2011-12-07

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Karácsony közeledte sajnos a fogyasztói világ ünnepének a közeledtét is jelenti. Hogyan lehetne ezt a világot kicsit kikerülve ünnepelni? Erről lesz ma szó. Az ünnep valódi lényege mindig az, hogy valami régi hagyományt maivá teszünk, egy régi történet maivá válik. Először Karasszon Dezső és Fekete Csaba egyházzenészek beszélnek arról, mennyire fontos lenne régi liturgiákat felelevenítve ünnepelni.
Karasszon Dezső: Az utolsó kétszáz évben, körülbelül a francia forradalom óta egy téveszme hatalmasodott el Európában, amely szerint az ember legalkotóbb terméke a forradalom, meg a régi kötöttségek széttépése. Messzire vezetne, de érdemes lenne utánamenni, mert ez egy nagyon hibás filozófia. Az ember legértékesebb tulajdonsága a hűség. A réginek, ismertnek, hagyományosnak nem egyszerűen az őrzése, hanem annak körkörös, spirálisan egyre intenzívebb, újra meg újra való megértése és megélése. A legegyszerűbben azzal tudom ezt indokolni, hogy én egyedül elvileg nem lehetek képes olyan színvonalú érték előállítására, mint amit előttem nemzedékek százai meg ezrei gyűjtöttek. Még ha én Johann Sebastian Bach, akkor sem. A forradalom bálványozásában az önismeretnek a végtelen hiánya fejeződik ki.
Fekete Ágnes: Lehet azt mondani, hogy a protestantizmus, ebben az eredetileg nem szerves folyamatban egy zsákutcába került?
Karasszon Dezső: Mi ma ugyanebben szenvedünk, csak ezt nem varrhatjuk a reformátorok nyakába. Ezt a reformáció szó is mutatja. A reformátorok visszaformálódni akartak, valami sokkal ősibbhez. Ők katolikusnak tekintették magukat. Huszár Gál ezt le is írja, hogy a mindenkire tartozó katholikosz hitet képviselik, ezért "minket senki szakadtaknak ne mondjon!" Vagyis ez a bizonyos szemléletbeli elszegényedés, tévút, sokkal későbbi. Egyfajta racionalizmusról beszélünk, amit sajnos nem sikerült kinőni. Meg kell tennünk azt a visszafelé lépést, ami nem száz vagy százhúsz évvel engedi mélyebbre a gyökereinket, hanem vissza a Méliusz és Huszár Gál koráig, de rajtuk keresztül egészen az első keresztyénekig.
Fekete Ágnes: Mi az oka annak, hogy a református hit ennyire antiliturgikus?
Fekete Csaba: Ott volt a szélső súly, amit például a Dávid Ferenc köre és mások is képviseltek, akik egyszerűen nem tartották fontosnak, hogy bármivel törődjenek. Folyt valami, egy leegyszerűsített módja annak, amit a középkorból örököltek. Egészen más volt Debrecenben. Őrizték a középkorból örökölt magyar mise- és zsolozsmaliturgiát, természetesen keresztyén szabadsággal és megtisztítva. Aztán jöttek a puritánok, akik szintén nem tartottak fontosnak semmit, sőt, amit lehetett üldöztek. Ennek nem volt akkor különösebb eredménye, mert a puritánok szélsőséges irányzata sehol nem jutott kizárólagos uralomra. De a Rákóczi szabadságharc után azonnal elkezdődött a passió betiltása és végtelen ellenreformáció zajlott, amikor erőltették például a katolikus ünnepeket, erőszakosan elvették a templomokat és az iskolákat. Ekkor tűntek el a templomokból a keresztek. Minden, ami gyanús volt, ami nem református, attól próbáltak megszabadulni, csak az a baj, hogy legtöbbször nem került a helyére semmi.

