Régóta keresem a szeretet ízét. Elkészítettem a Lélek gyümölcse sorozatot, és ez volt az egyik fő kérdésem: Milyen a szeretet? Csakis a vörös must hasonlít hozzá. Ez az ital piros, mint a vér, és édes, mint az anya.
De ha várunk egy picit, és a szánkba vesszük, elfintorodunk. Ha időről időre megkóstolnánk, miközben érik, bizonyos napokon talán ki is köpnénk a szánkból. Erjed, bugyog, gázt képez, leülepszik. Foglalkozni is kell vele! A seprűjét kidobjuk, majd várunk, várunk. Még mindig várunk.
Ez a szeretet. A szeretetben benne van titkosan az ellentéte is. Benne van, hogy engedem az ellökést is. Ha szeretek, akkor éreztem már azt is, hogy nem szeretnek. Egy hordóban érek. Talán ez a titkos folyamat, mocorgás és átalakulás a legnehezebb. Mi szeretnénk akár erővel is, kitartóan és biztosan fürödni a szeretetben. Fő a biztonság! Ilyen jól bezárt, langyos-fürdős szeretetre vágyunk. De érdekes mód éppen ez a nagyon erős ragaszkodás alakul át nem szeretéssé. Mert aztán ebben a látszólagos biztonságban megposhadunk. Éppen úgy, mint a must, ha nem jó az érés. A szeretet el tudja viselni a nem szeretést, és ez a legerősebb benne. Belül él. Nem villogó szivecskékben, dehogy! Egy pince mélyén titokban van.
Jézus a kötekedő embernek azt mondta, hogy két fontos dolog van az életben: az isten-szeretet és az ember-szeretet. Istent sokkal nehezebb szeretni, mert a lelkünkben sorban ki kell nyitni új és új csatornákat. A szívünkön elindulva, az elménkkel, az erőnkkel, és ezen a sokszínű titkos úton engedjük Őt egyre beljebb és beljebb, hogy alakítson, uralkodjon, létezzen! A másik embert pedig úgy szeretjük, hogy magunkhoz engedjük. Mellénk szegődik. Olyan leszek, mint ő, és ő is, mint én. Ez egyszerűbb, sőt pofon egyszerű, mégis életünk legnagyobb küzdelme. Mert sem a mélyfúrást nem vállaljuk, hogy magunkba engedjük a szellemi világot, sem a másikat nem akarjuk teljesen magunk mellé engedni. Egyik irányba zárunk, a másikban lökdösődünk, sajnos így van.
A szeretet azt hiszem, engedi ezt a folyamatot, és közben érik, érik, érik, átalakít és átalakul. Édeskés, szirupos valamiből, testes borrá lesz bennünk.
2023. október 29. – Évközi 30. vasárnap
Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.” Mt 22,34-40
Kép: Ioan Popa, Jézus az igaz szőlő