy mindez így is maradjon szögesdróttal zárták el tőlünk a baráti, családi, kulturális és gazdasági kapcsolattartás lehetőségét.
Mind: Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa por és hamu vogymuk.

Férfihang:
A családfa törzsét, mint drága halottat,
tisztába rakva, megborotválva,
mielőtt feláldoznánk a tűznek,
toljuk a computertomográfba.
Okos doktorok, nosza előre,
neki a réteg-felvételeknek!
Női hang:
Apai nagyapám kitett magáért,
két fészekalja utódot nemzett.
Öt fiút csak a megmaradásért,
három lányt halott, hős fia helyett.
Jaj, hogy e pompás vérörökséget
fiai jórészt elpazarolták!
Segített benne Prága és Moszkva,
s egy reggel nem volt már Magyarország.
Négy apa után hárman maradtunk.
Félárbocon nevünk lobogója.
Jimmy Fébien fent Canadában,
s az ő öccsének sem lesz már utóda.
Jöjj, fiam, lássad: így fest az ábra.
A históriák így érnek véget.
Az íveket az Úr angyala írja,
de sokra a Sátán lehel pecsétet.
Mind: Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa por és hamu vogymuk.

Ésaiás, Jónás, Náhum -mind elmúltak,
mint magvuk szakadtával majd a magyarok.

Március tizedikére
gyilkos aszály jött a télre,
mert valahol úgy szavaztak,
felmondanak a tavasznak.

Szénaboglya lángol, pernye száll a holdig
a kasza félelmében darabokra hullik.

Debreczeni Tibor: Vári Fábián László Tábori posta című készülő regényéből állítottam össze ezt a válogatást és A páternoszter kosarában címet adtam neki.
Fekete Ágnes: Miért ez a cím?
Debreczeni Tibor: Benne vagyunk ebben a kosárban hol fent, hol lent. Most úgy tűnik, hogy talán van valami keresnivalónk itt a Kárpát-medencében, mint magyarságnak, mint kisebbségi magyarságnak is.
Fekete Ágnes: Miért éppen páternoszter? A Miatyánkra gondoljunk?
Debreczeni Tibor: Ebben ott van a költő keresztyén hite, szellemisége. Egy keresztyén kosár, egy közép-európai liftjárat.
Fekete Ágnes: Egy imádkozó ember.
Debreczeni Tibor: Igen. Egy verset elolvasok. Vásártéri legenda
Mikor Krisztus Urunk Ugocsába tévedt,
Hétszer járta körbe Tiszaújlakot,
Mert elkerülte Pétert,
S mire rálelt tél lett.
A Diós koronáin az istentelen fagynak
törzset hasogató szárnya csattogott.
A vásártéren várt rá egy szobakonyhás házban.
A szalmán feküdt Péter és szólt a rádió.
A kutyák vonítását ontotta az éter,
mert január volt s már ötvenhatot írtak.
Jézus lába alatt megroppant a hó.
S amint a naptárt péntekre lapozta
ugyanaz a szél, vagy tán a posta hozta
a kökénytövisből hajlított koronát
megbénult a torok, de a lélek üvölti
mi vád százezerszer a lázadó Perényi
s az ige, hogy Ugocsa non koronat.
Fekete Ágnes: A passió a mai eszközök között jelenik meg, mint a rádió, a posta.
Debreczeni Tibor: Az is benne van, mert ötvenhatot írtak péntek, töviskorona és mégsem lehet mást mondani, mint Ugocsa non koronat. Nem lehet feladni! Erről szól A páternoszter kosarában, ami úgy fejeződik be, hogy Hortobágy szívében ketyegjen bomba, de az ütőszeg az ott van a szárban. Csoórinak, azaz az értelmiségnek, valakinek ki kell mondani, hogy mit lehet tenni. Azt próbáltam hangsúlyozni, hogy az önfeladással, a reménytelen lelkiállapottól csak elpusztulni lehet. Ha nincs tartás és nem tudjuk, hogy nemcsak magunkért vagyunk a világon, akkor ott nagyon nagy baj van.
Ének:
Lehullott a Jézus vére.
A szent keresztfa tövire,
Drágalátos szent testéből,
Öt mélységes sebeiből.

