2015-07-15

Áldás, békesség!Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Az elmúlt hétvégén Prágában megemlékezést, sőt, kicsit nehezen mondom ki, ünnepet rendeztek annak alkalmából, hogy Husz Jánost éppen hatszáz éve végeztékki. A furcsa, ünnepi hangulat nemcsak békévé oldja az emlékezést, de a mai kor számára érthetővé tette Husz János üzenetét.

Erdélyi Diána: Csehországban három protestáns egyház van, amely Husz Jánostól eredezteti szolgálatát. Mind a három egyház a huszadik század elején született, de gyökereiket Husz Jánosnál keresik. Az egyik a Testvérek Egyháza, a másik a Csehszlovák Huszita Egyház – ez igazából egy reformokat kereső katolikus egyházból született meg -, és a harmadik az a protestáns egyház, amellyel mi is kapcsolatot ápolunk, a Cseh Testvérek Egyháza. Ez a legrégebbi, és uniált egyház, vagyis együtt vannak az evangélikusok és reformátusok.
Fekete Ágnes: Nem furcsa az, hogy egy fesztivált rendeznek egy ilyen típusú megemlékezésre?
Erdélyi Diána: Furcsa lehet, de egész Európa most, 2017-ben ünnepelni a reformáció ötszázadik évfordulóját, és a csehek, szerették volna megmutatni, hogy a reformáció már korábban elkezdődött, Husz Jánossal. Ő ugyanazokat a gondolatokat és érveket hozta fel a megújulás mellett, mint amelyeket később Luther. Husz János számára is fontos volt az anyanyelvű igehirdetés, vagy a két szín alatti áldozás, azaz az úrvacsora során a kenyér és a bor magunkhoz vétele.

