Csillagkapu

Az életet többnyire egy egyenes skálán képzeljük el. Például azt gondolom magamról, hogy nem vagyok olyan ügyes és rátermett. De látok magam előtt embereket, akiket irigylek, mert azok ügyesebbek, és azt gondolom, hogy ha ezen a skálán előrébb lennék, akkor milyen jó lenne! A művészi képességektől elkezdve az egészség-gyávaság-bátorság-szerencse- soványság-óragyűjteményem darabszáma, minden elképzelhető és elképzelhetetlen etikai vagy tárgyi kérdés azonnal egy lineáris skálát rajzol fel az agyunkban, amelyen elhelyezzük magunkat, és többnyire azokat figyeljük, akik ezen a skálán előrébb vannak. Valamiben biztosan jobbak, többek. Ez az emberi élet egyik legnagyobb gyötrelme.

Valószínűleg sok évnek kell a hátunk mögött lennie ahhoz, hogy észrevegyük, millió skála van, amelyek keresztbe-kasul szelik az életünket, az egyiken így, a másikon úgy állunk, de ezeknek nincs is jelentőségük igazán. Talán a pénzzel kapcsolatban a legerősebb az a mítosz, hogy a több pénz jobb, a kevesebb rosszabb. Holott nemrég emlékezett egy barátunk régi álmaira: milyen boldogok is voltunk feleségemmel az első otthonunkban, ahol nem volt víz, és együtt fáztunk. Mégis, most hajtja a pénzt, és nem tudja a mindennapjai szintjére lehívni azt a régi álmot, amikor a kevesebb több volt. Legfájdalmasabb az, amikor az egyházban alkalmazzák ezt a tétellé emelt mítoszt: az új és nagy épület jó, a sok pénz jó, a kicsi, elavult imaház rossz. De honnan is született ez a skála? Azt hiszem onnan ered bennem is, és mindenkiben, hogy nem megyünk vissza ahányszor csak tudunk saját forrásainkhoz, értékeink eredőjéhez.

Néha Isten megengedi, hogy visszataláljunk. Az ember lebetegszik, megsimítja a halál kapuját, és az egyszerre csillagkapuvá alakul, amely egy sokkal boldogabb univerzum lehetőségeit kínálja fel. Ilyen csillagkapu elé vezette Jézus a gazdag ifjút, amikor felajánlotta neki, hogy kövesse. Nem másért tette ezt, csak azért, mert megszerette. Meglátta benne a gyermeket, aki tényleg szeretne Isten közelében élni. Kár, hogy már nem volt igazán gyerek ez az ifjú. Nem akart táltos lován az égbe repülni. Ő a lineáris skálán mozgott. Amikor otthagyta Jézust, azt hiszem, hirtelen meg is őszült.

Egy történet kívánkozik ide. Amikor egy egyházközségben lelkész voltam, és kényszerűségből el kellett onnan jönnöm, épp akkor volt egyik fiunk konfirmációja (,a protestánsoknál a bérmálás és az elsőáldozás egyben ez a rítus). Kértem a fiatalokat, hogy válasszanak egy olyan bibliai mondatot, amelyik megérintette őket, és majd az ünnepen egy szál virággal a kezükben ezt mondják el. Fiunk kiállt a vádaskodó emberek elé, és a gazdag ifjú történetéből ezt a ritkán idézett mondatot mondta: „Jézus meglátta és megszerette őt.”  Először döbbenet volt, azután nevetés. Nem lehetett kibírni másként a helyzetet. A felnőtt világ borzalmas bonyolultságával szemben tükörként csillogott Jézus világának az egyszerűsége. Fájdalommal vegyes hála van bennem ezért a tapasztalatért, mert Isten akkor is terelt a Csillagkapu felé, és ezt általában göröngyös úton teszi.

2021. október 10. – Évközi 28. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere, és kövess engem!”

Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”

Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon, otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.

Kép: Heinrich Hofmann (1824–1911)