2005-04-20

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Olyan korban élünk, amikor morális, erkölcsi kérdések váltak központi problémává. Már nem az választ el embereket egymástól, hogy mit gondolnak Istenről, a Föld forgásáról, vagy egyéb tanokról, hanem hogy mit gondolnak az életről, az eutanáziáról, és így tovább. Az elmúlt hétvégén, konferenciát szerveztek a keresztyén orvosok az abortusz kérdéséről "Válaszd az életet" címmel. Ezen a tanácskozáson az volt újszerű, hogy nem csupán a jól ismert érveket hallhattuk az abortusszal szemben, hanem az élet sokkal mélyebb értelmű védelme volt a téma. Magam is átéltem, mikor reszkető kezekkel bekopogtattam a szülészet-nőgyógyászati ultrahang ajtaján, és kértem a terhesség megállapítását, az első kérdés ez volt: És meg akarja tartani? Megdöbbentő élmény sok embernek, hogy a mindennapos rutinban mennyire elvész az élet alapvető tisztelete, jóval a különböző morális álláspontok kialakítása előtt. A "Válaszd az életet" konferencia kapcsán most két riportot hallhatunk, először az egyik előadóval, dr. Süle Ferenc pszichiáterrel beszélgettem a gyermekekről és a Szent Család bibliai szimbolikájáról.

dr. Süle Ferenc: Jézus életének szinte minden szakasza szimbolikusan is értelmezhető. Egy megszülető csecsemő, még akkor is, ha az az Isten gyermeke, nagyon sokszor méltatlan körülmények között születik, például egy istállóban. Ez azt jelenti, ha a mi szívünkben akár egy istálló lelkiállapota van, akkor is megszülethetik benne Jézus. Sőt, nem annyira palotákban szokott megszületni – hogy így mondjam – ha a lelkiállapotra gondolunk, hanem istállóban. Aztán nézzük azt, hogy kik vannak a környezetében! Ott van Mária és József, az anyja és az apja. Valami új befogadásához szükséges egyfajta női érettség, és női teljesség, aki táplál, kihord, védelmez, ez Mária. A férfi gondoskodik a rábízottakról, vállalja a felelősséget. Az angyal rajta keresztül irányítja a családot. De az Isten Fiának el kell bujdosnia. Mert nagy ugyan az öröm, örülnek a pásztorok, akik ha az emberi lélekre vetítjük, szimbolikusan megfelelnek az élet egyszerű, természetes erőinek. Ott van még a három király, az emberi lélek legbölcsebb, legértékesebb részeinek megtestesítői. És akkor megjelenik a negyedik király, Heródes, aki viszont meg akarja ölni, el akarja pusztítani a gyermeket, és minden életet elpusztít. Ez az, amire a keresztyén emberek nagyon sokszor nem figyelnek, ha a lelkükben megszületik valami új, akkor azt védeni kell, szinte eldugni, elbujdosni vele, mert a lélekben föltámadnak olyan ellenerők, mint Heródes katonái. Az emberi lélekben egyensúlyra való törekvés van, és ha ez kibillen, úgy működik, mint egy homeosztát. Erre nagyon kell figyelni, mert az emberi lélekben minden megújulás után, ellenerők támadnak föl, ezekkel meg kell küzdeni, először el kell bujdosni. Ez nagyon röviden a Szent Család szimbolikája.

Fekete Ágnes: A szimbólumokról, a családról az jut eszembe, hogy az ember mélyben rejlő ösztönös lelki tartalmát hozza felszínre. Mintha az abortusz-kérdés, Európa elöregedése, a gyermekvállalás hiánya az emberi ösztön megbillenését mutatná. Az ember utódokat akar, élni, túlélni akar.