Fekete Ágnes: Hogyan került a csillag a templom tetejére?
Fekete Csaba: Az ellenreformáció idején tűnt el a kereszt a templomainkból és a tornyainkról is. A betlehemi csillag viszont nagyon fontos jelkép és ugyanúgy meg is maradt, mint a kakas, ami Péter tagadására emlékeztet. Emellett a török időkben sokfelé a félholdat is odatették. Így volt ez Debrecenben is. A zsoltárokból igazolható, a nap, hold, csillagok és így a török is eltűrte a protestánsokat, sőt némi védelmet is jelentett, hogy nem voltak szobrok a templomban.
Ének:
A te jászlad immár fénylik,
Az éj megvilágosodik;
Homály, setétség távozzék,
A hitnek világa fényljék. (Református Énekeskönyv 302:4.)
Fekete Ágnes: A Pesthidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában jártam, ahol hihetetlen jó ötleteket kaptam ahhoz, hogyan lehetne a pénzt kikerülve megajándékozni egymást. A 8. osztályos diákokat és osztályfőnöküket, Járó Ildikót hallják.

Diák: Adventben felírjuk az osztályban lévők neveit és bedobjuk egy kalapba, majd mindenki húz egy nevet. Egy hétig kell foglalkozni az illetővel, jót mondani neki, amitől egy kicsit vidámabb lesz, vagy jobban érzi magát. Hétfőn van osztályfőnöki óránk, akkor húzzuk ki a nevet és péntekig kell a másik angyalkájának lenni. A következő héten megbeszéljük, hogy kinek ki volt az angyalkája, miből vette észre, mi volt az a jó, amit észrevett a másik?
Fekete Ágnes: Tehát nem egész adventre van egy angyal?
Diák: Nem. Hetente húzunk.
Diák: Ilyet az osztálykiránduláson is csináltunk már. Mindenki segített a másiknak és egymás táskáját vittük. Mindenki vitt táskát, de senki nem a sajátját. A táblára szoktunk üzeneteket írni, hogy szép napot, és ehhez hasonlókat.
Diák: Engem Katinka húzott és nagyon aranyos volt, mert küldött gofrit, amit nekem sütött. Hétközben jóéjszakát sms-eket küldött, sőt még egy kakaóporos szívószálat is kaptam tőle.
Diák: Én egy fiút húztam, és elég pocsék angyalka voltam.
Fekete Ágnes: Miért?
Diák: Igyekeztem kedveskedni. Például testnevelés órán a kidobósban nem őt dobtam, de ő meg mindig engem célzott meg. Mama csomagolt nekem egy szendvicset, a szekrényben meg találtam egy gyertyát így gyertyafényes reggelit készítettem elő, de nem ette meg, mert hozott magával ennivalót. A szendvicset odaadta egy másik osztálytársunknak. Engem meg Peti húzott. Odajött hozzám a földrajz előtti szünetben, hogy megírja nekem a házi feladatot, de addigra már Gellért megírta nekem valaki nevében.
Fekete Ágnes: Azért nem biztos, hogy ez így jó ajándék.
Diák: Hát nem, de segítség és hasznos.
Diák: Egyszer röplabdáztunk testnevelés órán és az én angyalkám nagyon erősen szurkolt nekem és ez nagyon jól esett.
Járó Ildikó: Az eredeti ötlet egyik kollégámtól, Andrástól származik. A lényeg az, hogy ne vásároljunk megfogható tárgyi ajándékot, mert egy kicsit beleuntunk a haszontalan és drága csecsebecsékbe. Ilyenkor az a kiváltságunk, hogy benn alhatunk az iskolában. Egy hatalmas karácsonyfát állítunk fel az aulában és ott szoktunk alatta hálózsákokban aludni. De ezt megelőzi egy gyertyafényes vacsora. Olyan ételeket hoznak a gyerekek, amit egymásnak készítenek. Ez az ajándék. Neveket húzunk ugyanúgy, mint egy normális ajándékozásnál. Táblázatot függesztünk ki az osztályban, amire föl lehet írni, hogy mi az, amit nagyon nem szeretne és mi az, ami a kedvencei közé tartozik? Ez elvileg titkos, de nem tudom, mennyire tudják ezt betartani. A lényeg az, hogy ennek alapján elkészítik a vacsorát és a karácsonyozásunk alkalmával ezeket az étkeket szolgáljuk fel egymásnak.
