2004-02-18

Fekete Ágnes: Áldás Békesség! Szeretetettel köszöntöm a hallgatóinkat. Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Egyik nap sétára indultunk családunkkal. Ahogy lépegettünk a tócsák között, és visszatükröződtek a gyerekek a vízben, elgondolkodtam. Milyen kiváltságosak is vagyunk, mennyi áldást és meg nem érdemelt örömöt kaptunk. Erről beszélgettünk férjemmel, amikor visszaérve egyik szomszédunkkal találkoztunk, aki rettenetesen szomorú tekintettel mormolt valami köszönés félét. Kérdeztem: -Csak nincs valami baj? Mire a válasz: -Miért, minek örüljek most mondd meg, van valami aminek örülhetek? Nem tudtam rá válaszolni. Csak dübörgött bennem a kérdés, miféle lencse az, ami így elváltoztatja az ember látószögét. És mi hozhatja helyre a látásunkat? Talán furcsa lesz, amit mondok, de úgy gondolom, a figyelmesség, ha nem tudunk Isten adta dolgokra igazán figyelni. Legyen az egy unoka, vagy a természet, vagy egy szép emberi beszéd. Ha nem tudunk belemélyedni, akkor soha nem leszünk hálásak. Ma azt akarják elhitetni velünk, hogy a pénz áll minden mögött. Az egyházi kérdés is örökké anyagi kérdésként tűnik elő. Az egyházakról egyből az egyház finanszírozás jut lassan az emberek eszébe, mintha nem adakozó, építő emberek, hanem egy mindent elnyelő pénzeszsák állna e szó mögött: egyház. Ha agyunkba belesulykolták ezt a szót, hogy pénz, pénz, pénz, akkor valóban örökké elkeseredhetünk, mert mindig hiányzik valami. Szétszórja a sok hiány és vágy figyelmünket, és elillan az öröm az életünkből. Sokszor a reformátusokról is azt mondják, hogy örömtelen emberek.

Mai műsorunkban ennek az ellenkezőjéről szeretnénk beszámolni. Hallunk majd bálokról, zenékről, most, amikor a farsangi idő végét éljük. De legelőször sorozatunkat folytatjuk, Németh Pál a Kálvin-társaság elnöke beszél Kálvin Jánosról, megtéréséről és arról, hogy ő mennyire komolyan vette az életet, mégsem volt komor ember.

Németh Pál: Kálvin János nem kitárulkozó típus. Mi megszoktuk azt, hogy a megtérésről szívesen beszélünk. Illik színt vallani. Kálvin szűkszavúan beszél a megtéréséről. Az egyik alkalommal ezt a kifejezést használja, subita conversio, ez hirtelen megtérés. Ez azt jelenti, hogy gyökeres változás állt be. Alapvető változás és ez váratlan volt. Azaz nem az ő életének a logikus következménye, hanem Isten belenyúlása az ő életébe. Mi volt a konfliktus? Minden megtérésnek van egy konfliktus helyzete. Két dolog volt. Talán az édesanyja neveltetése folytán vagy az édesapja munkája miatt. Kálvinban nagyon erős volt az egyház iránti tisztelet. A másik, pedig a tisztább tanítás iránti vágy. Tehát tisztelem az egyházat, de ez nem enged engem, hogy a tisztább tanítás iránti vágyakozásomat kielégítsem. Most ez a konfliktus harcol benne egymással. Ez a hirtelen megtérés azt jelentette, hogy Kálvin lelkében győzött a tisztább tanítás iránti elkötelezettség, az egyház iránti kötelező tisztelet felett. Ez isteni beavatkozás volt az ő életében. Nem a maga gondolatainak szüleménye, hanem inkább Istennek kell engedni, hogynem az embereknek érzés uralkodott el benne. Ez felfüggesztette az egyház iránti feltétlen tiszteletet benne.

Fekete Ágnes: Ez azért érdekes, mert a megtérésről sokan és sokfélét beszélnek.

