2012-08-29

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok, a mai adás szerkesztője.
Sok katolikus barátom kérdezi tőlem, ugye nálatok megengedett a válás? Ha kívülről nézik a dolgokat, erre az egyszerű következtetésre jutnak az emberek, a protestáns egyházakban megengedett a válás. Ez egy leegyszerűsítése a dolgoknak. Inkább úgy lehet mondani, hogy a protestáns egyházak nem elsősorban jogi kérdésnek tartják ezt az ügyet. Akárhogyan is van, ma rengeteg család mozaik formában él. Még a hittanos gyerekek zöme is – ma már úgy él, hogy több tagcsalád él valamiképpen együtt. Nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben szeretetteljes módon tudjunk gondolkodni. Ma a mozaikcsaládban való létről lesz szó. Először úgy, hogy egy házaspár meséli el élettörténetét. Varga Kata beszélgetett Bérces Endrével és Kornéliával.

Bérces Kornélia: A Déli pályaudvarnál dolgoztam és Endre bejött az üzletbe. Lepotyogtak a sütemények és segített felszedni őket. Így ismerkedtünk meg. Kitartó kávézós vendég lett és nem hagytam udvarolni, de nagyon megfogott az, hogy milyen jó ember, milyen segítőkész, kedves figyelmes és vidám. Nagyon szeretem a humorát a mai napig is.
Bérces Endre: Én megláttam és megszerettem. Nekem nagyon tetszett már akkor is.
Varga Kata: Aztán sok-sok év eltelt.
Bérces Kornélia: Hat vagy nyolc évvel ezelőtt szintén összefutottunk. Akkor Endrének már megvolt a kisfia, aki akkor négy éves volt. El is mentünk sétálni a Margitszigetre így hármasban, de azt éreztem, hogy bár nagyon kedves ember, nagyon megindító, hogy így szereti a kisfiát, de én nem érezek semmi vágyat, vagy késztetést, hogy más gyermekét neveljem. Ezután Endre megint eltűnt az életemből.
Bérces Endre: Négy-hatévente mindig összefutottunk valahol.
Varga Kata: Endre, akkor neked volt egy korábbi házasságod ezek szerint.
Bérces Endre: Nem. Élettársam volt. Ifjú korom óta esküvőn nem is gondolkoztam.
Varga Kata: Miért?
Bérces Endre: Nem akartam magam lekötni. A fiam édesanyjával még a gondolati sík sem volt meg, arról hogy megkérjem a kezét. Kornéliánál természetes volt a lánykérés.
Varga Kata: Mikor találkoztatok akkor újra?
Bérces Kornélia: 2009 ősze volt, amikor végre kimondtam, hogy köszönöm Istenem, hogy itt az út vége. Akkor most jöjjön az, akit te akarsz megmutatni nekem. Addig nagyon sok saját ötletem volt. Három napra rá a villamosból kitekintve megláttam Endrét a villamosmegállóban, a hömpölygő tömeg közepén. Kopaszon. Csodálkoztam és nem voltam biztos benne, hogy ő az, de lefurakodtam a villamosról, hogy utolérjem. Azt gondoltam utánaszaladok és megkérdezem, hogy mi van vele? Egy bátortalan Endre felkiáltás után a kopasz figura megállt a tömeg közepén és megfordult. A régi jólismert mosolya előkerült.
Bérces Endre: Amikor megláttam az első szavam az volt, hogy de megnőiesedtél!
Bérces Kornélia: Néhány mondat beszélgetés után azt mondta Endre, hogy olyan más vagyok. Akkor úgy voltam vele, hogy vagy most mondom el, vagy sose, nem baj, ha bolondnak néz is, de én bizony az életemet Jézus Krisztus kezébe tettem. Ezt nevezhetjük újjászületésnek is, mert tényleg más emberré lettem. Akkor vártam, hogy biztosan azt mondja majd, hogy bolond vagyok, de nem ezt mondta.
Bérces Endre: Igen, mert mondta, hogy Isten útján jár. Erre azt mondtam, hogy én meg azt keresem. Hát ez volt a reakcióm rá, amitől szerintem neki jobban leesett az álla, mint amit tőlem várt volna.
Bérces Kornélia: Ledöbbentem, mert ezer érvem volt arra, hogy miért ne tartson bolondnak. Aztán sikerült tovább beszélgetnünk erről és tényleg ott volt elkészítve a szívében, hogy ő kíváncsi.
Bérces Endre: Foglalkoztam agykontrollal, hipnózissal. Egy csomó mindenbe belekezdtem és kerestem az utat, a magyarázatot. Rövid ideig tagja voltam a mormon egyháznak és a Jehova tanúinak is, de folyamatosan azt éreztem, hogy ez nem az, amit keresek.
Varga Kata: Mit kerestél?
Bérces Endre: Egy elfogadható leírást arról, hogy hogyan miért, merre, meddig megyünk?
Bérces Kornélia: Októberben jártunk, a reformáció hónapjában, úgyhogy volt bőven programajánlat. Az ünnepi istentiszteletre el is tudott jönni. Arra gondoltam, hogy ha végigülte ezt a hosszú ünnepi ceremóniát…
Bérces Endre: Olyan másfél- két órás volt az egész.
Varga Kata: A Reformáció Emléknapja volt?
Bérces Endre: Igen. Kíváncsi lettem.
Bérces Kornélia: Azt a jótanácsot kaptam a lelkészünktől, hogy ha Endre tényleg Istent keresi, akkor nekem most hátra kell lépni.
Bérces Endre: Én úgy éreztem, hogy itt van! Ez kell nekem!
Varga Kata: Az a református gyülekezet, ahová te bekapcsolódtál, azt hitelesnek érzed, hitelesnek találod?
Bérces Endre: Mindenképpen. Eddig a leghitelesebbnek. Azóta nem is kerestem mást.

