2012-04-18

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok, a református adás szerkesztője.
Ez a hét kicsit ünnep is műsorunk számára. Ugyanis 2002 óta minden héten legépelt formában elküldjük az elhangzott beszélgetéseket számítógépen azoknak, akik ezt kérik. Rengetegen élnek ezzel a lehetőséggel, és most ez éppen az 500. levél volt, amit így kiküldtünk a 10. évben. Mivel egyébként is számos hallgatónk kérte, hogy találkozhasson szerkesztőségünkkel, ebből az alkalomból szeretettel hívunk minden érdeklődőt Budapesten, a Salétrom utca 5. szám alatti templomba este fél hatra, egyfajta közönségtalálkozóra, hálaadásra. Szeretnénk együtt hálát adni többek között azért a sok-sok száz emberért, aki vállalta, hogy megossza velünk életét, gondolatait. Most is egy ilyen megosztásra hívjuk kedves hallgatóinkat. Az elmúlt hétvégén kórházlelkészek találkoztak Budapesten, Csillebércen. Elsősorban evangélikus szervezésben, de minden felekezetet bevonva beszélgettek a mai kor egyik nagy gondjáról, a függőségről. Először Balogh Éva kórházlelkész beszélt a számítógépfüggésről, majd Honti Irén a zajfüggőségről, és a szabadulás útjáról. Varga Kata járt a helyszínen.

Balogh Éva: Néhány hónapos hír, hogy Angliában egy kilenchónapos baba meghalt, mert a sírása zavarta az édesapját a játékban és olyan durván rázta meg a gyereket, hogy több bordája eltört és az egyik bordája átszúrta a szívét. Az édesapa egy nappal később, amikor kikapcsolta a számítógépet, akkor fedezte fel, hogy a gyermek halott.
Volt egy huszonegy éves fiú Amerikában, aki egy online számítógépes játék után öngyilkos lett. Az édesanyja beperelte a játékgyártó céget. Hosszú per volt. Többek között azt is szerette volna elérni az édesanya, hogy a játékforgalmazó cég tegyen egy matricát a játékra, hogy veszélyes függőséget okozhat.
Számítógépes özvegyeknek nevezik azokat az embereket, akiknek a nagyon közeli hozzátartozójuk szinte, mintha ott se lenne, annyira a számítógépen lóg.
"A párom, aki két hónap múlva lesz harminc, teljesen a Horizont nevű online játék rabja lett. Úgy néz ki egy napja, hogy fölkel délután négykor. Eszik valamit, majd addig játszik, amíg megint enni lehet. Utána visszaül a géphez és hajnali négy és hét között kerül ágyba. Az utóbbi hetekben már csak aludt napközben. Nem segít a takarításban, sem a gyereknevelésben."
Egy online-játékfüggő írja egy pólóra: "Amióta a párom megmutatta a World of warcraft-ot, minden este négy órát játszunk együtt, mielőtt ágyba bújnánk. Sohasem kell aggódnom, hogy hol csavarog a férjem, hiszen mellettem öli a sárkányokat. Azt hiszem, kevés olyan harmonikus házasság van, mint a miénk." Vajon mennyire tartós egy ilyen állapot és mi történik akkor, ha gyermekük születik és nem internetezhetnek együtt?