Németh Pál: Igen, nagyon nehéz a megtérés kérdése, mert itt a református álláspont alapvetően az, hogy a megtérés, az visszatérés. Visszatérés oda, ahol már voltam egyszer. Jézus példázatai nem véletlenek. A tékozló fiú példázatában az atyai házba születik a gyermek, de valami miatt ez teherré válik és onnan elmegy. Az atya nem köti karóval a házhoz, hanem szabadjára engedi és szabadon elmegy onnan. Visszamegy az atyai házhoz. Odamegyek vissza, ahonnan elindultam. Van egy olyan felfogás, mintha a tékozló fiú példázatának csak a közepén kezdődne az emberi sors, hogy az ember valami mérhetetlen távolságba születik az Istentől, hall szép dolgokat az atyai házról és vágy ébred benne, elmegy és hazaérkezik. Otthont el kell tudni hagyni, hogy vissza lehessen menni. Az ember az atyai házból indul el. Isten kegyelme az, amely körülveszi születésekor, elviszik a templomba, megkeresztelni, az Isten lelke működik a gyermekben is. Kálvin megtérése sem azzal a ponttal kezdődik, amikor oda tudjuk tenni, mostantól fogva, hanem az Isten kegyelmében való lét az a része is életének, amit nem abban töltött el. Az atya szeretete akkor is érvényes, amikor a fiú még nincs otthon. Fekete Ágnes.: Kálvin leginkább azt tanította, hogy az egész élet megtérés.

Németh Pál: A rész képvisel egy egészet, mert az ember egész életének tartalma az Istenhez való visszatérés. Kálvin szakított a katolikus egyházzal.

Fekete Ágnes: Javadalmairól lemondott.

Németh Pál: Így van, javadalmairól lemondott, lemondott arról, hogy elmegy oda lelkésznek, ahol a plébániája volt. 33-ban Minden Szentek napján a Sorbonne rektorának székfoglaló beszédet kellett tartania. Ez a beszéd óriási botrányba fulladt. Cop Miklós a keresztyén bölcsességről beszélt, érdekes, hogy filozófiának nevezi ezt, és bölcsességnek. A reformáció alapvető gondolatai vannak kifejtve ebben a beszédben. Kálvin a szerzője ennek a beszédnek. Cop Miklós ellen azonnal hajtóvadászatot indítanak. El akarják fogni, menekülnie kell és Kálvinnak is menekülnie kell, mert annyira nyilvánvaló volt az, hogy a szellemi hátteret ő jelenti .

Fekete Ágnes: Hova menekülnek?

Németh Pál: Kálvin, egyik barátjához Angouleme-be megy, itt olvassa át részben a klasszikus irodalmat és az egyházatyákat. Nagy nyugalomban él, csak a tanulásnak szenteli az életét és itt kovácsolódik azzá, amiként az Institucióban megjelenik. Azt gondolnánk, hogy Kálvin jegyzetelt. Nem jegyzetelt, hanem mindent megjegyzett. Sajátos tanulási módszere volt, késő éjszakáig tanult és reggel ismételt. Az egyik Institució átdolgozásánál nem volt keze ügyében könyvtár, mégis pontosan idézte az atyákat a bővítéseknél. Akkor, a szószerinti megjegyzése a dolgoknak, lényegi része volt a tudományos életnek. Kálvin ebben nagy mester volt.

Fekete Ágnes: Hallottuk, Kálvin nem volt komor ember, bár az a róla megmaradt időskori alkotások miatt, ez a kép él bennünk. Reméljük, református utódai sem azok.

A Budapesti Református Egyetemi Lelkészség egy érdekes vállalkozással próbálja ezt bizonyítani, amikor olyan jazz zenészeket hív meg klubjába, akik egyben keresztyén hívő emberek is. Az első koncert, e hét csütörtökén, febr. 19-én lesz Budapesten, a Ráday u. 28 szám alatt, este 7 órakor. Nagy János jazz-zongorista fog fellépni, aki kísérletet tett arra, hogy zsoltárokat adjon elő ebben a műfajban. Elmondja majd, hogyan lett reformátussá, zenésszé és miféle hívatást lát maga előtt.

Nagy János: Édesapám bárzongorista volt. Jártam a helyi OSZK stúdióba, ahol eltanultam az épp aktuális slágereket. Az egyik stílusnál elakadtunk és kértem az akkori tanáromat, hogy mutassa meg, hogyan kell ezt játszani, de valahogy nem tetszett. Arra gondoltam, hogy lehet másképpen is. Akkor adott egy Oscar Pieterson felvételt, hogy hallgassam meg. Miután meghallgattam, hallottam, hogy milyen nagy a különbség, Nem mentem vissza többé. Beiratkoztam a salgótarjáni zeneiskola jazz-szakára, ahol Süle László tanított. Zongorázni édesapám tanított.

