Üres sír – üres ágy

Húsvétról apám halála jut az eszembe. Szerintem sokan vannak úgy, hogy egy betegágy körül sürögnek hosszú hónapokig. Ilyenkor az a kettő négyzetméter megtestesíti az egész…

Húsvétról apám halála jut az eszembe. Szerintem sokan vannak úgy, hogy egy betegágy körül sürögnek hosszú hónapokig. Ilyenkor az a kettő négyzetméter megtestesíti az egész életet. Az az ágy a mindenség. Oda hozzák, onnan viszik a test és a lélek dolgait is, azaz mindent. Aztán egyszer odamegyünk, és üres az ágy. Eltűnt a kettő négyzetméter jelentősége, csak az űr marad utána. De ez az üresség testesít meg akkor mindent, ami van.
Amikor az üres ágyhoz a következő napon elzarándokoltam, fényesen sütött a nap. Az eligazított takaró redőin megtört a hétágra sütő nap sugara. Az egész kép rendezett volt. Mint Jézus sírjában. Bevillant ez a párhuzam. Az összehajtogatott lepedő és az
Az evangéliumok Tamása az agyát élesíti. Mint ma az egész világ. Az éles elme látja az üres sírt, de mást nem.
Az eltűnés szépségénél sok ember elveszíti a fonalat, ha nem alakul át az az illat, érzékelés, finomság tapinthatatlanná, ízlelhetetlenné. A dolgok letapogatása olyan messze van a feltámadástól, mint a szerelem a tudománytól. Pedig a szerelem átalakulása éppen olyan, mint az élet: minden átadja helyét valami másnak. Érzékszerveink csak az éppen eléjük toppanó valóságot érzékelik, de az eltűnésről nem tudnak semmit.
A két valóság, a látáson inneni és túli világ egyetlen közös metszete az űr. Az üres sír. A megüresedett Jézus. Az üres ágy igaziból fénnyel van tele. Tovább vezet. Tegező viszonyba kerülünk
a halállal.
(Az utolsó mondat áthallás Christian Bobin írásából, Elámulni a mindennapin.)

 

Húsvét utáni 1. vasárnap
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítvá
űr. Üres ágy, üres sír. Eddig egy emberrel volt tele, most pedig fénnyel telt meg. Átküzdötte magát a fénybe, pontosabban küzdött, és átemelték a fénybe.
nyoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Kép: Michael Vasilakis

Similar Posts