2003-03-26

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm a Hallgatókat! Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják

Kamasz gyermekeink sokat álldogálnak a tükör előtt. Ki vagyok? – kérdezgetik lelkük mélyén. Ez a kérdés valójában egy életen átkísér minket. Hol vagyok, kik vesznek körül, és ki vagyok én? Ma a népek és vallások forgatagában, ez református identitásunk számára is napi kérdés. Mai műsorunkban ezt szeretnénk boncolgatni.

Egy most megjelent könyv, a 150 református zsoltár Goudimel-féle feldolgozásának kottája, Szenczi Molnár Albert szövegével veti fel ezt a kérdést. Mit és hogyan énekeljünk mi reformátusok? Hogyan őrizték meg a különféle korok, és őrizhetjük meg mai módon ősi zsoltárunkat? Ugyanakkor a többi keresztyén felekezettel együtt, miképpen képviselhetjük hitünket? Erről az április 6-i Keresztyén Ökumenikus Ifjúsági Találkozó kapcsán lesz szó. Végül Cseri Kálmán igehirdetése Péter életéről szól. Miképpen ismerte meg az apostol önmagát és Krisztust? Először tehát hallgassuk meg Bódis Tamás egyházzenészt a zsoltárkönyvről.

Bódiss Tamás: – Bólya József zeneszerző és kottagrafikus évek óta dolgozik Goudimel összes zsoltár megzenésítésén, jobban mondva a genfi Zsoltárkönyvnek a négyszólamú, legegyszerűbb változatán, ami 1565-ben jelent meg, mindössze három évvel azután, hogy a teljes zsoltárkönyvet a hívek Genfben kézbe vehették. Zeneileg és szövegileg is egy nagyon színvonalas kiadás. A Szenczi Molnár Albert fordítás most került először talán úgy össze a Goudimel-féle négyszólamú zsoltár letétekkel, hogy az összes versszak ebben a kottában megtalálható. Most egy örökséget folytatunk, Maróti György neves debreceni professzor, a Kántus megalakítójának az örökségét, aki 260 évvel ezelőtt Magyarországon ezt a többszólamú verziót már megjelentette.

Fekete Ágnes: – Küllemében is egy nagyon szép könyv.

Bódiss Tamás: – Igen, nagyon örülünk neki, hogy ez szimbolikusan is ajándék, és hamarosan elkészül egy hasonló könyv, ami az egyszólamú zsoltárkönyv lesz. Tehát az a zsoltárkönyv, amit 1562-ben Genfben kézbe vehettek Persze ott franciául, itt most minden vers a helyére került, úgy ahogyan azt Szenczi Molnár Albert annak idején megírta.

Fekete Ágnes: – Régen ezeket kevesen énekelték?

Bódiss Tamás: – A XVI. században a református istentiszteleten csak egy szólamban énekeltek, orgona kíséretet sem használtak. Ebben is eltérünk már a kálvini gyakorlattól, ami nem baj. Az sem baj, hogy ma már énekkarok is szolgálnak a gyülekezetekben. Eredetileg a zsoltár-feldolgozások otthoni éneklésre, társas éneklésre készültek, és nem a liturgia céljára. Ez is elgondolkoztató, hogy akkor otthon a társas éneklés, a házi muzsikálás, a kamarazene mindennapos dolog volt.

Fekete Ágnes: – A zsoltárénekléssel kapcsolatban van egy eléggé elhíresült vita, ez a diézis-vita. Bizonyos hangokat egy kicsit magasabban vagy egy kicsit alacsonyabban énekelnek.

Bódiss Tamás: – A nép ajkán a dallamok lelassultak, és hát bizonyos alakváltozáson is keresztül mentek. A másik gond viszont, hogy a kottában nem minden került pontos lejegyzésre. A korabeli szokás szerint bizonyos hangok annyira egyértelműek voltak, bizonyos módosítások, hogy azok nem kerültek be a kottába. Ezen sok vita volt, az énekes könyvünk másképpen tartalmazza a dallamokat. Éppen most egy perdöntő dokumentumot is megismerhettünk. Tudniillik Louis Bourgeois, aki a zsoltárdallamok 80%-át komponálta, saját zeneelmélet könyvet is megjelentetett. Ábrával is szemlélteti, hogy mikor, hogyan énekeljük azt a hangot, ami mindig úgy van leírva a kottába pl.: a 23. Zsoltárnak az első sora végén: "Az Úr énnékem, őriző pásztorom" (énekelve). Az utolsó előtti hang volt az, amely ilyen lelépés és visszalépés a dallamban.