Fekete Ágnes: A református identitás hogy alakult ki?

Nagy János: Nem kaptam református nevelést, ezért mikor találkoztam a vallással, érdekelni kezdett, mi volt ennek a magja. Olvastam Kálvint, Szikszayt, Ravaszt, a református protestáns gondolkodókat. Ezt nem érzem se nagyon markánsnak, se nagyon konzervatívnak, ezt teljesen természetesnek érzem, mert végignéztem azt a folyamatot, ami elvezetett szélsőséges irányokba, Hit gyülekezetbe, nagyon sok ponton ott engedtek a gondolkodásban, ahol nem lenne szabad. A Gimnáziumban indult ez a fajta útkeresés. Az ottani zongoratanárom György Ákos katolikus "Bokor" közességnek volt a tagja. A salgótarjáni IFI mellette állt. Amikor felkerültem Budapestre, Pestlőrincre jártam és a György Ákos féle Bokor-közösségbe. Majd elvégeztem a kántorképzőt és miután a Bokor-féle közösség átment a Hit gyülekezetbe, így aztán megszakadt a kapcsolatunk.

Fekete Ágnes: Új közösséget kellett keresni?

Nagy János: Nem kerestem, közösséget sohasem kerestem, azt a fajta igazságot kerestem. Nem egy emberért megy el az ember egyik helyről a másikra. Szomorú voltam, mégiscsak a tanárom…, de hát nem hiszem, hogy ez számomra követendő. Mégis nagyon tanulságos volt látni azt, hogy az igazságkeresés, hogyan megy el abba az irányba, hogy a személyes igazságérzetünk fontosabb lesz az Isten igazságánál.

Fekete Ágnes: Tehát én vagyok a fontos, a személyiségen van a hangsúly?

Nagy János: Igen, nagyon sokszor voltak ilyen alkalmak, amik arról szóltak, hogy bizonyos témák, mint a megtérés, vagy mit gondolunk valamiről… Ez érdekes volt, mert fel volt adva a téma. hogy mindenki gyűjtse össze a gondolatait. A keresztyénség nem onnan van, ahonnan megszülettünk.

Fekete Ágnes: Ez az út vezetett végül is a zsoltárokhoz, tehát ehhez a gondolathoz, hogy a zsoltárok és a jazz közös megjelenését meg lehetne találni?

Nagy János: Azóta kántorkodom, mióta feljöttem Budapestre, és felvettek a jazz-főiskolára. Ma már nincs bennem kettősség ezzel kapcsolatban. Az elején még a kántorképzőbe kaptam a megdorgálást, hogy "ejnye-bejnye", vajon a jazz honnan jöhet. Elgondolkodtam, hogy vajon igaza van azoknak, akik ezt mondják.

Fekete Ágnes: Egyértelműen negatívan beszéltek a jazz-ről? Nagy János: Igen. Nyilván, én megértem. Ha az ember csak felszínesen ismeri ezt a műfajt, és csak annyit tud róla, mint a nagy nevek, mint a Mike Davis, Charlie Parker, Jaco Pastorius, hogy ezek milyen kábítószeresek voltak. Amennyiben összefoglaljuk a jazz és a kábítószer fogalmát, az természetesen negatív dolog. Ha ez így lenne, akkor azt mondanám, bizony-bizony ez a műfaj oda vezet és ezt nem szabad. De erről szó nincs. Korszerű művészetnek tartom, aminek nagy szerepe az improvizáció. A mai nagy nevek, mellet föl lehet sorolni azt az oldalt, ami máshoz nyúl, de ott van pl. George Duke, Alexa Acona, Abraham Laborial vasárnaponként gyülekezetben játszanak és a legnagyobb nevek a jazz- ben.

Fekete Ágnes: A kezdeti időkben ez valahol harc volt, kérdés volt.

