2007-04-18

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Ha azt mondom: ma igazán őszintén szeretnénk beszélni, mindenki biztos abban, hogy valami pletykalapszerű történet következik. Számomra nagyon szomorú, ahogyan ezt a szép szót, hogy őszinteség – kisajátították a pletykák számára. Éppen erről gondolkodtam, amikor telefonon felhívott Komlósi Piroska, a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikációs Tanszékének docense, és kiderült, hogy a családi kommunikációról, őszinteségről beszélgetnek egyetemistákkal az egyik órán. Gyorsan bementem, és egy izgalmas beszélgetésbe csöppentem.

B: Ha a feleségem bejön egy tál levessel, és megmondom neki, hogy pocsék, amit főzött, akkor hiába vagyok őszinte, mégis megbántom vele. Az a baj, hogy az emberek csalódnak, mert az egész társadalomban nem azt tapasztalják, hogy őszinte lenne ez a világ.

C: Ez az "őszinte világ" nekem egy kicsit utópisztikus, mert vannak őszinte emberek és őszinte gondolatok, de hogy ez a világ nem őszinte, az teljesen biztos.

D: Mi az őszinteség? Az őszinteség együtt létezik a szeretettel. Az emberi létnek magában kellene hordoznia az őszinteséget.

C: Az őszinteségről az embernek az igazmondás jut az eszébe, de ennek nem feltétlenül kell így lennie. Az ugyanolyan őszinte, ha bevallom, hogy hazudtam vagy hibáztam, mintha jó és pozitív dolgot sugároznék.

E: Az őszinteség azért mégis igazmondás, és ott kezdődik, amikor az ember saját magához őszinte. Nem hiszem, hogyha valakiről lerántják a leplet, az valamiféle őszinte dolog. Olyan eszközökkel végzik ezt el, ami az őszinteség zászlaja alatt inkább a gyarló világnak a része.

C: Különbség van az őszinteség és a szókimondás között. Amikor azt mondja egy nő, hogy hitelesebb és őszintébb lehet, mert fel meri vállalni a testét, ezzel még nincs is semmi baj. Amikor ebből tömegcikk lesz, és attól lesz valaki őszinte, hogy ugyanazt csinálja, mint a többi, és attól lesz valaki egyedi, hogy ugyanazt hordja, mint a többi, akkor ez a magatartás éppen az ellentétét váltja ki.

B: A médiában az őszinteség nagyon nehezen nyomon követhető dolog, szükség van arra, hogy hiteles emberek mondjanak hiteles dolgokat.

E: Attól még, hogy valaki levetkőzik és megmutatja magát, mondván: "igen, ez vagyok én", ő még nem mutatta meg magát. Hiszen ő nem csak egy levetkőzött nő, a másik oldaláról nem mutatkozik meg. Hányszor halljuk figyelemfelkeltően, hogy egy őszinte vallomás következik erről és erről a kapcsolatáról újságban, televízióban vagy rádióban. Mindig az jut eszembe, hogy miért kell kihangsúlyozni, hogy őszinte. Eddig nem volt igaz, amit a média mutatott arról a személyről?

C: Régebben nem is beszéltek ennyit a személyes életükről a színészek vagy riporterek. Ugyanúgy volt TV, csak valahogy az elején az egész másról szólt.

Fekete Ágnes: Mégis miért van az, hogy ennyire forszírozzák ezt a képet?

C: A kíváncsiság miatt. Ez egy alap pszichológiai megállapítás: a kíváncsiság az oka ennek. Én ezt elítélem, és borzasztónak találom. Már azt is, ha valakiről negatív értelemben beszélünk, ami annyira elterjedt a korunkban.

B: Azért mozgatja az embereket, és azért érdekli őket annyira, mert be van dobva a köztudatba. Nézzük meg, hogy hogyan megy mindez a színfalak mögött. Az a hozzáállás a titkokhoz, hogy derüljenek ki, a titkok érdeklik az embereket. Az egyházban is kirobbant az ügynök botrány. Izgalmas, hogy mi van mögötte. Mindenhol a titkot akarják felfedni, a nagy szenzációt.