Bérces Kornélia: Azt láttam, hogy Endre és a fia között nagyon szoros a kapocs. Nehezen viselik azt, hogy csak hétvégéket tudnak együtt tölteni. Miért ne lehetne ott a hétköznapokon is? Azt értettük meg, hogy meg kell próbálnunk, hogy lehetünk-e mi együtt nap mint nap? Az a néhány óra, amit együtt töltöttünk, az mindig jókedvűen telt el. Sokan óva intettek, de nem hittem nekik. Minden körülmény adott volt, hogy hozzánk kerüljön, ezért mondtam, hogy indítsuk el a gyermekelhelyezési kérvényt, hogy az apjához kerülhessen.
Varga Kata: Kicsi lakásban éltek. Ugye?
Bérces Kornélia: Negyvenhét négyzetméter. A két szoba egybenyílik, tehát tulajdonképpen egy nagy tér a lakás.
Nászajándékba kaptuk Csengét. Az esküvőnk után fogant meg. Meg is érkezett Csenge, mikorra a bíróság abba a szakba jutott, hogy az egyetlen tárgyalás után megkaptuk Endit is. Sokat voltam otthon egyedül a picivel és pluszban ott volt a tizenegy éves kicsi Endre, akinek segíteni kellett a leckeírásban, és hogy mit hol, hogyan talál és elég sok feszültség kezdett felgyülemleni bennem, amit akkor nem tettem le jó helyre.
Bérces Endre: Bármi konfliktus volt, vergődtem két tűz között, hogy kinek adjak igazat. Ha jobbra néztem a fiam nyúzott, hogy neki van sérelme, ha balra néztem, a feleségem nyúzott, hogy neki van sérelme. Közben én meg néztem a tükörbe, hogy nekem is van sérelmem és plusz még a kislány is.
Bérces Kornélia: Nagyban befolyásolt az éppen aktuális fizikai állapotom. Már nagyon vártam a tavaszt, hogy kiszabaduljak a lakásból, a bezártságból és mindez még egy saját belső konfliktussal is találkozott. Azzal, hogy én is tudtam, hogy nem így kéne viselkednem, de nem tudtam mást tenni. Ez nekem nagyon fájt.
Bérces Endre: Az is egyfajta megcsalás, ha például nem a feleségemnek adok igazat. Ha nincs is igaza, azt négyszemközt kell lerendezni vele. A fiam szemében tekintélyt rombolóan szavakkal bántottuk egymást a feleségemmel.
Bérces Kornélia: Újra felerősödött bennem az az érzés, hogy én nem akarom a másét nevelni.
Bérces Endre: Akkora megfelelési vágy volt a fiamban. Egyszer például, amikor megpróbált elmosogatni és azt kapta, hogy pazarolja a vizet. Ami részben jogos, de ha odamegyünk és megmutatjuk neki, akkor mindjárt más. Amikor nekiállt kitisztítani maga után a zuhanytálcát, azt nem vette észre, hogy kint meg áll a víz és azt otthagyta.
Bérces Kornélia: Nagyon megdöbbentem, hogy hogyan fordulhat ez így bennem és ez nincs így helyén, mert hát egy családban élünk és nemcsak az én gyermekem ajándék Istentől, hanem Endi is. Ugyanúgy gyermek és ugyanúgy Isten ajándéka.