Fekete Ágnes: Valódi fesztiválos hangulat volt Prágában?
Erdélyi Diána: Prága belvárosaegy kicsit olyan, mintha megállt volna ott az idő. A középkori épületek és templomok is ezt sugallják. Az óvárosi tér közepén felállítottak két színpadot, és több helyszínen, többféle program zajlott egyszerre. Így igen, mondhatom, hogy volt fesztiválos hangulat, azonban volt lelki töltete is. Istentiszteletek is voltak. Számomra a legnagyobb élmény a Prága főterén tartott záróistentisztelet volt. Tudjuk, hogy a cseh nép Európa egyik legszekularizáltabb társadalma. Prága főterén Igét olvasni, Jézus Krisztus nevét többször kimondani, és ott imádkozni, az fantasztikus volt! Az emberek megálltak, érdekelte őket, ami ott történt. A népszámlálási adatok szerint a társadalom nyolcvan százaléka azt vallja, hogy nem tartozik semmilyen felekezethez, és nem gyakorolja a vallását. A záróistentisztelet cseh nyelven zajlott. Én nem tudok csehül, csak a bibliai Igét tudtam megérteni, de a rengeteg emberrel együtt voltunk a tűző napon. Nem is jutott mindenkinek ülőhely. Bár a konkrét üzenetet nem értettem meg, de mégis hatalmas élmény volt azt a sok embert ott együttlátni.
Fekete Ágnes: Nem tolmácsoltak?
Erdélyi Diána: Ez érdekes cseh szervezés volt. Minden tökéletes volt, minden programot tolmácsoltak, csak a záróistentiszteletet nem.
Fekete Ágnes: Ebben lehetett egy ilyen üzenet talán, hogy az a cseheknek szólt?
Erdélyi Diána: Igen. Nincs kivetnivaló benne a számomra.
Fekete Ágnes: Ki volt Husz János?
Erdélyi Diána: Prágában, a Károly Egyetemen tanult, később ott oktatott, majd rektor is lett. Ugyanis az ott tanuló német nyelvű és cseh diákok között valamiféle összetűzés alakult ki, melynek következtében a német nyelvűek elhagyták az egyetemet, Husz János tábora viszont ottmaradt. Husz János azt tanította, hogy az emberek a saját anyanyelvükön hallgathassák az igehirdetést, és két szín alatt úrvacsorázhassanak. Akkoriban évente egyszer áldoztak a hívek, és akkor is csak a kenyeret vehették magukhoz. Ezért forradalmi gondolat volt azt mondani, hogy akkor a hívek minél gyakrabban éljenek az úrvacsorával, és ne csak a kenyeret, hanem a bort is vehessék magukhoz. Husz Jánost a konstanzi zsinatra hívták. Azt hitte, hogy ott majd lehetősége lesz tanai megvédésére.
Fekete Ágnes: Mindenki látta, hogy az egyházban reformra van szükség, és a konstanzi zsinat is reformzsinatként gyűlt össze.
Erdélyi Diána: Ez akkor volt, amikor éppen két pápa volt és egy harmadikat is választottak. Husz János felhívta a figyelmet arra, hogy az erkölcsi rendet, vissza kell állítani az egyházban. Ezen a konstanzi zsinaton lett végül közel negyven év után ismét egy pápa.
Fekete Ágnes: Mondhatjuk, hogy ebben az időben még a reformok elnyomása árán lett egységes a katolikus egyház?
Erdélyi Diána: Igen, ez így van. Volt egy kerekasztal-beszélgetés Prágában, ahol a pápai követ elmondta, hogy igazából az volt a probléma, hogy Husz Jánost nem értette meg akkor az egyház. Szó szerint akarta érteni, és nem akarta érteni az üzenetet. Ezért ítélték máglyahalálra.II. János Pál pápa idején végülis a katolikus egyház is megbékélést hirdetett a cseh protestáns egyházakkal, és meg is történt a megbékélés, amikor elismerték, hogy Husz János reformátor volt és nem eretnek. Őnem akarta az egyházat szétválasztani, ő reformokat akart. Benne égett az a tűz, hogy segítsen a megújulásban.
Fekete Ágnes: Később a huszita testvérek, a kelyhesek vitték tovább a tanait?
Erdélyi Diána: Két irányzat volt: az egyik a kelyhesek, a másik, egy radikálisabb szárny, a táboriták. A kelyhesek megmaradtak amellett, hogy nemzeti igehirdetést és két szín alatti áldozást szeretnének. A táboriták elvonultak a Prágától nem messze lévő Tábor hegy közelébe, ahol külön a bibliai törvények szószerinti értelmezése alapján akartak új államot létrehozni.
Fekete Ágnes: Kivonulni a társadalomból, és egy szent közösséget megélni?
Erdélyi Diána: Igen. Harcokra is sor került, Luxemburgi Zsigmond, – aki a mi királyunk is volt – szembetalálta magát egy cseh felkeléssel. A kelyhesek csoportjával megbékélt, és így a kelyhesekkel együtt sikerült legyőznie egy csatában a táboritákat. De a huszita tanok azért megmaradtak még a mai napig is. Husz János állítólag a máglyán azt mondta: "a libát megégethetik, de majd lesz egy hattyú, akit majd nem tudnak megölni". A liba cseh nyelven "hus", így arra utalt, hogy őt ugyan megégethetik, de majd jön más, akit már nem égetnek meg. Állítólag Luther valahol hivatkozik arra, hogy talán ő lehet az a hattyú.

A fesztiválon meghallgathattuk Carl Loewe Husz Jánosról írt oratóriumát is, amelyben elhangzott, hogy Husz csupánIsten szolgája, az ő eszköze akart lenni, hogy megújulást hozzon az egyházba. Ez egy régi oratórium, melyet sok éve fedeztek fel újra, és eddig kétszer adták elő Németországban, és most először mutatták be Csehországban.

Fekete Ágnes: A nyári kirándulások, ünnepek közül most egy egyszerű napközistáborba látogatunk el. De mindjárt meghalljuk, hogy nem is volt olyan mindennapi a káposztásmegyeri reformátusok tábora. Zámbó Andrást és feleségét Zámbóné Ivanics Hajnalkát hallják, valamint Dobó Ágota lelkészt és segítőket, gyerekeket.

– Harc a vízen.
– Mind a két oldalára oda kell állni!
– Te onnan fújod, én innen fújom, és ő méri az időt.
– Na, lássuk!
– És át kell menni a térfélen.
– Ott jön a cápa! Le kell csúszni és menekülni, mert jön utánad.
Fekete Ágnes: Üldöz egy cápa?
-Igen, és a csúszdán át tudsz menekülni.
– Te, "cápa" mit keresel ott?
– Most cseréltek szerepet.
– Én vagyok a cápa.
– Támadnak!