C: Szerintem önigazolás is van e mögött. Ha valaki más is ugyanolyan gyarló dolgokat követ el, akkor ez megnyugtatja a lelkiismeretét. Ő is hibázott, és én is hibáztam. Ezt még olvastuk is.

E: Egymást gerjesztik is az újságok. Ezek általában egy kézben vannak. van. Harcolnak az olvasottságért, a pletykákért, a hírekért. Híres sztárok esküvői fotóit hétszámjegyű összegekért vásárolják meg. De kit érdekel?

C: Ez az, szerintem az emberek azt eszik meg, amit elé raknak.

B: Az a baj, hogy amikor ezeket a pletykákat kidobják, nem közvetítenek mellé értéket. Ha egy rossz dolog kikerül, például, hogy valaki megcsalta a feleségét, nem mondják, hogy ez egy rossz dolog, nem használják fel ezeket a példákat a társadalom előtt, hogy a javára válhasson.

Komlósi Piroska: Találkozunk olyan jelenségekkel, amikor az őszinteséggel is hivalkodnak. Akár hamisan őszintének maszkírozzák magukat, ez lehet egy megfelelni akarás hamis üzenete, de lehet egy cinikus játék is. A mai magyar valóságban masszívan szembesültünk az össznépi gondolkodásban azzal, hogy a hazugságról, a hamisságról és az őszintétlenségről el kell gondolkodnunk. Mindenkinek végig kell gondolnia, és állást kell foglalnia bizonyos kérdésekben. Sajnos ennek a közösségi feldolgozása nem történt meg, pedig ez a bizonytalanokat is megerősítette volna. Amikor arról kell gondolkodni, hogy szabad vagy nem szabad, korrekt vagy nem korrekt, akkor az erre adandó válasznak egyértelműnek kell lennie. Ma egy gyors leütéssel átcsúsznak egy másik síkra, ahol mással foglalkoznak: bevallja vagy nem vallja be, mintha ez lenne a kérdés.

Fekete Ágnes: Ez egy gyakori társadalmi jelenség, nem?

Komlósi Piroska: Igen, amikor valamit nem vállalok fel, nálam van egy labda. Ha nem vállalom fel, hogy hová dobom a labdát, hogy hogyan folytatom tovább a vélekedésem, a gondolkodásom, akkor hirtelen áttérek egy másik síkra. Ezek a kibújásnak a klasszikus elemei, ami tulajdonképpen a hamisság: az őszinte színvallást elkerülöm.

Fekete Ágnes: Azért az kétségtelen, hogy "mikor még őszinte ember voltam, ordítottam és toporzékoltam", – egy olyan életkor, amiből az ember kilép.

Komlósi Piroska: A családnak az élet első pár évében nagyon nagy hatása van. Ha például a szülő soha nem hazudik, inkább azt mondja a gyereknek egy tőmondatban, hogy erről most nem szeretne beszélni. Ez sokkal jobb, mintha hazudna. A szülő sose hazudjon, mert csak így tud a gyerek is olyanná válni, amikor az életének tartása és része az, hogy vállalja, amit csinál. Nem könnyű a következő generációnak továbbadni bármit is, mert máris jön az óvoda vagy az iskola, ahonnan a gyerek hozza haza a másféle viselkedés hírét.

Fekete Ágnes: A gyerekeimnél is tapasztaltam ezt. Nem azt mondom, hogy megtanultak hazudni, de tapasztalom, és ez egy döbbenetes érzés, hogy már megtanultak csúsztatni.