Fekete Ágnes: Aki kihúzta, az szépen föltálalja?
Járó Ildikó: Igen. Föltálalja és ünnepélyes keretek között átadja, hogy ezt neked főztem.
Fekete Ágnes: Ők is főzik?
Járó Ildikó: Még ötödik osztályban kezdtük el, akkor még sok szülői segítségre szorultak. Az biztos, hogy a gyerekek arcán lehet látni azt az örömet, hogy ezt neked főztem. És azt hogy a kedvenc étel nagyon jó volt. Öröm hallani azokat a visszajelzéseket, amikor már a vacsora alatt odamennek egymáshoz és megköszönik, hogy ez milyen jó volt! Ez fölér bármilyen más ajándékkal!
Fekete Ágnes: Hányadikosok most?
Járó Ildikó: Most nyolcadikosok, így ez lesz a negyedik év. Kérdeztem, hogy csináljuk-e? Azt felelték, hogy igen. Ez az egész estének megadja a hangulatát.
Fekete Ágnes: Azelőtt hogy volt a karácsonyozás?
Járó Ildikó: Úgy szokott lenni, hogy kihúznak neveket és annak valamilyen ajándékot vásárolnak. Bár mindenki bátorítja őket, hogy inkább készítsenek valamit, de a csokik és az egyéb játékfigurák előnyt élveznek. Ők már nyolcadikosok és ötödik óta ezt csináljuk így senkinek nem jutott eszébe, hogy váltsunk és mást csináljunk. Ez bevált és örömmel csinálják.
Diák: Meglepően finom vacsorák kerülnek itt elő.
Diák: Én igyekeztem nem pizzát és sült krumplit kérni. Tejszínes csirkét kaptam jó sok tésztával. Nagyon finom volt.
Diák: Grillhúst kértem és még salátát is kaptam hozzá. Nagyon örültem neki és nagyon finom volt.
Diák: Péntek este volt az ünnep. Amikor a testvéremmel hazaértünk elkezdtünk főzni. Sült krumplit kellett csinálni, ami olyan semmiségnek tűnik, de valami olajos krumplipüré lett belőle. A mamánk segítségére szükségünk van, de sokkal jobb, hogy mi csináljuk. Mégsem egy ragasztófoltos üdvözlőlap, hanem egy értékes ajándék.
Diák: Mindenki felírja, hogy nagyon szereti a pizzát és nagyon nem szereti a gombát és a májat. Ildikó néni ilyenkor mondja, hogy csináljunk egy pizzát, de inkább legyen különböző.
Ének:
Mi hírt mondok?
Víg örömet hirdetek,
jelentek.
Mert született Betlehemben
tinéktek
a jászolban, kis akolban
hercegtek.
Járó Ildikó: Itt Máriaremetén járunk egy öregotthonba a pedagógusokhoz. Ez nem kötelező, de a huszonöt gyerekből húsz szívesen jön. Minden gyerek, aki ebben részt vesz készített egy kártyát, aminek az előlapjára rajzolt valamit. A belső oldalra mindenkinek a fényképe került és egy írás, hogy ha az illető küld imaszándékot, akkor az adott gyermek vállalja, hogy imádkozik azért az adventi időszakban. Ezt a kis kártyát kísérő papírral elvittük az szeretetotthonba, aki kérte, elvett egyet, az üres papírra ráírta az imakéréseit. Most osztottam ki a gyerekeknek. Volt olyan néni, aki a harminckét dédunokájáért kérte, hogy imádkozzon az illető, egy másik a fia megtéréséért, vagy egészségi problémával küzd és azért. Változó volt. Ezeket a papírokat visszahoztuk, a címzetteknek kiosztottuk és azt kértem a