Varga Kata: Hogyan birkóztatok meg ezekkel a nehézségekkel?
Bérces Endre: Megbirkóztunk vele?
Bérces Kornélia: Még tart a birkózás. A sebek lassan gyógyulnak be. Kellett az a döntés, hogy igenis én szeretni fogom újra Endit, mert a szeretetünk, az döntés. Én egy kicsit türelmetlen ember vagyok és szeretem, hogy ha valamit megbeszélünk, akkor az onnantól azonnal jó. És ez nem így van. Lassan változnak bennünk a dolgok és a rossz szokásokat lassan hagyjuk el. Bizony gondolatban eljutottunk oda, hogy sok problémát könnyebb lenne úgy megoldani, ha nem maradnánk együtt.
Bérces Endre: Kaptam egy külföldi munkalehetőséget és gondolkodás nélkül igent mondtam rá. Azt gondoltam, hogy akkor elválunk, lába van, jönni tud, beilleszkedik ott kint hamar. Teljesen el is fogadtam ezt tényként, hogy mostantól ez lesz majd.
Bérces Kornélia: Sokszor eszembe juttatta Isten a házassági Igénket, hogy Ő adott nekünk egy utat, egy szívet. Ha ezt a szívet eltörjük, megtörjük, lehet külön úton menni. Azonban, ha mi tényleg egyek vagyunk, akkor nem tudunk külön úton menni. Ebből adódott az, hogy meg kell oldani a problémákat, egyetlen és utolsó esélynek láttam a házassággondozó hetet.
Bérces Endre: Én ezzel a házaspáros héttel is úgy voltam, hogy nincs értelme, minek menjek? Úgy éreztem, hogy nem lehet így vége. Nem erről volt szó. Akármilyen haragban voltunk én ránéztem a feleségemre és mindig azt láttam, hogy én annyira szeretem. Nagy vívódások és civakodások közepette mentem el.
Bérces Kornélia: Nekem megvan a családból az a rossz mintám is, hogy amikor már nem megy jól a szekér, akkor a problémák legegyszerűbb megoldása a válás lenne. De aztán mi erre mondtunk nemet.
Bérces Endre: Rájöttem, hogy sokkal többet kell beszélgetnem.
Bérces Kornélia: Nekem is nap mint nap emlékeztetnem kell magamat, hogy a férjem fia is egy ajándék. Tapasztalom is, hogy Isten ad mindennap ehhez erőt, szelídséget és azt, hogy elhordozzuk egymást.
Bérces Endre: A legfontosabb az, hogy visszatérjünk arra, ami már működik.
Bérces Kornélia: Mivel megtapasztaltam, hogy a szívemben lévő érzelmek, tudnak mind a két arcúak lenni, arra gondoltam, hogy ez tényleg fordítható. Ha én úgy döntök, hogy Jézus Krisztus útján megyek, az Ő szeretetéből élek, akkor dönthetek úgy, hogy a férjem fiát is szeretni fogom. Nem a problémát látom benne, hanem a lehetőségeket, amiket kibonthat benne Isten, és amiben vannak feladataim, amiket én tudok hozzátenni.

