Hencegők
Hencegők. Így nevezték azokat az embereket, akik németesen beszéltek, pedig magyarok voltak, tehát többnek gondolták magukat a többieknél. (hienczek) De e mögött igazán az elkülönülés…
Hencegők. Így nevezték azokat az embereket, akik németesen beszéltek, pedig magyarok voltak, tehát többnek gondolták magukat a többieknél. (hienczek) De e mögött igazán az elkülönülés érzése lapul. Mint Kain és Ábel esetében: Te más vagy, másik oltárnál állsz, másból eszed a kenyeredet – mondta egyik testvér a másiknak. Innen indult az elkülönülés. Amikor pedig ellépek attól, aki nem olyan, mint én, előbb utóbb valaki a földbe lesz döngölve.
Vissza kell térnünk létezésünk biztos pontjaihoz: Itt vagyok, jelen vagyok. Isteni küldött vagyok a földön. Nem egyedüliként jöttem ide, hoztak, és viszek másokat. Megtartott ember vagyok. Nem henceghetek.
Ezzel a tudattal vethetek egy titkos pillantást a másik, idegesítő emberre: Él bennem egy kép róla. De ő nem azonos ezzel a képpel. Vámszedő, áruló, mocsok ember, igen. Ezt látom benne én, a farizeus. Ez a kép igaz. De nem állandó. Ha befagyasztom látásomat, akkor megvakulok, és egyfajta kómába kerülök. Kimerevedett képet látok. Pedig nézd csak! Veri a mellét. Bűnt vall. Ez már nem az az ember.
Az elkülönülésben megfagyott képekben látjuk egymást, és egyszerűen megvakulunk. Nem vagyunk képesek arra, hogy észrevegyük a részleteket. A vak ember pedig saját magát sem látja, elveszíti léte igazi, belső hangját. Ahogy a Kisherceg mondja:
– Nálatok az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.
2025. október 26. – Évközi 30. vasárnap
Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják. Lk 18,9-14