Nagy János: Valóban kérdés volt. Hogy ez így van, vagy így van? Engem is foglalkoztatott vajon hogyan lehetne mindezt hasznosítani? Az világos volt számomra, hogy az ember a saját szakmájában a tökéletességre törekszik. Hogyan lehetne ezt az egyházzenével ötvözni? Régóta foglalkoztatott, hogy láttam sok fiatalt megrettenni, hogyha ritmustalanul, nagyon vontatva énekelnek. Ez nem túl szép, még ha nem az a szerepe elsősorban a gyülekezeti éneklésnek, hogy szép legyen, de bizony sok ember, aki nem ebben nőtt fel, furcsán néz, hogy mi történik itt. Én is furcsán néztem először. Nyilván nem véletlenül van olyan vonulata az egyházzenének, ami valamiféle reformormot akar bevezetni. Az elgondolkodtatató, hogy sok esetben az a reform, hogy leegyszerűsítjük a harmónia sorokat, lebutítjuk a dallamokat, a szövegeket teljesen közhelyesen használjuk. Tehát, ha elvesszük ami művészi, attól vajon jobb lesz-e. Szerintem, ettől olcsóbb lesz. Attól, hogy slágereket próbálunk meg gyártani, csak éppen Jézus nevét skandáljuk, ettől nem biztos, hogy művészi igényű dolog lesz.

Fekete Ágnes: Most divatba jött az Amerikából eredő énekre kell gondolni?

Nagy János: Elhiszem, hogy Amerikában van ennek valamiféle kultúrája, de az ami hozzánk eljutott, egy nagyon leegyszerűsített formája, az a fajta önfeledtség, ami a feketékből ered, az nem mi vagyunk. Nekünk más a kultúránk. Nem ugyanaz.

Fekete Ágnes: A jazz a maga improvizálásával sokkal szabadabb dallamvilágával egészen más, harmóniát tud szülni egy zsoltárral?

Nagy János: Ezeket a feldolgozásokat semmiképpen nem gyülekezeti, istentiszteleti alkalmakkor elhangzó dolognak tartom. Ezek zeneművek, amely koncertre valóak, egyházzene és nem tudom elképzelni igehirdetés előtt. Nem odavaló. Más a célja is. Azért csináltuk ezeket a feldolgozásokat, hogy megmutassuk, lehet a dalokat másként is. Frissesség, maiság, modernség, nem feltétlen jelent olcsóságot. Biztosan van még sok más útja ennek, de miután ezt tanultam, ez áll hozzám közel, ez a fajta zenei világ, úgy gondoltam, hogy ez működik. Igyekeztünk meghagyni az énekeket eredeti dallammal, eredeti szöveggel, lehetőleg a teljes szöveggel, hogy kiderüljön: attól, hogy egy dalt 1700-ban írtak, attól még az, ugyanúgy aktuális és van mondanivalója a mai ember számára is.

Fekete Ágnes: E hét a farsangi idő vége és több református gyülekezet is igyekezett a közösség építés e formáját kihasználni. A Budai gyülekezet báljára látogatott Farkas Orsolya, aki beszélgetett Illés Dávid lelkésszel és Bessenyey Bálint presbiterrel és a fellépő Bolyki fivérekkel, Györggyel, Andrással, Lászlóval, Balázzsal. Egy érdekes kamara-együttessel, akik úgy énekelnek, mint akik édes és lelki testvérek egyaránt.

Illés Dávid: Ez az első szervezése volt a gyülekezetnek. Elsősorban katolikus gyülekezetek szoktak bált szervezni, ennek nyomán gondoltuk, hogy jó lenne egy ilyen alkalmat kitalálni. Novemberben kezdtük el a szervezést. Nem tartjuk bűnnek, hogy valaki elmegy bálba, mért ne lehetne egyházi közösségen belül csinálni?

Farkas Orsolya: Ez annyira rendhagyó ez a bál, hogy én nem is hallottam református bálról. Elég nehezen illeszthető be a mi hagyományainkba.

Illés Dávid: Utaltam is rá a megnyitóban, hogy Jézus a vizet borrá változtatta Kánában. Nem tartom bűnnek, ha valaki elmegy egy bálba. Mért ne lehetne egy egyházi közösség keretein belül csinálni?

Farkas Orsolya: Ez a társaság, ezek az emberek a vasárnapi istentiszteleten jönnek össze és most egy teljesen más alaklommal találkoznak.

Illés Dávid: Kicsit furcsa volt nekem lelkésznek, ahogy végignéztem a híveimen, egészen más ruhában voltak és egészen másképen néztek ki, mint vasárnap az istentiszteleten, de nagyon jó, hogy így is megismerhetem őket.

Farkas Orsolya: Mennyire nehéz volt ennek a bálnak a megszervezése?