Ettől még sokkal durvább dolgok is vannak. Ez egy átlagos életsors. Azt hiszem mindannyian, akik használjuk a számítógépet átéltük már a következőt: Jaj még egy hírt! Még csak ezt megnézem! Még odakattintok! És máris eltelt negyed óra, pedig már tíz perccel ezelőtt el kellett volna indulnom. Ez nemcsak a függőkre vonatkozik, hogy több időt töltenek a gép előtt, mint amennyit előre elhatároznak. Sajnos mindannyiunkra igaz. Önkontrollra van szükség!
Hogyha nem jut a függő a számítógéphez, levert, depressziós lesz, vagy pedig nagyon ingerült. Elveszíti az időérzékét, a környezetét, a családját és a barátait jelentősen elhanyagolja. A monitor előtt eszik. Azt látja a szülő, hogy a gyereke egy-két barátjával, kortársával beszélget a számítógépről, internetről, játékokról és aztán kíváncsivá válik és kipróbálja, és ha ingerszegény környezetben él, akkor egyre több időt tölt a számítógép előtt. Elhanyagolja a korábbi hobbijait és csak a számítógéppel kapcsolatos dolgokról tud beszélgetni. Az igazi barátság is már sokszor azt jelenti, hogy együtt játszunk. A tanítványaim szoktak maratoni hétvégéket rendezni, amikor összekapcsolják a gépeket péntek estétől szombat délutánig. Az egyik ilyen alkalom azzal ért véget, hogy az egyik fiú horkolva ráborult az asztalra. A többiek persze jó nevettek rajta.
Most már ott tart, hogy el sem tudja képzelni az életét számítógép nélkül, és ha nem játszhat, akkor kifejezetten lehangolt, vagy szorongó és nem érzi, hogy ez az egész probléma lenne. Azt mondja, hogy ez az ő világa és mindenki hagyja őt békén!
Van egy amerikai szervezet, a Mothers Against Violence in America, vagyis az Amerikai Anyák az Erőszak Ellen. Ők azt mondják, hogy teljes szülői kontrollt kell gyakorolni. Ne engedjük, hogy a gyerek bármilyen elektronikus eszközt tartson a szobájában!
Tíz éve tanítok egy evangélikus gimnáziumban is. Én az átlagnál sokkal jobb helyzetben lévő gyerekekkel találkozom hozzáállásukban, de nagyon aggasztónak találom, hogy egy átlag tizenéves, napi négy-öt órát tölt a számítógépnél. Tanulás közben is megy a messenger vagy a facebook. Kiemelten aggasztó azoknak a helyzete, akik játékfüggővé is válnak. A számítógép rendkívüli lehetőségeket rejt magában, és mint minden ilyen eszközt negatív dologra is lehet használni. Olyan élményeket okoz, amik nem a valóságban gyökereznek. Ez a veszélye és ezzel együtt az, hogy az ember elszakad a való élettől és egy virtuális valóságban létezik sokszor akkor is, amikor éppen nem ül a számítógép előtt. Az ember sodródik, hagyja, hogy sodorja az áramlat és olyan munkát, tevékenységet végez, amit magáért a tevékenységért csinál, az okozza az örömet. Olyanok a feladatok, hogy erőfeszítésre van szükség a megoldáshoz, de nem megoldhatatlan. Ki van egyensúlyozva a saját képessége és a feladat, egyre jobban belekapcsolódik, és ez viszi tovább. Tényleg ez egy boldogságszintet okoz az emberben, amitől nehéz elszakadni. Úgy érzem, hogy a leghatásosabb a kognitív viselkedésterápia, fölismertetni vele, hogy ez rombol. Nem hasznos számára ez a tevékenység. Visszahozni őt a való világba azáltal, hogy olyan tevékenységeket végezzen közösségben, ami örömöt okoz.

