2006-10-11

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Talán nem vagyunk egyedül azok között a szülők között, akik a következő hibába estek: a nagyobbik fiunk éktelen szemtelenséget mond a nagymamának, mindenki a lehető legidegesebb, az egyikünk megszólal: most kérj bocsánatot! Csönd. A gyerek ellenáll. Hangosabban mondjuk: Azonnal kérj bocsánatot! Végül a gyerek eloson, és közben fura hangsúllyal mondja: bocsánat. Férjemmel összenézünk, tehetetlennek érezzük magunkat és szavak nélkül is tudjuk, hogy így kikényszeríteni egy bocsánatot, a legrosszabb. Elhatározzuk, hogy soha formális bocsánatot nem követelünk a gyerektől, mert annál szörnyűbb már nem is lehet, mint amikor ezek a szavak: szeretet, bocsánat, az élet alapvető, meghatározó szavai, vállrándítással a cinizmus forrásai lesznek. A bocsánat szó alapvetően összefügg a hittel. A Biblia tele van ezzel a kifejezéssel, ezért gondolkodnunk kell a közélet által bedobott kérdésen: mi az igazi bocsánat? Két dolog jellemzi: az egyik a bánat, a másik létünk legmélyének az érintettsége. Péter sírt, amikor rádöbbent bűnére, Zákeus teljesen új életet kezdett, semmi egyébre nem tudott gondolni, csak arra, hogy bűnét jóvá tegye. Aki ezt nem tudja megtenni, annak nagyon szomorú vége lesz, mint például Júdásnak. Következő riportunkban éppen erről a furcsa bibliai alakról lesz szó, akiről mostanában a Júdás evangéliuma című régi irat miatt sokan beszélnek. Balla Pétert, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának újszövetség professzorát hallják.

Balla Péter: A Júdás evangéliuma olyan ókori irat, amelynek a létéről tudtunk, hiszen már az ókorban is utaltak arra, hogy létezett, de nem volt meg a szövege. Az egyik nagy egyházatya, Iraeneus, Az eretnekségek ellen című művében megemlíti, hogy van egy kitalált történet, ő így nevezi, Júdás evangéliuma néven, ami egy gnosztikus típusú irat. Egy olyan nézet kap benne hangot, amely nem tudta elfogadni, hogy az istenség szenvedhet. A keresztyénségnek egy szektás, ha ez a szó nem túl félreérthető, a hagyományhoz hű vonalához képest egy elhajlás. Ebben a műben, amelynek egy töredéke most előkerült, Júdás úgy szerepel, mint aki megszabadítja Jézust a test börtönéből azáltal, hogy hozzásegíti halálához. Tehát ez nem egy negatív árulás, hanem az ő filozófiájuk szerint, segített Jézusnak. Sőt ebben a műben maga Jézus kéri, hogy szabadítsa ki a testéből.

Fekete Ágnes: Úgy állítják ezt be, legalább is hozzám a médián keresztül úgy érkezett el, hogy most egy új dolog került a napvilágra, ami miatt máshogy kell értelmeznünk az evangéliumot.

Balla Péter: A National Geographic 2006. májusi számában olvasható cikk is ezt sugározza. Van benne néhány világos történelmi adat, például, hogy ez a mű egy II. századi gnosztikus irat. Volt ilyen egyébként több is, hogy csak egyet említsek, Tamás evangéliuma. Valamint az is szerepel ebben a cikkben, hogy a kézirat, amit megtaláltak, 220 és 340 közé tehető, tehát mindenképpen a III. vagy IV. századra datálható a fennmaradt példány.

Fekete Ágnes: Ez egy későbbi másolat?

Balla Péter: A másolat mindenképpen későbbi, de maga a keletkezés sem első századi, ezt hangsúlyozom. Tehát a történeti Júdásról nem tudunk meg semmi biztosabbat ebből. Hasonló ez ahhoz, mint amikor bármely szellemi mozgalom

