A halál forrásából fakad az élet vize
A feltámadás történetek elválaszthatatlan része Jézus sebesült keze. Az élet és a sebek futó szálakként összeszövődnek. Értelmetlen a halál félelmetes valósága nélkül arról beszélni, ami…
A feltámadás történetek elválaszthatatlan része Jézus sebesült keze. Az élet és a sebek futó szálakként összeszövődnek. Értelmetlen a halál félelmetes valósága nélkül arról beszélni, ami azon túl van. Sőt, különös módon a halál forrásából fakad az élet vize. Szeretnénk szétválasztani ezt a két valóságot, de lehetetlen.
Félek. Ezt azonban annyira mélyen hordom magamban, hogy főleg álmaimban jön elő. Mindannyian cipeljük a félelmeket anyánktól, apánktól. Mintha egy nagy bántás – sorozatot hordanánk magunkon: sebek halmaza.
Különös módon éppen ezek a sebek kezdenek kicsirázni, életre támadni és megérthetjük, van erő ezen túl. Ha kiírnának egy foto pályázatot, hogy ábrázolják az emberek az örömöt, egészen biztosan egy gyermeki mosolyt küldenének be a legtöbben. A gyermek az, aki igazán tud örülni. De van ebben valami önbecsapás.
A húsvéti öröm, Jézus öröme nem ilyen. Az a tragédiából nő ki. Itt nem az önfeledt gyerekről van szó, hanem a széttiport és megvert tanítványi csapat örömeről A hitetlen Tamás örül igazán a végén. Ma szemünk elé lebegtetik az égből pottyant nyeremény örömét. De ezt hamar elveszítjük. Az öröm mögött valójában könnycseppek sokasága van.
A magyar nyelvben amúgy is érdekes szójáték az öröm és az üröm szavak. Mintha eleink érzeték volna, hogy e kettő összefügg, amikor a minden bizonnyal későbbi keserűséget kifejező szót az öröm szóval párosították hangalakjában. A nagypéntek sebeiből támad húsvét valósága! Emlékszem, egyszer lányunk elveszett egy piacon. Rettenetes rémületben kerestük. Amikor meglett, és átöleltem, ő elsírta magát, sokáig még dobogott a szívünk, de örültünk nagyon. Ez az öröm az, amit nem lehet elvenni.
2025. április 27. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” …. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20,19-31
Kép: Kételkedő Tamás – Italian, c. 1477-1482 Loreto, Basilica of the Santa Casa https://imaginemdei.blogspot.com/…/iconography-of…