Honti Irén: Zajfüggőség. Hozzátartozik a zajhoz számomra a beszéd. Mintha az lenne bennünk, hogy valamit mondani kell, beszélni kell, szólni kell. Elnyomjuk a bennünk halkan megszólaló, vagy megszólalni akaró isteni hangot. Megfigyeltem nálunk, hogy istentisztelet előtt nagyon nagy a zaj. Általában kicsit később kell kezdenem, mert mindenki később jön, vagy éppen akkor esik be. Ma már nincs idő semmire. Ha öt-tíz perccel hamarabb érkezik, akkor mindenkinek beszélnie kell. Mekkora lehetőség átélni az Isten csendjét egy templomban vagy imaházban. A Ferenciek terén van kiírva, hogy "Teremtsünk csendet magunkban, hogy szólhasson hozzánk az Isten" Kezdjük el meghallani azt, amit eddig nem hallottunk meg, mert elnyomtuk a technika, a beszéd zajával. Én nagyon szenvedek a zajtól, a rengeteg beszédtől. Az én beszédemtől talán most ti szenvedtek, de talán megbocsátjátok.
A függőségből kivezető utak. Én nem látom realitását annak, hogy például a technikai függőségből az ember a józanész és a megfontolt gondolatok által ki tud mászni. Nézzünk egy tipikus fiatalembert sokféle tehetséggel, akinek nagyon sok képessége van, egy nagyvárosban él, nem tudja, mihez kezdjen magával. Mi van neki? Van fiatalsága, egészsége, ideje, energiája, tehetsége, képessége. Mindennel megáldotta őt az Úristen, hogy egy boldog és szabad életet éljen. Mije nincs? Nincs szakmája, semmi kedve, reménye és motivációja. Értelmetlennek tűnik az élete. A környezete tele van kínálkozó lehetőségekkel. Mit él át? Értelmetlenség, feleslegességet. Szenvedélybetegségbe menekül, drogozik. Valakinek egyszer azt mondtam: "Te olyan értékes ember vagy. Nem akarsz kimászni ebből a helyzetből?" Azt felelte, hogy "nem, mert én, ha hazamegyek, újra ugyanúgy fogok drogozni." Mit lehet itt tenni? Az ember nem kapja meg azt, amivel függőségben van, akkor nagyon rosszul tudja érezni magát.
A korszellem hedonisztikus késztetése: Vedd meg! Edd meg! Fogyaszd el! Kebelezd be! De most azonnal! Nincs idő várni! Most kell minden! Pont a kellemes érzéstől vagy által kerülünk függőségbe. Ha az ember az élvezetek szintjén él. Jó lenne rávilágítani, hogy nem az a fontos, hogy a jó érzés domináljon, hanem hogy valóban jó legyen. A függőség csak az érzékelhető világban létezik. A csapda az, hogy ez nem tesz boldoggá. A lelkiismeret jelzései a valóság, az igazi élet, az értelem, a szeretet felé vonzanak, nem lehet sokáig elhallgattatni következmények nélkül.
A kórházban és a nagyvilágban is sok olyan emberrel találkozom, akiktől nagyon távol áll a vallásos gondolkodás és a keresztény szellemiség, és azt tanultam tőlük is, hogy nem lehet az embereket nyakon önteni a vallásossággal. Azért is jelent sokat a logoterápia, mert egy olyan mindenki számára fogható és érthető nyelvezetet közvetít, amelynek során az ember találkozik a transzcendens gondolkodásmóddal, de nem direktben, és nem a hagyományos, megszokott egyházi nyelvezet formájában, hanem egy általános, akár ateisták számára is érthető formában. Döbbenetes tapasztalataim voltak, hogy nem hívő és nem keresztyén emberek is nagyon jól rezonáltak erre a gondolkodásmódra. Tudták, érezték, hogy a lelkiismeret, az egy nagyon fontos szempont és mindenkiben ott van, hogy több ez ember és több az élet, mint ami látható. Ez kinyitja az embert a távlatok felé. Hogy a döntés és a felelősség, az egy mélyebb szférában van bennünk, ami megélhető, hogy a boldogság olyan valami, amire mindenki hivatott és nem ugyanaz, amit az ember az anyagi síkon átél a kínálatok által, hanem sokkal mélyebb és sokkal több annál. A függőségben élő emberek általában egy olyan érzékelhető világban élnek, amelyben nagyon fontos szempont a kellemes érzés. Ezt a kellemes érzést átmeneti időben biztosítja az a szer, amitől függővé válnak: drog, alkohol, számítógép vagy akár egy kapcsolat, amit ha nem kap meg a kellő időben, akkor jönnek a kellemetlen érzések. Ez a kellemes érzés, nem ugyanaz, mint a valóban jó. Átmenetileg jónak tűnik. Ez az érzékelhető világnak a része. Ami valóban jó, az egészen más. Nagyon fontos a mai világunkban a csend jelentősége. Olyan zajban élünk, ahol állandóan körül vesz bennünket valami, amit mi magunk is táplálunk, akár a technika zaja. Nagyon fontos lenne megtanulni csendben lenni. Nem én akarok mindenáron az Istennek mondani valamit, hanem csak hagyom, hogy munkálkodjon bennem, hogy szóljon hozzám.