Fekete Ágnes: – Bourgeois ezekről ír?

Bódiss Tamás: – Igen. Két orgonasíppal felsorolja a szolmizációs hangokat. Dó helyén UT-ot mondtak: UT, RE, MI, FÁ, SZÓ, LÁ. Az UT-hang láthatóan egy fél centivel följebb kerül. Ez szemlélteti, hogy ezeken a helyeken az UT-hangot, a DÓ-hangot nem ott kell énekelni, hanem egy fél hanggal följebb, amit ma a Kodály módszer szerint DI-nek szolmizálunk

Fekete Ágnes: – Nem így szoktuk énekelni a zsoltárt, és vélhetőleg az emberek többsége nem is fogja most már így megtanulni.

Bódiss Tamás: – Ez nem így van! A nép, a református népünk a füle után tanulta meg a zsoltár-dallamokat. Ezeket a módosításokat, mint természetes dallamfordulatokat érzi és így énekli a legtöbb helyen. Amikor megjelent az énekes könyvünk, akkor indult el egy zsoltártanítási folyamat.

Fekete Ágnes: – Magyarul, úgy tanították meg a helyest, közben éppen a helytelen volt az, amit kottából megtanítottak.

Bódiss Tamás: – Azért el kell mondani, hogy vannak a természetes népi éneklésnek zeneelméletileg helytelen dallamfordulatai is. (Pl.: a 90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva ..éneklés). Ez a kettő helyes, és a 4. sorban a módosítás helytelen. Mivel a zsoltárdallamok a 19. században jöttek igazán divatba, ez pedig romantikának az időszaka, akkor ilyen fajta dallamfordulatok is belekerültek.(Éneklés: Hogy még sem ég sem…)

Fekete Ágnes: – Ez egy szép romantikus rész.

Bódiss Tamás: – Igen, ez egy romantikus fordulat, amikor fölfelé megyek, akkor fölfelé, amikor lefelé, akkor lefelé módosítom a hangokat. Ez nincs benne az eredeti képben, és én azt remélem, hogy az lesz a legnagyobb eredménye a kotta megjelenésének, hogyha minél többen kipróbálják valóban ezeket a harmóniákat. Ha négy szólamban próbálják meg énekelni a zsoltárokat, akkor egy új világ tárul a fülük elé, és mint hogyha másképpen érezné az egészet.

Fekete Ágnes: – Mint erre most egy példát is hallhatunk. (Kórus)

Bódiss Tamás: A 23. Zsoltár.

Fekete Ágnes: – Nagyon érdekes a könyv bevezetője, mit olvashatunk ott?

Bódiss Tamás: – Kálvin János előszavát találjukitt . Az 1543-as Zsoltárkönyvben jelent meg először, valamint Theodor Beze versét, aki Kálvin utóda volt Genfben. Ez egy hosszú vers, ami szintén a zsoltárokhoz kapcsolódik, és ez most magyarul először jelenik meg. Kálvin azt mondja, vannak olyan imádságok, melyeket csak egyszerű élő szóval mondunk, másokat meg énekelünk. Azt mondja: "Mi tévők legyünk hát, gondoskodjunk ne csak tisztességes, hanem valósággal szent énekekről, hogy ösztökéljen bennünket szüntelenül Isten segítségül hívására és magasztalására. Meg arra, hogy a az ő cselekedetein elmélkedjünk, s ekként támadjon a szívünkben szeretet és félelem ő iránta, az ő dicsőségére. Akárhol is keresgéljük, körös-körül sem jobb, sem Isten dicsőítésére alkalmasabb énekeket nem találhatunk, mint a Dávid zsoltárait." Ez tehát a magyarázata annak, hogy Kálvin a zsoltáréneklést tette a gyülekezet-éneklés alapjává.

Fekete Ágnes: – Folyt egy konferencia is nem olyan régen, ahol szó volt ezekről a dolgokról.

Bódiss Tamás: – Pápán rendeztünk egyházzenei konferenciát. Csomasz Tóth Kálmán születésének a 100. évfordulója alkalmából. Egész református egyházzenénkről szó esett. Sokan eljöttek erre a 2 és fél napra. Isten kegyelméből valami különös egység teremtődött ott meg.