vagy áramlat esetében egy száz évvel későbbi, elhajló irányzatára azt mondanánk, hogy abból ismertük meg az eredetit. Történészként is azt kell mondanom, hogy csak az Újszövetségben lévő négy evangélium keletkezett az első században, abból ismerhetjük meg a történeti Jézust és Júdást is hitelesen. Hadd idézzek egy fényképfeliratot a National Geographic számából: "A Júdás-evangéliumot nem csupán azért rejtették el, mert feje tetejére állította a Jézus árulójáról kialakított képet, hanem azért is, mert gyökeresen más nézeteket vallott a megváltásról." Ez igaz. Ez egy elhajló, eretnek nézet, a II. században volt ilyen irányzat a keresztyénségben. Tudunk más eretnekekről is, Marcionról vagy másokról. Sőt, hadd emlékeztessek arra, hogy ha figyelmesen olvassuk az Újszövetséget, Pál leveleit például, akkor láthatjuk, hogy már ő is vitázik tévtanítókkal. De azt mondani, hogy a tévtanítás az eredeti változat, az meghamisítása a valóságnak. Csúsztatás ott van ebben a cikkben, hogy miközben igaz adatokat is közöl, és leírja, hogy 220 és 340 közötti kézirat, ennek ellenére állítja, hogy ebből egy másik, hiteles történeti Jézus-képet ismerhetünk meg. Ez viszont nem igaz. Úgy tűnik, hogy ebben a műben is a testet nagyon leértékelő nézet nyer teret. Olyan hely a test, amelyből szabadulni kell.

Fekete Ágnes: Olyan korban élünk, amelyben egy bizonyos fajta új gnózis van jelen, ha lehet így mondani. Olyan szellemiség uralkodik, amiben minden összekeveredik. Nyilván nem véletlenül került elő éppen most ez az irat. Olyan Jézust akarnak, aki egy kicsit elszellemiesül, nem olyan konkrét.

Balla Péter: Igen, valóban. A szó is ezt jelenti: gnózis – ismeret, tudás. De ez egy olyan irányzat volt, amely nagyon különleges módon jut el hozzánk. Nem vagyunk az isteni tudás birtokában, a Szentírás ismeretében sem, mondanák ők. Ők különös módon száz évvel később kaptak még Istentől különleges tudást. Ők az igazán megvilágosodottak. Ez egy olyan tévtanítás, amely minden korban megtalálható. Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy azzal az igénnyel lépjünk fel, hogy az eddigi hagyomány tévedett, mi most tudtuk meg Istentől a valóságot. Szerintem ez egy nagyon modern jelenség, és ezért félek, hogy sokakat meg is tévesztett, olyanokat, akik csak a médiából értesültek erről a műről, nem teljesen a történeti valóságoknak megfelelően.

Fekete Ágnes: Egyáltalán, Jézus nem a testet öltöttségében fontos. Ennek is vannak mai elágazásai.

Balla Péter: Igen. Az ókorban az egyik irányzat azt tanította például, hogy amikor Keresztelő János megkereszteli, akkor ment belé az istenség, majd a kereszthalála előtt el is távozott belőle. A test persze nem csak úgy nézhető le, hogy kísértés helyének tartom, hanem lehet ennek a nézetnek egyfajta ellensúlya is, a szabadosság kérdése: mindegy, hogy mit csinálok a testemmel. Azt hiszem, hogy ez is vonzó lehet a mai embernek: felelőtlenül bármit tehetek a testemmel, mert úgyis mindegy. A Szentírás és Jézus Isten akaratának testünkben való beteljesülését is fontosnak tartotta.

Fekete Ágnes: Ki volt Júdás? Mit tudhatunk róla?

Balla Péter: Jézus választotta ki őt is. A 12 apostol, akiket Jézus közvetlenül hívott el, egyik tagja. Ő az, aki pénzt fogad el azért, hogy a Gecsemáné-kertben megmutassa a katonáknak, hogy ki Jézus. Csókkal árulod el az Emberfiát? Tehát még ott is az odatartozás, a barátság eszközét használja fel, hogy Jézus közelébe kerülhessen. Az Újszövetség azt is leírja róla, hogy később megbánta ezt a tettét, és a pénzt is vissza akarta adni a megbízóinak, de nekik ez nem kellett, és végzett magával. Két, egymást kiegészítő változat maradt fenn: az egyik a Máté evangéliumában, a másik az Apostolok Cselekedetei elején. Felakasztotta magát, majd valószínűleg elszakadt a kötél, lezuhant, nyomorúságos halála volt, mert az Apostolok Cselekedetei szerint, miután lezuhant, még a teste is kettészakadt. Az nincs a Bibliában, hogy Jézus ne bocsátott volna meg. Ez sokkal nagyobb távlatba van állítva Jézus gondolkodásában. Semmi nem kerülhet Isten látókörén kívülre. Tehát ha valaki ellene fordul, az is csak az ő megengedő hatalmán belül történhet. Azt sem mondanám, hogy csak elítélve találkozunk Júdással. Kiválasztott volt, a tanítványi körbe tartozott, de nem tudta ezt megbecsülni és nem maradt méltó ehhez a kiválasztottságához. De utólag – és ezt a jelenséget mindig csak visszafelé lehet látni, ezt mi predestinációnak, eleve elrendelésnek nevezzük – mintha Jézus is azt mondaná ki, hogy Isten ezt a tettet is felhasználta, hogy Jézust a megváltó halálra eljuttassa. De ismétlem, ez nem menti fel Júdást a személyes felelősségének súlya alól.