Komlósi Piroska: Az, hogy "ordítottam toporzékoltam", nem az őszinteségnek szoros függvénye. Egy idő múlva nem ordítok és toporzékolok. Az önfegyelem és önkontroll nagyon lényeges dolgok, amelyek megerősödnek bennem, de akkor is vállalom, csak nem ordítással, hanem nyugodt szóval mondom, hogy: figyelj ide, őrült dühös vagyok, nem bírom ezt a helyzetet. Ezt ne keverjük össze. Az őszinteség nem a kontrolálatlanság. Ma jelen van egy hamis verbalizáció: légy őszinte, vállad magad. Manapság ez azt jelenti, hogy ne kontroláld magad, ne gyakorolj önfegyelmet, tedd azt, amit a pillanatnyi vágyad, indulatod diktál. Ez egy nagyon éretlen emberről szól. Érdekes, hogy ugyanakkor a "mi köreinkben" nagyon nagy tanítása van a harag elfojtásának. Ezt a pszichológiai zsargon mondatja velem, de nagyon sok személyiség fejlődésében látnom kell azokat a torzító hatásokat, amik abból is származhatnak, ha egy családban megvannak a feszültségek, a szenvedések, a haragok és neheztelések, de valamilyen módon a családban uralkodó értékrend tiltja ezeknek a kifejezését. Az az elvárás uralkodik a családban, miszerint hangos szónak, veszekedésnek helye nincs, itt a türelem és szeretet uralkodik. Ez azért veszélyes, mert a gyerek nem kap mintát arról, hogy a úgy is lehet dühös valaki, hogy bizonyos keretek között fejezi ki az indulatait, kontrolálva és kulturáltan. És nem tanulják meg azt, hogy ez emberi, ezt vállalni kell, ezt meg kell tudni szelídíteni. Az őszinteségnek része az is, hogy a bennem lévő negatív indulatokat is vállalnom kell. Te haragszol rám, és én haragszom rád ezért és ezért. Tegyük rendbe!

Fekete Ágnes: Minden szintű társadalmi egységben, a családtól kezdve nagyon fontos az, hogy az ember önmagát bele tudja vinni a közösségbe úgy ahogy van.

Komlósi Piroska: Pontosan. A mai nehéz időkben a családhoz kell visszamenekülni, és ott megtalálni azokat a rejtett erőforrásokat, amiket még működésbe tudunk hozni, főleg ha ezt tudatosan tesszük.

Fekete Ágnes: Érdekes a kontrolálatlanság szó, mert ezt tényleg össze lehet keverni az őszinteséggel. Az óriásplakátok is ezt erősítik bennünk, hiszen azt hirdetik, hogy valaki őszinte, mivel levetkőzött, mivel elmondott valamit. Ez inkább kontrolálatlanság.

Komlósi Piroska: Igen, ezt hozza az úgynevezett liberális nevelés, ami azt hirdeti, hogy engedjünk a gyerekeknek vágyaik szerint tenni, ne kontroláljuk őket. Ebben a fajta végletes szemléletben a gyereket nem tanítjuk meg az önfegyelemre. Az őszinteség elsősorban belső, önmagam által vállalt dolgok közlésére vonatkozik. Ha összekeverjük a spontánsággal, hogy mindent, ami jön azonnal meg kell cselekedni, akkor itt valami más jelentést adunk ennek a szónak.

Fekete Ágnes: Az egyik oka annak, hogy nem érezzük őszintének a körülöttünk lévő világot éppen az, hogy bár a hírek szintjén minden nap eljut hozzánk a legtávolabbi emberek baja is, valójában úgy érezzük, nagyon nagy távolság van mi köztünk és azok között, akik döntenek életünk felett. Csak ma nem a királyi testőrök, hanem az irodák dolgozói választanak el minket a hatalom birtokosaitól. Ezekről a kérdésekről beszélgettem Gál Kingával, aki európai parlamenti képviselő.

Gál Kinga: Hihetetlenül erős lett az integráció bürokratikus rendszere. Olyan intézményrendszereket épített ki ez az integrálódás, amelynek működését nehéz átlátni. Hihetetlen joganyagot termel, próbálja fönntartani annak a látszatát, hogy erre a bürokráciára szüksége van. Én úgy látom, hogy erre azért már rájöttek, mert amikor a Bizottság jelenlegi elnöke elfogadta tisztségét, beszédét azzal kezdte, hogy ezt a sokágú és bonyolult rendszert meg kell tisztítani. Én egészen biztos vagyok abban, hogy a nemmel szavazó francia polgárok nagy része nem olvasta az alkotmánytervezetet, és nem azzal volt problémája. Először kérdezték meg őket így nyíltan. Biztosan változtatni kell abban, hogy mit és hogyan tesz az Unió, de én nem mondom azt, hogy erre nincs szükség, inkább azt látom, hogy az Unio egy óriási lehetőség. Szerintem most hiányoznak azok az államférfiak és politikusok, akik meg tudják fogalmazni, hogy miért van erre szükség. A nagy öregek, akik elkezdtek az integrációról gondolkodni, még el tudták mondani, de mára már kivesztek azok, akik nem csak a puszta választási kampányokra és a napról-napra történő politizálásra koncentrálnak, hanem víziókban, nagy léptékekben, hosszú távon tudnak gondolkodni.