Takács Sándor: Tulajdonképpen itt horgászengedély nélkül, illegálisan telepített halakat, napköziben lerakott ember- és halgyerekeket próbáltam elfogyasztani, egyre kevesebb energiával.
Fekete Ágnes: Igen, hiszen itt mindenki ki van festve valaminek.
Takács Sándor: Próbálták magukat mindenféle módon álcázni, de az én víz alatti cápaszimatommal semmi sem vetekedhet. Nap végére egy nagy vacsorát fogok elfogyasztani.
Idén ősszel leszek hároméves gyülekezeti tag. Felnőttebb fejjel, hosszú pihenőpálya után csatlakoztam vissza nemcsak a vallásos életbe, hanem a hívő életbe. A régi emlékek vagy a megrögzött képekkel szemben egy teljesen más világ fogadott itt, Káposztásmegyeren. Ebben a gyülekezetben hihetetlen türelemmel, szeretettel, megértéssel találkoztam, érezni lehet, hogy itt többről van szó, minthogy az emberek vasárnaponta találkoznak. Itt egy összetartó közösségre találtam, ahol nem a mások elítélése jelenik meg az emberek "érzelmi portfólióján".
Fekete Ágnes: Mi volt itt a dolgod a héten?
Takács Sándor: Rajparancsnok voltam.
Fekete Ágnes: Itt rajok is vannak?
Takács Sándor: Igen. Hat hat-nyolcfős rajba voltak beosztva a gyerekek, két-három felnőtt vagy nagykamasz és a rajparancsnokok vezetésével. Vigyáztunk a testi épségükre, ügyeltünk a fegyelemre, és igyekeztünk nekik útmutatást nyújtani a programokban. Az előkészítő és az utómunkálatokban is részt vettünk mindannyian. Nagyon sokat énekeltünk, nagyon sokat játszottunk.

– Ez buborék.
Fekete Ágnes: Hogy csinálod a buborékot?
– Ezt így bele kell mártani, ki kell venni így összecsukva, és óvatosan így szét kell nyitni.
Fekete Ágnes: De szép!
– Mosogatószer, keményítő és egy evőkanál sütőpor a recept.
Fekete Ágnes: Mi a neve a tábornak?
– Tűzoltótábor.
– Mindennel foglalkoztunk, ami a tűzhöz köthető: tűzszekerek, tűzálló, tűzzománc.
Fekete Ágnes: Tűzoltó is jött?
– Tűzoltó van köztünk a gyülekezetben. A tűzoltóállomásra is elmentünk és abban a nagy melegben le is fröcsköltek minket. Nagyon nagy élmény volt! Én is élvezem!

Dobó Ágota: Beosztott lelkészként szolgálok itt a gyülekezetben.
Fekete Ágnes: Ezt a tábort te szervezted?
Dobó Ágota: Igen.
Fekete Ágnes: Honnan jött az ötlet?
Dobó Ágota: A Vasárnapi Iskolai Szövetség idei nyári tábora a tűzoltó tábor, és onnan jött az ötlet. Van benne egy adag Kispest-Rózsatéri hagyomány, ahol én fölnőttem. Például ez a vidámpark ötlet is onnan van. Gyerekként ezeket végigcsináltam, és most nagyon érdekes és jó volt megtapasztalni, hogy ezt ugyanúgy élvezték a káposztásmegyeri gyerekek is, mint annakidején én.
Fekete Ágnes: Milyen állomások voltak?
Dobó Ágota: Például a hullámvasút, ami egyszerűen abból állt, hogy kibélelt talicskában tologatta a lelkész és két segítő a gyerekeket itt a kockaköves úton. Ezt élvezték a legjobban. Ebből is látszik, hogy a gyerekeknek nagy a fantáziája és bármibe bele tudják képzelni magukat. Emellett volt óriásbuborékfújás, gólyalábazás, különböző dobálós feladatok meg kincskeresőverseny. Ellátogattunk a közeli állatszigetre is. Elég sokszínűre sikeredett így a program és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy ennyi segítő van jelen.
Fekete Ágnes: Ki hirdettétek, hogy aki tud, jöjjön segíteni?
Dobó Ágota: Fiatalok között meghirdettük, és rengetegen jelentkeztek. Jelenleg tizennyolc segítő van a táborban. Ideszánták az egész hetet, ésa megbeszéléssel, elpakolással, takarítással együtt, reggel héttől délután fél hatig itt vannak mindennap.
Fekete Ágnes: Hány gyermek vesz részt a táborban?
Dobó Ágota: Most negyvenketten vannak.