Fekete Ágnes: – Azt tapasztaljuk mostanában, hogy amerikai énekekkel vannak tele sokszor az istentiszteletek, ifjúsági órák. Számomra elég nagy kérdés, hogy mit lehet ilyenkor tenni?

Bódiss Tamás: – Ezen csak az segít, hogyha jobban meg tudjuk szervezni egyházi életünket. Nem a véletlenek egybeesésében bízunk. Igen, mai világunkat a felszínesség jellemzi. Ez szerintem átsugárzik az egyházi életünkre is, a hitéletünkre is. A felszínességgel együtt jár a könnyedség, hogy átsiklunk a dolgok felett, nem gondolunk a mélyére. Nem gondolunk azzal, hogy milyen örökséget kaptunk, és hogy azt hogyan kell folytatnunk. Igazából nem találjuk meg a saját hangunkat, és akkor átvesszük mások hangját, mert azt egyszerűbb és tetszetősebb. Gelei Katona István a graduál énekeskönyv kapcsán több száz éve írt arról, hogy vagy a kántorokról kellene nagyobb gondoskodást tenni, vagy pedig elhagyni ezeket a nehezebb énekeket. Akkor azt történt, hogy a nehezebb énekeket elhagyták, és a kántorokról nem történt elég gondoskodás. Most egy olyan feladatot kaptam, ami abban az irányba mutat, hogy egyházunk szeretne az énekeiről, a zenei munkatársairól jobban gondoskodni. Ez az út vezethet oda, hogy új arcát fedezzük fel a zsoltároknak, ami ma is megfogja a fiatalokat is akár, mert aki meghallgatja ezt a néhány zsoltárt, amit most elénekelünk, az szerintem megérzi a szépségét és kedvet hozzá, hogy ő maga is énekelje. (Kórus).

Fekete Ágnes: – A könyvet zsinatunk irodájában, az iskolaügyi osztályon lehet megvásárolni, címe: 1146 Budapest, Abonyi u. 21.

Jövő vasárnap lesz a 2. Ökumenikus Keresztyén Ifjúsági Találkozó az újjáépült Sportcsarnokban. Azért is fontos ez a találkozó, mert az első ilyen rendezvény az épületben, és úgy tűnik több fiatal fog eljönni, mint ahányan a megnyitón ott voltak.

Sípos Lászlót, a szervezőiroda vezetőjét hallják.

Sípos László: – A találkozó címe: Kit kerestek? Arra utal, hogy manapság a fogyasztói társadalom által felkínált értékek közül illik választani. De mi egy örök érték keresésére szeretnénk buzdítani a fiatalokat, közösen mindhárom felekezet: a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus és a Magyar Katolikus Egyház által képviselt értékeket szeretnénk felvállalni, ennek az aktualitását szeretnénk a külvilág felé is kommunikálni.

Fekete Ágnes: – Itt vagyunk ebben a Ökumenikus Ifjúsági Irodában, mi folyik itt, mit lehet tudni erről a tevékenységről?

Sípos László: – Irodánk elsősorban ifjúsági és információs iroda, ami azt jelenti, hogy egyrészt pályázatfigyeléssel foglalkozunk, másrészt az egyházi regionális ifjúsági irodákat próbáljuk segíteni. Negyedszer fogunk részt venni a SZIGET rendezvényen, és ott képviseljük a keresztyén történelmi egyházak ifjúságát.

Fekete Ágnes: – Illetve szerveznek ifjúsági találkozókat, mint amilyen ez az április 6-i lesz.

Sípos László: – Az első 2000. októberében volt a Petőfi Csarnokban. Az volt az első ilyen méretű ökumenikus ifjúsági rendezvény. A részvevők visszajelzése alapján, és a mi tapasztalatunk alapján is idén sor kerülhet a második találkozóra.

Fekete Ágnes: – Sok református, még fiatal, de idősebb is fél magától az ökumené szótól is. Az identitásukat talán nem annyira találják meg ebben a mozgalomban.

Sípos László: – Az ökumenében az a jó, hogy megtartjuk saját gyökereinket, és keressük azokat a közös pontokat, amelyekkel a másik felekezethez csatlakozunk. Közös utakat tudunk így találni.