Fekete Ágnes: Az ember természetesen függ környezetétől, mégsem az a normális emberi élet, hogy teljes mértékben ez a függés határozzon meg. Most egy olyan környezetbe megyünk el, ahol létkérdés a környezettel való harmonikus mégsem önfeladó kapcsolat. A szerbiai Torontálvásárhelyen járt Kiss Sándor, és az ottani lelkésszel, Gyenge Károllyal és feleségével Gyenge Szlifka Tildával beszélgetett óvodájukról, amely ebben a tanévben nyitotta meg kapuit.

Gyenge Károly: Nagy öröm számunkra, amikor a szülő, keresztszülő az istentisztelet elején kiáll a gyermekeivel. Örülünk, hogy évente huszonnégy-huszonöt gyermeket keresztelünk meg, és néha felnőttkeresztség is előfordul.
Kiss Sándor: A közelmúltban egy óvodát indítottak itt a faluban.
Gyenge Károly: Tavaly, 2011. szeptember elsején indult az óvoda. Játszóháznak hívjuk. Azért vált szükségessé, mert ugyan eddig is volt és van is állami óvoda a faluban, ahol vegyesen vannak szerb és magyar gyermekek. Az én fiam is odajár. A mi játszóházunknak nincs iskola előkészítő éve. A terveink között szerepel, hogy óvoda lesz majd. Ehhez azonban még a jelenlegi épületünket úgy kell átalakítani, hogy azt az állami szervek is elfogadják. Elég magas a követelmény. Az állami óvodában azt tartják fontosnak, hogy például ha bábszínház jön, akkor az mindig szerbül van, annak ellenére, hogy van magyar csoport is. Fájlaljuk, hogy magyarul nincsen. Vagy, hogy magyar ünnepeket nem tartanak meg, hanem csak a pravoszláv egyház szentjei, ünnepei szerint vagy az állami ünnepek szerint. Ez ellen persze nincs semmi kifogásunk, csak az a fájdalmunk, hogy a gyermekeinknek többet szeretnénk ennél nyújtani és ezért jött létre ez a játszóház. Nagy csodálatunkra néhány vegyes házasságból származó gyermek is be lett íratva és olyan is van, hogy mindkét szülő szerb, de megkértek, hogy fogadjuk be őket. Egyetértenek teljesen azzal, hogy református és magyar jellegű az óvoda. Fontosnak tartják azt, hogy a környező nemzet nyelvét és szokásait, hagyományait amennyire lehet, megismerjék.
Kiss Sándor: Nyilván a magyar gyerekek megtanulnak szerbül. A szerb gyerekek is megtanulnak magyarul?
Gyenge Károly: Nem mondom, hogy általános, de van rá példa. Ezelőtt ötven évvel még minden szerb tudott magyarul. Előfordult, hogy valakivel az utcán hosszan beszélgettem az irodánk előtt és utána mondta a gondnok úr, hogy ez egy szerb ember volt. Azonban úgy beszél magyarul, hogy nem venni észre, hogy nem magyar. A falu ötven százaléka magyar, a másik ötven százalék szerb, szlovák és román. Lehetőség van arra, hogy egymás nyelvét megtanulják. Viszont ahhoz, hogy szerb nemzetiségű gyermek az én gyerekemtől megtanulja, hogy mi a magyar nyelv, a magyar hagyomány, a magyar történelem, ahhoz előbb az én gyerekemnek kell megtanulnia. Ha én nem tudom, hogy ki vagyok, akkor ő biztos nem fogja tudni, hogy én ki vagyok. Próbálkozunk a gyermekek szívében elültetni ezeket az értékmagvakat és várjuk, hogy kibontakozzanak.
Jelenleg harmincnégy gyermek jár a két csoportba. Szeptemberben egy csoporttal indultunk. Húsz gyermek iratkozott be, majd a következő egy hétben jelentkezett még tizenhét. Megvettünk egy házat nagy udvarral és kerttel. A pénzt erre a németországi, erlangeni hugenotta gyülekezet biztosította. Reformátusok ők is. A lelkészükkel tartjuk a kapcsolatot. Nem hatalmas óvodai termek ezek, hiszen családi házból alakítottuk ki. Állandóan folyik a munka. Most például a tavaszi szünidő van az iskolában és úgy beszéltük meg a szülőkkel, hogy amikor az iskolában szünet van, akkor mi is szünetelünk. Ilyenkor mennek a munkálatok. Építkezünk, átalakítunk. Hallottam olyan hírt, hogy van egy bizonyos gyűjtés Magyarországon, a Generális Konvent javaslatára. Hivatalosan még nem tudom, de reménykedünk, hogy a torontálvásárhelyi óvoda is kap valamit. Tényleg mindig úgy van, hogy egyik hónapról a másikra élünk, de bízunk abban, hogy a Jóisten valahogy, akár a pályázatok útján, akár a gyülekezet támogatása útján, de valahogy az anyagiakat is előhozza.

