Vasárnapi gondolatok

Nem az a valóság, ami a szemem előtt van. Csak a látszat, amikor mozdul a láb, szorít a kéz, vagy valaki sír, máskor nevet. Ez…

Mit ad egy fa nekünk? Azt, amit kap. Süti a nap, esik rá az eső, és ebből ad vissza. Abból, amije van. Amit mégsem birtokol….

Jézus példázata egy bizonyos szemszögből nem igaz. Ő amúgyis gyakran fejezi be beszédeit valamilyen fenyegető megjegyzéssel: Majd jól megpálcázlak, ha meg nem hallgatsz, szette-vette a…

Nehezen bocsátunk meg. Eseteket látunk, megmagyarázzuk a dolgokat, vagy éppen vádolunk. A másik véglet, hogy pszichologizálunk, és persze, mindent megértünk. Talán a szégyen érzése az,…

Földi életünk kettősségében az egyet keressük. Akaratunk fennakad egy másik akaratban, de a mélyben egyesülni akar vele. Holdként szeretnénk fényesen sütni, de távolodni is. Mert…

Az élethez meg kell halni. Még egy kenyérbe is kicsit bele kell halni ahhoz, hogy az igazán megszülessen. Nem csak az időmet, de valamit magamból…

Szeretjük a világot bedobozolni. Pici gyerekek voltunk, és a mi, meg a ti különbsége mentén vágtuk ki újabb és újabb dobozainkat: a hülyék, a jók,…

Szent és profán. Égi üzenet és ösztönök parancsa. Tárgyak és a lélek. Hatalom és kegyelem. Emberi eszközök és mesevilág. Mintha a valóságnak két oldala lenne….

Az ember szeme pásztázza környezetét. Valamilyen lelkünkbe épített érzékelő figyeli a veszélyforrásokat. Ugyanakkor életünk csak akkor haladhat jó mederben, ha nem szóródunk szét, fenn tudjuk…

Az ember függ a közösségtől. Éhezünk arra, hogy végre valamiféle sátortábort építhessünk, amelyben a dédapáinktól gyerekeinkig mindenki elfér, és egy nagy egységben élhetjük meg majd…