Fekete Ágnes: A mozaikcsaládi létezésről beszélgettem dr. Komlósi Piroska pszichológus- családterapeutával is.

Dr. Komlósi Piroska: Minden ember egy harmonikus, szép családi életre vágyik és igazi kudarc, akárki akárkit hagy el, és megy el, mert nem tudta végigcsinálni. Leértékelődik az ember a házastárs szerepben, a női és férfiszerepben és még a tetejébe a szülőszerepben is, mert nem tudtam a gyerekeknek biztosítani harmonikus otthont. Szóval tényleg olyan totálkár állapota, akárhogy is gondolkoznak el intelligensen, valójában a válás ezt a romhalmazt hozza létre. Sajnos egy csomó ember benne élve és szenvedve egy házasságban, azt gondolja, hogy ennél csak jobb lehet. Sajnos az esetek egy részében ez nem így van, mert egy csomó dologgal nem lehet számolni. Ha oda lehet figyelni, talán sikerül is kialakítani, hogy minden embernek legyen egy kicsi saját zuga, asztala, sarka, tehát a térben minden egyén tudjon különhúzódni. A földcsuszamlás után a saját identitását újra kell, hogy építse. Ki vagyok? Mi vagyok? Milyen vagyok? Az egyik legnagyobb feladat, amihez a keretet adja egy mozaikcsalád, hogy itt élek egy új formációban és itt kell nekem közben csendesen megkeresni és újra fölépíteni a magam módosított identitását.
Fekete Ágnes: Valahogy úgy képzelem el, hogy a válás egy seb, aminek a sebjellegét nem lehet tagadni, legfeljebb azt mondjuk, hogy ez esetleg bevarasodhat.
Dr. Komlósi Piroska: Megkülönböztetném a válás döntéséig való eljutási folyamatot. Az nagyon fontos, hogy az embert legyenek, akik biztatják, hogy keresd az erőt, próbáld meg, koncentrálj rá, szedd össze minden tudásodat, hogy megmentsd! Ez nagyon fontos környezeti hatás. Sajnos a világban nem ezt tapasztaljuk, hanem a válásra biztatnak. Ezt tartom nagyon károsnak, hamis, hazug becsapásnak. Válj el te is, én is elváltam! Azt tapasztalom, hogy az esetek zömében a férfiak nem akarnak válni, de ha a partnerük viszont férjet keres, akkor olyan erő húzza ki a családból, hogy nagyon sokszor ennek a csábításnak nem tudnak ellenállni.
Fekete Ágnes: Próbáljunk meg azoknak az embereknek az életéből kiindulni, akik mégiscsak ebben a helyzetben vannak.
Dr. Komlósi Piroska: Vannak, akik úgy indulnak el egy új kapcsolatba, hogy nem gondolták végig igazi önkritikával azt, hogy mi mindent csináltak rosszul, tökéletlenül. Az első nagy élettapasztalatok a házasságukban, azért itt érdemes meghallgatni másokat, hogy milyennek láttatok engem? És iszonyú megdöbbentő dolgokat lehet hallani ilyenkor őszintén, aki ezt kibírja, annak lehet esélye, hogy egy következő kapcsolatban nem fogja ugyanazokat a viselkedési hibákat elkövetni.
Fekete Ágnes: Amikor a válás után összekerülnek az emberek, általában a gyerek az, ami gondot okoz.
Dr. Komlósi Piroska: A válást megelőző időszakban mindkét fél szeretethiányos lesz erősen, és éhezi, vágyja a szeretetet. Most ott vannak ezek a szegény gyerekek, akik ártatlanul avanzsálnak szeretettankká és mind a két szülő belőlük akarja feltölteni az életképessé tevő szeretetenergiát. Ez a gyerekeket nagyon megterheli és kezdenek koravénekké válni. Itt változnak meg az addig hatvanperces apák, akiknek nincs nyelvük a gyerekkel, nehezen tudnak kommunikálni és amikor jön a válás, hirtelen a feleségtől már nem is remélt szeretetet a gyerektől remélik. Jó esetben ez azért elmúlik. Ez a görcsös kapaszkodás minden embert jellemez, aki már megélt egy veszteséget.
Fekete Ágnes: Mi itt a kiút?