dr. Süle Ferenc: Teljes mértékben egyetértek. A mai modern ember, azt szoktuk mondani, lélektanilag denaturálódott. De nemcsak külső, hanem a belső természetétől is elszakadt. Nagyon érdekes előadást hallottunk arról, hogy a férfiak lelkében az ivadékgondozási, családfenntartási ösztön kultúrája tudattalan. Tehát van, egy alapvető ösztöntörekvés. Manapság a szexuális ösztönt nagyon sokszor a coitus-ra redukálják, teljesen természetellenesen, mert az állatvilágban, ahol az ösztönök teljesen egészségesen és megrontás nélkül működnek – amíg az ember be nem avatkozik – látjuk, hogy az ivadékgondozási ösztön működik. Férfiaknál ugyanígy aktuális volt ez az előadás, mert a férfiak lelkében is súlyos sérülést okoz, ha a magzatot, ami tőlük is van, elpusztítják. Az ember szexuális életéhez hozzátartozik az ő ember volta, amit úgy szoktunk jelölni, hogy intimitás. Aki csak testi kapcsolatnak fogja fel a szexualitást, abban nem jelenik meg a két humán rész együtt. Ha pedig benne van együtt, akkor mondhatjuk, hogy egészséges, a szónak a nagyon szép magyar kifejezésével élve, vagyis létrejön két egész ember találkozása.

Fekete Ágnes: Az előadás témája volt az is, hogy a nő számára különösképpen fontos pszichésen az életadás élménye. Nemcsak olyan szinten, hogy született egy új gyermek, hanem mélyen bennünk rejlik ez a vágy.

dr. Süle Ferenc: Igen, az életadás egy olyan mély ösztönhöz való visszakapcsolódás, ami a férfiaknál nincs meg. A női élet életképesebb volta egészen tíz éves korig kimutatható. Annyival kevesebb lánygyerek hal meg, mint fiúgyerek. Ez kódolt életképességnek is tekinthető, tíz éves korban ez megváltozik. Harminöt-negyven év körül a különböző országok statisztikái mást mutatnak, de utána ismét igaz, hogy a nők életképesebbek. Jelentősen magasabb a nők átlagéletkora, mint a férfiaké. Tizenöttől huszonöt éves korosztályon belül több mint háromszor annyi fiú hal meg öngyilkosság miatt, mint lány. Ez borzasztó kemény adat. A nők lélektani fejlődése egyszerűbb, mert az anyával való kapcsolatot nem kell megszakítaniuk. Azt szokták mondani, hogy most az apák nélküli társadalmakban élünk, ezért a fiúk identifikációs, azonosítási megerősítése sokkal gyengébb, és ez bizony szerepet játszik abban, hogy a lelki életképességük jóval alatta van a nőkének.

Fekete Ágnes: Elég szörnyű visszahatása van ennek a lányokra is.

dr. Süle Ferenc: Rengeteg 30 év feletti nő páciensem panaszkodik arról, hogy próbálnak ismerkedni, rengeteg infantilis, éretlen férfi van, aki párkapcsolatot keres, de csak rövid szexuális kapcsolatra gondol. Párkapcsolatra sok férfi nem nagyon érett.

Fekete Ágnes: Ugyanakkor a nők meg sokszor azt gondolják, hogy a gyerek, az utódlás, az énük visszaeséséhez vezet. Ez nem igaz a psziché szintjén!

dr. Süle Ferenc: Társadalmi szinten sem igaz. Teljesen téves eszmékbe, és hazugságba ringatják az embereket. Giccses utánzatot mindig könnyebb alkotni, mint eredetit. Ezek közül a nők közül legtöbb egy giccses férfi utánzat. Férfi mintát követ, ez a férfi minta viszont nem azonos az ő mély valójával. Egész civilizációs kultúránk olyan borzasztóan férfi irányba tolódott el, hogy az igazi női értékeket nagyon súlyosan sérti. Ez korjelenség, a technikai civilizációnak és a racionalizmusnak a következménye. Mikor Jézus tanítványai versengenek, és kérdezik, ki hol fog ülni a mennyországban az asztalnál, akkor Ő azt mondja, aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok. Az igazi nagyság mértéke, a szolgálatnak, a szeretetnek a mértékével mérhető. Ez, pedig kifejezetten a női oldal erőssége. Egy egészséges férfiban és nőben ezek arányban vannak.

Fekete Ágnes: Mondhatjuk, hogy a gyerekben is. Elhangzott az is, hogy a gyermekben mennyire ott van az istenképűség, sokkal mélyebben, sokkal pregnánsabban, mint egy felnőttben.

dr. Süle Ferenc: Igen. Szerintem szomorú, hogy a keresztény egyházak egyike sem veszi elég komolyan a gyermek létét. Jézus azt mondja, "ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába". Nem azt mondja, hogy maradjatok gyerekek, infantilisek, éretlenek, hanem legyetek olyanok, mint a kisgyermekek. A gyerekben még teljes az ősbizalom hite. Tele van optimizmussal, hogy őbelőle Nobel-díjas tudós, vagy más nagyszerű ember lesz. A későbbi gyermekkorban is érezhető, míg az élet ki nem irtja, el nem tapossa belőlük. Én igenis látom, hogy a gyerektől nagyon sokat kell tanulni.