Fekete Ágnes: – Itt az irodában reformátusok, evangélikusok, katolikusok együtt dolgoznak, fiatalok. Zökkenőmentes ez az együttműködés?

Sípos László: – Úgy van. Amióta irodánkat a három egyház ifjúsági bizottsága megalakította, vagyis 2000 tavasza óta a különböző felekezetek alkalmaihoz mind a hárman ellátogatunk.

Fekete Ágnes: – Mi lesz április 6-án?

Sípos László: – Délelőtt folyamán hiteles élettapasztalatokkal, illetve olyan élethelyzetekkel találkozhatunk, amelyek bizonyítják azt, hogy minden napi életben is sokan nemcsak elméleti szinten, hanem a gyakorlatban is élik az ökumenét és a keresztyén hitet. A délutáni programban pedig előadások, táncos jelenetek lesznek, hírességek mondják el tapasztalataikat. Mindannyian meghallgatjuk Chiara Lubich üzenetét. Ő a Fokolare mozgalom alapítója.

Fekete Ágnes: – Mi ez a mozgalom?

Sípos László: – Egy ökumenikus szellemiségű katolikus lelkiségi mozgalom. Ezt az utat keresi Chiara Lubich is, aki idén az Ökumenikus Imahét keretében Genfbe is ellátogatott.

Fekete Ágnes: – Járt ő már Magyarországon?

Sípos László: Nem. Nem, ő még nem járt Magyarországon. A beszéde után egy ökumenikus liturgiára fog sor kerülni. A nap pedig egy kétórás koncerttel fog véget érni. A keresztyén ifjúsági zenekarok fognak részt venni.

Fekete Ágnes: – Ha jól emlékszem, 2 éve valami fáklyás felvonulás is volt itt.

Sípos László: – Idén nem lesz fáklyás felvonulás. Ez nem azért nem lesz, mert a Sportcsarnoknak rossz ómen a fáklya vagy a gyertyafény. Az idén az egész programot a csarnokon belül fogjuk tartani.

Fekete Ágnes: – Abban a sportcsarnokban hasonló rendezvény még nem nagyon volt, főleg egy keresztyén szervezés.

Sípos László: – Igen. Ha világi oldalról nézzük, ugye ez az első civil rendezvény, ami a Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium, illetve az egyházak megállapodása keretében jön létre.

Fekete Ágnes: – Ez nagyon érdekes önmagában is, hiszen én sem, e még sokan nem jártunk ott!

Sípos László: – Jártam ott, és ahogy a terem adottságait – mondhatni, hogy hozzá nem értő szemmel – néztem, úgy látom, hogy minden rendelkezésre áll, ami ilyen rendezvény megrendezéséhez szükséges.

Fekete Ágnes: – Hány fiatalt várnak?

Sípos László: – Meg szeretnénk tölteni az Arénát, tehát olyan 12500 fiatalt várunk vasárnap.

Fekete Ágnes: – Van esély arra, hogy ennyi fiatal el is jön?

Sípos László: – Úgy tűnik, hogy igen, mert a rendezvény megrendezése előtt két héttel már 9000 jelentkezőnél tartunk.

Fekete Ágnes: – Nagyon nagy dolog.

Sípos László: – Azt szeretnénk képviselni, és megmutatni, hogy igenis van aktív ifjúsági élet a keresztyén történelmi egyházaknál. Olyan értékeket képviselnek ezek az egyházak, melyek mind a mai napig aktuálisak.

Fekete Ágnes: – Ki és hová menjen, akit ez érdekel?

Sípos László: – A rendezvény április 6-án, vasárnap a Budapest Sportarénában lesz, mely a régi budapesti Sportcsarnok helyén van. Ha metróval jönnek a fiatalok, akkor a Népstadion megállónál kell leszállni. 9 órakor nyitjuk a kapukat, a részt vevők a regisztrációnál megkapják a műsorfüzetet, illetve olyan kis ajándékot, amire a nap folyamán szükségük is lehet akár.

Fekete Ágnes: – Böjti időszak van. Ilyenkor mind többet gondolunk a passió körüli eseményekre. Cseri Kálmán igehirdetése arról fog szólni, hogy Krisztus hogyan hívta tanítványának Pétert. Ő hogyan tagadta meg, majd húsvét után újra követte őt.