Férfihang: Emlékszem egy régi februári napra, amikor a Szovjet Hadsereg Napját méltatták országszerte. A kilencéves gyermek lelkesedésével készültem az ez alkalomból előkészített iskolai ünnepségre, melyre valami szerepet is kaptam. Az ünnepség azonban elmaradt. Pityeregve mentem haza. Apám kesergésemet látva a térdére ültetett, és amit akkor elmondott, attól valóban felszáradtak a könnyeim. Tudod, fiam, akkor is a Szovjet Hadsereg napja volt, 1945. február huszonharmadikán. Előszörre kihirdették, hogy háromnapi munkáról van szó. Mindenki hozzon magával ennyi időre szóló élelmiszert és meleg ruhát. Nem gyanakodtunk, hiszen a háború után mindenkinek segíteni kellett Ukrajna újjáépítését. Csakhogy a lágerkapuk bezárultak mögöttünk. Én ekkor alig múltam tizennyolc esztendős. Elhatároztam, hogy megszököm. Ezen a februári napon észrevettem, hogy kevesebb az őr, lazább az ellenőrzés. Nekivágtam a dupla drótakadálynak. Az elsőt sikerült átmásznom, a következőnél azonban az őrség mégiscsak meglátott és figyelmeztető lövéseket adtak le. De nem a testemre céloztak, csak körülöttem süvítettek a golyók. Moccanni mégsem mertem. Egy órán keresztül tartottak ott. Mögöttem elvezették az egész tábort, hogy lássák, mi történik azzal, aki szökni próbál. Összevertek és megrugdostak. Látod ezt a vörös sebhelyet az arcomon? Ez egy derékszíj nehéz rézcsatjának a nyoma. Tbiliszibe vittek. Állandóan éhesek voltunk. Kegynek számított, hogy koldulni járhattunk. Munkánk végeztével a szemétből szedtük ki az ételhulladékot, a krumplihéjat, hogy valahogy mégis megmaradjunk. Érted-e már fiam, hogy a Szovjet Hadsereg Napja számunkra miért nem ünnep?
Ének: szöveg nélkül
Férfihang:
Szitkozódni vagy sírni könnyebb?
Eszi már rég
a radai rosszseb,
mint II. Ulászló idején egykor.
Azóta sincs
a földön aranykor,
és csak a holdról hull a hó
ott, ahol zúg az az egy folyó.
Bátorítsd nyelvem, Istenem,
rázd meg az eget felettem,
merthogy kegyelmedből talán
én is költőnek születtem,
akár azok,
kik "széllel szemben"
megkísérlik, megpróbálják,
bőrükbe sütve felmutatják,
mi mindent
kell kibírnia, –
s rettentse bár Szibéria,
emelt fővel indul az ember,
foga közt hordva elveit
járja a titkok termeit,
hogy vértet szerezzen magának,
mert elviszik
lánctalpas huszárnak
Európába – messzire.

Női hang:
Amíg a halál nem keres,
elvagyunk nélküled Uram.
Vádlott lesz minden felperes,
ha rájön, hogy nincs több futam.
Rád tekint ember és barom,
ha alkonyra járnak a jelek.
Uram, én magam feladom,
rendelkezzél velem.
Szédít magához az idő,
de nem leszek nála kegyenc.
S holnap tán úgy állok elő,
mint Holdra száműzött fegyenc.
Mind:
Amíg a halál nem keres,
elvagyunk nélküled Uram.
Ének: Jézus Krisztusnak szent anyja
Kereszt alatt ül vala.
Jaj, énnékem, Máriának,
Árván maradt egy anyának.
Jaj, énnékem, Máriának,
Árván maradt egy anyának.