Kiss Sándor: Milyenek az óvodás gyerekek?
Gyenge Szlifka Tilda: Jók. Nagyon szeretnek óvodába járni. Egy kicsit másképp dolgozom velük, mint az állami óvodában dolgoznak az óvónők. Sokat játszunk. A játékon keresztül tanulunk. Nálunk nincsenek asztalok és székek. Az elején azért nem volt, mert nem volt rá pénzünk, de rájöttünk, hogy ez így nagyon jó. Így körbeülünk a földön, akinek kedve van, az csatlakozik. Néha azért rájuk kell szólni, hogy ne gurulj el, ne bukfencezz odébb, hanem maradj itt és csináld! Nagyon sokat kínlódom azzal, hogy próbáljanak szépen magyarul beszélni, mert nagyon sok szerb szót használnak. Hazament egyszer az egyik kislány és fahéjas palacsintát kért. Másnap jött az apukája és kérdezte, hogy mi az a fahéj? Megmondtam nekik és meglepődött, hogy akkor most már ők is tudják.
Röviden, egyszerűen bibliaismeretet is tanítunk a gyerekeknek. A gyerekek által a szülőket is elérjük. Például azzal, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik az evés előtti imádkozás. Elkezdünk énekelni, és amikor hallják, hogy az étel előtti imádságot énekelem, akkor gyorsan szalad mindenki, tudják, hogy a helyükre kell állni. Együtt éneklünk, összeteszik a kezüket és várják az étel előtti imádságot. Otthon is kezdik ránevelni a szülőket is, hogy evés előtt imádkozzanak.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Műsorunk, a Tebenned bíztunk eleitől fogva… közös hálaadásra hívja a hallgatókat a Reformátusok Levele 500. számának megjelenése alkalmából. A találkozót április 25-én, szerdán 17 óra 30 perckor Budapesten, a Józsefvárosi Református Egyházközség templomában, a Salétrom utca 5. szám alatt tartjuk. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Dr. Hubert Ildikó irodalomtörténész tart előadást április 24-én, kedden 15 órától Budapesten, a Ráday utca 28 szám alatt. Az előadás témája az, hogy érdemes-e ma is olvasni a 16. századi keresztény tanításokat?

A Protestáns Tavasz 2012 rendezvénysorozat keretein belül ma este 20 órakor Bognár János előadóestje, április 20-án, pénteken 18 órakor zenés irodalmi összeállítás, 22-én, vasárnap 19 órakor magyar nyelvű biblia felolvasó est és április 24-én, kedden 19 órakor Sándor György előadóestje lesz Budapesten, a Hold utca 18-20. szám alatt.

A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált április 19. és 22. között rendezik meg a Millenárison. Április 21-én, szombaton 14 órakor a Kálvin Kiadó itt mutatja be Kármán Tibor Egy focista naplójából című ifjúsági regényét.

A hivatásról folytat disputát Fabinyi Tamás evangélikus püspök, Péreli Zsuzsa textilművész és Tolcsvay László zeneszerző április 19-én, csütörtökön 18 órakor, Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Vadász Attila orgonaművész játszik a Kelenföldi Barokk Esték soron következő hangversenyén április 21-én, szombaton 17 órakor Budapesten, a Kelenföldi Református Templomban.

Isten követeiként a társadalomban címmel tart előadást Molnár Róbert április 22-én, vasárnap 10 órakor Budapesten, a XXII. kerületi Jókai Mór utca 29-31. szám alatt.

A médianevelés erőterében címmel rendez konferenciát a Református Pedagógiai Intézet április 20-án, pénteken 10 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt.

A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara konferenciát szervez az önkormányzati szerkezetváltásról ma délután 14 órától.

Dr. Béres Józsefről szól a Kálvin téri esték következő előadása április 18-án, azaz ma este 18 órakor a Mezőberényi Református Gyülekezeti Házban.