Cseri Kálmán: – Isten Igéjét a János evangéliumából hallgassuk meg, a 21. rész 15-től l9-ig terjedő verseit olvasom.

"Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő így felelt: "Igen, Uram! Te tudod, hogy szeretlek Téged. Jézus ezt mondta neki: – Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megszólította: Simon, Jóna fia: szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram! Te tudod, hogy szeretlek! Jézus erre azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia: szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, Te mindent tudsz! Tudod, hogy szeretlek Téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony mondom néked, amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és odamentél, ahová akartál. De amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel Téged, és odavisz, ahová nem akarod. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!"

Jézus megállt a genezáreti tó partján, és kedves, csendes szóval, de ellenállhatatlan erővel elhívta Pétert tanítványául. Kövess engem, és én azt mívelem, hogy embereket fogsz kihalászni a halálból az életre. Péter otthagyott mindent és követte őt. Ezután jött 3 gyönyörű esztendő, amikor ő mindent hallhatott, amit Jézus mondott, mindent láthatott, amit Jézus cselekedett. Ott volt mindig az ő közvetlen közelében, és egyre jobban rajongott az ő mesteréért. De az ellen tiltakozott, néha hangos szóval is, kifakadt belőle szinte: Uram, nem eshetik az meg veled, hogy Téged keresztre feszítsenek. Péternek nem kellett olyan Messiás, akit keresztre lehet feszíteni. Nem kellett neki olyan pásztor, aki az életét adja a juhokért. Péter nem akart ilyen pásztornak az elveszett és megtalált báránya lenni. Péter úr akart maradni a maga életén. Sőt, még Jézust is megpróbálta irányítani. Belsőleg soha nem azonosult vele. Mindig vitatkozott, nem értette és nem volt hajlandó elfogadni Jézusnak a szenvedését. Tiltakozott a kereszt ellen. Csodálta Jézust, de nem szerette. Ebből következett a tagadás, s miután harmadszor is letagadta, hogy valaha is ismerte azt a Jézust, akivel 3 évet közvetlen közelségben együtt töltött, akkor vezették át Jézust Kajafás kihallgató terméből a házi börtönbe. Lukács leírja ezt részletesen: és az összevert, fölpofozott, leköpdösött Jézust, ahogy átviszik ott az udvaron. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. És ez összetörte Pétert. Ott olvassuk azt, hogy kiment onnan, és keservesen sírt. Egy harcedzett halász ember, egy kemény férfiember nem sír akármikor. Különösen ilyen nem, mint Péter, aki előző este még fogadkozott. És amikor Jézus vacsora közben csöndesen bejelentette, hogy: "Holnap, mindnyájan elhagytok engem!" – akkor fölháborodott. Mit képzelsz te rólam Uram? Lehet, hogy ezek a hitványak itt igen! – mutatott a tanítványokra. Én soha! Az életemet kész vagyok odaadni érted! Kész vagyok veled börtönbe is vagy a halálba is menni. Fölajánlja magát, mint Jézus testőrét. Majd ő rendezi a dolgokat, majd ő megvédi őt minden rossztól, majd ő irányítja az eseményeket. Én bizonyos vagyok abban, hogy őszintén gondolta ezt, hogy Jézusért mindenre kész, de e mögött nem szeretet volt, hanem rajongás csupán. És a rajongásban nincs erő, a rajongó meghátrál. Ő Jézusért nem volt hajlandó áldozatot hozni, mert Péter minden áldozattól irtózott. Amíg ő volt a fontos, amíg a véleményét kinyilváníthatta, amíg a saját hangját hallhatta, addig nagyon jól érezte magát. De ahol meg kellett hajtani a fejet, ahol ütni kezdték, vagy kezdték volna, mert Jézusnak a tanítványa, ott még erre is képes volt, hogy: "Nem ismerem, azt az embert!" Micsoda mondat ez! Éveket együtt töltöttek. Ő a nagy rajongó, előző este még testőréül akar szegődni, hajnalban megesküszik arra, hogy nem is ismeri. Aztán Jézus