Illés Dávid: Sikerült az önkormányzati aulát megkapni a polgármester úrtól, ettől kezdve már minden sínen volt. Sok segítséggel, önkéntes munkával tudtuk létrehozni.

Farkas Orsolya: A kisgyermekektől az idősekig mindenki egyformán jól érzi magát.

Illés Dávid: Reméljük. Nem gondoltam, hogy idős gyülekezeti tagjaink is eljönnek, de úgy érezték, hogy ez az ő programjuk is. Ha együtt vagyunk az istentiszteleten, tudunk táborozni kicsik és nagyok, jó, ha együtt bálozunk is. Több, mint 300 ruhatári jegyet adtak ki. Tehát ilyen sokan megfordultak.

Farkas Orsolya: Ön is hihetetlen nagy szerepet vállalt ennek a bálnak a létrehozásában.

Bessenyey Bálint: Úgy érzem, hogy az ember életének különböző területei egységbe kell, hogy legyenek. Nem lehet egy hívő életem és egy másik külön életem. Ebben a gyülekezetben ez az egység megvan. Ez a bál is folytatása egy korábban elindult folyamatnak, ami arról szó, hogyha vannak gyülekezeti napjaink, ott is együtt vagyunk. A gyülekezetnek, az egyháznak és társadalomhoz kell legyen egy kapcsolódása. Egy bál ilyen lehetőséget kínál. Meghívtunk olyan fiatal párokat is, akiknek nem sok kötődésük volt Istennel, hadd lássák, hogy a keresztyén ember is tud örvendezni. Minden Isten előtt történik. Ha eszünk, iszunk, örvendezünk, tudatában kell lennünk, hogy ez nem egy eldugott zugban történik, hanem igenis nyílt színen, egymás szemébe nézve.

Farkas Orsolya: Hallom, hogy lassan a néptánc kezdődik.

Bessenyey Bálint: Így van.

Farkas Orsolya: Milyen meglepetés lesz még az est folyamán?

Bessenyey Bálint: Illés Lajos jött el hozzánk, a lelkipásztorunk édesapja, nagy örömünkre.

Farkas Orsolya: Mint magánember, melyik program tetszett eddig a legjobban?

Illés Lajos és a Bolyki Brothers. Nem akarunk beleesni abban a hibába, hogy sótlanok vagyunk. Fontos, hogy az életöröm az a humorban is megjelenjen.

Bolyki fivérek: Lassan megérkezünk… (nevetés)…Spirituáléból indult ki a műsorunk. Most már ott tartunk, hogy nemcsak spirituálét merünk énekelni, hanem saját szerzeményeket is.

Farkas Orsolya: Honnan indultak a Bolyki fivérek?

Bolyki…: A gyerekszobából sorban….(nevetés)… Kisgyermekként kezdtünk hangszereken tanulni és így pihentük ki a gyakorlást, hogy elkezdtünk énekelni. Egyszer csak valaki azt mondta, hogy ez nagyon jó1 szól. 1987-ben vált komollyá pályafutásunk, amikor egy német bácsi meghívott bennünket a kastélya ezeréves születésnapjára. Az volt az első olyan, amikor próbáltunk. Gyülekezetekben, egyetemeken lépünk fel.

Farkas Orsolya: Mennyire volt vevő a fiatalság erre a muzsikára?

Bolyki…: Magyarországon újdonság volt, de azért ismerték már Golden Gate feldolgozásait. Magyarországon, mint keresztyén zenészek mi tudtunk, mint show busines -ben úgy ott lenni, hogy kiléptünk a gyülekezetek falai közül.

Farkas Orsolya: Menyire lehet ezt misszióként felfogni?