Fekete Ágnes: Szinte kiömlik a lelkükből, amit mi már nem tudunk kiönteni.

dr. Süle Ferenc: Igen. Istenre orientáltak.

(Ének: A fényem Jézus, te vagy…)

Tóth Ágnes vagyok, szülész-nőgyógyász. Hála Istennek most már egy olyan társadalomban élünk, hogy lehetősége van az egészségügyben dolgozónak arra, hogy lelkiismereti szabadságára hivatkozva ne vegyen részt az abortuszban. És azon szerencsések közé tartozom, akik ezt felvállalhatták, és emellett kiállhattak, ezt képviselhetik. Hála Istennek ebből nem is volt soha konfliktusom. Előfordul, hogy egy forgalmas szülészet-nőgyógyászati osztályon együtt ül a folyosón, aki kóros terhesség miatt kerül befektetésre, az, aki szülni jön, és az, akinek terhesség megszakítási igénye van, mert ez egy osztályon zajlik.

Fekete Ágnes: Elhangzott, hogy aki abortuszra vár, annak általában nehéz ez a találkozás.

dr. Tóth Ágnes: Tükröt tartanak eléjük annak a természetéről, amire éppen készülnek. És mivel a valóságképük általában eltorzul, azért jelentkeznek abortuszra. Amikor valaki egy tükörben megmutatja nekik a valóságot, azzal szembesülnek, az kellemetlen, de egészséges élmény.

Fekete Ágnes: Végül is van ebben valami jó?

dr. Tóth Ágnes: Lehet, hogy van benne valami jó, hogy így alakul, nem tartom tragédiának. Azt tartom tragédiának, hogy valaki számára egy élő újszülött látványa probléma.

Fekete Ágnes: Milyen tapasztalatok vannak azokról, akik abortuszra jelentkeznek?

dr. Tóth Ágnes: A miért kérdésére a védőnőknél szoktak válaszolni, ezért azok a hölgyek, akik már a kórházba kerülnek a terhesség megszakítás problémájával, túl vannak két beszélgetésen, meg a kötelező várakozási időn.

Fekete Ágnes: Működik ez a tájékoztatás? Mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokan mennek abortuszra?

dr. Tóth Ágnes: Saját tapasztalataim alapján mondom, hogy óriási tájékozatlanság honol a terhességről, a magzati életről. Sokszor jártam középiskolákban felvilágosítást tartani, és amikor ahhoz a kérdéshez jutunk el, hogy néz ki egy tizenkét hetes emberi embrió, és az erről készült műanyag makettet körbeadom a fiataloknak, óriási megdöbbenést vált ki a hallgatóságból. El sem tudják képzelni, hogy valóban ember formájú lényről van szó, és az valóban akkora, amekkora a makett. Mindig az a legmegdöbbentőbb, amikor tájékoztatom őket, hogy egy ekkora, teljesen ember külsejű, teljesen felismerhető kis ember törvényesen eltávolítható a mamája méhéből, ami az egyetlen hely arra, hogy az ő élete biztosítva legyen. A köztudatban az él, hogy az embrió legfeljebb egy kis szövetcsomó. Iskolai tananyagokra hivatkozva él egy olyan szemlélet a köztudatban, hogy az embrió a méhen belül átmegy mindazokon a fejlődési stádiumokon, amin az evolúció elmélete szerint a fajok átmentek. A köztudatban az él, hogy először nem is ember, hanem inkább egy kisgyíkhoz hasonlít, aztán kismadárhoz, kisbékához, kismajomhoz, vagy akármi máshoz, de a legkevésbé sem ember. Az emberek azt gondolják, ha nem ember, akkor azt lehet vele tenni, amit akarnak. Csak valami szövetszaporulat, valami szemölcs, kinövés, amit az ember ugyanúgy elvetethet a testéből, mint ahogy levágat egy szemölcsöt. Nagyon sokszor előfordult, hogy aki abortuszra jelentkezett, mert azt gondolta, a magzata még nem él, hanem majd csak kilenc hónap múlva, mikor meglátta az ultrahang vizsgálaton, hogy látható szívműködése van, megrökönyödött, hogy ezt ő nem gondolta. Nagyon sokan a vak szerencsében bíznak, illetve abban, hogy ez velük nem történhet meg, mert ők ennél okosabbak, furfangosabbak, és különben is biztosan kivételek alóla. De a tapasztalat az, hogy amikor az igazsággal próbálja az ember szembesíteni őket, főleg a fiúkon látszik az a rácsodálkozás, hogy valóban itt miről is van szó.

