A kapcsolat értéke önmagában
Amikor a gyümölcsöt préseljük, idén rengeteg darázs zsong körül bennünket. Az ember első érzése a bosszúság. Aztán elkezdtem barátkozni a darazsakkal. Megfigyeltem, milyen erős közösség…
Amikor a gyümölcsöt préseljük, idén rengeteg darázs zsong körül bennünket. Az ember első érzése a bosszúság. Aztán elkezdtem barátkozni a darazsakkal. Megfigyeltem, milyen erős közösség van köztük. Őket egyáltalán nem érdekli az, amit csinálok, csak az illat. Nincs más választás, mint elfogadni őket, és megmaradni velük egy térben. Én koncentrálok az én feladatomra, ők pedig az övékre. Mi van, ha jól érezzük magunkat? Megfigyeltem, hogy igazán nem akarnak megcsípni. Ha finoman érek a darázshoz, akkor elrepül. Elkezdtem játszani azt, hogy miközben végzem a dolgomat, figyelek arra is, ami körülvesz. Ha éber maradok, akkor tudok határozott is lenni és finom is egyszerre, akkor észreveszem a darazsat, miközben határozott mozdulattal megnyomom az adagoló kart. Ez egy játék. Ha nem vagyok jelen, akkor jön a csípés.
Ilyen módon élünk itt, Isten földjén gonosz intézőkkel, hamis világ fiaival, a mammon világában élőkkel is, mindenféle bélyegeket hordó emberek sokaságában. Ennek a kapcsolati hálónak, amiben élünk, önmagában is van értéke. Sőt, amikor azt mondjuk, hogy Isten a szeretet, akkor ezzel azt állítjuk, hogy Ő maga a kapcsolat. Minden kapcsolatunk Benne van. Minden emberek közötti történésben Ő maga is mozog, érez, jelen van.
Isten arra hív, hogy a jó és rossz, számunkra tetsző és nem tetsző szétválasztása helyett gyerekként szólítsuk meg egymást, kapcsolódjunk, mert akkor azt tesszük, amit Isten tett velünk, aki barátságot kötött velünk, kicsiben is, nagyban is hűtlen emberekkel.
„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.«
Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.«
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
* (Abban az időben Jézus ezeket mondta tanítványainak:)
Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
Ezek az evangélium igéi. Lk 16,1-13
