Hang cseng
Rádiósként tapasztaltam, hogy a hangjával senki sem tud hazudni. Olyan erősen kihallatszik a személyiségünk, szorongásunk, minden, aki és ami vagyunk. Negyven éve nem látott gyerekkori…
Rádiósként tapasztaltam, hogy a hangjával senki sem tud hazudni. Olyan erősen kihallatszik a személyiségünk, szorongásunk, minden, aki és ami vagyunk. Negyven éve nem látott gyerekkori barátom arcát már nehezen ismerem fel, de a hangja a régi. Személyiségünk hangja valami különös adomány.
Egy János nevű férfi egyszer kivonult Izrael pusztájába. A halljuk róla, hogy ő volt a hang a pusztában. A szó, a logosz Jézus volt. Szent Ágoston írja: „Krisztus a Szó, János a Hang … A szó a szívbe, a hang a fülbe jut el. Ha a hang megüti a fület, de nem viszi el a szót az értelemig, hangzása meddő. Nincsen hasznos gyümölcse. Nincs szükség hangra ahhoz, hogy a szívemben megszülessék a szó, de a hang segít eljuttatni a te szívedig azt, ami az én szívemben már megszületett. Lehetséges tehát, hogy a szó a hang elé lép, miközben hang nélkül nem lép elő…
Megkérdezték tőle: „Te vagy a Krisztus?” János pedig, hogy igazolja: ő a hang, rámutatott a Szóra. A Szó előtt járt, és elhárította magától az őt meg nem illető tiszteletet… Hiszen tudjátok, kedveseim, hogy amikor a szó igénybe veszi a hang segítségét, és a hallójáraton át behatol a szív birodalmába, a szó növekszik a szívben, a hang pedig lecseng a fülben. … Mert neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem.” (Heidl György fordítása)
Láttam nemrég egy családi házirendet, ebben az volt az egyik pont: „Mindenki a saját hangján beszél.” Valóban, sokszor önmagunkon kívül kerülünk, és ezt a hangunk árulja el a legjobban. Mimikával és némi púderral még tudjuk palástolni mély érzéseinket, de ha megszólalunk, minden kiderül. A hangunk elárulja azt is, ha megjátsszuk magunkat, ha valami mély görcs van bennünk.
Keresztelő János nem teleordibálta a pusztát, nem önmagával töltötte meg a teret, hanem készítette a helyet. Rezonáns térré akarta változtatni először önmagát, majd az embereket, hogy megérkezzen lelkükbe a Szó. Tudott staféta lenni, aki egyre távolabb kerül, hogy aki utána jön tehesse a dolgát. Nem lehet föladnunk azt a küzdelmet, hogy hangunk egyre világosabban hordozza a szót, amit szintén Isten helyezett a lelkünkbe. Ezért kell tudunk átadni, csökkenni is.
2023. január 15. – Évközi 2. vasárnap
Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34
Kép: Елена Черкасова