Férfihang: Tábori posta – regényrészlet.
Ivanov altiszt a lehető legnagyobb elszántsággal látott hozzá, hogy tüzérekké képezzen ki bennünket. A fegyvert ismét kerekeire, menetkész állapotba állíttatta. Megadta a menetirányt és Kucenkóval ketten ügető tempóban megindultunk a betonon.
– Ellenséges gépek délnyugat felől. Lőállást elfoglalni! – hangzik a parancs. Megállunk. A fegyvert a megfelelő irányba fordítjuk, s amit tanultunk, most elismételjük.
– Fábián közlegény! Te úgy mozogsz, mint akit lelassítottak. Nem tanultad meg, hogy a dolgokat mindig pontosan és a lehető leggyorsabban kell teljesíteni? Hogy a következő kísérlet eredményesebb legyen, most harminc kört futsz az ágy körül! Futólépésben indulj! Elkezdem gépiesen számolni az apró köröket. A nyolcadik után szédülést érzek és lassítom a tempót.
– Szaporábban! Szaporábban! – érkezik máris a sürgetés. Ez még csak hat volt.
– Nyolc – felelek ingerülten és mintha a testem is lázadna, megállok. Lábaim makacsul odatapadnak a betonhoz.
– Fábián közlegény, hozzám! Ott állok a fél fejjel magasabb vörösesszőke parancsnok előtt, aki nyakát előrenyújtva, fejét kissé meghajtva, egészen a képembe nyomva sziszegte: Azt mondtam, harminc kört.
– Egyet sem többet! – nézek elszánt arccal seholszínű szemébe és érzem, hogy a fejem lüktet, fejembe tolul a vér. Már az ő feje is vörös. Ezen egy pillanatra elcsodálkozom. Villámgyors mozdulattal ütött. A betonról szinte azonnal felpattantam. Szembefordulva vele, jó adag vért köptem a lába elé, hadd lássa milyen eredményes volt a jobb egyenese. … Ivanov előttem áll. Már nem vörös a képe.
– Te hány éves vagy?
– Huszonkettő – súgom halkan, de határozottan.
– Én még csak huszadik. Én nem tudtam. Bámulja a csizmája orrát. Jól van! Látod, nem kell feltétlenül visszaütni. Elég lehet egy beszédes pillantás is.
Ének:
Perelj Uram, perlőimmel
Harcolj én ellenségimmel

Férfihang: Megalázni, nevetségessé tenni nem hagyom magamat!
Női hang: Nem lehet alku.
Férfihang:
Ideje hinni és kimondani.
Trónusod előtt vigyázzba dermed
s a hűségre gondol egy kárpátaljai.