gyerekektől, hogy ez legyen valahol szem előtt. Rakják az íróasztalra vagy az üzenőfalukra, vagy bárhova. Nem az a fontos, hogy hosszú imákat mondjanak minden nap. Jöttükbe-mentükbe csak úgy ránézve egy fohászt mondjanak el, vagy az esti imádságukba foglalják bele, bármikor, amikor lehetséges gondoljanak az illetőre! Ennek a vége az, hogy együtt elmegyünk és adunk egy adventi koncertet, mert sokan zenélnek az osztályban. Nagyon megható élményeink voltak tavaly is. Akkora szeretettel vártak minket és keresték a nénik, hogy ki imádkozott értük, mert még egy év múlva is megvolt nekik ez a kártya. Tényleg minimális befektetéssel, a pénz kikerülésével mekkora örömet lehetett okozni.
Diák: Ildikó nénivel sokan elmentek az Ördög-árokba és csináltak róla egy kis játékos filmet és azt levetítették. Nagyon tetszett a néniknek. Egyik néni hozott egy bábszínházat és megmutatta, hogy ezt sajátkézzel csinálta. Nagyon aranyos volt.
Diák: Keresik, hogy ki kicsoda. Elhalmoznak minket saját készítésű ajándékokkal. Most például csináltak mindenkinek egy bábut gesztenyéből. Nagyon fontos ez nekik is. Van, akinek nem jár oda a családja és mi olyanok vagyunk, mintha az unokáik lennénk. Nagyon jó érzés oda elmenni.
Diák: Egy néniért imádkoztam, aki még utána is sokszor megkeresett. A papírt is gyűjtik nekünk az iskolai papírgyűjtéshez. Bár nagyon sokat nem tudnak gyűjteni, de kis dobozokat adnak.
Diák: A konyháról is elkérik a margarin kartonját. Mesélte az egyik néni, hogy szövetkezett a takarítókkal, és most kap fekete zsákokat, hogy ki tudja tenni az erkélyre. Amikor először ott jártunk az ágya alatti rész és a fürdőszoba is teli volt papírral.
Fekete Ágnes: Te kiért imádkoztál?
Diák: Tavaly egy néniért, hogy gyógyuljon meg a fia, mert beteg volt. Tavaly szinte mindenki imádkozott. S volt, aki azt kérte, hogy újra tudjon járni és meggyógyult a fia. Meg volt ilyen, hogy ne fájjon annyira a keze és pár hét múlva jobb lett. Ezt még mi sem gondoltuk volna.
Diák: Van "az osztály személyes kedvence néni", Paula néni, akinek jó beszólásai vannak. Ő azt kérte, hogy a családjáért és a hazájáért imádkozzunk.
Járó Ildikó: Pár éve azt találtam ki, hogy nem vásárolok ajándékot, hanem házi készítésű dolgokat állítok össze és egy szép kosárba vagy zacskóba beleteszem. Ebben van lekvár, cukrozott narancshéj, házi csoki, cukrozott mandula. A receptek közül olyanokat próbálok ki, amik egy kicsit tovább elállnak. Lehet egy kicsit hamarabb rákészülni, nem az utolsó pillanatban. Egy pár éve én csak ilyeneket ajándékozom. Ha egy szép matrica van a lekváron, ha egy szép kis sapka van ráhúzva a tetejére, vagy csinos a csomagolása az mindig azt mutatja, hogy ezzel lehet örömet okozni.
Diák: Nálunk apukánk szokott utalványokat adni, hogy egy nap bárhová elvisz minket. Egy papírra ráírja, hogy elviszlek a vidámparkba, moziba, kirándulni… Szoktunk együtt geoládázni, egyszer elmentünk az egri vár másolatába is.
Diák: Karácsonyra anyukámnak meg apukámnak puszi utalványokat adtam. Az év minden napjára csináltam egy kis cetlit, amin egy puszi volt, a nagyobb ünnepeken meg három vagy öt. Még van nekik belőle most is.
Ének:
Ó, szép fényes hajnalcsillag,
Ki a sötétségben ragyog.