Fekete Ágnes: A tájékoztatás hiányosságáról mindenképp lehet beszélni, nem?

dr. Tóth Ágnes: Erről a kérdésről nem szívesen beszélget senki a tizenévesekkel, mert ők egyfajta hamis magabiztosságot sugároznak magukból, ami elbátortalanítja mindazokat, akik ezzel foglalkoznak. A család áthárítja a felelősséget a pedagógusokra, a pedagógus vissza a családra, és ebből a macskajátékból a fiatalok kerülnek ki vesztesen, mert végül senki nem ül le velük, és senki nem beszélget velük korrekten ezekről a dolgokról. Felmérések történtek általános iskolások körében a dohányzásra való rászokás kapcsán, és a tapasztalat az, hogy tizenegy-tizenkét éves korban érdemes ezeket a megelőző előadásokat megtartani. Arra az életkorra, amikor valóban konfrontálódnak ezzel a problémával, meglegyen bennük a hárító magatartás, és tudjanak nemet mondani. Nemet akkor tudnak mondani, hogyha tudják, mire mondják. És noha nem tűnik reális problémának a tíz évesek körében a dohányzás, mégis meg lehet ragadni a figyelmüket ezzel a témakörrel, és mire tizennégy évesek lesznek, már tudni fogják, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyzetben. Azt gondolom, hogy a szexuális felvilágosítással is hasonló a helyzet. Nyilván a hallgatóság értelmi, érzelmi szintjének megfelelően kell tájékoztatni őket ezekről a problémákról, itt a korrektség a fontos, és hogy ne ijedjen meg. Ha közösségbe megy, biztos információja legyen arról, amit otthonról hoz, és amihez képest minden egyéb, beszűrődő dolgot viszonyítani tud. Hazugsággal etetni a gyerekeket nem kifizetődő, mert akkor az ember a bizalmukat ássa alá.

Fekete Ágnes: Éppen tegnap beszéltem egy anyukával, és mondta, hogy elsős kisgyerekének a szexualitás a fő témája, és otthon ezt játsszák. Hozzák az iskolából ezeket a kérdéseket.

dr. Tóth Ágnes: Ez az, amit először otthon kell helyretenni, hogy aztán ne tudjon a gyerek rosszat hozni az iskolából. Ha az iskolában ilyen inger éri, egyből helyre tudja tenni az otthoni minta alapján.

Fekete Ágnes: 2004. december 5-én, 500 határon túli magyar református lelkész látogatott el hazánkba. Az elmúlt hetekben egyházunk visszalátogatta ezeket a lelkészeket, az összetartozás üzenetével. E látogatás megrázó eseménye volt, hogy éppen az istentisztelet előtt meghalt Zsoldos Gábor esperes úr, aki amint mondták – otthagyta az életét az összetartozásért. Most néhány budapesti teológushallgató számol be szolgálatuk tapasztalatairól.

Teológus: Erdélybe, tizenegyen mentünk teológusok Bölcsföldi Andrással együtt, aki a spirituálisunk, rajtunk kívül három vallástanár, körülbelül ennyi szórványba is mentünk el szolgálni.

Teológa: Egy házaspárnál laktam. Az esti vacsoránál szóba került a népszavazás, elmondták, hogy míg régebben nagyon szerettek Magyarországra jönni, és megszakadt a szívük, amikor haza kellett jönniük, most már egyszerűen nincs kedvük Magyarországra utazni.

Teológus: Nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket Rozsnyón is, az evangélikus templomban, ahol a lelkész szlovák, de nagyon jól megtanult magyarul. Lefordítják neki magyarra a prédikációt, és azt szokta elmondani.