Fekete Ágnes: Az ember mégis azt érzi, hogy Európa identitást vesztett, hogy van egy általános elhűlése az Európa-eszmének, gondolok itt a keresztyénségre és egy csomó minden másra is, amitől Európa Európa lett. Van-e esély arra, hogy ezek az eszmék újraélednek, hogy ismét identitást találjon Európa?

Gál Kinga: Ez egy nagyon súlyos kérdés. Felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjai ezeket a fogalmakat már nem kötötték össze. Már a tanulás folyamán nem kapták meg ezeket a fogalmakat összekötve, mint például keresztyénség és Európa. De szerintem ezt már bánja Nyugat-Európa is, csak most azon generációk bírnak politikai befolyással, akik ezeket a fogalmi összekapcsolódásokat és kötődéseket nem kapták meg. Egyes országok kifejezetten ragaszkodnak ahhoz, hogy ne legyen benne az alkotmányban a keresztyénségre való utalás, mivel egy szekularizált világban az állam és egyház szét van választva. Csak hát ők épp azt nem értik meg, hogy a keresztyénség eszmerendszerére való utalás nem az egyházra való utalás, hanem ez az a kör, ahonnan a kultúránkat, a művészetet, a zenét, a festészetet és az erkölcsöt merítjük. És ezért több ez a kérdés annál, minthogy állam és egyház.

Fekete Ágnes: Mely országok ezek?

Gál Kinga: A parlamenti viták során Franciaország, Hollandia, Belgium, a skandináv országok tiltakoztak kifejezetten ez ellen. Persze ezek eltérő politikai csoportosulások. Én szomorú dolognak tartom, hogy ezeken a kérdéseken nem tudunk fölülemelkedni, és nem lehet vezéreszme ez Európában. Ténykérdés az, hogy abban, hogy Európa ma milyen, a keresztyénségnek nagy szerepe van. De optimista vagyok abban a tekintetben, hogy ezeket a dolgokat Európa is föl fogja hamarosan ismerni. Ez összefügg azzal, amit az előbb is említettem: hogy nincsenek olyan államférfiak, akik el tudják mondani, hogy ez miért fontos, és el tudják fogadtatni az emberekkel. Sokan nem látják, hogy merre és hogyan kell továbbhaladni.

Fekete Ágnes: Nem csak Magyarország van válságban?

Gál Kinga: Meg kell mondanom, hogy ilyen mértékű válságot nem lehet látni Európában. Nem értik és nem tudják, hogy mi történik Magyarországon, mert ott ez nem tapasztalható. Nem értik a probléma lényegét, hiszen ez nem csak gazdasági válság, hanem identitásbeli, erkölcsi válság is, teljes zavar van az emberekben. Ahogy az orvostársadalmat megítélik, hát ez azért elképesztő. Én ilyet nem nagyon látok máshol Európában. Hogy az az érték, amit munkával az orvostársadalom végez, ami több egy egyszerű adok-veszeknél, amitől más az orvos, más a tanító és más a nevelő, elveszett. Ez a következő generációban is válságot fog indukálni. Ilyen mértékben ezek a szálak még sohasem voltak összekuszálódva.

Fekete Ágnes: Négy gyerekkel ezt hogyan lehet megélni?

Gál Kinga: Jövünk, megyünk, bőröndöt pakolunk, a gyerekek kint vannak velünk, mivel nem tudtam azt bevállalni, hogy hétvégi-édesanya legyek. Magyar iskolába járnak, az európai iskolának van magyar tagozata is, és ugyanazokból a könyvekből tanulnak, mint itthon. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, mert ki- és beugrálhatunk a saját életünkbe.