Fekete Ágnes: Bár ilyen kérdéseket soha nem lehet feltenni, hogy "mi lett volna, ha…", de Júdás végül is nem kapott bocsánatot. Valami miatt a bűnébe bezáródott.

Balla Péter: Az egész evangéliumból kialakított Jézus-kép alapján a "mi lett volna, ha" kérdésre én bátran azt válaszolnám – nagyon hipotetikusan – , hogy az általam ismert Jézus megbocsátott volna neki. Mert ha arra gondolok, hogy még a kereszten is megbocsátott a mellette függő latornak, őnála a bűnbánat mindig megbocsátást von maga után. Az a szomorú ember, aki magát zárja el ez elől, nem folyamodik a bűnbánat gyakorlásához.

Fekete Ágnes: Ez a téma jelenleg mindenkit foglalkoztat. Most vasárnap nagyon sok szószéken téma volt a bűnbánat, bűnbocsánat, hiszen a politika feldobta ezt a teológiai kérdést. Mitől talált volna bocsánatot? Mi az igaz bocsánat?

Balla Péter: Az adósságot elengedni kifejezést használja az újszövetségi görög a bűnbocsánatra is. Mindig, amikor nem tudunk szeretni, akkor nem töltjük be Isten akaratát, ilyenkor egy adósságot halmozunk fel iránta. Ha nem megyünk oda, tőle kérni, hogy engedje el, akkor nincs bocsánat. Az igaz bűnbánat és bocsánatkérés attól hiteles, ha olyan, mint Zákeus példája Lukács evangéliumában: megváltozik az ember élete. Komolyan gondolta, hogy rossz úton járt addig, és ezért nem azon az úton megy tovább. Újabb liturgiánkban, az úrvacsoránál gyakran idézzük Dávid imádságát. Ő jóvátehetetlen vétkeket is elkövetett: Betsabé férje nem támad fel. Úgy látta, hogy Isten dicsőségének ártott, őt magát is összetörte ez a tudat, és csak Istentől tudta elfogadni, hogy ez után még lehet élni. Egy újonnan elkezdett életet élt ezután Dávid. De én visszakérdeznék: nem úgy van ez, ha csak a családi életre is gondolunk, hogy nehéz kimondani, hogy bocsánatot kérünk. Gátlásosak vagyunk a bocsánatkérésben még a szeretteink felé is. A bánat szó azért találó a nyelvünkben, mert nekem kell fájjon az, hogy másnak ártottam. Ez szerintem sokkal több, mint kimondani azt, hogy bocsánatot kérek. Az én személyiségem is megkárosodott azzal, amikor másnak ártottam.

Fekete Ágnes: Az volt Júdás és Péter között az óriási különbség, hogy Péter ezt megtette.

Balla Péter: Igen. Nagyon találó a bibliai példa. Felismerték, hogy egy körbe tartozott Jézussal, s utólag rászakadt az a kérdés, hogy hogy tehetett ilyet, még azt is képes volt letagadni, hogy hozzá tartozik. János evangéliuma végén van egy szép jelenet, amikor Jézus háromszor is megkérdezi, hogy szereti-e őt Péter, és háromszor is ki kell mondania, hogy szereti. Akkor rendeződött szerintem a helyzet. Ez a különbség Júdás és Péter között. Júdás nem megy oda, és az a legtragikusabb ebben, hogy a későbbi bűnbánat lehetőségét is elvetette magától. Itt látom a legnagyobb szomorúságát ennek a helyzetnek: valaki azt a lehetőséget is elvágja magától, hogy még később, a földi életében megtérjen. Nem veheti el az ember magától azt a lehetőséget, amit Isten meg akar neki hagyni élete végéig, a kereszten függő lator utolsó percéig: hogy megtérhessen.