Ragyog aranyos zászlaja,
Fénylik mennyország kapuja.

Kapu felett arany karszék,
Abban ül az Isten Fia.

Gyertek, fiúk, mi örvendjünk,
Pásztorokkal megjelenjünk!

Fekete Ágens: Még egy családi otthonba is ellátogatunk, Juhász Tamás 30 éve készített egy adventi házat családjának. Lányával mesélik el, hogyan nyitogatják ennek az ablakait, hogyan ünnepelnek.

Beke-Juhász Ágnes: Apa kitette az asztalra ezt a templomot és minden nap levehettünk egy-egy ablakot róla. Kilencen vagyunk testvérek és sorban mentünk, minden nap más valaki vehette le az ablakot. Nagyon szerettük ezt, mert kötődött ez az esti családi áhítatokhoz.

Juhász Tamás: Két tornya van, a két tornyában négy-négy ablak, amiben karácsonyi képek vannak. Hátul négy nagy ablak van a négy advent vasárnapra, és az oldalán kétszer tizenkét kisebb ablak van a hétköznapokra. Olyan, mint egy főhajós templom. A templom elején van egy nagy bejárati ajtó, amit szenteste nyitunk ki és ott meglátják s gyermekek a Betlehemet, Máriával, Józseffel és a jászolban fekvő Jézussal. A keresztlányom nászajándékba ilyet kért, de csak a harmadik gyermekük megszületése után kapta meg. Akkor gondoltam arra, hogy megpróbálnék ezzel többeknek is örömet szerezni. Éppen tegnap kaptam tőle egy sms-t, amiben azt írja: "Drága Tamás! Hihetetlen áldás, hogy este az egész család együtt van az adventház körül. A gyerekek is nagyon örülnek neki." Mondta, hogy ilyenkor igazi csend vesz körül és nagyon jó, hogy így tudnak készülni. Belülről be van téve egy egészen kicsi tizenöt wattos izzó, ami átvilágítja belülről az Igéket. Mivel ezek le vannak fedve egy fatáblával, ahogy szedjük le az ablakokat egyre világosabb lesz és mutatja, hogy a világosság jött el erre a világra.

Beke-Juhász Ágnes: Vasárnap megkaptuk Apától az adventi templomot és el is kezdtük az ablakok nyitogatását. Johanna még nem tud igazán még hozzászólni, mert még csak féléves, de együtt vagyunk esténként az Ige körül. Régen, amikor összegyűlt a család 24-én itt a nagyszobában, akkor levettük a templomról a bejárati ajtót volt benn a templomban egy zenélő gömb, ami a Csendes éjt játszotta. Azt nagyon szerettük és alig vártuk, hogy meghúzhassuk, mert azt csak szenteste lehetett. Együtt énekeltünk, csillagszóróztunk, Apa elolvasta a Bibliából a karácsonyi történetet, arról beszélt nekünk, beszélgettünk, imádkoztunk és a legvégén volt az ajándékozás. Nem voltunk soha gazdag család, de az sokat jelentett, hogy akkor kaptunk egy-egy ruhát, cipőt vagy valamilyen játékot. Hiába mondjuk, hogy nem számít az ajándék, azért kiskorunkban ez hozzátartozott a karácsonyhoz mindenképpen. Például tavaly házi csoki bonbont csináltam a testvéreimnek és a rokonoknak.
Juhász Tamás: Kedves alkalmak voltak ezek a karácsonyok, bár hihetetlen kimerítőek. Egy siket fiú és egy értelmi fogyatékos kislány harminc év óta minden karácsonykor a vendégeink és mindig voltak egyedülállók, akiket meghívtunk és olyanokat szeretettel várunk, akik örömmel jönnek közénk.
Beke-Juhász Ágnes: Akiknek nincsen családjuk. Ez hozzátartozik a karácsonyhoz, hogy nemcsak a kiscsalád, ami amúgy is nagy, hanem mindig van még pluszban valaki és ez így jó szerintem.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Hálaadó napot tart a pestújhelyi gyülekezet, temploma megszépülése és tornyának helyreállítása alkalmából december 11-én, vasárnap 15 órakor a Sztárai Mihály tér 3. szám alatt.

Szakralitás, művészet és gyógyulás címmel rendeznek országos konferenciát december 9-én, pénteken 10 órától a Pécsi Városháza Közgyűlési termében.

Az új Munka Törvénykönyve dilemmái címmel tartanak tudományos konferenciát december 13-án, kedden 9 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Pálhegyi Ferenc őszi előadássorozatának utolsó előadása december 12-én, hétfőn 18 órakor lesz Budapesten a Ráday utca 28. szám alatt.

Adventi játszóházat rendeznek december 10-én, szombaton 10 órától Miskolcon, a Jókai Mór Református Általános iskolában.

A Molnár Mária születésének 125. évfordulójára szervezett vándorkiállítás december 12-től Miskolcon a Lévay József Református Gimnáziumban lesz látható.

Jótékonysági koncert lesz egy nehéz sorsú édesanya és gyermeke javára december 9-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében Bach Kantáta est lesz december 10-én, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utca 5. szám alatt.