látványa, az összevert, a megalázott, a meggyalázott mester, aki még ott egy pillantásában is szeretetére méltatja a tagadó tanítványt, összetörte Pétert. És kimenvén onnan, keservesen sírt. Azon a hajnalon lett világossá számára, hogy ki ő valójában? Nagy hangú, hősködő, handabandázó tanítvány, gyáva nyuszi. Nincs benne szeretet Jézus iránt, mert nem vállalja őt, és nem vállal érte semmit. De ugyanazon a hajnalon lett világos számára, hogy kicsoda Jézus? A szelíd Jézusnak ez a megalázott állapota, és az hogy így is vállalja, ez törte össze, és ott jött rá, hogy mégis csak kell a kereszt. Az csak a felszín, hogy én érted mindenre kész vagyok. Mivel ő nem mondott mindenre igent, amit Jézus fontosnak tartott, ezért előbb-utóbb ki fog mondani egy határozott NEM-et Jézusra. Ezután került sor erre a beszélgetésre, amit itt olvastunk. Péter mindenre el lehetett készülve, amikor húsvét után néhány nappal találkozott Jézussal. És minden rosszat indokoltnak talált volna. Ha Jézus őt megszidja a többiek előtt , ha nyilvánosan megszégyeníti, ha elemzi azt a magatartást: Hogy is volt az nagypéntek reggelén ott az udvaron? Ha egyszer és mindenkorra kiközösíti a tanítványok közül, hogy ha a fejére olvassa a bűneit, ha szóra sem méltatja őt, rá sem néz, mindez elviselhetőbb lett volna, mint ez a szeretet, amivel közeledett hozzá. Vele külön négyszemközt beszélgetett, egy szóval sem említi az árulást, de beszél a jövőről. Egy kérdést viszont háromszor is föltesz neki: "Szeretsz- e engem?" Jézusnak ez a megbocsátó szeretete pirította pirosra Péternek az arcát. Jézus ma tőlünk kérdezi azt, hogy "Szeretsz-e engem? Van-e igazi közösséged velem?" Olyan csodálatos a mi Urunknak a bölcs pedagógiája! Először azt kérdezi Pétertől: "Jobban szeretsz-e engem, mint a többiek?" Mert Péterre ez volt a jellemző mindig, hogy ő jobban tudja, mint a többiek, és jobban csinálja mint a többiek. Péter nem mondja, hogy "Igen, Uram! – jobban szeretlek!" Csak azt mondja, hogy "Te tudod, hogy szeretlek." Aztán mivel 3-szor tagadta meg, 3-szor kell ezt az igent kimondania. "Te mindent tudsz Uram, Te tudod, hogy én szeretlek Téged!" Mit mondunk mi arra, ha becsületesek akarunk maradni, hogy szeretsz-e engem? Két feltétele van annak, hogy Jézust szeressük, és két következménye. Az egyik feltétel, hogy ismerni kell az ő Igéjét. A másik az, hogy ahhoz igazítani folyamatosan az életünket. Megőrizni azt a szívünkben, engedni, hogy hasson. Ennek két csodálatos következménye lesz: Az egyik, hogy föltárja az ő személyének a titkát, és egyre teljesebben tudja szeretni Jézust az, aki el kezdi őt szeretni, és a másik: hogy "az én Atyámmal együtt ahhoz megyünk, és benne lakunk." Szállást készítünk nála magunknak, összeköltözünk! Ezt jelenti keresztyénnek lenni és tanítványnak lenni. Pétert ezek után munkatársává teszi Jézus. Legeltesd az én bárányaimat! Rá bízza a maga elkezdett munkájának a folytatását. És búcsúzóul azt mondja, hogy "kövess engem"! Ezt már egyszer mondta. Az út elején, ezzel kezdődött az ismeretségük. Igen, ám! Csak közben megállt és visszacsúszott a tanítvány. Ez a kegyelem, hogy a Krisztust követést újra lehet kezdeni. És nem mondja azt, hogy most már Te is látod, hogy semmire való vagy, ilyenekkel nem foglalkozom. Ezt nem mondja Jézus soha! Hanem azt mondja, hogy gyere és kövess engem, úgy hogy szeretsz is engem. Most már belsőleg is egyet értesz velem. Most már nem vitatkozol, nem tiltakozol, most már ismersz engem Péter. Most már meg vagy győződve arról, hogy én szeretlek Tégedet. Szerettelek akkor is, amikor leköptél, meggyaláztál, letagadtál. Ezért kell a kereszt, Péter! Ezért nincs megoldása az emberiség helyzetének kereszt nélkül. Kövess engem, most már úgy, hogy teljes szíveddel, és úgy hogy szeretsz is engem!
Ámen