A fény nagy mérlegén állunk

Nem történik akármi akármikor. És ez csak utólag derül ki. Minden valami nagy egyensúly szerint alakítja az emberi sorsot. Ezt az egységet jeleníti meg Keresztelő…

Nem történik akármi akármikor. És ez csak utólag derül ki. Minden valami nagy egyensúly szerint alakítja az emberi sorsot. Ezt az egységet jeleníti meg Keresztelő János és Jézus születésnapja az év két pontján. A legsötétebb napon ünnepeljük a megváltó születését, akiben nő a fény, és a legvilágosabb napon keresztelőét, aki megértette: neki kisebbé kell lennie ahhoz, hogy Isten növekedhessen a földön.
Most kezdenek csökkenni a világos nappalok. Mintha a fény nagy mérlegén állnánk, és mindenhova pontosan annyi világosság jutna, amennyi kell az élet összhangjához. Keresztelő János és Jézus megjelenítik ezt a harmóniát: Amikor lélekben a legmélyebben van az élet, a legsötétebb napon megszületik az, aki mindent bevilágít. És az élet másik pontján, amit éppen nem látunk, elindul pályáján az isteni élet. Amikor minden pompázik, az élet csúcspontjára hág, nyár van, minden öröm és napfény, akkor értjük meg a csökkenés, a lefele út erejét. Mert amikor hátra lépünk, épp akkor lépünk előre. Amikor elengedünk valamit, akkor kapjuk meg igazán. Amikor leesünk a lóról, akkor kezdünk látni. Az élet ebben a nagy ritmusban zajlik. Le és föl. Fény és sötét, alászállás és előrelépés ritmusában. De mindez, ez a sokféle irány egy nagy egység, az élet egyetlen harmóniája.
Szemünk fókusza nem olyan, mint a fentről mindent egyben szemlélő sasé. Ő a teljes kört képes egy mozdulattal meglátni. Mi csak egy kis szeletet: talán éppen a sötétet. Ebből a szempontból értelmezzük az életet: Minden olyan dermesztően sötét. Pedig a nagy egész másik fele éppen világosodik, ez egészen biztos. Ha mi képesek vagyunk lefele lépkedni, kisebbé lenni, akkor valami elkezd majd nőni. Nincs fejlődés, ha nincs visszafejlődés is. Ha felnézünk a keresztre, látjuk a minden erő és elképzelés fölött való növekedést, amit Jézus elénk tárt. De jó volna, ha zsigerünkig megéreznénk ezt a ritmust!
2023. június 24. – Szombat, Keresztelő Szent János születése
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett. Lk 1,57-66.80
Kép: Olga Shalamova

Similar Posts