Bolyki…: Elhangzik a színpadról, ami nekünk fontos. Elhangzanak a dalok szövegei angolul, amit mi egy kicsit magyarázunk magyarul, elhangzik közben bizonyságtétel. Azt veszzük észre, hogy az embereknek erre igenis szüksége van. Az emberek nagyon hálásak a zenénkért, elgondolkodtatja őket. Nem annyira a szavakban bízunk egy koncerten, hanem az összhatásban, amiben ott van a humor, a könnyedség, a zene, ez így együttesen ad ki valamit, amiből kicsendül az evangélium. Amikor kiállunk a színpadra, mondjuk a Millenáris Teátrumban, nem hagyományos értelemben evangelizálunk. De azzal, hogy kiléptünk, mi négyen ez evangélium, mert testvérek vagyunk… Volt már olyan koncert is, amikor külön megköszönték az üzenetet. Amikor spirituálét éneklünk akkor is úgy egzisztálunk, mint zenészek, akik képzettek és vannak elképzeléseik hangerőkről, crescendokról, tempókról. Az ember nem tagadhatja meg magát, az életünket visszük ki a színpadra. Farkas Orsolya: Nem nehéz így testvérekként együtt zenélni? Bolyki László: Ez az életünk, hogy ezt együtt csináljuk, minden nehézségével és gyönyörűségével együtt. Ezeket a sikereket nem adják ingyen.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Lukács evangélium 15.fejezetéből.

"A vámszedők és a bűnösök, mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák Őt".

Ez a mondat a jól ismert tékozló fiú példázata előtt áll Lukács evangéliumában. A törvénytudók magukon kívül vannak azon, amit Jézus tesz, és erre mondja példázatát, okulásukra. De vajon mi az, ami valójában zúgolódásra késztette a törvény embereit? Hiszen ők is hittek a megtérésben, sőt a farizeusság a mai szóval, egy olyan kegyességi irány volt, amely térített is. A zsidóságban sokan úgy gondolták, hogy ebbe a hitbe, születni kell, tehát nincs ok arra, hogy meggyőzzenek bárkit hitükről. A farizeusok viszont azt gondolták, hogy nem formális hitre hívott el a Mindenható és a szív és értelem teljes odaadását, a törvény teljes tiszteletét meg kell értetni az emberekkel. Jézus ezért mondja: Ti bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt, zsidó hitre térítsetek.

Ha hittek ezek az emberek a megtérésben, mi volt a bajuk azzal, hogy Jézus odafordul a bűnösök felé? Valószínűleg az, hogy nem elvárásokkal közelített hozzájuk. Nem úgy kereste a bűnösöket, hogy "gyertek ide, és ha majd jók lesztek, akkor befogad a Mennyei Atya", hanem egyszerűen olyan volt Jézus körül a levegő, hogy ezek az emberek közeledtek hozzá. Jézushoz nem megtért emberek közeledtek, hanem bűnösök. Jézus úgy bocsát meg embereknek, hogy semmi biztosítékot nem kap arra, hogy ezentúl megváltoztatják életüket. Általában eltűnnek a szeme elől.

Miért ez a tágkeblűség? Nem vezet káoszhoz, ha az ember ennyire nyitott szívvel áll mások eltévelyedéséhez? Jézus nem társadalomreformer volt. Nem engedte a Mennyei Atyát típusokba sorolni, sőt arról beszélt, hogy Isten semmilyen kategóriába nem szorítható be. Ő egyszerűen vár. Ma sincs ez másként. Vannak, akik feltételekkel, örök védekezéssel közelítenek minden felé. Az Istenről is eltudják mondani, hogy milyen és miféle rendszerekben létezik. Vannak emberek, akik az elveken túl, egyszerűen csak tapasztalják, hogy a Mennyei Atya befogadja őket, hogy megkegyelmezettek és van miért örülni.

Isten ölelése mindannyiunkat vár.
Ámen

SZÁNDÉKNYILATKOZAT A PROTESTÁNS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK LÉTREHOZÁSÁRÓL

A protestáns újságírók és médiamunkások első találkozóját, csütörtökön tartották Budapesten a református zsinati székházban. Alapítói szándéknyilatkozatot írt alá a Protestáns Újságírók Szövetségének létrehozásáról a sajtó több mint ötven református, evangélikus, baptista, illetve metodista képviselője.

A szervezet célja, hogy képviselje a médiában és a közéletben a protestáns értékeket, segítse az egyház szellemiségének, üzenetének, állásfoglalásainak, tanításainak reális és hatékony kommunikálását.

A találkozó kezdetén Nagy Sándor, a református zsinat világi elnöke köszöntötte házigazdaként a résztvevőket, tolmácsolva Bölcskei Gusztáv lelkészi elnök és Szabó István lelkészi alelnök üdvözletét is. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök, az igazság és a szeretet, mindent egybevetve pedig a keresztyénség, az egyház követeinek nevezte az újságírókat. A metodista egyház nevében Csernák István szuperintendens, a baptista egyház képviseletében Mészáros Kálmán egyházelnök köszöntötte az egybegyűlteket.

