Az élet arányai
A félelem egyfajta erőtér, amiben itt a földön élünk. Manapság nagy divatja van annak, hogy rettenetes képekkel, ellenfélelmet keltve, utolsó időként írják le a posztmodern…
A félelem egyfajta erőtér, amiben itt a földön élünk. Manapság nagy divatja van annak, hogy rettenetes képekkel, ellenfélelmet keltve, utolsó időként írják le a posztmodern folyamatot. A dolgok megrendülése, a szétesettség, a hullámok csapkodása mind az utolsó idők erői lesznek, valóban így írja le az evangélium. Jézus azonban nagy nyugalommal beszél arról, hogy a rossz megerősödése után jön el majd a jó. Különös módon az az ellenerő, amit tőlünk vár, csupán egy kis mozdulat: a fej felemelése. Célzott látás. Jó helyen – koncentrált figyelem.
Éppen önmagunk emelése, az emelt fő az, ami a legnehezebb akkor, amikor az az érzésünk, hogy elveszett a biztonság, minden félelmessé lett körülöttünk.
Pedig felegyenesedhetünk, és jó magasról nézve láthatjuk, hogy ebben a világban semmilyen jó nem épül anélkül, hogy valami össze ne omlana. Nincs születés halál nélkül. Nincs alkotás rombolás nélkül. Még ha nem látszik is, még ha a dolgok titokban történnek is, minden magaslat mögött ott van a mélység is.
Ezért van mindennek rendelt ideje. Nem praktikus, gyakorlati szempontok adják meg az élet arányait.
Mi amolyan szuperhatalomnak képzeljük a Mindenhatót, aki bármit megtehet, mert a sakkfigurákat oda rakja, ahova csak akarja. Pedig valójában Ő maga a sűrű, termékeny és tökéletes kapcsolat, aki életet ad, életben tart és egyesít mindent. Nem azzal szórakozik, hogy a dolgokat kénye-kedve szerint rakosgatja. Inkább egyfajta áradásban él. Ebben a sűrített szeretetben benne van minden. Az általunk jónak, vagy rossznak vélt rész is. Benne van az is, aminek össze kell dőlnie ahhoz, hogy valami más pedig épüljön.
Praktikus értelmünkkel soha nem értjük meg, miért kell először uralkodnia a rossznak, miért kell szétesnie ennek a világnak, miért kell háborognia a népeknek, miért kell érzékelnünk, hogy az élet alaperői szétesnek. De úgy tűnik, hogy összeesés nélkül nem áll fel semmi. Isten világának a logikája egyesíti, magába foglalja azt is, amit mi nem tudunk egynek látni. Legfeljebb akkor, ha felemeljük tekintetünket, és az Eget szemléljük, amely vöröslik Keleten és Nyugaton is, amely minden nap megmutatja a sötétet és a világosat is.
2021. november 28. – Advent 1. vasárnapja
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Kép: Julia Stankova
Zsófi Márialigeti, Jánosné Burai és további 77 ember
8 hozzászólás
16 megosztás
Tetszik
Hozzászólás
Megosztás