Ének: Az Úr Jézus szenvedése

Fekete Ágnes: Október tizenötödike a Vakok Világnapja, a Fehér Bot Napja. Ebből az okból a Vakmisszió egy új munkaágat kezd el. A Misszió budapesti bibliaóráján jártam.

Németh Zsuzsa: Németh Zsuzsanna vagyok, az ELTE-n tanulok pszichológia szakon, és most vagyok végzős.

Fekete Ágnes: A látásod?

Németh Zsuzsa: Az úgynevezett alig látó kategóriába tartozok, pár méterre látok.

Fekete Ágnes: Engem jól látsz most, vagy nem?

Németh Zsuzsa: Én azt mondom, hogy jól látok, mert mindig is így láttam. Látom, hogy sötét, rövid hajad van, fehéres blúzt viselsz, viszont az arc részleteit már nem látom.

Fekete Ágnes: Hogyan kerültél a Vakmisszió közelébe?

Németh Zsuzsa: Gimnazista koromban kapcsolatban álltam a Vakmisszióval. Református gimnáziumba jártam Kecskeméten.

Fekete Ágnes: Ott mennyire sikerült integrálódni a többiek közé?

Németh Zsuzsa: Akkor azt gondoltam, hogy nagyon jól sikerült, vagy legalább is azt gondoltam, hogy ez a normális, ennek így kell lennie. Én voltam az első látássérült abban a gimnáziumban, és ebből kifolyólag a tanárok is bizonytalanok voltak abban a tekintetben, hogy hogyan kellene tanítaniuk engem. Már ott is jól éreztem magam, de a főiskolán és az egyetemen sokkal jobban megtaláltam a helyem. Lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy saját magam is elfogadtam, és felvállalom azt, aki vagyok, hogy mit tudok, és mit nem tudok csinálni.

Fekete Ágnes: Ez mit jelent? Mindenáron olyan akartál lenni, mint a többi?

Németh Zsuzsa: Nem. Vártam, hogy jobban nyissanak felém. De én nem tettem meg a kezdő lépéseket. Ez hiba volt. Most már tudom, hogy lehetett volna nagyon más is.

Fekete Ágnes: Egy látássérülttel mi lehetett volna másképp?

Németh Zsuzsa: Nekem az volt a fura gyerekfejjel, hogy tőlem várták, hogy megmondjam, mit csináljanak. Egy mostani példát mondanék, ami megvilágítja a helyzetet: egy előadáson a tanárnak magától jutott eszébe, hogy elmondja, hogy mi van a kivetítőn, vagy mit írt a táblára. Másoknak ez abszolút nem természetes.

Fekete Ágnes: Ott nem mondták el azt, ami a táblán van?

Németh Zsuzsa: Nem. Nyilván nem volt tapasztalatuk, én pedig azt gondoltam, hogy ez a normális, majd megkérdezem a padtársamat, vagy délután bepótolom, vagy valahogy megcsinálom. Az egyik órán képeket kellett behozni, és nekem azt mondták, hogy ne képet hozzak, hanem tárgyat. Minimális befektetésre van csak szükség.

Fekete Ágnes: Mi lesz ez az új munkaág, ami most indul be a Vakmissziónál?

Németh Zsuzsa: Minden év október 15-én ünnepeljük a Fehér Bot Napját. A Vakmisszió egy új szolgálatot indít be azért, hogy élő kapcsolat alakuljon ki, másrészt a lelki egészséget akarja ezzel hangsúlyozni. Életvezetési tanácsadás kezdődik. Egyrészt ez egy személyes konzultáció formájában valósulhat meg, másrészt pedig telefonos formában.

Fekete Ágnes: Tehát lesz egy telefonos segélyszolgálat, ahogy ezt nevezni szoktuk?

Németh Zsuzsa: Igen. Kifejezetten látássérültek számára, mely egy héten két nap érhető el: szerdán és szombaton este 7-től 10-ig. A Vakmisszió zöld számán keresztül hívható: 0680630233. Szintén ezen a számon lehet személyes időpontot egyeztetni. Azért is nagyon fontos ez a telefonos segítségkérés, mert a látássérült emberek sok esetben nem tudnak, vagy nem mernek közlekedni.

