Ki vagy te igazán?
Péter az önismeret útjának embere. Az a valaki, aki ráérez a hitelességre, azonnal lelkes lesz annak átható erejétől, azután szinte folyamatosan többet gondol magáról, mint…
Péter az önismeret útjának embere. Az a valaki, aki ráérez a hitelességre, azonnal lelkes lesz annak átható erejétől, azután szinte folyamatosan többet gondol magáról, mint amire az adott helyzetben képes. Nem számol azzal, hogy él benne egy gyenge ember, aki áruló, aki feladja, aki elalszik, aki hiú, fogadkozó, hirtelenharagú és így tovább. Engem, minket, azaz azokat képviseli az evangéliumban, akik jószándékkal indulunk el az úton, de egós és öntelt működésünk miatt nem leszünk azzá, akivé Isten gondolata tenne bennünket. A fejünk tetejére álltunk. Mintha két véglet működne benne (bennünk): egy mindent aláásó erős félelem és az odaszánás akarata. Valaki, aki a víz tetején is megy, ha kell, és valaki, aki az első szélfuvallattól megijed. Ez a kettő egyszerre. Amint a félelem első szikrája fellobban benne, az ellenkezőjét kezdi mutatni: én vagyok a hős. Az egész evangéliumi történetben Péter kapja meg legtöbbször a kérdést: Ki vagy te igazán?
Húsvétkor azonban eljön az a pillanat, amikor már az önismereten is túlvezeti őt (minket) Jézus: Saját kettős természetére mutatva, halat törve, mégis felismerhetetlen testben mondja: halászból pásztor leszel. (Terelgesd juhaimat!) A véletlen vízbe nyúló emberből választott, isteni bárányokat vigyázó lesz. „Eddig a te szándékod vitt, most azonban más visz majd.” Valamiféle titok irányításáról van szó, a Lélekről, akit még nem igazán ismert ekkor senki sem. A tudatán túlra költözik: Az üzenet eszköztelen lesz, és ami ellen küzdött eddig, mert nem akarta, most kiderül, hogy égi hazája felhajtóerejét adja majd. Feje tetejére áll a világ: Az a valaki, aki téged messze meghalad, ez vagy igazán!
2025. május 4. – Húsvét 3. vasárnapja
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!” Jn 21,1-19
Kép: Nicola Saric