Dr. Komlósi Piroska: El kell dönteni, hogy én milyen mértékig avatkozhatom bele a te gyereked nevelésébe? Kétféle pólust látok itt és erről folynak a viták. Az egyik azt mondja: ez az én gyerekem, én eddig valahogy neveltem, nem a te gyereked, te a nevelésébe ne szólj bele! Ez egy nagyon megdöbbentő és azt gondolom, hogy nem igazán egészséges verzió. Ugyanis, ha én az új társamat igazán szeretem, tisztelem, akkor ezen az alapon kell, hogy higgyem azt, hogy a gyerekhez való viszonyban is, ez a jó ember nyilvánul meg. Néha más stílusban, mint én szeretném, akkor ezt megbeszéljük, de alapvetően megvonni a társtól azt, hogy ő véleményt mondjon, jutalmazzon, büntessen, ez nem szerencsés dolog. Egy gyereknek meg kell értenie azt, hogy ez az a férfi, nő, aki neked segít biztosítani az életedet. Lakást, otthont, kosztot ad. A kamaszokkal sokkal nehezebb, mert az ő identitásukból, az, hogy a család gyereke, éppen most kezd elvékonyodni. Itt tényleg nagy türelem és nagy megértés kell. Érezze, hogy nem kötelező szeretni, nem kötelező családnak érezni, de ez egy felnőtt együttélés, ahol kölcsönös tisztelet és alkalmazkodás járja. Itt a szülők illetve a házastársak közbenjárók. Jó, akkor mond el, hogy miért is akarod te őt bántani? És akkor elmondja, hogy azért, mert az apámat temiattad vesztettem el. Ezt el lehet mondani, hogy figyelj ide, nem miatta, hanem ezt ketten együtt akartuk. De ezek fájdalmas, bűntudatos témák. Mit provokál az ember, ha valamit a felszínre akar hozni! Ez a kamasz szinte szeretné, hogy itt beszéljenek valamiről, vagy azt szeretné, hogy nyakon vágják és megsértődhessen és elköltözhessen otthonról. A provokációk elgondolkoztatóak.
Fekete Ágnes: A másik véglet gondolom az, ha valaki pótszülőként áll elő.
Dr. Komlósi Piroska: Igen a másik véglet, amikor egy nevelőszülő úgy érzi, hogy az ő dolga embert faragni ebből a kölyökből. Ez egy téves dolog. Ő már egy félkész gyerkőcöt kapott, akit el kell, hogy fogadjon, akiben egy csomó másfajta gén, temperamentum, kultúra van. Isten teremtménye és ott kell, legyen benne az istenarcúság. Ezeket nagyon fontos lenne tudatosan erősíteni. Minden család máshogy csinálja. Ezek néha általánosan látható tendenciák.
A mozaikcsalád működésében az egyik közös feladat az úgynevezett veszteségfeldolgozás. Nagyon fontos, hogy a két családrész tudjon úgy beszélgetni, hogy a múltjukban lévő pozitív dolgokat behozzák. Nálunk ez jól működött, ha akarjátok, próbáljuk meg együtt.
Fekete Ágnes: Tehát, hogy ne legyen mumus mindaz, ami volt?
Dr. Komlósi Piroska: Pontosan. Ami volt, az is egy normál élet volt, amiben volt jó is és rossz is. Képes legyek a múltamról már ne csak negatívan gondolkozni. Ez azért fontos, mert ez arról is szól, hogy én magam jól működtem, mint feleség, jó szülők voltunk. Tudatosan a hamuból kiszedni újra. A mozaikcsalád fölépítését, beüzemelését és fönntartását, tényleg azt gondolom, hogy hit és kegyelem nélkül, Isten nélkül nagyon nehéz csinálni. Azonban föl kell, tegyük a kérdést, hogy vajon a gyülekezet ebben mit és hogyan tud segíteni? És itt egy nagyon neuralgikus ponthoz érkezünk, ugyanis ha a gyülekezet szeme előtt zajlik egy válás, majd egy újraházasodás, a nézőkből nagyon sok ítélkezést, pártoskodást, indulatot vált ki. Nagyon gyarlóak vagyunk ilyen ügyben, mert itt olyan dolgokról van szó, ami mindannyiunkat zsigeri szinten szorongat. Milyen szép pár volt, és mi lett belőle? Erre mindenkinek összeszorul a gyomra, ami szorongást indít el, és ebből jön azonnal egy ítélkezés. Mintha azzal megoldanánk valamit, hogy az egyikről kimondjuk, hogy bizony ő a hibás. Mintha ettől könnyebb lenne, milyen új házasság lesz, attól félek, hogy a gyülekezet nagyon sokszor megnehezíti az újrakezdést. Ez nem Istennek tetsző dolog. Nem a mi dolgunk az ítélkezés. Nekünk meg kéne próbálni nagyon odafigyelően, együttérezve a szenvedéssel, azon segíteni, hogy minél közelebb tudjon az ember az Istenhez kerülni, mert egy válás után is lehet megtérni és egy újraházasodásban is lehet megtalálni az Urat. Segíteni erőt kapni ezeknek az embereknek, hogy azon az úton, amin járnak, Istennek tetszően és egymást szeretve megélni.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Magyarországi Református Egyház oktatási intézményeinek tanévnyitóját szeptember elsején 10 órakor tartják Kunhegyesen, a református templomban. A Kárpát-medencei Magyar Református Tanintézmények évnyitójára pedig szeptember 7-én és 8-án kerül sor Székelyudvarhelyen a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban.