Teológus: Utána mindenki azt mondta, teljesen megértik, hogy a szavazás nem annak a kérdése volt, hogy akik szolgálnak, igennel vagy nemmel szavaztak. Látták, hogy alapvetően pénzügyi kérdés volt. Ugyanezzel ők is találkoznak, Erdélyben is ez a tapasztalat, hogy minden egyre pénz központúbb.

Teológus: Saját szülővárosomban, Rozsnyón szervezhettünk teológus hétvégét. A felvidéki emberek zárkózottsága miatt voltam kicsit kétségbeesve eleinte, lesz-e elég jelentkező a gyülekezetből, akik elszállásolnak tizenhat teológust. Azt tapasztaltam, hogy kedvesen fogadták teológus társaimat, volt ifjúsági bibliaóra, ahol nagyon megértettük egymást, egy nyelvet beszéltünk mi keresztyének és magyarok. Másnap fociztunk, és meglátogattuk Krasznahorka várát. Számomra álomvilág volt, csodaként éltem meg saját szülőföldemet. Remélem, hogy hasonló benyomás maradt a többiekben is.

Teológa: Én elég sokat utazom Erdélybe, de a szavazás óta nem voltam. Nagyon tartottam tőle, hogy fognak bennünket fogadni, mi az amit mondani tudunk mint keresztyének, mint magyarok. Soha életemben nem szégyelltem, hogy magyar vagyok, most igen. Szégyent éreztem, mikor rágondoltam, ha fordított esetben történt volna egy ilyen politikai húzás, akkor mi mennyire tudtunk volna ilyen pozitívan reagálni az eseményekre. A lelkipásztorok olyan lendülettel, tervekkel és vágyakkal álltak elő, amit az itthoni, túlságosan kényelmes egyházi jelleg nem tesz lehetővé. Táborokat szerveztek, templomok felújítását folytatják, érezni az életszagot a munkájukban. Ha végignézzük racionálisan, kicsit elkeserítő, hogy nyolcan, kilencen járnak templomba, de mégis ott van az a morál bennük, hogy csak azért is dolgoznak, és sugárzik belőlük, hogy van értelme ezt az egészet csinálni. Könnyes szemek, mosolygó arcok váltakozása volt az istentiszteleten, kezet fogtak velünk, megpuszilgattak ismeretlenül. Csak azért, mert reformátusok és magyarok vagyunk, olyan mélységes szeretettel fordultak felénk, ami szinte zavarba ejtő volt, de nagyon jól esett.

Fekete Ágnes: Fiatalok számára nyújt tapasztalatot a nagyszabású, nyári ifjúsági találkozó is.

Kiss Sándor vagyok, a Zsinat Ifjúsági Irodájának "Csillagpontért" felelős munkatársa. Idén nyáron július 19. és 23. között Debrecenben, a Dorcas Kempingben lesz a második Országos Református Ifjúsági Találkozó, "Csillagpont" néven.

Fekete Ágnes: Hol találjuk ezt?

Kiss Sándor: Debrecent déli irányban elhagyva, két kilométerre a városközponttól, az út jobb oldalán van a Dorcas Kemping, a Vekeri-tó partján.

Fekete Ágnes: Ez már hagyomány, hiszen a második ilyen nagy szabású rendezvény.

Kiss Sándor: Így van. 2003-ban volt az első találkozó 1100 fiatal részvételével.

Fekete Ágnes: Most kezdődtek el a jelentkezések?

Kiss Sándor: Igen, pénteken indult be a honlapon az on-line regisztráció (http://csillag.reformatus.hu/regisztracio), szintén a honlapról tölthetők le a jelentkezési lapok is. Hetven, nyolcvan lelkes fiatalra lesz szükségünk, akik sárga mellényben futkároznak a találkozó területén, és segítik a szervezők munkáját. Jelentkezni lehet még a Lehetőségek Piacára is, egyházunkhoz kötődő missziók, szervezetek, intézmények jelentkezését várjuk, akik szeretnék bemutatni tevékenységüket a református ifjúságnak.

Fekete Ágnes: Mi vár rájuk ezen a találkozón?

