Felfele növekedni? Lefele kiteljesedni?
Nagy és kicsi. Nagylelkű, kicsinyes. Felfele növekedni, vagy lefele kiteljesedni? Volt két ember, akik ki tudták mondani: Kisebb akarok lenni, hogy az növekedhessen, akiért van…
Nagy és kicsi. Nagylelkű, kicsinyes. Felfele növekedni, vagy lefele kiteljesedni?
Volt két ember, akik ki tudták mondani: Kisebb akarok lenni, hogy az növekedhessen, akiért van ez a világ. Nem én, hanem Ő. Ne engem emeljenek, hanem azt, akiért itt vagyok a földön. Ez az optika az evangélium alapja.
Mária és János voltak azok, akik először képesek voltak magukban ajtót nyitni a Nagyobb számára. Akik nem valahol fent keresték a megoldást, hanem magukat kisebbítették meg azért, hogy Isten növekedhessen.
Ő kettőjüket gyakran láthatjuk együtt az orthodox világban. Mert Szűz Mária és Keresztelő János ismerték fel először Jézusban a megváltót. Az emberiben az istenit. Ők ketten tették rá először magukat az isteni üzenetre.
Azóta folyvást Rá mutatnak, és nemcsak ezen az ikonon, a Deésis-en.
Mi más is lenne az élet, mint ez a rámutatás?
Mi mást tehet a gyertya, minthogy a kapott lángot őrzi úgy, hogy ő maga fogytán fogy. Ha nem ezt teszi, sötét marad minden.
„Önmagán gyújtott meg az Úr. Rólad gyújtott meg engem mécsvilágnak, kicsinyek kuckójába. Azt a fényt, azt az életet, azt a szeretetet hordozom, nem a magamét. S minél többet bízol rám széltében-hosszában, annál engedelmesebb, alávetettebb leszek mélységben, lényegben, lélekben. Nekem meg kell szűnnöm, hogy a Fény növekedhessék.” (Mónika naplója, Egy szerzetesközösség élete az üldöztetés éveiben, Budapest, Vigília, 1990, id: 1959. 1. 20. – 57. o.)
2022. december 4. – Advent 2. vasárnapja
Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek elő az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!” Mt 3,1-12