Zámbó András: Az volt a fő szempont, hogy minél több gyereket tudjunk olcsón "nyaraltatni". Régebben az elmenős táboraink voltak népszerűek, de most talán az ára miatt a napközis táborok. Természetesen azért megyünk családi táborba és gyülekezeti táborba is Balatonszárszóra. Nem tudjuk az egész hetet kifizetni, ezért kevesebb időt töltünk ott, de azért az is nagy megmozdulás. Ott a közösségi élmény számít. Nyaralunk is, de közben van tanítás és csoportfoglalkozások is. A tábor után a gyülekezetben is másképp néznek egymásra az emberek. Ezen a nyáron három ifitáborunk is lesz, ahol a közösségépítés és az énkép kialakítás a fontos, hogy ki vagyok én Krisztusban. Rengeteg kirándulás, foci, és sok más program is lesz. Régen volt"no soapcamp", azaz "szappan nélküli táborunk" is, "élet szaga tábor", mert szaglott az egész tábor, a patakban nem szabadott szappannal mosakodni. Az bográcsos, sátoros tábor volt, éjszakai túrával, meg ilyenekkel.
Fekete Ágnes: Három ifitábor, két gyerektábor, egy gyülekezeti tábor. Ez hat tábor egy nyáron.
Zámbó András: Beosztottuk, hogy ki melyik táborba megy, mert nem lehet mindet végigcsinálni egy embernek. Figyelni kell arra is, hogy nekünk is legyen családi nyaralásunk.
Zámbóné Ivanics Hajnalka: Nekem is nagyon jó itt.
Fekete Ágnes: Egy ilyen tábor jó a lelkészcsaládnak is?
Zámbóné Ivanics Hajnalka: Igen, jó. Ez egy más típusú együttlét. Itt a nagycsalád, a gyülekezet van együtt. Szombatféléven voltunk nyolc hónapot Angliában. A testvérgyülekezet pátyolgatott bennünket, de amikor hazajöttünk, akkor azt mondták a gyerekek, hogy végre itthon vagyunk! És ez az itthon, ez a gyülekezet. Megtanulták még jobban értékelni azt, hogy hová tartozunk?
A táborban minden reggel kiszólítottunk egy-egy gyereket, és a többieknek jót kellett róla mondani. A fiamról, Hunorról azt mondták, hogy a legjobb barát. A kisfiúk megtalálták benne a nagyfiú mintát, és ez neki borzasztóan jólesett. Nagyon fontos a gyülekezetünk életében a napközis tábor. Az egész évi hittanos kapcsolatunk itt mélyül el, és bizalmi kapcsolatok épülnek a gyermekek és az ifjúság között.
Fekete Ágnes: Az összes hittanost hívtátok a táborba?
Zámbóné Ivanics Hajnalka: Kilencvenen vettek részt a nyári táborban. Ezeknek a gyerekeknek a nagyrésze nem jár a gyülekezetünkbe. Most kezdődik a szülői bemutató, ahol minden csapat énekel egy picit, és valami kis üzenetmagot hoz. Arra számítunk, hogy a légkörből, a hangulatból megérzik az Isten szeretetét. Nagyon sok olyan családdal találkozunk, akiknek valamilyen szociális problémájuk van. Lehet az anyagi, vagy valamilyen távoli, családból hozott negatív örökség, és itt ebben a közösségben tulajdonképpen együtt gyógyulunk. Ami kapcsolatban romlott el, az kapcsolatban épüljön újjá. Vannak konfliktusaink, tanuljuk őket megoldani, újraszeretni, újrakezdeni. Jön egy kisfiú, hogy tanítsuk őt matekra, akkor az egyik nagy gyerek elvállalja. Megtapasztalják, hogy helyem van, fontos vagyok, tudok adni.