Debreczeni Tibor: Kárpátaljai vagyok. Őseim, Debreczeni ágon beregszásziak. Én magam Váriban születtem, ahol Vári Fábián lakik. Évtizedekkel ezelőtt találkoztunk. Akkor ő tanár volt a vári általános iskolában, ahol a nagyapám 1920-ig, Trianonig volt iskolaigazgató. Három portányira lakik nagyapám házától, ahol a gyerekségünket töltöttük. Mi már 1930-ban Magyarországra költöztünk, de minden nyarat a nagyapámnál töltöttünk. Apám kántortanító, és a református gyülekezet presbitere volt Váriban. amikor két évvel ezelőtt a beregszászi tanárképző főiskolán találkoztunk Vári Fábián Lászlóval, – ahol néprajzot tanít – , kiderült, hogy a diákjai nem ismerik a költészetét. Gondoltam, senki nem próféta a maga hazájában, Vári Fábián László sem. Mivel én nagyra becsülöm a költészetét és jelentős költőnek tartom, arra gondoltam, hogy a főiskolásaimmal csinálnék a műveiből egy műsort. Lírája Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri vonulathoz kapcsolódik. Szerencsém volt, sikerült megkedveltetnem a színpadosaimmal. Jó elemző lecke is volt nekik. Azonosulni is tudtak azzal a problémával – ami nekem is fontos volt – tehát a kisebbségi sors, a magyarság egy szórvány területen. Ilyen körülmények között, ilyen miliőben mi egy értelmiség feladata? Erre mintát és példát mutat nemcsak a költészete, hanem a léte, közéleti létezése, sőt ezen belül a protestáns létezése. Ez számára rendkívül fontos és a verseiből ez módfelett ki is rajzolódik. Hogy a kisebbség miért pusztult az elmúlt évtizedek során? Mert végbement ez az önfeladás belül a lélekben. Ami most a Felvidéken folyik az nagyon ékes példa arra, hogy ha így alakul, akkor a magyarság ötven éven belül nem lesz.
Fekete Ágnes: Nagyon érdekes ez a passió párhuzam, hogy igazából Krisztus az, aki nem adja föl magát és megadja magát. Feláldozza magát, de nem adja föl magát.
Debreczeni Tibor: Ez így van. Azért lett keresztyénség, mert Ő nem adja fel magát.
Fekete Ágnes: Azt mondta, hogy zsoltáros a költészete. Miért?
Debreczeni Tibor: Az ember bizonyos dolgokba beleszületik, többek között a hagyományába, a kultúrájába, és abból nem igen lehet szabadulni. Ő meg ebbe született bele. Ő állandóan és minden versében az istenlétben gondolkodik. A magyarság sorsát is a teremtésben helyezi el. Végülis a jövendőt, meg a kibontakozást is ebben az összefüggésben képzeli el. S ez a verseiből végig kiderül.
Fekete Ágnes: Ez a fajta őszinte fohász.
Debreczeni Tibor: Ez is benne van. És végig közéleti ez a költészet. A zsoltár is közéleti. Nemcsak az egyén gondjával, nyomorúságával foglalkozik, hanem a közösségekével. Nyilvánvalóan azért fontos a zsoltár, mert ebben mindig, minden nemzetség rálelt a maga gondjaira, problémájára is.
Fekete Ágnes: Milyen jelentőségét látja a költő református hitének?
Debreczeni Tibor: Amennyiben a reformátusság nem ragaszkodik a nemzeti tradíciójához, ahhoz, hogy a reformáció, a nemzetlét kialakulásával és megmaradásával is összefüggésben alakult ki, akkor itt valami nagyon nagy baj van. Sem negyvennyolc, sem ötvenhat nem lett volna, ha itt nincs egy protestáns szellemiség. Ez az Ugocsa non koronat, amit megfogalmaz a versében. Ez végül is a nemzetre is jellemző volt idáig. Küzdenie kell a létért. Ha nincsenek olyan vezetők, akik ezt hangsúlyozzák, akkor felmorzsolódunk. Vári Fábián ilyen. Azért fontos, hogy ismerjék meg a főiskolások, ez a mostani huszonéves generáció. A közönségnek nagyon tetszett, hogy ezek a gyerekek, még így tudnak hinni, mert az ő hitük átsugárzott a nézőtérre is. Ováció volt, a megrendültség eredményezte az ovációt. Az emberek maguk sem hitték még, hogy mai húszévesekkel ilyen élményhez lehet jutni. A hit ahhoz is fontos, hogy egyáltalán létezni tudjunk egyik napról a másikra. Ez nyilván a protestáns keresztyén létezésben valósul meg nálunk, de úgy gondolom, hogy hit nélkül nem is lehet élni. Aki önfeladóvá válik, az a hitét vesztette el.
Ének:
Ne hagyj elesnem, felséges Isten,
keserűségemben!
Te szent Fiadért légy segítséggel:
ne essem kétségben,
Mert mindenfelől, látod, Úr Isten,
Vagyok kísértetben.

Fekete Ágnes: A Nagykőrösi Karácsony Sándor Színpad: A páternoszter kosarában című előadása után, amelyet szívesen bemutatnak, ha meghívják őket, hallgassák meg a húsvét heti híreket, eseményeket!

Nagyszombati virrasztásra hív a budapesti Erdélyi gyülekezet. Hagyományosan teljes éjszakás virrasztást tartanak, melyben a szenvedés történetet és a húsvéti eseményeket idézik fel gazdag ének és olvasott anyaggal. Az alkalom hajnali úrvacsorás istentisztelettel ér véget. A résztvevőket az Örs vezér terén található metró megálló melletti parkolóban Erdélyi gyülekezet feliratú kisbuszok várják este fél 10 és 10 óra között. Akik elfáradnak, azok számára szállást is tudnak biztosítani.

Az Evangélium Színház és a Forrás Színház a Csíksomlyói Magyar Passió című darabbal járja az országot. Legközelebbi előadásuk április 24-én, húsvétvasárnap délután 3 órakor lesz Budapesten a Duna Palota színpadán. (Budapest V. ker. Zrínyi u. 5.)

