A hit út
A hit út. Megyek egy turista ösvényen, és egyszerre elfogynak a jelzések. Nincs más esélyem, csak eddigi tapasztalataim és a hitem, hogy hazatalálok. Ez az…
A hit út. Megyek egy turista ösvényen, és egyszerre elfogynak a jelzések. Nincs más esélyem, csak eddigi tapasztalataim és a hitem, hogy hazatalálok. Ez az adventi vándorlás. A pusztában készíti most Isten az utat. Nem járható, kitaposott ösvényre hív, hanem egy olyan útra, ahol nekem is meg kell emelnem a szikladarabokat. Csak így haladhatok előre. Ahogy haladunk, maga az út is átalakul. A göröngyös egyenessé lesz.
Különös, hogy Byung-Chul Han, A szép megmentése című művében azt írja, hogy a mai kor jellemzője a simaság. Nem csak a telefon képernyőjét simogatjuk, de számos modern szobor is éppen simaságában tetszik az embereknek. Pedig klasszikus értelemben a szép a jó, ami viszont küzdést, ellenállást, erőfeszítést igényel. A szép által megrendültség születik bennünk, míg a digitális megjelenés, a touchscreen csak a pozitivitást adja, leválasztva mindenről, ami megrendítő. Lájkoljuk.
Keresztelő János sima útja a mi megrendülésünk, megfeszülésünk, az ásó által feltört tenyerünk: a megelőző munka, ha úgy tetszik a pro-fán, a templomi szentség előtti tett, amitől készekké leszünk arra, hogy belerendüljünk az Isten szavába. Ha nem járjuk végig a pro-fán utat, akkor nem jutunk el a fanumig, azaz a szent helyig.
Az adventi várakozás nem azt jelenti, hogy eltelik az idő karácsonyig, hanem, hogy betelik az idő. Nem mi töltjük be. Sőt, az az igazság, hogy mindig készületlenek maradunk. De mi magunk kicsit ösvénnyé válunk, miközben várakozunk.
Isten vár. Nem elvár tőlünk valamit, hanem bevár minket, útépítőket. Mivel vár ránk, ezért el is jött egyszer közénk: nem álomban, hanem az istálló, a vándor élet valóságában.
Még az emberi kapcsolatok is olyanok, hogy a barátom, a feleségem, a férjem is baráttá válik minden nap. Alakulunk vándorlásaink közben, újból és újból esélyt kapunk arra, hogy megszeressük egymást. Jézus is úgy jön el az életünkbe, hogy minden várakozásunk egyre jobban közel hozza őt. És évről-évre, talán egyre kevésbé „elvárjuk” őt, inkább észrevesszük: mennyire nagy türelemmel vár, bevár minket, mint egy óriás apuka pöttöm gyermekét, amikor az ötöt lép egy lépés alatt.
2021. december 5. – Advent 2. vasárnapja
Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás/Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lk 3,1-6
Fotó: Ma reggel