A teológiai alapvetésben Fabiny Tamás kifejtette, hogy az egyház jártasságot vár el a médiától egyházi ügyekben, ugyanakkor nem mutat kellő jártasságot a média területén. Az evangélikus teológus szavai szerint mintegy 15 éve ismeretlen félként találkozott össze Magyarországon a média és az egyház, s kötött frigyet egymással. Mint mondta, az együttélés nagyobb zökkenők nélküli, azonban nemteljesen problémamentes.

A menyasszony (az egyház) arra panaszkodik, hogy a vőlegény (média) nem bánik vele elég gyengéden, míg a vőlegény úgy látja: kényszerházasságban él, nem is szereti igazán társát, a médiatörvény kényszerítette rá. Fabiny Tamás hozzátette: a feleség (egyház) sokszor viselkedik gőgősen, beszél úgy, hogy nem érti meg őt a férje (média), emellett retteg attól, házastársa egyet s mást szóvá tesz. Az újonnan létrejövő szövetség fórumot teremthet ahhoz, hogy az egyház és a média még jobban megismerje egymást, kapcsolatuk valóban termékeny legyen.

Az eseményen részt vett Kondor Katalin, a Magyar Rádió Rt. elnöke, aki rá- mutatott arra, hogy napjainkban olyan nemzedék ír az egyházakról, amely nem tanult róluk szinte semmit. Kondor Katalin szerint az egyházak a médiát illetően még ma is "kicsit karanténba vannak zárva" azáltal, hogy jószerével csak a vallási műsorokban szólalhatnak meg, s ez veszélyeket hordoz.

Mint mondta, az úgynevezett gettósodás sokszor elriasztja az embereket, a deklaráltan vallási félóra hallatán ugyanis úgy vélik, a műsor nem nekik szól. A rádióelnök kiemelte, hogy az egyház gondolkodásvilágát, a kereszténység európai gyökereit és kultúráját át kell adni valamennyi műsornak.

Borókai Gábor, a Hír TV vezérigazgatója arról szólt, hogy a televízió létrejöttéhez a merész ötlet, a hit és a gazdasági alapok mellett környezetváltás is kellett, ami 2002 tavaszán következett be a Kossuth téren. Szavai szerint a Hír TV a piaci mellett szakmai és politikai hiányt is megpróbál pótolni. Ma vannak árkok, de érdemes ezek fölött átbeszélni – mondta. Véleménye szerint ma a médiában kimondva vagy kimondatlanul "háborús állapotok vannak", a két tábor megpróbálja egymást negligálni, lehetetlenné tenni, kiszorítani a partvonalon kívülre.

Gáncs Péter evangélikus püspök úgy vélte, hogy az egyházak – elsősorban gazdasági és technikai okokból – csak igen korlátozott módon férnek hozzá a kommunikációs eszközökhöz, de a rohamos fejlődés következtében csak idő kérdése, hogy e helyzet megváltozzon. "Nem kérdés, hogy használnunk kell ezeket az eszközöket (…), de sose felejtsük el, mire alkalmasak és mire nem" – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy egy közvetítés sosem pótolhatja magát az istentiszteletet, mint ahogyan az internetes lelkigondozás sem a közösséget. Az "idősebb testvér" nevében Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke elmondta, hogy szervezetük a püspöki konferencia áldásával egyesületként jött létre 1990-ben. A tömörülésnek, amely a keresztény értékrendet jelöli meg követendő értékként, jelenleg 556 nyilvántartott tagja van.

A szövetség rendes tagja az lehet, aki magyar vagy magyar nyelven is publikál, legalább egy éve folyamatosan dolgozik a média valamely területén, protestáns vallású és hitét gyakorló egyháztag.

Az egyesület pártpolitikától mentesen kívánja végezni tevékenységét, nem lehet vezető tisztségviselője olyasvalaki, aki bármely pártban vezető posztot tölt be. A szövetség céljai között szerepel a protestáns etikai kódex kidolgozása, valamint egy sajtó- és médiafigyelő működtetése is. A résztvevők operatív bizottságot kértek fel arra, hogy Novotny Zoltán vezetésével hatvan napon belül készítse elő a szükséges jogi lépéseket és hívja össze az alakuló közgyűlést.