Fekete Ágnes: Hogy lehet rendezni az életet?

Gál Kinga: A gyerekek is azt mondják, amit mi, hogy bárhol és bárhogyan is éljünk, az a legfontosabb, hogy együtt legyünk. A család és a gyerekek nagy erőt adnak. Velük bármit végig lehet csinálni. A gyerekek most vannak abban a korban, hogy Isten jelenlétét valahol be kell csatornázni: templomba járunk, aminek természetesen formái vannak. És beszélgetni kell ezekről a kérdésekről. Hihetetlen nagy felelősség, de nagyon jó látni azt, ahogy nyílnak az elmék, egyre jobban érzik Isten jelenlétét, és sokszor fogékonyabbak rá, mint amilyenek mi magunk vagyunk.

Fekete Ágnes: Van istentisztelet időnként a Parlamentben, ugye?

Gál Kinga: Igen, lehet vele élni, általában ökumenikus istentiszteletet tartanak. a strassbourg-i üléseken mindig fel is hívják rá a figyelmet.

Fekete Ágnes: Az elmúlt vasárnap Európáért imádkoztak a különböző keresztyén egyházak vezetői, ezzel az istentisztelettel is készültek a 3. európai ökumenikus nagygyűlésre, amely szeptember 4-től lesz Nagyszebenben.

XY: Jézus maga könyörgött az egyház egyességéért. Mindannyian sokat vétettünk Isten népének közössége ellen, darabokra szakítva Jézus testét.

Ima: Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre, légy hozzám irgalmas és bocsásd meg bűnömet! Ámen

Dr. Bölcskei Gusztáv: Egy hívő keresztyén ember megy a játszótér felé, és látja, hogy a gyermekek vadul csépelik egymást. Megkérdezi tőlük, hogy mit csinálnak, a felelet pedig az: háborúsdit játszunk. Ezt nem illik- mondja, játszatok inkább "békésdit". A gyermekek meglepődve abbahagyják a játékot, senki nem csinál semmit, egy idő után a legbátrabb, a legidősebb félénken megkérdi: "Azt hogy kell?" Ez a mi kérdésünk is, amikor elmegyünk Nagyszebenb

E: katolikusok, ortodoxok, protestánsok, akkor megtudjuk-e mutatni, hogyan kell békét játszani. Ha ezért megyünk oda, akkor azt hiszem, hogy a messiási ígéret korszakából adunk ízelítőt, amikor nem – az erősebb lenyomja a gyengét, a hangosabb túlkiabálja a halkabbat – logikája érvényesül. Az előbb vallottuk meg a bűneinket, és azt csak úgy érdemes, ha konkrétak is vagyunk. Még mindig előfordul közöttünk, Európa országaiban, egyházaiban, hogy nem a béke uralkodik. Az a feladatunk, hogy megmutassuk, hogyan lehet békést játszani.

Dr. Fabinyi Tamás: A 3. európai ökumenikus ülésre készülünk. Valaki Hermannstadt-nak nevezi a várost, valaki Sibiu-nak, ismét más Nagyszebennek. Ebben a hármas elnevezésben tetten érhető Európa színgazdagsága, és akkor még nem is szóltunk a felekezeti sokszínűségről. A görög mitológiában Zeusz beleszeretett a tenger partján sétálgató föníciai királylányba, Európába. A főisten bika alakjában elment a szép leányért, és szarvai közé kapta őt. Nekiiramodott, és a tengeren át elvitte a leányt Krétára. A hagyomány tehát a nyugatra szöktetett ázsiai királylányról nevezi el kontinensünket. A mítosz erőszakot, kényszert és ármányt sugall. A mítosz mellett azonban egy álomról is szólnom kell. A Cselekedet könyve 16. része szerint Troászban váratlanul egy macedón harcos jelenik meg Pál apostolnak ezeknek a szavaknak a kíséretében: "Jöjj hát, légy a segítségünkre!" A pogány Európa segítségkérése ez a zsidóság felé, az abból kifejlődő keresztyénség felé. Jézus Lelke életet lehel a haldokló görög-római világba. Ennek nyomán pedig egy új Európa született. Idővel azonban ismét elhalványult ez az álom és újra a mítosz tör utat magának. Zeusz bikája újra és újra fújtat és zihál. Orrlyuka tágul, farkával csapdos, patáival eltapossa a védtelen élőlényeket. Európa újra a pogányság felé tart. De talán ma is kapunk egy álmot. Ma is kaphatunk egy ilyen vészjelzést: "Jöjj, siess segítségünkre!" Ma is elindulhatunk Pál apostollal batyunkban az evangélium üzenetével. Adja Isten, hogy legyenek nekünk is álmaink! Tanúskodjunk Jézusról, aki nem bika, hanem bárány! Egy örömtelen világban hirdessük meg a jézusi örömhírt!