Fekete Ágnes: Milyen speciális lelki bajai szoktak lenni a látássérülteknek? Én magam is tapasztaltam, hogy különböző sérülések más- más lelki bajokat okoznak. Tapasztalataim szerint például, akinek a hallása sérült, azok sokkal félénkebbek, sokkal bezártabbak.

Németh Zsuzsa: Vannak dolgok, amelyeket a nevükön kell neveznünk. Itt is sajnos nagy a terminológiai zűrzavar: mit mondjunk. Világtalan, látássérült, vak? Személy szerint a látássérült kifejezést tartom a legjobbnak, mert abban benne van az is, aki egy kicsit azért lát, de igazából azt mondanánk rá, hogy vak, még akkor is, ha nem az. Nagyon nehéz speciális problémát megfogalmazni. Gond lehet, ha nincs közösség, nagyon gyakori az önértékelési probléma.

Fekete Ágnes: Az önértékelés biztos gond, hiszen te is elmondtad, hogy gond volt számodra. Mi segített ebben?

Németh Zsuzsa: Nagyon fontos, hogy az ember megélje és megtapasztalja, hogy Jézus Krisztus érte ugyanúgy meghalt, Isten őt is annyira szereti, mint a látó embereket. Ez nekem sokat segített. Az önismereti tréningek is hasznosak lehetnek. Ma még azt gondolják az emberek, hogy akinek pszichológusra van szüksége, az beteg vagy dilis. Elnézést a kifejezésért. Ez nem így van.

Szabó Zoltán József: Szabó Zoltán József vagyok, református lelkész, a Vakmisszió vezetője.

Fekete Ágnes: Most éppen itt van mellettünk ez a csoport. Péntek van, ilyenkor szoktak összejönni.

Szabó Zoltán József: Több alkalom van, amit havi rendszerességgel tartunk: van, amikor Debrecenben, máskor Budapesten. Most péntek délután van, ilyenkor mindig a budapesti Kálvin téren található körzeti irodánkban van bibliaóra. Tartunk csütörtök este áhítatot a Vakok Intézetében. Havonta egyszer, most a Fehér Bot Napja alkalmából, október 15-én a Külső- Józsefvárosi Református Egyházközséget fogjuk meglátogatni.

Fekete Ágnes: Legutóbb azért találkoztunk volna, ha sikerült volna, mert tervbe lett véve egy olyan énekeskönyv, amit gyengénlátók is használhattak volna. De ez végül is nem valósult meg.

Szabó Zoltán József: Majdnem megvalósult. Jelenleg szerkesztés alatt van, már pénzünk is van rá. Arra vár, hogy megszerkesszük és elküldjük a nyomdába. Azt hiszem, hogy a következő év első felében elkészül.

Fekete Ágnes: Ez azt jelenti, hogy ez egy óriási méretű énekeskönyv lesz, ha jól értem.

Szabó Zoltán József: Valóban. 330 éneket fog tartalmazni a mostani énekeskönyvünkből. Vastag kötet lesz, legalább 400 oldalra számítunk. Kedvezményes ára lesz a köteteknek: 7000-8000 Ft.

Fekete Ágnes: Ez még mindig nagyon nehéz valakinek, akinek egyébként is egy csomó plusz költsége van az életben. Gondolom, hogy ez sok embert sújt itt amúgy is.

Szabó Zoltán József: Reméljük, hogy valami támogatást tudunk hozzá nyújtani. Tervezi a Vakmisszió azt is, hogy ennek az énekeskönyvnek az anyagát az internetes oldalunkon közzé teszi. Ez azért érdekes, mert rögtön mögé tudunk rendelni hanganyagot.

Fekete Ágnes: Magának is gondja van a szemével. Látom, hogy szemüveges. Elég erős dioptriának tűnik.

Szabó Zoltán József: Ez nálam születési probléma. Több mint 11 műtétem volt eddig. Dolgoztak rajtam az orvosok. Pontosan azért, mert gyengénlátó vagyok, jobban meg tudom érteni azokat az embereket, akiknek látásproblémáik vannak. Tudom, hogy milyen nekimenni egy oszlopnak, vagy elnézni valamit, lekésni a buszt azért, mert az ember nem látja.

Fekete Ágnes: Mi az, amire oda kellene figyelni?