A Mihályházai gyülekezet az idén 360 éves, ennek alkalmából egy 360 perces találkozót szerveznek április 21-én, szombaton 15 órától a református templomban.

Carlos Martínez, keresztény pantomimművész április 24-én, kedden 19 órakor lép fel a Millenáris Padlásszínházában.

Ökogyülekezet konferencia lesz április 28-án, szombaton Budapesten, az Abonyi u. 21. szám alatt. A konferencia címe egy szójáték: Éghajlat, azaz különböző időjárások, és ég-hajlat, azaz az ember tönkreteszi, meghajlítja Isten temetését.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Péter apostol első levele 2. részéből!

"A szolgák engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedve. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (I. Péter 2:18-21.)

Mai ésszel, a modern ember gondolataiban nagyon furcsa ez a néhány mondat. Ha engem, mint egyéniséget elnyomnak, kihasználnak, az csak rossz lehet. Miféle világ az, ahol az a jó, ha az ember tűr, méghozzá igazságtalanul? Az ember agyába rögtön beugranak a történelem órák kliséi a középkori egyházról. De hagyjuk most ezeket a paneleket, és próbáljunk együtt gondolkozni! Mennyit panaszkodunk manapság! Az emberekből más sem dől, mint az, hogy az időjárás sem jó, a gazdaság sem jó, az iskola sem jó, semmi nincs a helyén. És miféle jó jön ki ebből az elégedetlenségből, Az égvilágon semmi. Csak egyre mélyebbre süppedünk keserűségünkben, és úgy járunk, mint Bab Berci, aki mindent megkeserített, amire ránézett.
Ha megnézzük az első keresztyének korát, azt végtelenül cinikus birodalmat, a Rómait, akkor azt látjuk, semminek nem volt esélye, hogy megváltoztassa ezt a rendszert, csak egy olyan szellemi erőnek, amelyik lényegében tagadja a cinizmust, ezt a mindenre fittyet hányást. Ez lett a keresztyénség. Nem nagy szónokok jöttek el, nem nagy moralisták, filozófusok, hanem egy sor olyan ember, aki Krisztus szenvedésének erejével képes volt az életét alárendelni egy ügynek, képes volt a körülményektől függetlenül szeretetet és tiszteletet adni.
Ma, amikor az individualizmus, az egyénieskedés, az én központúság tombol, ez pontosan ugyanígy van. Csak az győzheti le e világnak, a Mammonnak, a pénzuralomnak és az önzésnek a hatalmát, aki képes magát feltétlenül alárendelni valaminek, egy olyan szellemi iránynak, amely hiteles, amely a szeretetet és a tiszteletet váltja ki.
Személyesen a Krisztus követésnél még nem találtam jobbat. Nem látok még egy olyan irányt, amely ilyen világos példát ad elénk, ennyire egyértelmű és mégis követhető. Velem sajnos többször is megtörtént, hogy olyan újságcikkek jelentek meg rólam, amik lejárattak, amik nem feleltek meg a valóságnak. Utólag azt mondhatom, hogy minden ilyen alkalom lehetőséggé vált arra, hogy valami sokkal magasabb igazságot megértsek. Nem a hirtelen indulat, nem az egyéni érdekeim eltiprása a lényeg, hanem az, hogy képes vagyok-e egy sokkal magasabb szempont, Isten szeretete alá helyezni magam. Mert ha valami hiányzik a világból, éppen ez. Nem az igazság, amit annyira érzünk, hanem önmagunk alárendelésének a képessége. Higgyük el, hogy bármi történjék is, abból Isten képes valami jót kihozni. Hihetetlen békét ad, ha nem ösztönös ellenállással, hanem magunk Isten ereje alá rendelésével fogadjuk a hátratételeket. Mert mi is csak álmodozunk Bab Bercivel, hogy majd szerencsét hozunk az embereknek, majd mindenkinek jó lesz Tupakka varázslata folytán reggel nyolctól este hat óráig. Bab Berci valójában a börtönben töltötte ezt az időt, de a poroszlónak szerencséje lett, őt meg kiengedték a fogságból. A dolgok teljesen a fonákjukra fordulnak. A látószög azonban megmarad: Nem mi vagyunk a világ közepe, és csak szeretettel lehet megjobbítani azt, ami körülöttünk van. Ámen.