A nagyhéten szerte az országban előadásokat, evangélizációkat, ünnepi istentiszteleteket tartanak. Többek között ma 18 órakor Lajoskomáromban, mától péntekig, Fehérvárcsurgón, valamint Szombathelyen.

Kórusénekes úrvacsorás istentisztelet lesz április 21-én, nagycsütörtökön 18 órakor Budapesten a Kálvin téri templomban.

Nagypénteken 18 órakor zenés elmélkedést tart a Hylarion Énekegyüttes Budapesten, az Alkotmány utca 15. szám alatt.

Húsvétváró nagyszombati koncert lesz április 23-án, szombaton 17 órától Miskolcon a Deszkatemplomban.

Isten sír miattunk címmel rendezik meg Pitti Katalin jótékonysági hangversenyét április 23-án, szombaton 18 órakor a Tapolcafői református templomban.

A Lutheráni énekkar Johann Sebastian Bach Máté Passióját adja elő a Deák téri evangélikus templomban nagyszombaton este.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát János evangéliuma 7. fejezetének 24. verséből!

"Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" (János 7:24.)

Jézust éppen meg akarják ölni, amikor ezeket a szavakat mondja. Ráadásul elmenekülhetne üldözői elől, de ő a tanítványok intése ellenére odamegy az ünnepre, mert el kell mondania: "Ne látszat szerint ítéljetek!"
Jézus igazi kérdése folytonosan ez: Túl tudunk-e látni a látszatokon? E világ varázsa, mint valami szirénhang erősebb-e, mint az a vágyunk, hogy Istent, vagyis mindennek a teremtő lényegét meglássuk.
Látszatra Jézus egy ember. Egy megölhető, kiszolgáltatott férfi. Látszatra tizenkét kis ember tanítója, csodadoktora. Az emberek azért keresik, hogy meggyógyuljanak és enni kapjanak. Mert a látszatot keresik. Ha a Golgotára nézünk, a látszat megijeszt.
Persze, amikor azt mondom látszat, nem egy bűvészmutatványra gondolok, amikor valóságosan nincs is ott a szék, csak odatükrözik, és az ember szemének gyengeségét kihasználva elhitetik azt is, ami nem valóság. Itt Jézus látszata valóságos, mégis látszat, mert nem a lényeget hordozza. Mint a király, aki álruhában járkál, és bár a ruha is a király is igaz, de az ő személyének a mélyebb igazsága mégis a királyi lét. Jézus valósága, igazi léte is a királyi élet volt akkor is, ha ezt szinte senki nem vette észre.
Ma nagyszerda van. Ezen a napon emlékezünk arra, hogy egyszer egy asszony odament Jézushoz, és drága kenettel megkente a fejét. Mindenki bosszankodott: micsoda pazarlás ez. Jézus azonban túllátott a látszaton, és meglátta az asszony figyelmes szeretetét. A látszat még a halál félelmét sem mutatta, de Jézus már jóval túlmutat a pillanaton.
Mi ha azt mondjuk: a látszat csal, általában úgy értjük, a látszatok a leleplezést jelentik, hogy – ugyan már mit beszélsz te róla, hát nem tudod, hogy egy gazember? A szépnek tűnő csillogás mögötti sötétségeket tekintjük igazi valóságnak. Jézus gondolkodása fordított: A reményvesztő és jelentéktelennek tűnő látszat mögött sejtet valami sokkal szebbet.
"Ne a látszat után ítéljetek!" – kéri Jézus ma is tőlünk. Az ünnepi kalács, a kellemes húsvét mögött lássuk meg Isten sokkal nagyobb és sokkal édesebb szeretetét. Nagypéntek dermesztő üzenetében lássuk meg a győztes királyt! És ha körül nézünk: az összetört ezer sebben vérző magyar népben lássuk meg Isten népét, akit soha nem hagy el Ura. Még magunkra is nézhetünk, és ne látszat szerint ítéljünk: egy szerencsétlen öregedő embert látok talán, pedig királyfi vagy királylány vagyok. Isten országának a polgára, akit ő vezet és vár. Adja meg Isten, hogy ne a látszat vezessen minket! Ámen.


ÁLDOTT, SZÉP HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK!

Similar Posts