Nyitott napokat tart a Zeneakadémia Egyházzene Tanszéke ezen a héten. Ma és holnap délután az órákba lehet bepillantani. December 10-én, szombaton 10 órától a Liszt Múzeumot lehet megtekinteni, majd 11 órától hangverseny lesz. (Jegyigénylés 342-7320 vagy 322-9804)

A Bolyki Soul & Gospel kórus adventi turnéra indul. December 9-én, pénteken a ceglédi, 10-én, szombaton a kecskeméti, 11-én vasárnap pedig Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban lépnek föl 18 órakor.

Adventi koncertet ad Vásáry André december 11-én, vasárnap 16 órakor a balatonkiliti református templomban.

A Nagytemplomi Adventi koncertek keretében lép fel a Csík zenekar december 13-án, kedden 19 órakor, a debreceni nagytemplomban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Malakiás próféta 2. könyvéből!

"Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orcáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket." (Mal 2:3.)

Tegnap be akartam gyújtani a kályhánkba. Az összegyűjtött újságokkal szoktam ezt tenni. Igen ám, de ahogy kezembe vettem az újságot, azt vettem észre, hogy a Márk evangéliumát olvasom hosszú oldalakon keresztül a kiadványban, régi fajta, zörgős újságpapírra nyomtatva. Megállt a kezem. Ezt mégsem égethetem el. Aztán egy pillanat alatt eszembe jutott a WC- papír, amiben szintén Bibliák voltak összezúzva Romániában. Ez a két papír most szinte eggyé vált lelki szemeim előtt, és arra gondoltam, ennél jobb jelképet nem is lehetne találni a mostani korszakváltások leírására. A WC-papírban megtalálható Biblia nyilvánvaló rossz szándékkal került oda. Akkor mindenki tudta, hogy ki akarják verni a fejekből Istent, és valószínűleg még tudatosan is kigúnyolták a Szent Írást, amikor az árnyékszékbe utalták. Ma az újságot a legmélyebb jószándék vezérelte, amikor kinyomtatta Márk evangéliumát, és a legegyszerűbb csatornán igyekezett mindenkihez eljuttatni. Az eredmény azonban mégiscsak a kuka lesz. Régebben erőszakkal öntötték a mocskot a jóra, ma viszont folyik az utcán jó és rossz, szemét és ajándék, minden együtt. Lehet persze mondani, hogy válogatni kell, valójában azonban nem lehetséges a válogatás, egyszerűen a mennyiség miatt. Persze nem tüzeltem el Márk evangéliumát, azonban már nem férnek el a könyvek a polcomon, így is elajándékoztam, amit csak tudtam, mert elteltem velük. Régen egy könyvet megtiszteltek az emberek. Ma válogatás nélkül szórnak, ontanak ki magukból mindenfélét a nyomdák.
Nincs más út, mint egy kicsit visszavonulót fújni. Jézusnak is két gesztusa volt. Az egyik, amikor kiállt, és erővel beszélt, a másik, amikor csendben volt, amikor visszavonult, amikor titokban tartott dolgokat. Ezt a második gesztust mi ma nem igen ismerjük. Ha nincs csend, ha nem ismerjük ezt a titokzatos Jézus arcot, akkor szemét lesz az ünnepünk. Amit szeretünk, ami fontos, azt becsben tartjuk, az ritkaság, óvjuk, és nem koptatjuk.
Advent van. A várakozás ideje ennek a visszavonulásnak az ideje. Bár meglátnánk a visszavonuló Jézus arcát. Ez az arc ítélet is ünnepeink fölött. Malakiás próféta azt mondja, szemetet termeltek csupán ünnepeitekkel, ezt dobom az arcotokba. Szemét, mert értéktelen és nem igaz. Karácsony becses ünnep, Krisztus születése a mi Európánknak is az igazi megoldása. Mert arról szól, hogy Istennek annyira értékesek vagyunk, annyira nem szemetek, hogy eljött, testté lett közöttünk. Ez egy személyes szeretetre alapuló világ alapja. Nem tömeg vagyunk. Úgy kaphatjuk meg személyes önmagunkat, ha odaadjuk. Ha szeretünk. Személyesen. Ez az egyedüli érték, ami nem szemét. Ámen.