Protestáns Emlékülést rendeznek a Raoul Wallenberg centenárium alkalmából augusztus 30-án, csütörtökön 17 órától Budapesten, a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. Az emlékülés előtt 16 órakor koszorúzás és imádság lesz a Szilágyi Erzsébet fasori Raoul Wallenberg szobornál.

Hálaadó napot tartanak az Erdélyi Gyülekezetben, a Reménység Szigete 20 éves évfordulóján szeptember 2-án, vasárnap délelőtt 10 órától kezdődően. Budapesten, az Örs vezér terén különbusz várja az ünnepre érkezőket.

A Fokoláre Mozgalom rendezi meg a Genfest elnevezésű Nemzetközi Ifjúsági Találkozót, augusztus 31. és szeptember 2. között Budapesten. A találkozó lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy hidat építsenek, nemzetek, kultúrák és felekezetek között.

Muzsnay Ákos grafikusművész kiállításának megnyitója szeptember 4-én, 9 óra 45 perckor lesz a Tatai Református Gimnáziumban. A kiállítás szeptember 30-ig látogatható.

Hálát adnak a 350 éves templomért a dunántúli Naszályon, szeptember 2-án, délelőtt 10 órától. Az istentisztelet után Mátyás Lajos nyugalmazott esperes kiállítását nyitják meg a gyülekezeti házban.

A Lakiteleki Népfőiskola a Nagycsaládosok Országos Egyesületével együttműködve 2012 őszén Varga Domokos Nagycsaládos Közéleti Kollégiumot indít. Szeptember 10-ig lehet jelentkezni. ([email protected])

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Lukács evangéliuma 18. fejezetéből!

"Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" (Lukács 18:10-13.)

Két oldal szorításában él az ember. Az egyik oldalon a bűn állapota, a másik oldalon az ítélkezés szelleme van. Folyamatosan mindkettő húz, valahogy úgy, mint Lázár Ervin fájós fogú oroszlánját, aki először sírt a lyukas foga miatt, szánta-bánta hibáit, de a végén mégiscsak felsőbbrendűségét igazolta, hiszen ki másnak van az erdőn, akinek tömött foga? A bűnösből bármikor lehet ítélkező, de az ítélkező hamar lepottyanhat a lóról. Mert az embernek ilyen rossz a szeme: gyengéink maguk alá temetnek, mások hibáit pedig felrójuk. A megtért vámos is lefarizeusozza a másikat, és így folyton a ló egyik oldalán vagyunk, és egy helyben topogunk.
Jézus megoldása, hogy az embert, mint személyt leválasztja az általa elkövetett tettekről. Ez a keresztyénség zsenialitása: Nem vagy azonos bűneiddel! És ez a szétválasztás juttathatja el az embert arra, hogy alázatos legyen. Szinte kiimádkozta Jézus a bűnös asszonyból is az embert, a tiszta lényt, azt a személyt, aki képes az új életre.
Mennyire nehéz egy családban szétválasztani az embert és a tettét, hiszen ott minden olyan közel zajlik, annyira megterhelő! Még sincs más út, mint kikapargatni veszekedések félreértések forgácsai közül a másik személyt, azt, akit szeretni akarok.
Ahogy a vámos helyes és pontos imája is csak alázatban születhetett meg, úgy a mi kapcsolatainkban is csak az alázat begyakorlása segíthet meg ebben a szétválasztásban.
Akkor megtaláljuk a helyes arányt, hogy magunkkal szemben szigorúak legyünk, de másokkal irgalmasok.
Mindannyiunknak először a magunkban lakó bűnöst és farizeust kell megbékéltetni. A legnehezebb a farizeussal elbánni. A bennünk levő és körülöttünk élő farizeusért csak egyet tehetünk, imádkozhatunk érte. Isten tárva nyitva álló kapuja képes őt is, magunkat is befogadni. Akkor Isten kitárja előttünk világát, amely sokkal tágasabb, sokkal szebb, mint amikor ítélkezéssel közelítettünk felé. Adja meg Isten, hogy szűkös világunkból, csőlátásainkból kijussunk, és megláthassunk egy sokkal gazdagabb, sokkal szebb világot, a Mennyei Atya teljességét! Ámen.

/Gondolatok Pilinszky János nyomán/