Szóböjt

Szavak áradatában élünk. Különösen fájdalmas, amikor Istenről túl sok szó hangzik el. Olyanok ezek, mint a jég, amely ahelyett, hogy öntözné a földet, szétzúz és megfagyaszt mindent. A csend nem hiány. A szóböjt nem igazi böjt. Aki csendben van, nem beszél a csendről. Hiány adja ezeket a szavakat a szánkba. A csend olyan, mint amikor felolvad a víz. Ugyanaz az anyag egyszerre nem dermesztő valóság, hanem életet adó áradás. És ahogyan ez néha félelmetes is, ugyanúgy tud rettenteni, sőt ölni a csend is. Eljuthatunk azonban a létezés egy olyan belső terébe, ahova csak időnként nyerhetünk bebocsátást. A csend párája ér el ilyenkor minket, amiben csak üldögélni lehet. Amikor több napig csendben voltam, olyan érzés volt, mint amikor csikorgó fékkel áll meg az ember autójával egy fal előtt. Nehéz csendben lenni manapság. De látásnak és a megértésnek egyetlen útja. Etty Hillesum írja: Csak olyan szavakat szeretnék leírni, a amelyek hatalmas hallgatásba torkollanak.