Szabó Zoltán József: Ha látunk egy gyengénlátó vagy vak embert az utcán, akkor segítsünk. Ha megérkezik egy busz, akkor látszik, hogy elbizonytalanodik, mert nem tudja, hogy az a busz, amelyikre ő várakozik, jött-e. Megmondhatjuk nekik, hogy ez most éppen a 73-as busz. Segíthetünk nekik abban, ha megmondjuk, hogy milyen utcában van. Segítünk neki bevásárolni. Számos más olyan módja van még a segítésnek, amit ember nem tudhat. Ez természetesen működik: szeretjük, ha ugyanúgy néznek ránk, mint másokra. Ha nem úgy kezelnek, mint a fogyatékos embereket, vagy olyannak, akivel másképp kellene beszélni. Beszélgessünk ugyanúgy, mint két rendesen látó ember.

Fekete Ágnes: A református honlapnak van egy akadálymentes változata.

Szabó Zoltán József: Érkezett már visszajelzés a Vakmisszió irányába, hogy tetszik a honlap, örülnek neki. Reméljük, hogy ezt az oldalt még fogják fejleszteni Én azért örülök, mert a négy történelmi egyházon belül egyedül a református, aminek akadálymentes a honlapja. A többi felekezetnek nincs. Ígéretet kaptunk arra, hogy meg fogják csinálni az oldal más vonatkozású rovatait is.

Zene

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jób könyve 7. fejezetének 20. verséből:

"Vétkeztem! Mit cselekedjem? Miért tettél céltáblának, ó emberek őrizője! …És miért nem bocsátod meg vétkemet, és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen ha már a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek!"

Nagyon kemény és nehéz része ez a Bibliának. Jóbot megpróbálja az Isten, elveszi mindenét, még a barátai sem értik meg. Mindez azért, hogy kiderüljön, mennyire igaz ember. Ismerjük a könyv végét, Isten megkönyörül rajta, és mindenét sokszorosan visszakapja.

Miért szenved az igaz? Kérdezzük ezzel a könyvvel együtt évszázadok óta. Miért érezzük, hogy bár nem vagyunk olyan nagy bűnösök, mégis éppen rajtunk van Isten ostora. A hazug ember könnyen kimondja: bocsánat, és még meg is tapsolják. Én meg gyötrődöm vétkeimmel, szeretnék jobb lenni, és nem tudok. Nekem fáj, és mégis újra és újra elkap az indulat, megsebzem szeretteimet. Miért? A Biblia azért jó könyv, mert nem válaszol minden kérdésre. Nem recepttár, nem esettanulmány, amiben az élet minden dolgára pontos eligazítást találunk, hanem egy olyan könyv, amely a létünket érinti meg. Jób története azt mondja el, hogy Isten bocsánata nem mindig látszik azonnal. Isten nem egy szobor, aki mindig olyan közel van hozzánk, ahogy szeretnénk, hanem egy élő személy, aki bizony néha távol is van. A Bibliában nagyon ritkán, de felmerül az a kérdés, mi van azokkal, akik nem kapnak bocsánatot? Júdás kérdése is ezért izgalmas. Mi szeretjük Istent egy nagy ölelő kéznek látni, és ez nagyon jól is van így. De minden ölelés olyan, hogy befog, megvéd, de ki is zár. Ha nincs kizárás, nincs befogadás sem. Ha nincs fekete, nincs fehér. Ha nincs kemény ítélet a bűnre, akkor nincs bocsánat sem. A mai kor szeret mindent egy nagy rózsaszínű szeretet- felhőbe egybefogni. A Biblia azonban nem zárja ki a keménységet, a megérthetetlen dolgokat, mint Jób története. Itt nagyon keménynek láthatjuk az Istent. De ha ez a keménység nem volna, semmi súlya nem volna a puhaságnak, a lágy szeretetnek. Jób története végén kiderül, hogy Isten megmagyarázhatatlan szeretettel veszi körül. Ha egyedül is volt, Isten végig ott volt mellette. Ha vitázott is, ezt az Istennel tette. Ez a végtelen szeretet a lényeg. A bűn és a bocsánat kérdésére nem talált az ember tökéletesebb választ, mint Jézus Krisztust. Hiszen ő átélte a teljes magányt, benne az isteni ítélet nem csorbult meg, ezért súlya, értéke maradt a szeretetnek, viszont nem az embert, nem minket ért az ítélet, nem tőlünk várja az esdeklést, hanem a kereszten oldódott meg minden. Isten adja, hogy magányunkban, jóbi miért kérdéseinkkel is erre a keresztre nézzünk.
Ámen