Kiss Sándor: Lesznek színvonalas lelki programok, sport- és szabadidős foglalkozások, kulturális rendezvények, koncertek. Mint mondtam, a jelentkezési lapok a találkozó honlapjáról: a csillag.reformatus.hu oldalról tölthetők le.

Fekete Ágnes: Akinek nincs Internet hozzáférése?

Kiss Sándor: Az a Zsinati Ifjúsági Irodán kérhet jelentkezési lapot, címünk: 1146 Budapest, Abonyi utca 21, telefonszámunk: (1) 460-0702

Fekete Ágnes: Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 3. fejezetében olvassuk:

"Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben." (3. vers)

Egy gyerekrajz van előttem, amelyen egy kilencágú virágban el van rejtve egy kékség, mintha az ég lenne, sárgaság, mintha a nap lenne, majd abban egy pici kis, piros virág. A gyerekek sokat tudnak erről a szóról: rejtelem. Szeretik a titkos zugokat, minden kis résbe szeretnek bedugni valami kincset. Tudják, hogy az emberi élet alapvető szüksége a rejtekadó menedék. Az anyaöl védte őket hónapokon át, és ennek az élménye még elevenen él a rajzokon.

A Bibliában egyaránt pozitív és negatív kép is az elrejtés. Olvassuk: "Ne rejtsd el tőlem parancsolataidat!" (119. zsoltár) De egy kicsit később: "Parancsolataimat rejtsd el magadnál." (Példabeszédek könyve 7. rész) Ádám és Éva elbújtak Isten elől, de a zsoltárokban több helyen olvassuk, hogy az igazat Isten védő szárnyai alá rejti. Mintha az sejlene elő ebből, hogy az Isten mindent az ellenkezőjévé képes formálni, az elrejtőzködés, az elbujdosás félelmetes gesztusát, az élet egyetlen lehetőségévé. Szörnyű érzés, amikor valakinek nem beszélhetünk bizonyos dolgokról, mert tudjuk, hogy úgy sem értené meg. El kell rejtenünk szavainkat, mert csak a pusztába kiáltoznánk. Talán ezt érezheti Isten, amikor hiába beszél nekünk. Ezért van az, hogy az ő szavai nem nyilvánvalóak ebben a világban, ki kell őket kutatni, meg kell érteni, millió réteget le kell hántani a szavakról ahhoz, hogy a szívünk megtalálja őket.

Az utcára kidobott kincsek, nem kincsek többé. Ha nem a szívünk titka Isten, ha a szavai nem rejtőznek bennünk, akkor ezek a szavak védtelenül elpusztulnak, más értelmet nyernek, már nem a szeretetről beszélnek. "A ti életetek el van rejtve az Istenben." Mintha egy láthatatlan burok venne körül bennünket. Mintha a legriasztóbb eseményeknek is először át kellene hatolnia az egek rétegein, a lelkünk rétegein, és csak azután érnének el minket. Ahogyan a vers is mondja: "Bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe." (József Attila) Az Istennel való kapcsolatunk is, mintha egy ilyen kedvesen nehéz páncél lenne rajtunk. Nem a megfutamodás, hanem a hűség adja a valódi rejteket. Mai világunkban életbevágóan fontos megértenünk az elrejtőzés képét. Nem a kivonulás, nem a kitaszítás jelenik meg ebben a képben, hanem az, hogy az életben maradás egyetlen esélye a kicsi virág titokban maradása. Az emberi lélek önmaga utáni kutakodása azért veszélyes, mert számos ember belenéz a psziché mélységeibe, de mivel nincsen felvértezve, nincs hova letennie mindazt, amit önmagáról megtudott, kétségbeesik. Isten rejtekében azonban bátran szembenézhetünk az egész világgal. Az az elrejtett kis virág megismerhet mindent, hiszen az odafelvalók védik a földiek között. Kinyílhatnak a kapuk, nem kell félnünk kilépni a világba, mivel a lelkünk legmélye védett, mivel elrejtettünk mindent, ami fontos a Krisztusban.

Érdemes tanulnunk a gyerekektől. Bújócskázásaik azt az ősbiztonságot hozzák elő, amit mindannyian átélhetünk, amikor összekulcsoljuk a kezünket, amikor eléneklünk egy zsoltárt, amikor Krisztus keresztjét szemléljük, amikor szíven talál a Biblia egy-egy szava. Mert a dolgok nem véletlenszerűek. Nem vagyunk prédaként odadobva ebbe a világba, hanem az életünk el van rejtve az Istenben.
Ámen

(Ének: Jézus életem, erőm, békém…)

Énekajánló – Húsvét utáni ötödik vasárnap

2005. május 1.

