Fent és lent

Készítettem egy labirintust. Ezúttal gombakomposztból, mivel ezt könnyen be lehet szerezni. A Chartres-i székesegyház hétkörű mintázatát tapicskoltam görbe sorokban a földre kezemmel. Nagy ereje van annak, ahogyan az ember körözve zarándokol lelke belseje felé. Arra gondoltam, hogy ha bevetem virágmagokkal, amolyan réti labirintus lesz belőle. Csakhogy egy-két nap múlva ezekben a buckákban elkezdett nőni a gomba. Ráadásul nem felfele, hanem lefele. Sorra repedeztek a sorok, és nyomta szét a gomba a virágágyást. Azon a napon, amikor ezt észrevettem, egy nagyon nehéz beszélgetés várt rám. Utólag visszagondolva egészen különös érzés volt ez: Minta az életem furcsa megjelenése történt volna ott. Nem csupán vízszintes útra, de még egyfajta mélyfúrásra is meghívott az Isten. Életünk virágai alatt lefele növekedés zajlik. Nem mérges gombák nőnek bennünk, csak valami egészen furcsa szerzetek. Mert a tudatalattink sokszor egészen mást üzen, mint amit sejtenénk, felborít mindent, ami a felszínen növekszik. Az élet tanulsága azonban az, hogy ezek a mélyben növő dolgok táplálnak igazán. Nem igaz az, hogy mindent ki kell ásni, ahogy néhány pszichológus tanítja. Vannak dolgok, amiknek ott a helyük, csak kicsit meg kell igazítani felettük a takarót. Vannak, amiket óvatosan, oldalról kell kiszedni. De akad olyan is, hogy el kell engedni a virágot, mert a gomba nem enged nekik itt teret. Az élet felszínénél sokkal több az élet. Isten a mélyből hozza elő gyümölcseit, ha vállaljuk saját mélységeinket is.