A gyenge az erős

Az ember erős akar lenni. Isten pedig gyengeségünkben érint meg minket. Amikor közelebb kerülünk önmagunk mélyebb rétegeihez, azt a személyt találjuk meg, aki igazán vagyunk,…

Az ember erős akar lenni. Isten pedig gyengeségünkben érint meg minket. Amikor közelebb kerülünk önmagunk mélyebb rétegeihez, azt a személyt találjuk meg, aki igazán vagyunk, aki nem mások elvárásai után fut, akinek korlátai vannak, aki alapvetően gyenge.
Ezen az úton segít, ha Mária lépéseire figyelünk.
Mária, Jézus anyja, az emberi sorsba beleegyező ember igaz képe. Mária nem menekült soha abból a helyzetből, amibe került. Így azt mutatja, hogy az elfogadás a keresztény spiritualitás magja.
Három lépést látok, melyet Mária megtett Isten és önmaga felé. A magány lépését, az illúzók lépését, a fájdalom lépését:
Magányos volt, a legalapvetőbben hiányzott számára a megértés. Egy olyan történetbe kellett beleállnia, amelyet senki sem érthetett meg. Valamiképpen szükségünk van az egyedüllét megélésére a hithez. De ő ebből a magányból át tudott lépni a befogadás, az elfogadás világába.
Mária, mint minden anya illúziókat kergetett, de ezeket képes volt letenni, és az imádság terébe lépett.
Sebek nélkül, anélkül az érzés nélkül, hogy „szíven szúrtak”, Mária soha nem lett volna az, aki. A fájdalomból azonban nem kifele, hanem befele lépett.
De mindez mivégre?
Azért, hogy az emberek, azaz a mi gondolataink, életfelfogásunk lelepleződjék.
Mária tükör, a szabadság tükre. Ha belenézünk, talán megengedjük, hogy lelkünkről lerántsák a jópolgári, vallásos, arcot mutató takarót, és meglássuk Istent és meglássuk igaz önmagunkat.
2025. február 2. – Vasárnap, Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele….Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
( Az írás alapja: Henry Nouwen: The spirituality of imperfection)
Kép: Kristjan Rau

Similar Posts