Zámbóné Ivanics Hajnalka: Van itt közöttünk egy hivatásos tűzoltó. Ő is igazolhatja, hogy a tűzoltóságon így köszönnek a tűzoltók: Erőt, egészséget!
Gyerekek: Áldást, békességet!
Zámbóné Ivanics Hajnalka: Szeretettel köszöntök minden kedves szülőt, aki eljött megnézni a gyermekét. Fogadják szeretettel a mi kis bemutatónkat! Kérném a hatos csapatot, jöjjenek ide és mutassák be, amivel készültek!
Tűz van, tűz van!
Emberek, gyorsan!
Merre van a tűz? Merre van a tűz?
Erre gyertek! (Ének)

Fekete Ágnes: Híreink élén egy rövid összefoglalást hallhatnak a nemrég Pápán megrendezésre került főgondnoki találkozóról. Kiss Sándor először Huszár Pál országos, zsinati főgondnokkal beszélt, majd Tőkéczki Lászlót, a Dunamelléki Egyházkerület főgondnokát hallják.
Huszár Pál: Az újraválasztásom alkalmával úgy gondoltam, hogy megszervezem ezt a főgondnoki találkozót, hogy egy kicsit beszéljük át saját feladatainkat "Világiak az egyházvezetésben" címmel. Kétségtelen, hogy nekünk más lehetőségeink vannak, mint a lelkipásztorainknak. Mi nem vagyunk a szószékhez kötve, mi másutt is meg tudunk szólalni, és meg is tesszük. A nehézségeink között megkérdeznek bennünket kívülállók is, hogy ti, Istenben hívők ezt hogyan látjátok? Ti miben reménykedtek? Ti mire számítotok?
Tőkéczki László: Közösségeinkben ne a lelkész tartson politikai felvilágosítást, hanem a világi tisztségviselő presbitériumok, és önkéntes alapon. Nem kell ezt erőltetni, de ahol van érdeklődés, ott ezeket a kényes kérdéseket, az öntudat, az identitás, a kultúra kérdéseit sokkal jobban el kellene vállalni a Református Egyháznak is, és a többi egyháznak is, mert kérem, abból nem sül ki jó, ha a keresztyénséget elválasztjuk a kultúrától. Tehát, azt tanácsolom mindenkinek, kinek-kinek a maga helyén és a maga helyzetéhez igazodva, hogy a magyar reformátusságot vissza kellene csatolni a reformációs örökséghez. Mért van az, hogy Németország elveszített két világháborút, és most újra ők Európa "diktálói". Tizenöt millió németet hajtottak el, többek között Magyarországról is körülbelül kétszázötvenezret, és az ország mégis talpra állt. Mitől van ez? Németország területén abszolút többségben a reformációkor alapított egyetemek adták az értelmiség műveltségalapját és ez emberi tőkegyűjtést tett lehetővé Németország számára. Tehát a legfontosabb az emberi tőke, és nemcsak a szaktudás, hanem az általános műveltség, az a fajta dolog, amely az embert hozzákapcsolja az értékek világához is. És nemcsak érdekeket és főleg nem csak egyéni karrierépítést követek, hanem egy közösség szolgálatát is elvállalja.

További híreink:
A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat a magyar református szórványstratégiáról tart konferenciát július 16. és 19. között Tahiban, a Sion Hegye Konferenciaközpontban.

A Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót július 21. és 25. között rendezik meg Tatán. Az idei találkozó főtémája a bizalom lesz. Erről szólnak az előadások, beszélgetések, de sok koncert, és sportrendezvény is várja a fiatalokat.

A Tiszántúli Református Egyházkerület nyári kántorképzőjének záróhangversenye július 18-án, szombaton 16 órakor lesz Debrecenben, a Verestemplomban.

A Bach 330 programsorozat következő hangversenyén Méhes Balázs és Reinfeld János orgona-hegedű duóját hallgathatják meg az érdeklődők július 19-én, vasárnap 19 órakor Tiszakécskén, a református templomban.

A Nyáresti Orgonamuzsika keretében Szotyori Nagy Gábor orgonaművész és Molnár Eszter oboaművész ad hangversenyt július 19-én, vasárnap 19 órakor, Enyingen a református templomban.

A Crescendo Nyári Akadémia július 20. és augusztus 3. között tartja zenei mesterkurzusait Tokajban. A tanulás után a zenészek hangversenyeket is adnak Tokajban és környékén. Többek között a profi zenész jóllétéről tart előadást Sara Ascenzo július 21-én, kedden 17 órakor a Paulay Ede Színház Galériáján. 22-én, szerdán 17 órakor pedig nosztalgiakoncert lesz Sárospatakon, a Szent Erzsébet Házban.