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Példabeszédek könyve 11. fejezetének 19. verséből:
"Aki őszinte az igazságban az életére, aki pedig a gonoszt követi, a vesztére teszi azt."

Nagyon izgalmas volt lapozgatnom a Bibliát az őszinteség szó után kutakodva. Összesen három helyen találjuk meg ezt a szót a Károli fordításában. Például, ha a te szemed őszinte, az egész tested világos lesz. A magyarban az őszinte az "ön" és a "szín" szavak összetételéből ered. Aki önmagát teljes valójában, igazi színét kitárva megmutatja, az az őszinte. A bibliai nyelv az egyszerűsége utal. Aki nem bonyolult, aki nem kétfelé sántikáló, aki nem kétkulacsos politikával tartja fent magát az életben, az az őszinte ember.

Talán ebből a kétféle szóeredetből is adódik az, hogy ezt a szót összekeverve használják. Mert két szintje van az őszinteségnek: az igazságban egyenesnek kell lennünk, a családi kapcsolatainkban pedig nyíltaknak. Mind a kettő őszinteség, de nem keverendő össze.

Érdekes volt a diákokkal való beszélgetésben az is, amit nem hallhattunk. Felmerült az a kérdés, lehet-e egy tanárral őszintén beszélgetni. Először azt válaszolták, hogy nem. Hiszen egy tanárnak nem mondhatom meg nyíltan a bírálatomat. Azután, ahogyan együtt gondolkodtunk, mindenkiben megfogalmazódott, hogy a napilapok által bevezetett felszínes őszinteség valóban nem alakítható ki egy tanárral, de mélyen és igazán, a szó egyenes értelmében beszélgethetek egy felettem álló emberrel is. Nagyon érdekes volt, ahogyan ők maguk kitapintották e szó értelemvesztését.

Hosszútávon jól látjuk, hogy csak az őszinte és egyenes ember tesz az életéért. Szörnyű látni olyan idős embereket, akik nem tudnak elszámolni az életükkel, akik értelemvesztett szavak között élnek. És számomra nincs felemelőbb érzés, mint amikor egy idős ember derűsen tud beszélni múltjáról. Mert az őszinteségben valahogy a tréfa is benne van. Sokszor viccesen tudjuk a legjobban megmutatni magunkat.

De az őszinteség valahogy mindig az élet alapértékeiről beszél, tehát ha úgy tetszik, élet-halál kérdés. Nem őszinteség az, ha puskázom egy órán az iskolában, és utána azt mondom, nagyon izgultam, hogy észreveszik. Igaz az állítás, csak nincsen semmi tétje, és akkor mondtam ki, amikor már mindegy. Őszinteség az, ha valaki feláll a többiek előtt, és kimondja: puskáztam, s vállalom ezért a következményeket.

Ilyenfajta álőszinteségekkel és csúsztatásokkal vagyunk körülvéve, és talán ezért is fogalmaz ilyen nagyon élesen az IgE: ez a vesztedbe vezet. Mert lehet, hogy valamit megnyersz, mondjuk egy dolgozatot, de te magad elveszel, mert már el is hiszed magadról azt, amit mondasz.

Jézus a szem őszinteségét kéri. Egész látásunk egyenességét. Hogy az életünket ne földi mércékhez, hanem az Ő tisztaságához mérjük. Ezt adja Isten.
Ámen