Húsvét 5. vasárnapja szintén a 66. zsoltárral indul, a kezdőének első szavai azonban Ézsaiás próféciáját idézik a 48. fejezet 2. verse alapján: Vocem jucundatis annuntiate… Ujjongásnak szavát jelentsétek meg, alleluja. Terjesszétek a föld végső határáig: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja. Örvendezz Istennek, ó te egész föld. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét! A kijelölt igerészek az előzőleg már olvasott szakaszokhoz kapcsolódnak. Az evangélium Jézus búcsúbeszédének egy újabb részlete (16, 23b-27.), melyben arra buzdít, hogy az ő nevében bizalommal imádkozhatunk az Atyához és kéréseinket is ő elé vihetjük. A Jakab leveléből való másik idézet (1,22-27.) a korábbi vasárnapi szakasz folytatása az ige befogadásáról és megtartásáról szól. A két igeszakasz az Istennel való kapcsolat kétoldalúságát hangsúlyozza: először halljuk meg és fogadjuk be Isten üzenetét, másodszor válaszoljunk rá imádságban, így jöhet létre az a személyes kapcsolat, melyben a Fiú nevében folyamodhatunk az Atyához. Húsvéti énekválasztásunk az eddig említett hármas szemponton (zsoltár, húsvéti dicséret, pünkösdi könyörgés) túl az aktuális szakaszokból vett üzenethez kapcsolódik: hirdessétek Isten tetteit minden népnek – imádkozzatok az Atyához!

Énekek Húsvét 5. vasárnapjára:

Fennálló ének: 66,1.4. Örvendj egész föld az Istennek / Áldjátok a mi Istenünket vagy 96,1.3. Énekeljetek minden népek / A pogányok közt dicsőségét

Fő (derekas) ének: 482.Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben vagy Jövel, Szentlélek Úr Isten (ajánlott versek 1-3., 8-10.)

Igehirdetés előtt: 185. Krisztus feltámadott, vagy 370,2. Te szentségnek új világa

Ráfelelő ének: 484. Mi Atyánk, ó kegyes Isten vagy 475. Imádkozzatok és buzgók kérjetek

Záró ének: 351. Emlékezzünk ez napon vagy 352. Krisztus ím feltámada, vagy más húsvéti dicséret

Áldozócsütörtök

Áldozócsütörtök neve ünnep-elnevezéseink között a leginkább problematikus: semmi köze az ünnep valódi tartalmához, az elnevezés mindössze egy a régi egyházban teljesítendő kötelezettségre utal, így mindenképpen helyesebb a Mennybemenetel megnevezést használnunk. Az istentisztelet introitusa (kezdőéneke) első részében az angyal kérdését "intonálja" (Csel. 1,11.): Viri Galilaei, quid admiramini aspicientes in caelum?… Galileai férfiak, mit állotok nézve a mennybe? alleluja, … aképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni, alleluja. , majd a 47. zsoltár 1. verse szólal meg: Ti népek mind tapsoljatok Istennek vígságos szóval. Ez a zsoltár a 6. versével is kapcsolódik az ünnephez és így számos zeneműben – többek között Eszterházy Pál Harmonia caelestis-ében is – feldolgozást nyert. Két másik zsoltár: a 24.és a 68. szintén alkalmas erre a napra. A hagyomány két igeszakaszt jelölt ki: az egyiket a Márk evangéliuma végéről (16,14-20.), a másikat a Cselekedetek könyve elejéről (1,1- 11.) Énekválasztásunkban elsősorban a zsoltárokra koncentráltunk.

Énekek Áldozócsütörtök (Mennybemenetel) ünnepére:

Fennálló ének: 47,1.3. No minden népek / Íme az Isten szépen felmegyen

Fő (derekas) ének: 358. A Krisztus mennybe felméne

Igehirdetés előtt: 68. Énekeljetek Istennek

Ráfelelő ének: 359,3. Mivel te utat nyitottál

Záró ének: 24. Az Úr bír ez egész földdel