A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalma az idén is meghirdeti pályázatát az Ökogyülekezeti cím és díj elnyerésére. Jelentkezési határidő: szeptember 20. (www.okogyulekezet.hu)

Élménypedagógiai alapképzést tartanak augusztus végén Miskolcon, a Lévay József Református Gimnáziumban. Július 15-ig lehet jelentkezni. ([email protected])

Fekete Ágnes áhítata:

"Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri." Zsoltárok 138,6

Mostanság úgy látom, sokan összekevernek két fogalmat, a fatalizmust vagy végzetszerűséget és az alázatot. Nemrég beszélgettem valakivel egy állás betöltése kapcsán. Mondtam érveket, ellenérveket, mire ő: "én az Isten akaratát láttam abban, hogy nem tettem semmit ezért, mégis minden így alakult". Mintha külön erény lenne az, amikor valami a mi közreműködésünk nélkül, úgymond "véletlenül" történik. Mintha az Isten akarata abban válna valósággá, szinte az a bizonyítéka, hogy emberi közreműködésünk nélküli. Mai egész kultúránk egyébként ilyen irányban alakítja gondolkodásunkat. Egy sor film szól arról, hogy a dolgok igazából el vannak rendelve. Az ember játéktere egyre kisebb és kisebb, szinte csak alávethetjük magunkat a sorsnak. Nemrég megnéztük a Sorsügynökség című filmet, amely azt sejteti, hogy Istennek a földi élet minden egyes részletére van kidolgozott terve, és az angyalok fő feladata nem más, minthogy ez a terv megvalósuljon. Egyedül a szerelem, de az is csak nagyon kivételes esetben, képes felülírni ezt a nagy rendszert. Azonban alapvetően minden ok-okozati összefüggések hálózata, és mi, mint kis alkotóelemei a nagy gépezetnek csak azt tesszük, amit tennünk kell. Sőt, az az ember a leghívőbb, legalázatosabb, aki pontosan aláveti magát az isteni tervnek.
A zsoltárban pedig az áll: Isten az alázatost meglátja, de a kevélyt csak távolról ismeri. Ebben a mondatban a kapcsolatot látom a lényegnek. Van, aki meglátja Istent, és megszereti ezt a kapcsolatot. De van, aki csak fut, szalad, és nem érdekli senki és semmi, csak önmaga. Ő sem idegen Istentől, őt sem veszíti szem elől, "távolról figyeli", mert ő kirekeszti magát.
Az az igazi különbség a fatalista alárendeltség és az alázat között, hogy a fatalistával tőle teljesen függetlenül történnek a dolgok. Az alázatos viszont meg akar hajolni. Isten nem térdre kényszerít, hanem olyan kapcsolatba lép velünk, ami miatt mi letérdelünk. Isten személye – talán így lehet a legjobban elmondani,- sűrű kapcsolat. Nem lehet mást tenni a közelében, mint szeretni. Az az ember, aki Isten erőterébe lép, nem tud nem alázatosan létezni. Az alázat egyfajta bevonódás: odaállok Isten ügye mellé, és ott az ember egyre jobban csak szolga akar lenni. Mert más nem lehet.
De ez nem a fátum elrendelése. Nem arról van szó, hogy Isten a mi akaratunkat és szándékunkat kikerülve cselekszik, és szinte direkt mást tesz, mint amit mi szeretnénk. Nem, ő velünk együtt, bennünk szeretne jelen lenni és cselekedni.
Az élet nehéz. És nagyon fájdalmas az, amikor Isten számunkra sötét dolgokban mutatkozik meg. Amikor egy anyának meghal a gyermeke, akkor nem az a kérdés, hogy a nagy elrendelésben miként volt ez az Isten akarata. Ez nagyon rossz kérdés. Hanem arra érdemes ilyenkor gondolnunk, hogy Isten miként szólít döntésre még ebben a helyzetben is. A gyász vezethet sötét örvénybe, de vezethet Isten irgalmas karjába is. Nem a sors irányít minket, hanem Isten. És neki nem az a fő gondja, hogy minden egyes eseményt jól elrendezzen, hanem hogy kapcsolatba lépjen velünk. Lehet mellette és ellenében dönteni, létezni szörnyűségekben és kényelemben is. Adja Isten, hogy mi az ő ölelésében akarjunk élni. Ámen.